Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

t. oldal 1» í U. 1U/. 4. »*v* H népgazdaság 1969. évi fejlődése (Folytatás a 3. oldalról.) kielégítésében egyre na­gyobb szerepet kaptak a jobb, korszerűbb termékek. A ruházati cikkek forgal­ma a korábbi években vi­szonylag lassan emelkedett és a lassú emelkedést is át­meneti visszaesések szakí­tották meg. A III. ötéves terv első négy évében a la­kosság kiegyensúlyozottan, évenként kb 7 sz’ázalékkal növelte ruházaticikk-vá- sárlását. Az 1969. évi 6—7 százalékos volumen-növe­kedésből 2—3 százalékot az tett ki, hogy a vásárlók — részben az életkörülmé­nyek javulásában összefüg­gésben — nagyobb arány­ban vásároltak jobb, kor­szerűbb, igényesebb termé­keket, mint korábban (kár­tolt szövet helyett fésűsszö­vetet, olcsó pamutáru he­lyett szintetikus anyagból készült pulóvereket, ingeket stb.). Előfordult azonban, az is, hogy egyes keresett, olcsóbb termékek nem vol­tak kaphatók. A tartós fogyasztási cik­kek forgalma 1969-ben — a korábbi évektől eltérően — alig emelkedett. A mérsé­kelt emelkedés arra vezet­hető vissza, hogy a sze­mélygépkocsi, a motorke­rékpár és a televízió eladás kisebb volt, mint 1968-ban. Személygépkocsiból a kíná­lat csökkent, televízióból elsősorban a kereslet, bár a kínálat sem volt mindig megfelelő. A többi tartós fogyasztási cikk együttes forgalma 1969-ben is dina­mikusan (kb. 15—20 száza­lékkal) emelkedett. A tartós fogyasztási cik­kek állománya 1960 óta, de az utolsó négy évben is je­lentősen gyarapodott. 1969-ben a kiskereskede­lem — összehasonlítható árakon számolva — 8 szá­zalékkal több árut adott el, mint 1968-ban és 37 szá­zalékkal többet, mint 1965- ben. 1965-höz képest bővült a bolthálózat és a kereske­delmi dolgozók száma is, de kisebb arányban (6, illetve 13 százalék), mint a forga­lom. Jelentős forgalomnöveke­dés mellett egyes termékek­ből időnként hiányok vol­tak. A kora nyári időszak­ban kevés és drága volt a zöldség és a gyümölcs. Az év második felében egyes hónapokban nem volt ele­gendő hús, zsír- és étkezé­si szalonna, tüzelő és ce­ment. Hiányos volt több esetben a ruházati cikkek, különböző apró közszükség­leti cikkek kínálata is. A gazdaságirányítás és a vál­lalatok az év második felé­től kezdve már törekedtek a hibák felszámolására, megfelelő mennyiségű és összetételű árumennyiség beszerzésére. Az iparválla­latok és a kereskedelem szerződései az áruellátás Javulására utalnak. Az áremelkedés belül ma­radt az 1969. évi népgazda­sági tervben megengedett 1 1/2—2 százalékon. Az árak az eladott cikkek 6 százalékánál csökkentek, 71 százalékánál lényegében változatlanok maradtak, 10 százalékánál 2—5 százalék­kal, 13 százalékánál pedig több mint 5 százalékkal emelkedtek. zöldség, gyümölcs, tojás stb.) az első félévben lénye­gesen magasabb, a második félévben pedig alacsonyabb volt, mint 1968 megfelelő időszakában. Éves átlagban e cikkek árszínvonala 2 százalékkal haladta meg az előző évit. (Az idénycikkek 1968. évi átlagos árszínvonala több mint 6 százalékkal maga­sabb volt az előző évinél.) Mivel az idénycikkek az összes élelmiszer- és élve- zeticikk-vásárlásnak 10— 15 százalékát teszik ki, ár­emelkedésük az élelmisze­rek általános árszínvonalát csak kismértékben érintet­te. Az iparcikkek közül első­sorban a ruházati cikkek — ezen belül is különösen a cipők, a kabátok, a szőnye­gek, a női- és leányruhák, a fiúöltönyök — ára emel­kedett. Az év egészét te­kintve a ruházati cikkek árszínvonala nem egészen 3 százalékkal, a vegyes iparcikkeké kb. 2 százalék­kal volt magasabb az 1968. évinél. Népmozgaiom, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás Az élve születések száma 1969-ben 154 000 volt, vala­mivel kevesebb, mint az előző évben és 21 000-rel több az 1965. évinél. Az él­ve születési arány, amely az 1960-as évek első felében rendkívül alacsony volt, 1966-tól 1968-ig kismérték­ben emelkedett, 1000 lakos­ra 1968-ban 15,1 élve szü­letés jutott, 1969-ben pedig 15. A halálozások száma az utóbbi években kissé emel­kedett, ami az idősebb kor­osztályok arányának növe­kedésével függ össze. 1969- ben 117 000-ren haltak meg, az 1000 lakosra jutó halál­esetek száma 11,3 volt. A születések és halálo­zások különbözeié, a termé­szetes szaporodás 1969-ben kb. 37 000 volt, az 1000 la­kosra jutó természetes sza­porodás 1961—1965 évek át­lagában 3,0 ezreléket, 1967 —1969 években évi 3,8 ez­reléket tett ki. 1969-ben javult a lakos­ság egészségügyi ellátása. A kórházi ágyak száma 900 darabbal, az orvosoké 800 fővel nőtt az év folyamán. Az általános iskolai ta­nulók száma az 1969—70-es tanév elején 1 178 000 volt, valamivel kevesebb az elő­ző évinél. Az egy tanerőre jutó tanulók száma 20-ról 19-re csökkent A középiskolák nappali tagozatán a 15—18 éves ko­rúak közel egyharmada, 230 000 fő tanul. Az 1969— 70-es tanévben tovább csökkent az általános gim­náziumban és nőtt a szak- középiskolákban tanulók aránya. A középiskolai ta­nulók csaknem 60 százaléka leány. 1969/70. tanévben a szak­munkástanulók száma 224 000 fő volt, 12 000 fővel, 6 százalékkal több mint az előző tanévben. A leányta­nulók aránya emelkedett és megközelítette a 25 szá­zalékot 1969-ben a szak­munkástanulók közül kb. 60 000-en tettek szakmun­kásvizsgát valamivel töb­ben, mint az előző évben.» (MTI) A vizsgázottak 45 százalé­ka vasipari, csaknem 20 százaléka könnyűipart 13 százaléka építőipari, 9 szá­zaléka mezőgazdasági szak­munkás lett. (Ezenkívül az év folyamán több mint 10 000 felnőtt tett szakmun­kásvizsgát.) A felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóinak száma az 1969—70. oktatási év elején 78 900 fő volt. Ezen belül a nappali tagozaton tanulók száma (53 240 fő) az előző évihez képest emelkedett, az esti és levelező tagoza­tokra járóké valamelyest csökkent A hallgatók há­romnegyede egyetemeken és főiskolákon, egynegyede pedig felsőfokú techniku­mokban, ill. óvónő- és taní­tóképző intézetekben tanul. A felsőoktatásban részt ve­vők 42 százaléka nő, ará­nyuk különösen a pedagó­giai, orvosi és közgazdasá­gi szakokon magas. A felső- oktatási intézményekben 1989-ben összesen 17 800-an, a nappali tagozatokon 10 500-an szereztek diplo­mát. A felsőoktatási intézmé­nyek hallgatóinak 85 száza­léka kap ösztöndíjat, illetve egyéb rendszeres társadal­mi juttatást, háromnegyed része kedvezményes étkez­tetésben részesül és mint­egy fele diákotthonban la­kik. A mozilátogatások száma 1969-ben 82 millió volt, va­lamivel kevesebb, mint az előző évben. A rádióelőfi­zetők száma 1969. év végén meghaladta a 2,5 milliót. A rádiókészülékek száma ennél is nagyobb volt, mi­vel az utóbbi években a táskarádió elterjedésével megnőtt a több készüléket üzemeltető előfizetők szá­ma. Az év végén a tele­vízióelőfizetők száma csak­nem 1,6 millió volt. Az 1000 lakosra jutó előfizetők szá­ma az 1965. év végi 82-ről, illetve az 1968. év végi 136- ról 1969-ben 155-re emelke­dett. Budapest, 1970. február 3. Gyár a mezsgyén Nagyarányú vízügyi feladatokra készül a Vízgépészeti Vállalat Lajosmizse szélén, az E 5-ös út mellett szép új üzem — a Vízgépészeti Vál­lalat — beszédesen hirdeti, hogy az utóbbi években történt egy s más a nagy­községek iparosítása terén. Sőt a vállalat azok közé a kevesek közé tartozik, ame­lyeknek központja is vidék­re települt a fővárosból. S hogy nem jelentéktelen üzemről van szó, az Varsa Ferenccel, a Vízgépészeti Vállalat igazgatójával lezaj­lott beszélgetésből is kide­rült. n negyedik ötéves terv a láthatáron Varsa elvtárs elmondta, hogy a negyedik ötéves tervben tudomása szerint a népgazdaság vizűéi léte­sítményeinek fejlesztésére előreláthatólan mintegy 17 milliárd forintot szándékoz­nak fordítani. A nrogram előkészítés alatt áll, a rész­letek még nem ismeretesek, de Fehér Lajos miniszter­elnök-helyettesnek, a Po­litikai Bizottság tagjának a lajosmizsei vállalatnál né­hány héttel ezelőtti láto­gatása is erre utal. A vál­lalat szállítja upvanis majd a létesítmények vízgépésze­ti berendezéseit, s ennek köszönhette a lajosmizsei üzem a kormányszintű ér­deklődést. Az igazgatói iroda falát díszítő tabló színes képein egy sor korszerű vízműbe­rendezés látható. Varsa elv­társ a képeket mutatva ma­gyarázta: — A nagy jelentőségű fel­adatra már évek óta szá­mítunk. Sikerült olyan jól felkészült műszaki gárdát összekovácsolnunk,, amely a technológiai és gyárt­mányfejlesztésben szép eredményeket ért el. A ne­gyedik ötéves terv prog­ramjának megfelelő komp­lett vízügyi berendezések kidolgozása természetesen a jövő feladatai közé tarto­zik, s ebben is hatékonyan kívánunk részt venni. Együttműködési megállapo­dásokat kötöttünk a kuta­tó intézetekkel, vízügyi lé­tesítményeket tervező iro­dákkal. Nem tekintjük majd befejezettnek mun­kánkat a létesítmény át­adásakor, hanem a tervező­vel és beruházóval együtt figyelemmel kísérjük mű­ködését is, hogy az eset­leg szükségessé váló vál­toztatásokat vagy fejlesztést végreha j thassuk. már kialakultak elképzelé­seink. Mint már említettem az új megoldások iránt igen fogékony műszaki gárdánk felkészült a feladatokra. Ugyanakkor szakmunkásból kevés van, ezért iparitanu- ló- és felnőtt szakmunkás képzéssel igyekszünk pó­tolni a hiányt A nagyarányú termelés- növeléshez természetesen újabb üzemi épületekre is szükség van. Vállalatunk jelentősen kívánja fejlesz­teni a kunhegyesi 1-es, a gyulai II-es, és a lajosmi­zsei III-as gyáregységét. Itt Lajosmizsén már át is vettük a bővítéshez szük­séges területet sőt a sza­badtéri termelést is meg­kezdték rajta. Itt egy nagy­méretű műhelycsarnokot építtettünk, hogy a munkát az időjárástól függetleníte­ni tudjuk. Az E 5-ös útról impozáns látvány a VGV, neonfelira­tának fénye esténként mesz- sze látszik a tanyavilágba. — melynek mezsgyéjén épült. Dolgozóira fontos szerep vár a negyedik öt­éves terv vízügyi prog­ramjának megvalósításában. Nagy Ottó Gyártmánycsaládok Mindez számunkra azzal a haszonnal jár, hogy elő­segíti gyártmányaink to­vábbfejlesztését. Műszaki gárdánk ily módon olyan vízgépészeti berendezéseket tud majd kialakítani, ame­lyek bárhová telepíthetők. Mivel az igények változó­ak, célunk az úgynevezett gyártmánycsaládok kifej­lesztése. Ezáltal nem kell a berendezéseket minden esetben megtervezni, nu- pán adaptálásukra lesz szükség. Ezzel gyorsabbá válik a vízügyi nrogram vérehajtása, s vállalatunk­nak is előnyösebb, ha a már bevált termékeit gyárthat- ja. — Tulajdonképpen há­rom csoportba oszthatók a berendezések — mondta az igazgató, miközben a ké­pekkel is igyekezett illuszt­rálni mondanivalóját. — Ezek a víztisztító, szenny­víztisztító, valamint az ön­töző, az ár- és belvízvé­delmi berendezések. Az el­ső csoportba tartozó gépek a felszíni vizeket tisztít­ják, s teszik emberi fo­gyasztásra is alkalmassá. A második csoportba tar­tozó berendezések jelentő­sége is egyre nő. A szenny­vízcsatornák vizét nem le­het a folyókba, vagy egyéb helyekre levezetni, mert ez- esetben fertőzne, mérgezne. Meg kell tehát építeni a tisztító telepeket, amelyek­ben ülepítik, derítik, majd tisztítják a szennyvizeket. A harmadik csoportba a vízszivattyú gépcsoportok és úszó szivattyú telepek tartoznak. Vállalatunk ter­melésének 70 százaléka egyébként a víz és szenny­víztisztító berendezések gyártásából adódik. üzemMiés A vízellátás és víztisztí­tás megoldása világszerte nagy probléma. Terméke­ink exportlehetőségei ép­pen ezért jók. Szállítottunk már berendezéseket Viet­namba, az EAK-ba, Ghá­nába, Indiába, s újabban Szudánban is érdeklődnek a magyar vízügyi gyártmá­nyok iránt — Mindez természetesen a vállalat jelentős fejlesz­tésének lehetőségeit csil­lantja fel. Az igények alap­ján a Vízgépészeti Vállalat termelését a negyedik öt­éves terv végéig kétszere­sére kell növelnünk. Erre A tsz-tag korrigál Segítség — havas hetekben Az utóbbi napokban „száradt” valamelyest a tél, a határ fehér hótakarója mindenfelé szétrongyoló- dott. A vadakat most már nem fenyegeti az éhenpusz- tulás, könnyebben találnak maguknak táplálékot. A télből eltelt nyolc A fogyasztói árak váltó- hosszú, havas hét azonban zása 1969 folyamán idősza konként és árucsoporton­ként különböző volt. A munkások és alkalmazottak által vásárolt élelmiszerek és élvezeti cikkek közül pl. az egész évben fogyasztott termékek (kenyér, liszt, tej, vaj, hús, kávé, kakaó, ital­áru stb.) ára az év folya­mán nem változott. Az idénycikkek ára (burgonya, alaposan próbára tette őket — és a vadászokat is. A vadásztársaságok a télen országszerte megszervezték a vadetetést, a maguk terü­letén kivétel nélkül gon­doskodtak arról, hogy az etetőkben állandóan legyen friss széna, ocsú, abrak. Még azokon a napokon is. amikor a méteres hóakadá­lyok tették lehetetlenné a közlekedést' a főútvonala­kon. Annak idején írtunk ar­ról, hogy a kalocsai ter­melőszövetkezeti vadásztár­saság területén milyen szervezett vadgazdálkodás folyik. Tavaly például két. ezer fácántojást keltettek ki tyúkokkal, és a dunaártéri területre 1300 fácánt en­gedtek ki. A mintegy 40 ezer holdnyi területen né­hány év alatt elszaporod­tak az egyéb vadak is, je­lenleg a nyulak és az őzek száma alaposan felülmúlja a környező, nagyobb „vad­hagyományokkal” rendel­kező vidékekét is. A kalo­csai vadásztársaság terüle­tén decemberben és január első heteiben különösen ne­héz volt az állatok gondo­zása. Az etetők az átla­gosnál is távolabb vannak a valamennyire is útnak nevezhető csapásoktól, így aztán nem egyszer vállon kellett hordani a hereszal­mát, az ocsút. Szerencsére, a termelő- szövetkezetek a lehetősé­gekhez mérten igen sokat segítettek. Olcsón, vagy ép­pen amint a fajszi Duna- gyöngye Tsz példája bizo­nyítja, ingyen adtak hul­ladéktakarmányt, ócsút a vadászoknak, sőt traktort, szállító járművet is bocsá­tottak a rendelkezésükre a vadetetők megközelítéséhez Nekik köszönhető, hogy a kalocsai körzet vadállomá­nya nem romlott le a téli napokban, és amint Albert Mihály vadászmester el­mondotta, átlagosan most is megközelítik fácánjaik a másfél kilós testsúlyt. A nyulak is, az őzek is jó kondícióban várják a tél hátralevő napjait. A termelőszövetkezetek jó ügyet patronálnak, ami­kor segítik a vadvédelmet, hiszen egyáltalán nem lé­nyegtelen, hogy területükön meg legyen a biológiai egyensúly, hogy az apróva­dak, a madarak segítsenek a növényvédelemben. Az idén úgy tervezik, 4000 fá- cánt keltetnek ki és enged­nek szakaion A tsz egyik vezetője a munkafegyelemről beszel a tagság előtt. Többek közt így: — Mert meg kell mon­dani őszintén, hogy a mun­kadíjként kifizetett össze­gek mögött nem mindig volt meg az annak meg­felelő teljesítmény. Az ilyesminek pedig mind­annyian kárát látjuk ... önmagunkat csapjuk be... Feláll egy asszony. — Tessék csak megmon- dani bátran, pontosabban miről van szó/ A vezető: — Megmondhatom ... Hát például a paprikánál. A nálunk kimutatott tel­jesítmények szerint fizet­tünk maguknak a szedé­sért ... Az átvevő, felvá­sárló vállalatnál derült hí, hogy közel tíz mázsával kevesebb a leszedett, oda­szállított termés, mint amennyinek a szedéséért itt fizettünk ... Azért mon­dom. önmagunkat rövidít­jük, ha... Az előbbi aszony. — De kedves elvtárs, ilyen esetben már — ép­pen azért, mert a közösről van szó — nem lehet, leg­alább js ezentúl nem en­gedhetjük meg magunk-* nak, hogy úgy valameny- nyiünkre „ráterheljük’’ a tévedés, elírás következ­ményeit. A láda papriká­kat átvétték tőlünk, le­mérte brigádvezető, má­zsáié. Felírták, összegez­ték ... A jövőben úgy lesz igazságos, hogy az ilyen ellenérték nélküli túlfize­tést — azok térítsék meg, felületességből, vagy értelmezett nagy­vonalúságból vastagabb ce­ruzával írtak a kelleténél. Igaza van a tsz-gazda- asszonynak. Nevén nevez­ve a dolog más megvilá­gítást kap. A munkafegye­lemből — amit úgy általá. citáltak — így lett bizonylati akik rosszul ban majdhogynem fegyelem. (t)

Next

/
Thumbnails
Contents