Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám
4. oldal 1570. február 28. szombat VcISlltcISOlí Kollégium, ösztöndíj, előnyös feltételek A zt hiszem, igazat '* írunk akkor, ha kissé módosítva a klasszikus mondást, úgy fogalmazunk, hogy vasút nélkül félkarú óriás a népgazdaság. Ezt a megállapítást számtalanszor bizonyították már azok g riportok, nyilatkozatok, tudósítások, amelyeket lapunk hasábjain közöltünk nz évenként, a csúcsforgalom idején szállított tonnákról, ezervagonos tételekről, építőanyagról, tüzelőről, gépekről, Személyszállításról. Az ilyen riportok, de szinte minden emberre vonatkoztatva a személyes tapasztalat is napról napra arról győzött meg bennünket, hogy a vasút dolgozói — a pályamunkástól az állomásfőnökig, a mozdonyvezetőig — rendkívül tiszteletre méltó, becsületes helytállást követelő munkát végeznek a kis őrházakban, a rendező pályaudvarokon, ez irányító tornyokban, a kazánok tüzénél és mindenhol a vasúton, az azzal ösz- szefüggő munkahelyeken, beosztásokban. Tudtuk azt is, hogy 1 ez az egész országot átfogó közlekedési és teherszállítási nagyhatalom, illetve annak dolgozói éjjelnappal talpon vannak, té- len-nyáron őrködnek a vonatokon, indítják, irányítják a szerelvényeket, a tonnák ezreit, tízezreit, az emberek millióit, de felelősségükhöz, szakképzettségükhöz és teljesítményükhöz képest nagyon szerény a fizetésük. Tudtuk ezt és ha időnként bosszankodtunk is egy-egy vonat késése, vagy a csatlakozás hiánya miatt, mérgünk gyorsan elszállt, mert eszünkbe jutott a 'kis lámpával integető, púja jkás vasutas, a mozdonyból szénporodon kihajtó fűtő, az álmatlanságtól duzzadt szemű forgalmi szolgálattevő. Tudtuk, hogy nem könnyű a vasutasoknak. T zért fogadtuk öröm- mel, az egyetértés teljességével azt az intézkedést, hogy egy legutóbbi kormányhatározat végrehajtásaként a Vasutasok Szakszervezete, valamint a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium — a kormánytól kapott összegből és a MÁV saját anyagi forrásaiból — ebben az évben 323 millió forintot fordít a vasutasok béremelésére. Önmagában ez a tény is vagy jelentőségű, de intézkedett a MÁV vezérigazgatósága arról is, hogy 1970. március 1-től túlóradijat kapjanak a vasutasok — ami eddig nem volt. A meghatározott túlórákért — itt mintegy 46 ezer emberre kell számítani — évenként több mint tízmillió forintot fizetnek ki a vasút szolgálattevői. torolhatnánk még a J béremeléshez kapcsolódó „apróbb” javításokat. de erről már részletes táji kozta tást adtak a napilapok, a rádió, televízió stb. Annyit azonban még hozzáfűzünk az elmondottakhoz — amiben bizonyára mindannyian egyetértünk — nem méltatlanok kapják a béremelést. Mert azok a fizikai és szellemi munkások, akik hűségesen kitartottak a vasút mellett, amikor mostohább körülmények között, kevesebb keresetért végezték a munkát, hűségükkel, teljesítményükkel rászolgáltak arra, hogy a korszerűsödő vasúton, de a még mindig nem könnyű ] munkáért reálisabb bért, \ magasabb fizetést kapjanak, Gál Sándor Szakmunkástanulókat vár a mezőgazdaság Amióta az átszervezett szocialista mezőgazdaság igényei és a termelési technika világszínvonalához való . alkalmazkodási szándék miatt bevezették hazánkban a mezőgazdasági szakmunkásképzés jelenlegi formáját — csaknem tíz éve már —, két dolog foglálkoztatja elsősorban a témában illetékes szakembereket. Egyrészt, hogy hogyan lehetne még korszerűbbé, az ipari szakmunkásképzéssel mégin- kább egyenrangúvá tenni a mezőgazdasági oktatást. Ez a kisebbik göncömért a tudományos és pedagógiai alapok adottak, viszonylag elegendő a nevelők, szakoktatók létszáma, felkészültsége is, a tárgyi feltételek — ahhoz képest, hogy új ez a képzési rendszer — szintén megfelelőek. Az iskolaügy meglehetősen kevés ágazatáról mondhatjuk el például azt, ami a mezőgazdasági szakmunkástanulók esetében magától értetődő, hogy egész tanulmányi idejük alatt diákotthoni elszállásolásuk, élelmezésük biztosítva van. ösztöndíjrendszerük hasonló az ipari tanulókéhoz, sőt az újabb- ban kelt jogszabályok rendkívül előnyös társadalmi ösztöndíjszerződések kötésére is lehetőséget nyújtanak. (A gazdaságoknak, különösen a tsz-ek- nek is nagy hasznára válna, ha en-e még jobban, figyelnének).. . - / s ! Nagyobb gond viszont, hogy a mezőgazdasági szákmünkáspályálíhoz enyhén szólva kevéssé vonzódnak a fiatalok. Ennek számtalan érthető és érthetetlen oka Van, amelyekkel többször foglalkoztunk már. Most csak egyet ragadjuk ki közülük, azt amelyiken a sajtó nyilvánossága talán kedvező irányban változtathat: a hiányos tájékoztatás. Sok javulás tapasztalható ugyan e tekintetben is, mégsem tudatosult még eléggé a nyolcadik osztályból kikerülő fiatalok, valamint szüleik, tanáraik között a mezőgazdasági szakmunkásképzés számos lehetősége. A megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának beiskolázási tervei szerint 437 elsőéves tanulóra van szük- ge Bács megye mezőgazdaságának 1970 szeptemberében. Közülük több mint 400-at a megye területén képeznének ki. Növénytermesztő gépésznek a kecskeméti, a kiskunfélegyházi és a duna- vecsei járás területéről a fülöpszállási, a többi járásból a jánoshalmi szakiskolába lehet jelentkezni. Mindkét iskola 80 fiúval szándékozik elsajátíttatni a talajművelő erő- és munkagépekkel való bánásmódot, s Jánoshalmán egy öntözőszakos osztály js indul. A bajai iskola zöldségtermelő szakmunkásokat képez egy osztályban, Kisfáiban gyümölcstermelő, szőlőművelő és dísznövénykertész osztályok vannak, az utóbbiban 1970-től emeltszintű oktatást vezetnek be. (Minden osztályba 40 tanuló felvételére van lehetőség). Állattenyésztési profilú iskola Kiskunfélegyházán működik, 40 szarvasma r- 1ha-,„eS; ugyanennyi baromfitenyésztőt várnak az új tanévre. A bajai, a kisfái és a félegyházi iskolába a megye területéről bárhonnan lehet jelentkezni, s az is közös még bennük, hogy mindegyik lányokat látna szívesebben elsősorban. Kevésbé létszámigényes, de nélkülözhetetlenül fontos mezőgazdasági szakmákra a megyén kívüli iskolákba jelentkezhetnek Bács megyéből; sertéstenyésztőnek, juhásznak Gyomára, halásznak Tatára, erdőművelőnek Ásotthalomra. Ezekből összesen harmincegvnéhány elsősre van szükség. A képzési idő egységesen három év, a jelentkezést minden pályázónak abba az általános iskolába kell benyújtania, ahol a nyolcadik osztályt végzi vagy végezte. Ha sikeres szakmunkásvizsgát tesznek, ugyanolyan előnyös feltételek mellett látogathatják bármelyik középiskolát, mint az ipari szakmunkások. Sz. J. Verseny a könnyűiparban A Könnyűipari Értesítő e héten megjelent, negyedik száma közli a könnyűipari miniszternek az érdekelt szakszervezetekkel egyetértésben 1970. évi szocialista munkaverseny szervezéséhez kidolgozott irányelveit. A könnyűiparban ismét előtérbe került a termelés, a termékek mennyiségének növelése, a hazai lakosság igényeinek és a növekvő exportkeresletnek kielégítése érdekében. Ezért a könnyűipari miniszter a szakszervezetekkel együtt felkérte a vállalatokat, tegyenek hatékony intézkedéseket a termelés növelésére. A könnyűipari vállalatoknak hozzá kell járul- niok, hogy több és a kereslethez jobban igazodó legyen a belkereskedelem árukínálata. Az irányelvek ismét felhívják a figyelmet az importanyag-takarékosságra ; növelni kell a hazai anyagok, főztük a gyapjú, a cipőiparban a műanyagok, műbőrök, textíliák, rostműbőrök, a bútoriparban a hazai fafajták és fahelyettesítő pozdorja-faforgácsla- pok félhasználását. Kép jh^b JZ A Petőfi Népe-TOTO és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Az itt látható új iskola olyan városban áll, amely 1951-ig falu volt. Fejlődése azóta rohamosan meggyorsult. Szép új részei épültek, mint például Kökönyös, és a képünkön iskolájával bemutatkozó Kenderföld. Melyik új városunkról van szó? Komló — Dunaújváros — Gödöllő? A totószelvény a 12. oldalon található. Kakvala-esí Lakiteleken Ma este 6 órakor a Lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Ház Finnország nemzeti ünnepe tiszteletére Ka- levala-estet rendez. Megnyitó előadást Szij Enikő, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem finn tanszékének tanára tart. A műsorban a művelődési ház irodalmi színpada részleteket ad elő a Kalevalából, a tánccsoport és az általános iskola énekkara fihn és magyar népi játékokat, népdalokat, táncokat mutat be. II betörő felesége (II.) Rutinmunka volt. de hallatlan kitartást, fizikai erőt, állhatotosságot kívánt. K. hadnagy végigcsinálta, átszűrte a folyót az aranyhalért, azaz addig rostálta a volt bűnözőket, amíg né- hányan fennakadtak a „rostán”. Személyesen, két nyomozó kíséretében indult 1957. februárjában H. J. tabdi lakos tanyájára ... A hadnagy annyit tudott erről az emberről, hogy többször büntették már meg lopásért. A tanyába bekanyarodott a gépkocsi. A motor zúgására megelevenedett a ház. Egy asszony a kezébe fogott zsákkal szeretett volna elmenekülni. — Álljon meg! — kiáltott rá K. hadnagy. — Hová igyekszik? — Ide a ... szomszédba — lihegett az asszony, s igyekezett a zsákot a szoknyája mögé rejteni. A nyomozó azonban felfedezte, hogy a zsák száját a betörésekből származó ruhaneműk egyik hasított csíkjával kötötték be. — Mi van a zsákban? — kérdezte mintegy mellékesen, de közben intett a másik két nyomozónak, hogy kerítsék be a tanyát. — Semmi különös, csak néhány szennyes holmi — nyerte vissza lélekjelenlétét H. J.-né, mert ő akart elfutni a tanyából. — Megmutatná? — vált egyszerre érdeklődővé a hadnagy. — Ugyan — vágott kínos fintort az asszony —, nem szívesen mutogatom a család szennyesét... A rendőrnyomozó már ott állt mellette. — Nyissa ki! — szólt csendesen, de ellentmondást nem tűrő hangon. Jól számított. A zsákból a pirtói betörésből származó ruhaneműk hullottak ki. A házkutatás is eredményesnek bizonyult, mert egy újabb zsák lopott holmi került elő. H. J.-t és feleségét előállították. megkezdődött a kihallgatás. Néhány óra múlva már génknesi indult a többi betörőért, orgazdáért. Egymás után tartóztatták le a maid- nem négv évig garázdálkodó betörőbanda tagjait. A kihallgatások során felidézték ennek a bűn- cselekmények elkövetésében jól szervezett, körmönfont társaságnak megalakulását, működését. H. J. és T. F. nemcsak egy községben laktak, de korábban is bűntársak voltak. Amikor 1953. decemberében, szabadulásuk után összetalálkoztak, azon egy percig sem gondolkodtak, hogy dolgozni mennek. Mint minden bűnöző, ők is azt tárgyalták meg, hogy hol követték el korábban a hibát, amely a börtönbe vezetett. — A jó munkához — szögezte le H. J. találkozásukkor — ismerni kell a terepet, gyorsan, zajtalanul kell dolgozni, s ismerősnek kell (jladni a cuccot... Velem tartasz? — nyújtotta kezét volt rabtársa felé. Az első hat betörésben csak ketten vettek részt, s miután nem akadtak nyomukra, elfelejtették korábbi megállapodásukat, s még két, mindenre kapható ismerősüket is beszervezték. A rengeteg lopott holmihoz, az időközben feltört borniecékből származó looott borhoz az orgazdák sz»ma kevésnek bizonyult. Ezért elsősorban orgazdákat próbáltak beszervezni, tegyük hozz.á. sikerrel. A lopott holmik értékesítésében „legmegbízhatóbb” partnerük L. M. és V. S. volt. Ök lovas kocsival álltak készenlétben a lopott holmik elszállítására. sőt L. M. a lopott borból — ez megegyezés volt — a ráeső részen kívül a „tagoktól” átvette az árut, és saját termésű borként adta el Budapesten. A betörők vezére, miután látta, hogy nem tud kibújni a felelősségrevonás alól, mindent pontosan elmondott. Kihallgatása közben azonban egyik alkalommal megkérdezte K. hadnagytól: — Hadnagy úr! Mondja meg, hogyan jöttek rá?... Hol követtük el a hibát? ... Ugye beköptek? Vagy valahol otthagytunk valamit? Minek válaszolt volna. A bűnöző azt keresi, kutatja lázasan, mit vétett, mit nem gondolt meg alaposan. Keresi a hibát önmagában. társaiban, az orgazdákban. Arra nem gondol: az első bűncselekmény 'elkövetése az igazi hiba, az a kútfőié a többinek. A megvei bíróság H. J.-t, a banda vezérét és szervezői á( életfogytig tartó, a töhbi°ket pedig kisebb-na°vnbb börtönbüntetésre ítélte. Következik: A rabló halála.
