Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-27 / 49. szám
’4. oldal 1970. február 87. péntek Az üzemi demokrácia: jogok és kötelességek egysége Beszélgetés nagyüzemi vezetőkkel EGY-EGY MUNKAHELY légkörét — az átvitt értelemben vett „munkahelyi klímát” —, sőt, ezen túlmenően a munkamorált, a kollektív szellemet is döntő mértékben befolyásolja az: hogyan érvényesül a dolgozók beleszólása a termelésbe, figyelembe veszik-e vezetőik a jó szándékú, építő kritikát; megszívlelik-e a munkások jótanácsait, amelyek — éooen mert közvetlenül a munkapad mellől származnak — sokat mondanak, messzire mutatnak. Találomra választottuk ki a megyeszékhely egyik nagyipari üzemét, a Fémmunkás Kecskeméti Gyárát, s kerestük fel Bakos Péter párttitkárt és Arató Sándor szb-titkárt. Kerékasztal-beszélgetésünk során a bevezetőben felvetettekre kerestük a választ, vagyis arra; hogyan érvényesül, és milyen eredményeket hoz az üzemi demokrácia. BAKOS PÉTER: — A szakszervezetben, amely üzemünk dolgozóinak több mint 95 százalékát tömöríti, a munkások nem puszta jóléti, vagy szociális-kulturális érdekképviseleti szervet látnak, hanem annak tekintik, ami valójában; az üzemi demokratizmus egyik megtestesítőjének. szakszervezeti tanácskozásainkra éppúgy, mint a pártalapszervezeti taggyűlésekre, a szabad, kötetlen véleménynyilvánítás jellemző. ARATÓ SÁNDOR: — Nemrégiben például szóvá tette valaki, hogy a régi brigádvezetők és a kvalifikált fiatal szakemberek jövedelme között — bár azonos munkát végeznek — szembetűnő az aránytalanság. Tény az, hogy ez a különbözet olykor havi 800—1000 forintra is rúgott, a párt- és szakszervezet megvitatta az ügyet, majd olyan értelmű javaslatot tett a gyárvezetésnek; bérrendezés célAz uszuny nyelv titka Évek óta próbálgatják megfejteni a tudósok az uszuny nyelv titkát. Az uszrunyokat tartják a mai ka- zahok legvalószínűbb ókori elődeinek. Sajátos írásukTörténelemtudomány! Intézet archeológiái és etnográfiai részlegének tudományos munkatársai a leleteket vizsgálják. ról nem is olyan régen még semmi sem volt ismeretes. Az Alma-Ata területén, a Csarün és a Kegony folyók völgyében ókori uszuny sírok feltárása közben egy kis gömbalakú kőedényt és egy kődarabot találtak. A török nyelvek szakértői szerint a rajtuk talált felirat az ókori törökökre jellemző rúna írásjegyekre emlékeztet. Bár a feliratot még nem sikerült elolvasni, a lelet nagy tudományos értékű. Segítségével lehetőség nyílik az uszuny nyelv és írás titkainak feltárására. kő. uszunyok feltételezett írásos szövegével díszített jából vizsgálják meg üzemrészekként a kereset alakulását. Ez meg is történt, s a döntés találkozott a többség megelégedésével. A kirívó ellentmondásokat általános órabérrendezés keretében számoltuk fel, úgy azonban, hogy ezen belül a kisebb órabéreket nagyobb arányban emeltük. BAKOS PÉTER: — Én ebben az intézkedésben a fiatalok megbecsülését is látom, hiszen közülük kerülnek majd ki idővel a vezető szakemberek, a kipróbált törzsgárdatagok. ARATÓ SÁNDOR: — A negyedévenkénti műszaki konferenciákon a gazdasági, illetve társadalmi szervek vezetői mellett képviselve vannak szocialista brigádvezetőink is. így a feladatokról első kézből szerezhetnek tudomást. Élénk a vita a termelési tanácskozásokon is. és a felvetett kérdésekre a dolgozók rendre számonkérik a válaszokat is. BAKOS PÉTER: — Mond juk meg kertelés nélkül: némelyek nemcsak hogy nem élnek az üzemi demokratizmus lehetőségeivel, de annak lényegével sincsenek tisztában. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy egyikmásik munkásunk, nemrég még a mezőgazdaságban dolgozott. Épp az ő esetükben van fokozott szerepe a párt- és a szakszervezeti munkának: elősegíteni a munkássá válás folyamatát, tudatosítani bennük, hogy joguk van kérdezni, kérni, javasolni. ARATÓ SÁNDOR: — A munkáséletforma a környezetben is meg kell, hogy nyilvánuljon. A dolgozók számára a művelődéshez elengedhetetlen kulturált környezetet kell kialakítani. Ezért elavult irodáinkat rövidesen átalakítjuk, munkásszállás és a célnak megfelelő klubszoba kerül a helyükbe. Terveink szerint augusztus 20-ára 160—180 személyt tudunk korszerű szállásokon elhelyezni. Munkástársaink sokat hangoztatott kérésének teszünk eleget, amikor rövidesen olcsó vacsoráztatási lehetőséget is teremtünk az • üzemi konyhán. megszűnik így a száraz kosztolás, a főzőcskézés a szállásokon, vagy egy meleg vacsora kedvéért a kocsmába járás kényszere. BAKOS PÉTER: — Szóljunk a demokratizmus másik összetevőjéről: gyár és vezérigazgatóság kapcsolatáról is. A Fémmunkásnak 8 gyára van az országban, amelyek létszámukhoz mérten delegálnak képviselőket a vállalati tanácsba. Gyárunk a legnagyobb a vállalati rendszerben, s így a nagyvállalati tanács 51 képviselője közül 13 tőlünk kerül ki. .Tórészük fizikai dolgozó, szocialista brigádvezető, akik a gondok sűrűjében élnek. Messzemenően módjukban áll munkástársaik érdekelt képviselni akár bér- és nyereség-, akár pedig szociális, kulturális, vagy üdültetési kérdésekben. Alapos itthoni viták után, a téma ismeretében tehetik le lavaslatukat, véleményüket a zöld asztalra. S a tapasztalat amellett szói. hogy a szavuknak súlya is van. RIPORTER: — Köszöntik a beszélgetést Végezetül kérjük, summázzák az üzemi demokratizmussal kapcsolatos meglátásaikat. BAKOS PÉTER: — Véleményem szerint szükség van a további finomításra. Értem ez alatt azt, hogy a dolgozókat rá kell nevelnünk: a demokratizmus adta lehetőségekkel, a felszólalás, a javaslattétel jogával éljenek bátran. Középvezetőknek is feladatuk a beosztottakban tudatosítani az őszinte véleménynyilvánítás jogát. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a demokratizmus másik oldala: a jogokkal egyenértékű kötelességek. ARATÓ SÁNDOR: — Úgy fogalmaznám ez utóbbit, hogy tartsák fokozatosan szem előtt az egyéni érdek mellett a köz javát is. Gyárunkban újfent napirendre került a munka- fegyelem kérdése. Akad még igazolatlan mulasztás, láppénzcsalás, és van tennivaló a társadalmi tulajdon védelme érdekében is. Állandó célunk a szociális és a munkakörülmények javítása. Ezzel szemben dolgozóinktól elvárjuk, hogy gyárunkban a jó gazda szorgalmával, lelkiismeretességével tevékenykedjenek, s ezzel a felelősséggel is kezeljék a rájuk bízottakat. végezzék feladatukat. Ez a kölcsönösség sem hiányozhat az üzemi demokratizmus fogalomköréből! Jóba Tibor Kifizetődő hallgatás Téli tanfolyamot rendeztek a megye egyik községének két tsz-ében. Ezek a tanfolyamok előadásokból állnak, —mint bárhol másutt a kerek világon. S hogy ezekért az előadásokért — legyenek mégoly érdekesek, tanulságosak is — nem kell belépődíjat fizetni a hallgatóságnak, vagyis a tanfolyam résztvevőinek, rendjén való dolog, összefügg szocialista kultúrpolitikánkkal. Önmagában még azzal a gyakorlattal is meg lehet barátkozni — némi meditáció útján —, hogy az előadásokat végighallgató ász-tagoknak munkaegységrészesedést, illetve órabért írnak jóvá. Ez feltehetően nem ellenkezik az alapszabállyal, s bizonyos, hogy a vezetőség határozattal szentesítette. Egyébként az egyik tsz-ben S forintos átlagórabért, a másikban a négy órahosszás előadás után fél mukaegységet, azaz 2i forintot számoltak el, — értékben a kettő hajszál, vagyis egy forint híján ugyanaz. Az előadásokat meghívott előadó tartotta, — ez is általános gyakorlat a földkerekségen. Az is, hogy az előadókat díjazzák. Persze területenként, illetve országonként más és más mértékben. Engedtessék meg, hogy ne hivatkozzak határainkon túli példákra, túl nagy a belemagyarázás veszélye. A szóbanforgó téli tanfolyam előadója, két órahosszás előadásért — a téma mögött több mint két évtized kutatómunkája húzódik meg — kapott írd és mond 47 forintot. A levonások utáh. Hogy ez mennyire nevezhető honoráriumnak, vagy mennyire nevezhető megalázásnak (a hivatalos ismeretterjesztő szerv részéről), — arról itt most ne essék szó. Vegyük úgy, hogy ez van, ennyi jár, és kész. Mert ugyebár az ismeretterjesztés, — nem „termelő munka.” Hanem a nagy belenyugvás akkor fordul visszájára az emberfiában, ha a hallgatók és az előadók díjazását ütközteti. Már pedig ez elkerülhetetlen. Vonjuk meg a mérleget! Az előadásoknak átlagosan 80 hallgatója volt. Ha egy személyre négy óra végighallgatás után 80 forintot számítunk, akkor az lesz összesen 1600 forint Összességében szép pénz. Főleg ha azt vesz- szük, hogy ez áll szemben a hét előadó együttesen 94 forintjával. Lám, mennyire kifizetődőbb manapság hallgatóságnak lenni, mint előadónak! Nyugodtan beszélhetünk az ismeret- szerzés anyagi ösztönzéséről, az ismeretterjesztéséről azonban... De erről már volt szó. Ámbár nem tudom, mit szólna a Posta, ha tévém után a havi 50 forint kifizetését megtagadnám, sőt ezt az összeget én követelném tőle. Alighanem kapcsolná a 04-et. —ni —el. Elfüstölni is a jobbat szeretjük A kiskunfélegyházi dohánybeváltó üzem az országos dohányipari versenyben — a IV. kategóriába tartozó, azaz a legnagyobb szárító üzemek között — az előkelő második helyezést vívta ki magának. Ez alkalomból beszélgettünk Nagy Imre üzemvezetővel a mostani munkákról, az idei termelésre való felkészülésről. Erről vázlatosan a következő képet kaptuk. Ezekben a napokban fejezik be a szárazdohányok beváltását. Szép, 10 mázsán felüli átlag lett szabolcsi és kerti dohányból. Igen nagy volt a termelési kedv, — tehát a jelentkezéseit aránya szerződéskötésre. Viszont nem mehettek túl a népgazdasági, illetve exportigények szerinti mértéken. Erre az évre már 104 százalékra szerződtek a területi tervhez képest. Legnagyobb területre — 200 holdra — a pálmo- nostori Keleti Fény Tsz szerződött. Követi ezt a kiskunfélegyházi Bem Tsz 135, — s az ugyancsak itteni Kiskunság Tsz 100 holddal. Legkisebb szerződött dohányterület egyéni gazdálkodónál is fél hold. Hogy jövedelmező a dohánytermelés, az említett Keleti Fény példájával is igazolható: a 200 holdról ötmillió forintos felüli bevételre számít. Tessék ezt elosztani a holdak számával, s az eredményt ösz- szevetni a más növényféleségekből származó holdan- kénti jövedelemmel! A dohány termésátlagának növekedésén is lemérhető, hogy a termelési kedv mennyire arányban van az anyagi ösztönzőkkel. Az utóbbi tíz évet számítva mintegy 25—30 százalékkal növekedtek a termésátlagok. Ez pedig szoros függvénye a szakértelem fejlődésének, ami megint a dohánybeváltó üzem szaktanácsadói tevékenységét is minősíti. Ez utóbbi következetes érvényesülését mutatják az idei fő törekvések is. A műtrágya fokozott használata, a gondos talajkiválasztás, illetve előkészítés mellett szorgalmazzák a dohánykertész- munkacsapatok szervezését a nagyüzemekben. Mind belső népgazdasági, mind exportszempontból emelkednek a minőségi követelmények. Nagyon célravezető tehát, hogy az ezzel foglalkozó tsz-gazdák mindinkább specialistákká fejlődjenek. Egy-egy ilyen munkacsapat szakmai képzését is a legpraktikusabban, s szervezetten lehet biztosítani. Hogy milyen fontos a minél sokoldalúbb szakképzett dohánykertészekre építeni, akik nemcsak termelési technológiát ismernek, hanem a közgazdász, az értékesítő szemével is áttekintik szakmájukat, erre érdekes példát említett Nagy Imre üzemvezető. Szép és hasznos törekvés a dohánytermés-átlagok növelése, ám ebben is van egy ésszerű határ. A mennyiség túlzott hajszolása tudniillik a minőség rovására mehet. A trágya alkalmazásánál tudni, figyelni kell azt az optimális mértéket, amely mellett a termésnövekedés még nem jár a minőség romlásával. Túladagolásnál ugyan több lesz a dohány, de a levele durva, ize, aromája csípős, büdös, amely a minősítésnél alsóbb osztályba kerül. Ez pedig anyagilag sem közömbös. Mert míg például a világos kerti I. osztályú dohány ára 4.100 forint mázsánként, a XII. osztályúé csak 1.860 forint. Míg tehát a 10 mázsán felüli átlagnál — amely könnyen elérhető — bejön az a 3000 forintos átlagár, — felfokozott, tehát lényegesen magasabb termésnél visszaeshet 2500 forint alá. Bekövetkezik tehát az a fonák helyzet, hogy több munkáéit — több műtrágya, nagyobb költség, több szedés, szállítás stb. — nagyobb termésért sem kap nagyobb összeget a gazdaság, mintha a minőségi kritériumokat szem előtt tartva esetleg kisebb termésátlagot, de jobb dohányt — hoz ki. A minőségre törekvés lényeges érdeke a termelőnek, beváltó, feldolgozó üzemnek egyaránt. A félegyházi üzemben feldolgozott dohány több mint 30 százalékát exportálják, s kívánatos lenne ezt a volument 50 százalékra emelni. Jó pénzt hoz az export, de ne felejtsék el a termelők, hogy a külföldi vevő még egy osztályon belül is a javát válogatja ki pénzéért. S belföldön is egyre inkább ez érvényesül. Okosan kell tehát termelni. A minél többet addig szorgalmazzuk, amíg azzal mindig jobbat is tudunk adni. Tóth István