Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-26 / 48. szám

4. oldal 1970. február 26. csütörtök Világosan, határozottan körvonalazzuk a célt Nemrég tartotta termelő- szövetkezetünk a huszadik zárszámadását. Az Arany János és a Vörös Traktor egyesítéséből született a mi közös gazdaságunk, 1958. telén. Akkor határozta el a tagság, hogy Lenin nevét adja a gazdaságnak. Azt mondtam, hogy 1958. terén. A jogelőd gazdasá­gok viszont még 1949-ben alakultak, ezért számítom úgy, hogy a huszadik zár­számadást tartottuk. A két gyengén gazdál­kodó termelőszövetkezet egyesítéséből létrejött gaz­daság nem tudta megoldani a gondokat. Sokasodtak a bajok, emiatt 1959-ben a megye egyik legrosszabb termelőszövetkezete volt a szabadszállási Lenin. Je­lentős mérleghiánnyal zárt. A gazdálkodás szervezetlen és szakszerűtlen, tehetet­len a vezetés, ingatag a munkafegyelem, elégedet­lenek voltak a gazdák. Po­csékolták a közös vagyont, nagy mértékű italozás gyengítette a munkaerköl­csöket. Szerencsére, azok a jó­madarak, akik abban az időben mindezt előidézték, már „elrepültek”. Helyreállítás Annyira rossz volt a helyzet, hogy egyesek a termelőszövetkezet felosz­latására is gondoltak. A szorgalmas, becsületes tag­ság azonban új vezetést sürgetett. Tíz évvel ezelőtt meg is történt a vezetőség­választás. 1960. március el­sejével. Ez az esztendő a helyre- állítás időszaka volt. Kö­vette a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése. A tíz év rossz gazdálkodása miatti előítélet még élt Szabadszállás parasztságá­ban. Ennek ellenére sike­rült az átszervezés. íme, dióhéjban ezek az előzmények. Azóta gyorsan fejlődött a gazdaság. Meg­nagyobbodott termelőszö­vetkezetünk első évét, vagyis 1961-et számítva a kiindulópontnak, tiszta va­gyonúnkat 3 millió fo­rintról 43 millió fölé emeltük. A közös vagyon ugyanennyi idő alatt hét­szeresére, 7 és negyed mil­lió forintról 52 millió fo­rintra nőtt. Az egy dolgo­zó tagra jutó évi jövede­lem négyszeresére, 7500 fo­rintról 30 ezer forint fölé, a termelési érték 5 millió 400 ezer forintról 38 mil­lióra emelkedett. 1961-ben még nem volt biztonsági alapja a gazdaságnak, ma már 14 millió forinttal ren­delkezik, ami elősegíti a bővített újratermelést, a gazdaság nagyarányú fej­lesztését. Összefogás Mindezt 9 év alatt azo­nos területen, azonos tag­sággal és vezetéssel értük el. Az összefogás, egymás megértése, támogatása, a bizalom meghozta az ered­ményt. Szikesekkel tarkított, 11 aranykoronás szántóinkon viszonylag jó eredménye­ket értünk el. Harmadik ötéves tervünk első négy évében a terület 85—88 százalékán csupán négy nö­vényié’“sé^et t°rm°ltünk. Búzából 1966—1969. év át­lagában holdanként 26,6, kukoricából májusi mor- zsoltban számítva 41, ár­pából 23, olajlenből 10,6 mázsa átlagtermést értünk el. Kihasználtuk a 11 kilo­méteres csatornahálózatot, 1200—1300 holdat öntözünk. Egy évvel ezelőtt re­ménykedve mondtuk, hogy jó volna elérni 1969-ben a 30 millió forint termelési értéket. Már említettem, hogy ezt a tervet milyen jelentősen túlteljesítettük. Mérlegünk legszebb szá­ma, hogy a tavalyi 83 szá­zalékról 60 százalékra tud­tuk csökkenteni a költség­szintet, vagyis a beterve­zett költségeket jelentősen leszorítottuk. Egyik örvendetes ese­mény, amiről beszámolha­tunk még, hogy huszonöt új tagot vettünk fel a köz­gyűlésünkön. Tovább fia­talodtunk és ez nem kis dolog, mert ez egyúttal azt jelenti, hogy bíznak a ter­melőszövetkezetben, biz­tos megélhetésként tekintik az itteni munkát. Értékelés Nálunk rendszeresen ér­tékeljük az üzemágak, ezen belül a brigádok minden egyes dolgozójának mun­káját. Ilyen értékelés volt decemberben, amikor egy­havi átlagkeresetnek meg­felelő, vagyis lényegében 13. havi keresetet osztottunk ki jutalomképpen. A nyere­ségrészesedés odaítélésénél szintén minden egyes tag­nak a munkáját külön ér­tékeltük. A nyereségrésze­sedés általában az évi ke­reset 20 százaléka. A személyenkénti érté­kelésnek kedvező hatása van. Igazságosabbá válik a jövedelemelosztás. Ser­kenti a munkát is. Egyre élénkül a szocialista mun­kaverseny, különösen most, a felszabadulás 25. évfor­dulójára, amikor is a mun­kaképes taasíg jelentős ré­sze tett vállalást. Néhány szót a terveink­ről. A növénytermesztés színvonalának további eme­lése mellett az állattenyész­tést fejlesztiük nagyobb mértékben. Százas tehénis­tállót építünk, megkezdjük a 144 férőhelyes modern borjúnevelőt. Növeljük a baromfitenyésztést, gépe­sítjük az istállókat. Hogy minek köszönhet­jük eredményeinket? A már említetteken kívül ta­lán annak, hogy minden évben világosan körvona­lazzuk törekvéseinket. Min­den tagunk látja a célt amiért dolgozik és tudja azt is, hogy ha jól végzi a munkáját, annak meglesz az eredménye. Elmondta: Ball Ferenc, a termelőszövetkezet el­nöke, országgyűlési képviselő. Feljegyezte: Kereskedő Sándor. fi nagy kombinálor (ill.) Mit ér egy munkaközös- l tanácsi pecsét nélkül? gn sokat, hiszen néhány p alatt kiderülhet, hogy m is létezik. Már pedig működik a szövetkezet, pénz dőlni fog a trium- rátushoz A helyi tanácsok akkori- n nagyon szívesen fogad- k minden szövetkezeti rsulást, s a szerződést — nely korábban Kecskemé­ten köttetett — a mátra- ballai tanács láttamozta. s egyben elismerte a Mátra- vidéki Gallykltermelő Mun­kaközösség létezését. E rendkívül magas összegek­kel manipuláló, s eddig mindössze egyetlen tagot magába foglaló szövetkezet kibővült, egy volt fakeres­kedővel. Közben trösztté alakult a sütőipari vállalat, s az igaz­gató elfogadta, hogy ez a szövetkezet lássa el fűtő­anyaggal a megye sütőipari vállalatait sőt már tervbe vették a Szolnoki Sütőipari Tröszt igényeinek kielégí­tését is. A minisztérium 1954 szeptemberében vizsgálatot indított, s a rendőrség is nyomozni kezdett. A csaló bűnszövetség tagjai megbe­szélést tartottak. A viharos tanácskozás, ahol szidal­mak, vádaskodások hang­zottak el. a főkönyvelő zár­szavával ért véget. — Nyugalom!... Nyuga­lom! — intette le az egy­másnak eső igazgatót, rő- zsebeszerzőt, szövetkezeti megbízottat. — Nem kell idegeskedni. Ha valami ki­derül én mindent magam­ra vállalok... Megdöbbent csend fogad­ta szavait. — Igen. iől értették — mosolygott. — Én ugyanis elmebeteg vagyok, erről írásom is van. s mint ilyet nem lehet megbüntetni. Be­vonulok az elmegyógyinté­zetbe. s önök mindent rám­kennek ... Egy baj azon­ban van. A gyógyintézet pénzbe kerül, s a családom­Óvoda ­munkahelyi összefogással — A különböző munka-1 helyeken dolgozó anyák csak jöttek, kértek — ve­gyük fel a kicsijüket nap­köziotthonos óvodába... Nagyon szívesen, de hova? Nincs hely... Az óvodák befogadóké­pessége nem nőtt, viszont mind több és több édes­anya kérte kisgyereke fel­vételét. Olyanok, akiknél nincs otthon nagymama vagy más hozzátartozó — tehát akik valóban igényjo­gosultak ... Valamit tenni kell!... Segíts magadon, mert isten nem segít! — ilyen változata volt érvé­nyes a közmondásnak mi­ránk ... Elképzeltük a „ha­gyományos” utat: kérünk rávalót a minisztériumból. De míg keret, s abban pénz lesz óvodára — addig nem tudunk várni... Így jutottunk el ehhez a megol­dáshoz: Nyúljon mindenki a zsebébe, akinek szívügye, hogy a náluk dolgozó édes­anyák kicsinyei napköziott­honos óvodához jussanak... Szabó Gyula, a Kiskőrösi Községi Tanács V. B. titká­ra foglalta így össze — be­leszőve a feszültséget érzé­keltető motívumokat — egy helyi kezdeményezés előz­ményeit. Majd hatásos for­dulattal közölte. — Ha a volt pártház, il­letve banképület felé visz az útja, hallgatózzék egy kicsit a földszinti helyisé­geknél. Vidám hangok szű­rődnek át az ajtón, abla­kon. Lehet, hogy vödörcsör- renés, sikálás zaja is bele­vegyül ... Az új, negyven gyereket befogadó napközi­otthonos óvoda helyiségeit takarítják, szépítik azok az asszonykák, akiknek a ki­csinyei első lakók lesznek itt... Társadalmi munká­ban, hogy ezzel is kevesebb legyen a költség — és gyor­sabb a befejezés. Hogy viszonylag rövid idő alatt alakultak át a volt bankirodák óvodává, az összefogásnak köszönhető. Persze, egy mondatban ki­fejezve ez közhelyként hat, de mindjárt nem az, ha ér­zékeltetjük; nem értekezle­tek hosszú sorát tartották azért, hogy az erők egyesí­tésének előnyeiről egymást meggyőzzék a kiskőrösiek, nak is enni kell... Van egy ötletem. Ma átutalunk a munkaközösség címére harmincezer forintot, én felveszem. s utána jöhet az önfeláldozás... Közben folytatódott a nyomozás. Milliónyi iratot, számlát tanulmányoztak át a nyomozók, s egyre-másra derültek ki a csalások. A főkönyvelő és társai bíró­ság elé kerültek. Sz. S.-t a 428 000 forintos társadalmi tulajdont károsító csalás miatt halálra ítélték, ké­sőbb kegyelemből az El­nöki Tanács életfogytig tar­tó börtönre változtatta az ítéletet. X. alezredes hátradőlt a fotelban, rágyújtott egy ci­garettára. — Ezzel még nem ért véget a nagy kom- binátor pályafutása — foly­tatta a történetet. — Az el­lenforradalom zűrzavará­ban kiszökött a börtönbőL Lakása nyári konyhájának padlásán búvóhelyet rende­zett be, itt lapult. Tudom, önként adódik a kérdés: hogy-hogy nem fogtuk el? A magyarázat egyszerűbb, mint gondolnád. Dr. Sz. S. az ellenforradalom alatt több disszidenst megkért: írjanak nevében levelet hanem igyekeztek minél előbb rátérni az egyszerű, de mindent eldöntő tettek­re. A nőtanács mellett, amely kezdettől fogva szív- vel-lélekkel szorgalmazta az ügyet, a községi pártbi­zottság — és személy sze­rint Juhász István párttit­kár — adta a meggyőző ösztönzést. Ott határozták el a legközelebbről érdekel­tek — a tanács, illetve a Vegyes Ktsz, ÁFÉSZ, a Gépjavító Állomás és a Szolgáltató Vállalat —, hogy közös hozzájárulással hoznak létre napköziottho­nos óvodát. Az induláshoz — a taná­csi támogatáson kívül — kilencvenezer forintnyi anyagi értékkel járultak hozzá a „társulok”. A Ve­gyes Ktsz a teljes berende­zést készítette el, a másik három pénzösszegekkel csatlakozott. Mint a vb-tit- kár kifejezte, „norma sze­rinti költségvetésnek meg­felelően” — 178 ezer fo­rintba kerül az intézmény fenntartása évente. Közös megállapodással — az anya­gi hozzájárulás mértékének megfelelő számban veszik A levelek termékeny ta­lajra hullottak, s hála rend­fel a szóbanforgó munka­helyek, illetve a tanács ré­széről javasolt kisgyerme­keket. — Mennyit enyhít ez sz új létesítmény az óvodai elhelyezési gondokon? — kérdeztük Szabó Gyulától. Nyomban válaszolt. — A valóban jogosult igénylők száma ezzel az óvodával, mondhatni, a fe­lére csökken ... De más kedvező hatása is van a kezdeményezésnek. Ahogy egyre inkább híre ment, mi készül a volt banképület­ben — mind többen hívtak fel bennünket telefonon — más üzemekből is: nem le­hetne az ő gyerekeiket is az új napközis óvodában?... Pénzügyi rendelkezés van rá, hogy hasonló esetekben az óvodai hellyel való ren­delkezés joga — természe­tesen — azoké, akik anya­giak összeadásával létre­hozták ... Kövessék példájukat más üzemek, vállalatok is. A napokban a már mű­ködő óvodát látogathatják meg. Tóth István (Következik: A betörő felesége.) Kép A Petőfi Népe tora és a KISZ felszabadulási reitvénypályázata • • 4í% * ' ,>■.* ' y ,t. JM*j • ■ II ' mm- x -■ : ,;-v. ' i-.-*:*;:• ,„ - - J, ' - -V« - , , --r' ­Az utóbbi években egyre több látványos lovas ünnep­séget rendeznek országszerte a rideg pásztorkodás ha­gyományait őrző pusztákon. Hol készült felvételünk? Hortobágy — Bábolna — Bugac? A totószelvény a 10. oldalon található. külföldről. Valóban sikerült azt a látszatot keltenie, hogy disszidált. Élni azon­ban kellett valamiből, de a volt rab és főkönyvelő mindenre számított. Évekkel korábban mint­egy 300 külföldi egyházi in­tézmény és személy nevét szerezte meg. Magányában különös, de jól jövedeleme- ző ötlete támadt. Százával írta a leveleket a külföldi protestáns egyházaknak, lelkészeknek. E levelekben református lelkésznek, teo­lógiai tanárnak, református püspöknek, luteránus hit­oktatónak vallotta magát, s leírta, hogy családjával együtt nyomorog, sőt el­tartja egy református püs­pök özvegyét. A levelekben igen sok utalás történt ar­ra, hogy Magyarországon, a népi demokratikus állam akadályozza hivatása gya­korlásában. éheznek, ruhát­lanok ... Egyetlen idézetet a sok levél egyikéből; „Tü­dőbetegségem megkívánná, hogy sokat tartózkodjak a szabad levegőn Ruhátlan- ságom azonban a szobához köt, ahol csupán tengetem életem.. kívül pontos nyilvántartá­sának — ebben precízen felsorolta, honnan mit le­het kérni — 279 gyógyszer­rel, ruhaneművel telt cso­mag érkezett címére. Fele­sége a Gyógyáru Értékesí­tő Vállalattól, s a Bizomá­nyi Áruház Vállalattól 29 ezer forintot kapott az ér­tékesített holmikért. Végül is ez lett a veszte, mert a külföldi egyházak gyanús­nak tartották a hozzájuk érkező levélhalmazt, és megkeresték a Magyar Nép- köztársaság Belügyminisz­tériumát. Búvóhelyén 1960 szeptemberében tartóztat­ták le, de a lakásban még akkor is 14 ezer forint ér­tékű eladásra váró ruhane­mű volt felhalmozva ... A nagy kombinátor — mi neveztük így el a volt főkönyvelőt —, kétségtele­nül ügyes, megfontolt, in­telligens, ember, de bűnö­ző volt. A bűnöző pedig csak bizonyos ideig képes hidegvérrel átgondolni min­dent. A pénz megrészegíti, többet és többet akar, ám a játszmát mégsem akkor, hanem az első sikkasztás­nál, csalásnál veszti el...

Next

/
Thumbnails
Contents