Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

1970. február 84. fcefltl 3. oldal NAPIRENDEN A nők egyenjogúsága Két esztendő óta folyik már a széles körű felmérés a nők helyzetéről. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Magyar Nők Országos Tanácsával együtt 1968-ban nagy kiterjedésű vizsgá­latot folytatott, amely a kereső nők élet- körülményeibe adott bepillantást. Mint­egy 270 vállalatnál, szövetkezetnél és in­tézménynél végeztek felmérést, s a vizs­gálat főbb megállapításait jelentésben tárták a kormány elé. Ennél is átfogóbb volt az a munka, amit az MSZMP Központi Bizottsága in­dított el, hogy a fenti szervek megálla­pításait is felhasználva társadalmi és gazdasági összefüggéseiben vizsgálja meg a nőkérdést. Ebbe a folyamatba illeszke­dett bele az elmúlt évben végzett megyei felmérés is. Részt vett ebben a nőtanács, a statisztikai hivatal, a szakszervezet, a KISZ, a KISZÖV, a megyei tanács mű­velődési osztálya és több más szerv is. Mintegy hatvan közéleti asszony adott levélben véleményt, kérdőíves felméré­sek, ankétok is lezajlottak, összegezés­ként először is a megyei pártbizottság mellett működő agitációs és propaganda bizottság, majd az év közepén a megyei párt-vb is megtárgyalta a tapasztalatok alapján készített jelentést. Lényegében ilyen jellegű országos tájékozódás tette lehetővé, hogy az MSZMP Központi Bi­zottsága legutóbbi ülésén a párt ifjúság- politikájának néhány kérdésével együtt a nők politikai, gazdasági, szociális hely­zetéről és az ezzel kapcsolatos további feladatokról is tárgyalt és határozott. Az erről szóló közlemény termé­szetesen még tőmondatokban sem ad­hatta vissza az említett sokrétű és min­den előzőnél alaposabb országos vizsgá­lódás több ezer oldalban összegyűjtött részmegállapításait. Az előterjesztés, a vita és a határozat összefoglalása tíz tömör pontban csak érzékelteti a nők helyzetének legfőbb tényeit, a meglevő tendenciákat, s állást foglal az alapvető kérdésekben. De megszoktuk már, s min­denki tudja nálunk, hogy a szűkszavú pártközlemény nem a lezárása, hanem az elindítója bizonyos folyamatoknak. Ilyen szempontból alapvetőnek mond­hatjuk, hogy — a korábbi leszűkítés he­lyett, amely főleg a nőmozgalom tevé­kenységére helyezte a hangsúlyt — a Központi Bizottság össztársadalmi ügy­nek tekinti a női egyenjogúság mind tel­jesebb érvényesítését. A közjogi és poli­tikai egyenjogúság mellett azok érvénye­sülésének feltételeit, a maradi felfogások leküzdését, a nők szociális körülményei­nek javítását, helyzetük megkönnyítését állítja előtérbe. Kimondja: „A nőkérdés­sel való foglalkozást a mindennapi párt­munka részévé kell tenni, mert ez elő­feltétele, hogy össztársadalmi üggyé vál­jék.” Egyúttal felkéri az állami és társa­dalmi szerveket, hogy együttműködve a nőtanáccsal a határozat szellemében tár­gyalják meg a hatáskörükbe tartozó kér­déseket és tennivalókat. Elengedhetetlen szerepe van természe­tesen az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkának is, hiszen — mint a közle­mény megállapítja: „A nők sem ismerik teljes mértékben jogaikat és nem töre­kednek teljes határozottsággal azok ér­vényesítésére.” S ehhez hozzáfűzve: „A nők problémáinak az eddiginél nagyobb figyelmet kell kapniuk jogalkotásunkban, gazdasági, kulturális és szociálpoliti­kánkban.” Jobban kell számolni a nők kettős elfoglaltságával, régebbi és újabb keletű gondjaival. Ha a Központi Bizottság állás- foglalása minden szinten utat tör magá­nak, a nők sajátos érdekeinek képvise­lete még kevésbé szorul szűk mozgalmi térre. Erre a szemléletváltozásra annál is inkább szükség van, mert a nők mun­kába állítása ma már egyre szélesebb körű — megyénkben az összes foglal­koztatottak 40 százalékát teszi ki —, s habár ez a nők társadalmi helyzetének megváltoztatásában a legnagyobb vív­mány, kétségtelen, hogy — mint a me­gyei jelentés is megállapította — egyben nehezebbé is tette a családot nevelő nők életét. Nem csupán emberi érzületből, a „gyengébb nem” iránti részvétből faka­dóan, hanem a társadalom alapvető és jól felfogott érdeke és jövője miatt van szükség a női kettős felelősség megköny- nyítésére, illetve a tényleges egyenjogúság feltételeinek megteremtésére. Értünk is el e téren már jelentős eredményeket, de még mindig sok a tennivaló. Megyénk ellátottsága például még mindig rosszabb az országos átlagnál óvodai, bölcsődei, napközi otthoni helyekben. A meglevő intézmények rendszerint túlzsúfoltak, a városokban a helyi, például üzemi, vál­lalati intézkedésekre alig van példa. A dolgozó nők második műszakját meg­könnyítő szolgáltatások sem megoldottak még. A Központi Bizottság határozata elindítója lehet az alapvető folyamatnak, a nélkülözhetetlen szemléletváltozásnak, amely valóban felébreszti az egész tár­sadalom felelősségét. A közvetlen tenni­valókat természetesen mindenütt csak a helyszínen lehet felmérni. Hasznosítva a korábbi vizsgálatok tapasztalatait is, most már az alsóbb szerveken a sor. A Központi Bizottság állásfoglalása meg­adta ehhez a bátorítást és a szükséges útmutatást. F. TÖTH PÁL jesítette. A III. Internacio- náléra vár az a feladat, hogy a tőkés kormányok el­len forradalmi rohamra, minden ország burzsoáziája ellen polgárháborúra szer­vezze a proletariátus erőit — a politikai hatalomért, a szocializmus győzelméért!” (Lenin Művei 21. köt. Szik­ra 1951. 27—28. old.) Ismeretes, hogy Lenin * a háború folyamán szívósan harcolt a nemzet­közi munkásmozgalom bal­oldalának kialakításáért. Lenin nemzetközi tevékeny­sége az Oroszországi Szo­ciáldemokrata (bolsevik) Munkáspárt osztályharcos hazai munkájának volt a kivetülése. A Lenin vezette bolsevikok 1917 októberé­ben megvívják forradalmu­kat, amelynek nyomán vi­lágméretűvé vált a forra­dalmi válság. Nagyarányú tömegmozgalma^ fenyeget­ték a tőkés világot. A mun­kások Németországban, Olaszországban, Magyaror­szágon, Csehszlovákiában és másutt az orosz példa kö­vetésében határozták meg céljaikat, akaratukat. „Ügy tenni, ahogy Oroszország­ban” — ez volt akkor a proletárok jelszava, s a le­nini irányvonalnak, a bolse­vik tapasztalatok nemzetkö­zi síkon való érvényre jut­tatásának világszerte tá­madtak új és új hívei. Már 1918-ban Németországban, Ausztriában, Lengyelor­szágban, Magyarországon, Finnországban és Argentí­nában alakultak kommunis­ta pártok. s a példát hama­rosan másutt is követték. logos büszkeséggel J tölthet el bennüket a tudat, hogy 1918-ban az el­sők között jártak a magyar kommunisták, miként öt­ven évvel később a mi pár­tunk ismét az elsők között volt — otthont adva a kon­zultatív tanácskozásnak, s a vitában is aktív és konst­ruktív részt vállalva — azon pártok között, amelyek a nemzetközi kommunista mozgalom egységének hely­reállításán fáradoztak. A kommunista pártok megalakulásával párhuza­mosan Lenin állandóan na­pirenden tartotta az új in­ternationale kérdését, és megszervezése érdekében gyakorlati lépéseket kezde­ményezett. A fiatal kom­munista pártok is kapcsola­tot létesítettek Moszkvával, ahol felállítják külföldi iro­dáikat. Lenin 1918 január­jában Szovjet-Oroszorszá- gon kívül nyolc országot — Lengyelország, Magyaror­szág, Ausztria, Lettország, Finnország, Románia, Bul­gária és az Amerikai Egye­sült Államok — képviselő kommunista vezetőknek ja­vasolja: intézzenek felhí­vást a forradalmi proletár­pártokhoz az új internacio- nálé megalapítására össze­hívandó konferencia céljá­ból. Es 1919. március elsején 12 kommunista párt, 15 kommunista forradalmár csoportosulás és 8 szociál­demokrata típusú, de balra orientálódó párt képviselői gyűltek össze a III. Interna- cionálé megalakítására. A nemzetközi proletár- ™ stratégia világos ki­dolgozása mellett a legfon­tosabb feladatuk volt bizto­sítani azt, hogy a fiatal, forradalmi harci tapasztala­tokban szegényes kommu­nista pártok nemzetközi szervezetének mechanizmu­sa a demokratikus centra­lizmus alapján legyen fel­építve, azaz a Komintern | A Szemle harmadik számában MTESZ­események Kecskeméten Megjelent a Bács-Kiskun megyei Műszaki és Agrártu­dományi Szemle második száma. Az időszakos kiad­ványt a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek megyei területi elnöksége jelenteti meg. A 36 oldalas füzet tartalmazza a leg­utóbbi küldöttértekezlet be­számolóját és hozzászólá­sait, dr. Mészöly Gyula cik­két a betegség-ellenálló pa­radicsomfajták nemesítésé­ről, az Alföldi Cipőgyár fej­lesztési elképzeléseit, vala­mint két írást a konzerv­gyári termékek értékesíté­séről és a fénycsapdák sze­repéről az erdőgazdálkodás­ban. A kiadványról szó esett tegnap délután a MTESZ Bács-Kiskun megyei Szer­vezetének titkári értekezle­tén, majd előkészítették a Szemle következő, harma­dik számát. Ez a híreken kívül hat cikket közöl majd a megyénkben dolgozó ku­tatók, szakemberek tollából. Egyik érdekessége lesz az értelmiség helyzetével fog­lalkozó tanulmány. A meg­beszélés másik napirendi pontjaként a március havi programot rendszerezték az egyesületi titkárok. A hétfő egyébként szinte MTESZ-napként telt el Kecskeméten. Ugyancsak délután a megyei közúti igazgatóságon Halmi Nán­dor, az Ütügyi Kutató Inté­zet tudományos munkatársa tartott előadást a közúti forgalom növekedésével kapcsolatos problémákról és azok megoldási lehetőségei­ről. Időszerű szakmai kér­désekről rendezett tanács­kozást a geodéziai és kar­tográfiai egyesület is. Sza­bó Béla, az Országos Föld­ügyi és Térképészeti Hiva­tal felmérési osztályvezető­je egy korszerű módszert ismertetett, ami a terület- rendezésekhez. településfej­lesztésekhez szükséges tér­képek készítését segíti elő. Véget ért az engedményes ruházati vásár A tavaszra készül a kereskedelem Hogyan zárult, milyen tapasztalatokat hozott a múlt hét szombatján véget ért téli engedményes ru­házati vásár? — ez iránt érdeklődtünk néhány me­gyei kereskedelmi szerv­nél. — A vásáron szereplő áruk skálája lényegesen szűkebb volt a tavalyinál — mondotta Barity János, a Bács-Kiskun megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. — A korán beköszöntött tél miatt ugyanis az áruk zö­me a szokásosnál jóval előbb vevőre talált. Így a múlt évihez képest az- ak­korinak hozzávetőleg 70 százalékát tette csak ki a vásárba vont cikkek meny- nyisége. A legkapósabbnak egyébként a férfi konfek­ció áruk, illetve a kötött fehérneműk bizonyultak. A vállalat boltjai a vásár idején olcsóbban árusított cikkeket továbbra is a ju­tányos, engedményes áron hozzák forgalomba. Némi tavaszi előzetesről is beszámolt az igazgató. Megtudtuk, hogy néhány importcikkből rövidesen a korábbinál jóval nagyobb készlet kerül az üzetekbe. Pillanatnyilag a pamut­méteráru, illetve az ágyne­műk választéka nem ad ugyan okot az elégedett­ségre, a vállalat azonban biztató ígéreteknek van birtokában, amelyek arra engednek következtetni, hogy mihamarabb javul majd a helyzet az említett cikkek forgalmazásában. A konfekció-, valamint a méteráruk voltak a slá­gerek a Kiskunfélegyházi Centrum Áruház enged­ményes vásárán. — Bizakodva, derűlátó hangulatban várjuk a ta­vaszi idény kezdetét is — újságolta Dongó József he­lyettes fiókvezető. — Nem csupán jelentékeny meny- nyiségű konfekcióból, se­lyem- és méteráruból vá- lagathatnak majd vevőink, hanem arról is örömmel számolhatok be, hogy ez­úttal műszaki cikkekből is kielégítőnek ígérkezik az ellátás. J. T. Vizsgálat előtt Tanácskozás a termelőszövetkezetek munkájának jogi szabályozottságáról A közeljövőben tájéko­zódó jellegű vizsgálatot kí­ván indítani a Központi Népi Ellenőrző Bizottság annak megállapítása cél­jából, hogy milyen a ter­melőszövetkezetek munká­jának jogi szabályozottsá­ga. A vizsgálat előkészíté­seként tartott megbeszélést tegnap a megyei NEB Kecskeméten. Az összejövetelen dr. Mil- lasin Teréz, a megyei NEB elnöke köszöntötte a meg­jelenteket, közöttük dr. Soproni Vilmost, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, dr. Petri Fe­rencet, az Igazságügyi Mi­nisztérium és dr. Petrovics Ferencet, a. Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kép­viselőjét világpárt jellegű szervezet legyen. A központi vezető testületben, amit Végrehaj­tó Bizottságnak neveztek el, a legjelentősebb kommunis­ta pártok képviselői kaptak helyet. Cjzükségszerűleg a J szovjet-orosz párt­nak, mint a tapasztalt és győzelemre vitt forradalom vezető erejének nagy tekin­télye és befolyása volt a VB-ban, az egész mozga­lomban. Az orosz elvtár­sak azonban soha nem él­tek vissza ezzel a helyzet­tel. Ugyanakkor nagyon ha­tározott politikai irányvo­nalat képviseltek, amelynek fő tendenciája a revizioniz- mustól, az opportunizmus­tól való teljes, fenntartások nélküli elszakadás volt. Az egyes pártok kommu­nista jellegét éppen az ha­tározza meg — mondották — a Kominternhez csak abban az esetben csatlakoz­hatnak, ha szigorúan elha­tárolják magukat reformis­ta politikusoktól. Ezt a té­zist Leninnek sokszor el kellett ismételnie, mert a balra orientálódó szociálde­mokrata típusú pártok jó­zan, becsületes vezetőiben igen sok illúzió maradt meg a korábbi évek politikailag mozdulatlan, terméketlen pártegységéről. Elképzelhe­tetlennek tűnt előttük, hogy az adott pillanatban még nagy, de a kommunis­ta pártok létrejöttével meg­osztott munkástömegek eredményesen küzdhetnek a forradalomért. Lenin elgon­dolásában azonban nem­csak a szakadás, hanem a tömegek megszerzése is benne foglaltatott, ezért lé­pett fel erélyesen a kom­munista sorok közt meg­nyilvánuló szektás „balol­dali” jelenségek ellen. I enin elgondolásait a nemzetközi kommu­nista mozgalom csak az osz­tályharc egy későbbi szaka­szában, az antifasiszta meg­mozdulásokban tudta siker­rel megvalósítani. Az anti­fasiszta harcok politikai tő­kéje és a nemzetközi kom­munista mozgalom napja­inkig ' tartó fejlődésének eredménye, hogy korunk leghatalmasabb politikai tö­megmozgalmává fejlődött a kommunista világmozga­lom. Pankovits József a megyei pártbizottság munkdtársa Petrovics elvtárs beveze­tőben röviden vázolta a tervezett vizsgálat főbb szempontjait, s kérte a meghívottakat hogy ezzel összefüggő gondjaikat, ta­pasztalataikat és javasla­taikat mondják el. Így pél­dául a termelőszövetkeze­tek alapszabályszerű mű­ködéséről és az állami tá­mogatásról, a társulásokról, a tsz-ek tevékenységi köré­ről, a melléküzemágakról, az áruértékesítésről, a szol­gáltatásokról, a pénzügyi helyzetről, a fejlesztés és beruházás kérdéseiről, a tsz-ek munkaügyi, bérügyi és nyugdíjgondjairól, a földhasználatról és a föld- tulajdonjogról, illetve ezek­nek gyakorlati megnyilvá­nulásairól kérte a jelenlevő szakemberek, tsz-elnökök véleményét. A KNEB képviselője el­mondta: a vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a szerteágazó és ma már szinte áttekinthetetlen ter­melőszövetkezeti . jog köz­vetett módon befolyásolja a közös gazdaságok mun­káját, annak jövedelmező­ségét, gazdaságosságát. Fel­vetődik tehát a kérdés, nincs-e egyés területeken túlszabályozottság, illetve ennek ellentéte, a laza szer­kesztési, hiányos jogszabá­lyi rendezés. Mindkettő ká­ros hatást gyakorolhat a munkára. A bevezetőt követően úgyszólván minden jelen­levő felszólalt. A kérdések­kel összefüggésben elmond­ta tapasztalatait Magony Imre, tsz-szövetségi titkár, Dugár Sándor, a lászlófalvi Alkotmány Tsz elnöke, Pankovits Józsefné, a me­gyei nőtanács titkára, Var­ga Antal, tsz-szövetségi tit­kár, dr. Maár András, • megyei tanács vb osztály- vezetője, dr. Kolozsi Gyula, a megyei főügyész helyet­tese. cl a

Next

/
Thumbnails
Contents