Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-24 / 46. szám
4. oldal 1970. február 24. kedd Negyedszázad a közéletben A vaskos irattartó tartalma csaknem beborította az asztal lapját. Nézeget j\Ák a feljegyzéseket, leveleket és a jelentéseket. Egyik-másik országos ügyről szól, de a többség, helyi gondok, intézkedések nyomát őrzi. Oláh Pál országgyűlési képviselő, a hartai Lenin Tsz elnöke éppen negyed- százada kezdte el közéleti tevékenységét. A felszabadulás első napjaiban Bácsalmáson dolgozik a földosztásnál, 1946-ban pedig a megyei törvényhatósági testület tagjaként képviseli szűkebb hazája érdekeit. Ettől kezdve megszakítás nélkül különböző szintű párt és állami vezető testületekben dolgozik. Közben tanácsi vezető is volt, és még egy jelentős adat: 20 évvel ezelőtt a megyében elsőként megalakult bácsalmási Táncsics Tsz alapító tagja és elnöke. Egyhangúnak és főleg könnyűnek egyáltalán nem nevezhető a munkássága. * A míg az előcsarnokban várakoztam rá, gyakran elhangzott a neve, csak így egyszerűen: Pali bácsi. Semmi hivatalosan hangzó titulus, vagy körülményeskedés. A tsz egyik dolgozója mesélte, hogy egyszer egy országos vezető kereste az elnököt, s a találkozáskor a vezetéknevén szólította. Búcsúzáskor hosszasan rázták egymás kezét, s a vendég így köszönt el: viszontlátásra Pali bácsi. Eredményes munkáját a Szocialista Munkáért Érdemérem és a Munka Érdemrend arany fokozata is bizonyítja. A napokban lesz hatvanéves. Örökös jókedve, derűs optimizmusa ellenére őszülő haja és fájós lábai mégis csak jelzik az idő múlását. Szinte közhelynek hangzik, ha azt mondom csupán, hogy Oláh Pál népszerű ember. Mi lehet a népszerűség mögött, hogyan szerezheti meg bárki is a köztiszteletet? Erről beszélgettünk, s közben beszólnak, hogy egy beteg tsz-tag szeretne szót váltani az elnökkel. Pali bácsi nézi a beteget és egy papírlapra sebtiben odaka- nyarint néhány sort. Nyújtja át a levelet a következő szavak kíséretében: — Ezt vidd el a főorsónak és mondd meg neki, hogy Hartáről a Pali bácsi tisztelteti. Később megkérdeztem, feogy mit írt a főorvosnak ...? Mire ő: — Azt, hogy egészségesen küldjék vissza azt az embert, lehetőleg mielőbb, mert nemcsak a tsz, de népes családja is nagyon várja!... A képviselői munkáját vesszük számba. Találkozása a választókkal többnyire nagyobb tömeget mozgósító rendezvényeken történik. — Megváltozott a képviselői működés formája — mondja —, mert ma már nem elegendő az, ha az ember beül egy szobába, és várja a választókat. Rendszeresen menni kell az emberek közé, és főleg olyankor, amikor fontos ügyekről tanácskoznak. Tavaly tíz tsz-közgyűlé- sen, két állami gazdasági mérlegbeszámolón, több tucat békegyűlésen, pártnapon jelent meg és szólalt fel. Végiglátogatta a községek felszabadulási ünnepségeit is. A közreműködésével elintézett ügyek következnek. Az uradalmi cseléd- házakban lakók részére 32 családi ház Járáspusztán, Solton ABC-áruház, Du- navecsén a Platán étterem, a harta—dunatetétleni mű- út felújítása — ezek csupán a nagyobb ügyek. A megbízatásával jár, hogy néha nemet is kell mondania, még választóinak is. Ilyen volt például a solt-tételaljai villanybevezetés ügye. Számokkal bizonyítva, türelmesen meg kellett értetni az ott élő emberekkel, hogy a rendkívüli nagy költség előteremtésére jelenleg még nincs lehetőség. A dunatetétleni szülők régebben felkeresték, hogy mint képviselő, lépjen fel az iskolájuk körzetesítése ellen. Itt is nemet kellett mondania, mert a józan ész, és a gyerekek érdeke a körzetesítés mellett szólt. A szocialista gondoskodás ügyét állandóan figyelemmel kíséri. A közelmúltban három csökkent munkaképességű fiatalnak segített elhelyezkedni. Kezdeményezésére Hartán közös erővel létrehozták az öregek napközi otthonát Beszélgetés közben meg jegyzi: j — Akciót indítunk az! egész járás területén az1 öregekért. Az lenne a szép dolog, ha minden községben a tsz-ek és üzemek létrehoznák az öregek napközi otthonait. Jelentős lépés lenne ez is az „árnyékos oldal’’ megvilágításához. * A megyei képviselői csoportnak készített jelentésében a többi között ez áll: „Jónak tartom az országgyűlés munkáját, mert az országos ügyek mellett, illetve azokkal együtt a helyi gondok is rendszeresen napirendre kerülnek”. Pali bácsi pedig megjegyzi : — A választók azt szeretnék, hogy képviselőjük minden ülésszakon felszólaljon. Még, ha erre idő dolgában lenne is lehetőség, akkor sem indokolt, mert sok a közös probléma, főként a megyén belül. Ezért tartja helyesnek és szükségesnek a megyei képviselőcsoport tevékenységét. Itt ugyanis számba veszik azokat a helyi kérdéseket, melyeket — megállapodás szerint — megyénk valamely képviselője tolmácsol az országgyűlésen. • A jegyzetlapok visszakerülnek az irattárba, a beszélgetés végén tartunk. Egy utolsó kérdést tartogattam számára: Képviselő és tsz-elnök hatvanévesen ... Honnan van ennyi ereje feladatai elvégzéséhez? íme, a válasza csaknem szószerint: — Ma már könnyebben mondhatnám, hogy lassúbb ütemben dolgozva is a helyes kerékvágásban mara- dunk^A körülmények azonban "naponként árrá serkentenek, hogy előre nézzek, és lépést tartsak a fejlődéssel. Szabó Attila Történet a minikonzervgyárról A Típustervező Intézetben A Típustervező Intézetben készülnek a főváros legújabb és legnagyobb lakótelepének, a közel 14 ezer lakást magába foglaló Újpalotának tervei. A tervező intézet mezőgazda- sági létesítményeket, ipari épületeket és rendkívül olcsó megoldású családi házakat, hétvégi nyaralókat is tervez. Harminc négyzetméter alapterületű nyaraló makettje. Az épületekhez 7 és fél négyzetméter fedett tornác is tartozik. A faházhoz válaszfalak, beépített szekrények, faheverők is tartoznak. Ara: 50 ezer forint. Fehér Lajos elvtárs még az MSZMP Politikai Akadémiáján tartott emlékezetes előadásában szólott arról. hogy a hazai termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok élelmiszeripari feldolgozó tevékenysége nem fejlődik a kívánatos mértékben. Ennek közgazdasági és műszaki okai vannak. Ekkor mondotta: „Meg kell jegyeznem, hogy a 200 va- gonos kis konzervgyárakat a magyar ipar évek óta gyártja, közel százat exportált már, de egyetlenegyet sem állítottak üzembe Magyarországon”. Az érdekeltek kíváncsisága bizonyára három kérdőjeles „m”-be sűríthető: miért, milyen, mennyiért. Nos. e kérdésekre található megközelítő válasz az alábbiakban. A magyar ipar mintegy tíz esztendeje szállít külföldre komplett konzervgyárakat. és egyéb élelmiszeripari gépsorokat. A szállítás ezen idő alatt csak különböző konzervgyárakból is meghaladta a 200 darabot, ami sok százmillió forintos bevételt jelentett. A kezdeti egyedi, vagy kiscsoportos próbálkozások ma már szervezett formát öltöttek. Jogilag is létezik egy konzorcium. (gazdasági szervezetek alkalmi társulása), amely „együtt sír. együtt nevet” alapon bonyolítja ezt a tevékenységet. Tagjai a nagyobb, érdekelt gépgyártó vállalatok, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Gépexport Irodája, valamint a Komplex Külkereskedelmi Vállalat. A résztvevők száma természetesen jóval több. hiszen egv-egy komplett gyárhoz legalább száz magyar üzem szállít berendezéseket és felszereléseket. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ennek a vállalkozásnak ma már nemzetközi tekintélve van. A magyar élelmiszeripari felszerelések minősége ugyanis sokkal jobb. mint azt a közvélemény tudni véli. Amiről pedig a megjegyzésben konkréten szó van. az az M—2-es típusú konzervgyár. A típusjelben az M-betű a „mini” szócska rövidítése. Rendeltetése mérsékelt égövi gyümölcsök feldolgozása félkész árunak vagy gyümöcslének, illetőleg befőttnek, lekvárnak. Ha arra gondolunk, hogy milyen gondjaink voltak tavaly az almával és az őszibarackkal, akkor ez a kis üzem valóban nagyon kellene. Persze a mini szócskát nem kell egészen komolyan Évkönyv, jubileumra A Kecskeméti Óvónőképző Intézet 1959-ben kezdte meg működését. A tízéves évfordulóra az intézet vezetősége évkönyvet jelentetett meg, amelyben h* utolsó három év eseményeit és eredményeit foglalták össze. Az évkönyv egy eseményeket felelevenítő krónikát közöl, és tartalmazza • tanári karra és a hallgatókra, valamint a politikai és társadalmi szervezetekre vonatkozó legfontosabb adatokat. Az intézetben folyó O! - ! tató-nevelő munka ei U- ményeiről olvashatunk a jól szerkesztett, -gr g tartalmú évkönyvben. Az évkönyv Sebő G ., dr. Losoncz Mihályné, Szamosi Feren< és Babodi Béla munkája, venni. Az M—2-es nem is' olyan aprócska üzem. A kapacitás kihasználásától függően 2—400 vagon gyümölcsöt dolgozhat fel szezononként. Felszereléséhez tartozik az 1500 tonnás hűtőtároló, valamint az összesen 600 köbméteres alumíniumtankok sora is a félkésztermék tárolására. (Ezt a mennyiséget azután szezonon kívül, télen vagy kora tavasszal lehet készáruvá alakítani.) Hogy mennyire nem „mini”: fedett területének mérete 7500 négyzetméter, a teljes területi igény pedig 20 ezer négyzetméter, azaz két hektár. Teljes üzemben a gyárban műszakonként mintegy másfél száz ember dolgozik, közöttük természetesen mérnök is, valamint a technikusok, szakmunkások sora. Ennyi ember óránként mintegy 20 mázsa gyümölcsöt dolgozhat fel. A gyár igénye — ugyancsak óránként — mintegy 3— 400 kilowattóra áram, 110—130 köbméter víz és 4— 5000 kilogramm gőz. Mindez nem is kerül kevésbe. Pontos hazai kalkuláció ugyan nincs, de maga a felszerelés is drágább lenne 20 millió forintnál és ha ehhez az épületet is hozzávesszük, bizony csin®s summa kerekedik ki. Ilyesminek korábban hazai piaca nem is volt. mert a nagyiparnak igazi nagyüzemekre van szüksége, a gazdaságoknak pedig a régi mechanizmusban egyszerűen tilos volt ilyesmire még csak gondolni is. Pénzük se lett volna rá. Ma azonban más a helyzet. Egy-két állami gazdaságnak, vagy négy-öt termelő- szövetkezetnek csak mellékesen is terem annyi almája. vagy őszibarackja, amivel ezt az üzemet szakadásig ki lehet használni. Esetleg piac hiányában több megy tönkre, illetve többet kell elpocsékolni. mint amennyit ez az üzem rubelra, vagy dollárra tudna átváltoztatni. Itt következne tehát a felháborodás, hogy ha a magyar mezőgazdaság ma már hasznát vehetné ilyen üzemeknek, akkor miért r.em vásárolhat efféle gyárakat? A felháborodás azonban elmarad A GÉPEXI vagy a Komplex ugyanis az M—2 kialakulása idején — úgv 1965—66-ban — azért nem keresett hazai piacot, mert ilven akkor még nem volt. Később azért nem. mert a résztvevő üzemek I kanacitását a külföldi vevő I már lekötötte Most azon- ] ban más a helyzet. Az ér- ! vénves kötések 1970-ig szólnak. A következő üzleteket tog nem kötötték meg. Szívesen fogadiák tehát a hazai vevőt, örömmel tár- "valnak. Ha a megállapodás az idén létreiön, azt az inar 1971-es terveihe már be lehet kalkulálni. Ne gondoljunk azonban okvetlenül az M—2-es kertiben. Ez a típus már pnbány éves azóta a tech- r’kábnn sok minden történt Kénes például már hazai iparunk is olyan lényerő berendezéseket gyártani, amelyek a gyümölcs teljes zamat- és aromaanyagát is visszatartják. Ma már nem k°ll leve1 tárolni lehet sűrítményt is. Az előző esetben 319 az utóbb’ban csak alum-'niumtankrq van Maga a konzor- ic ideiét érzi az tínus Vialakftécálődés bizonyára megtermékenyítheti a konstruktőrök alkotó töprengései, s kellő érdekeltség mellett, az igények kielégítését. F. P zi'kség. e!um W nak. Megfelelő hazai érdekHanyagság Az élelmes fotóriporterek hétről hétre elkészítik képeiket az időszerű mezőgazdasági munkákról, ilyenkor — tavasz közeledvén — palántázásról, gyümölcsiák metszéséről például. Ezekben a napokban azonban más, kevésbé időszerű munkákat is fényképezhetnek közös gazdasagainkban. Kucsmában, télikabátban, ütött az eljegesedett hófoltokat taposva száz meg száz holdon törik a kukoricát. Kellemetlen epi. zód ez a februári kukoricaszüret, még akkor is, ha a csövek kiválóan áttéteitek, a károsodás minimális, és ez a párszáz hold az egész területhez viszonyítva elenyészően kicsi. Kellemetlen, mert ez hozzáértőknek, laikusoknak egyaránt a szemébe tűnik, és azokat a gazdaságokat, ahol „évelő kukorica” termett, hanyagsággal vádolják. Nem mindig jogtalanul. Hosszú, száraz volt az ősz, a betakarításra kiválóan alkalmas az időjárás — mégsem sikerült elvégezni a munkát. Csak a gazdaságok hibáztathatok? Egy szövetkezet az év elején elkészíti munkatervét, belekalkulálja a feltételes és a feltétlen kézi és gépi munkaerőt, kiigazítja a vetéstervet és nyugodtan várja a betakarítást, hiszen a jó tervek esetén — hacsak katasztrofálisan rossz időjárás nem jön közbe — nem lehet probléma. Vannak azonban olyan tényezők, amelyekre egyszerűen nem lehet számítani és amelyeket lehetetlen elfogadni. A tompái Kossuth Termelőszövetkezetben például évek óta soha nem volt késés a betakarításnál. Ezt a folyamatot tervszerűen gépesítették — és az ősszel éppen ez okozta a csúszást. Vásároltak ugyanis két, kombájnra szerelhető adaptert, darabonként 48 400 forintért. Az Orosházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat e gyártmányainak rendeltetés- szerű használat esetén legalább három idényt kellene végigdolgozni. Az említett két adapter azonban még kétszáz hold betakarítására sem volt elegendő, nem utolsósorban gyártási hibák miatt. (És mindez olyan időszakban, amikor az évközben bevezetett új paprikaszabvány 4000 tízórás munkanappal növelte a kertészet munkaigényét. Amelyre szintén nem lehetett előre számítani). Az adapterek használatlanul hevernek, a kukoricát már betakarították — kézi erővel, a károsodás mértéke szerencsére alacsony. A februári betakarítás valóban hanyagságra vall, de ez esetben semmiképpen nem a termelők részéről, akik „korszerű” gépekkel akarták a termést betakarítani. B. P.
