Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

1970. február 20. péntek S. oldal Eltemették Gombos Aladár elvtársat Jubileumi zárszámadó líA7IWVllpfi a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Isz-ben Felemelték a sonkasertés felvásárlási árát lalja ej az elnöki tisztsé­szölőtermesztésben szükség van a szaktudás növelésé­Ismét a legjobbak re, a metszési tanfolyamok már meg is kezdődtek. A fogatosok körében javítás­ra szorul a munkafegye­lem. És így tovább... De emellett ott vannak az előrelépés nagyvonalú módozatai. A tavaly meg­vásárolt géptelep kihasz­nálásának lehetőségei. A gépesítés. Az állattenyész­tés korszerűsítése. És még egy nagy horderejű, de már az idén megvalósí­tandó elképzelés: a háztáji üzemág kialakítása. Az ál­lattartó gazdák kölcsönként kaphatnak takarmánytá- pot, visszatéríteni csak az értékesítés után kell. A ta­nyatelkek szomszédságában parcellák kerülnek kimé­résre, amelyen zöldségter­mesztést vállalhatnak az szövetkezet idős gazdái, százalékos művelésre. Ezt a közösben eltöltött mun­kanapok számításánál is figyelembe veszik. * A közgyűlés után két ifjú ember köszönti az elnököt — a tsz-ben dol­gozó fiatalok nevében —, s átnyújtják a tizenöt piros szegfűből álló csokrot Mert Pesir István is jubilál — 15 éve elnöke a Vörös Csillag-nak. Vagyis a törzsgárdához tartozik. H. D. A sikeres gazdasági év után a szövetkezet bizton­sági alapja 14 és fél millió­ra növekedett, 1968-hoz viszonyítva megkétszerező­dött. A jövedelmek is kedve­zően alakulnak. Egy dol­gozó tagra a mostani zár­számadáskor több mint 30 ezer forint jut. A gazda­sági eredmények jelentős növekedése mellett, egyre több pénzt fordítanak a szo­ciális és kulturális körül­mények javítására is. A legutóbbi évben közel fél­millió forint szolgálta e cé­lokat. —ó. —a. Gombos Aladár elvtársat, a munkásmozgalom régi harcosát, a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgató- helyettes főmérnökét teg­nap a kecskeméti új köz­temetőben délután 2 órakor ravatalozták fel. A rava­talnál a családtagokon kí­vül volt munkatársak és politikai harcostársak szá­zai rótták le kegyeletüket. A temetés délután 3 óra­kor kezdődött a munkásőr zenekar gyászindulójának Volt néhány érdekes mű­sorszám a televízió szerdai adásában. A jégmezőkre vitt el például a fókavadá­szokról szóló finn kisfilm. De számomra még a dél­előtti bűnügyi történetnél is izgalmasabbnak hatott pályakezdő költőnk, Kiss Benedek tíz percre szabott bemutatkozása. Természe­Világszerte nagy a ké­szülődés a Japánban. Osza­kában megrendezésre ke­rülő világkiállításra, az Expo—70-re. Érdekes ké­szülődésről kaptunk most hírt: szovjet iskolások által készített több mint 500 eredeti kézművesmunkát is kiállítanak Oszakában. A Moszkva környéki Scselkovo város iskolásai például egy robotember modelljét készítették el. A kibernetikai „ember” jár, kézmozdulatokat végez és — pár szót — beszél is. Szerepel még a gyerekek készítette kiállítási tár­gyak között fotonrakéta és hajómodell, valamint a „színzenegép” is. Nagyon szépek az óvodáskorú gye­sekek által készített mese­beli tűzmadarak. kakasok, kiskacsák és egyéb fából, gipszből és agyagból for­mált játékok. hangjai mellett. A végső búcsúztatáson részt vett Földes László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes, dr. Greiner József és dr. Horváth István, a megyei pártbizottság tit­kárai, dr. Glied Károly, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese, Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi pártbi­zottság első titkára, dr. Szalóki László, a fegyveres erők képviselője, dr. Beré- nyi István, a Kiskunfélegy­tesen nem ez a műsor avat­ta őt költővé, sokkal in­kább az útnak indító kör­nyezete, egyetemi évei és a nyolc társával — barát- jaival — együtt folytatott „verekedés”, amíg napvilá­got láthatott a lényegében azonos program alapján dolgozó „Kilencek” közös kötete: az Elérhetetlen föld kolások robotembere. Közös munkaértekezletet tartottak tegnap Kecskemé­ten az OTP és a posta me­gyei képviselői, akik a pos­tai takarékbetét-állomány múlt évi alakulásáról és a feladatokról tárgyaltak. Részt vett a tanácskozáson a Szegedi Postaigazgatóság vezetője, Fodor István is. Deák István, az OTP megyei igazgatója beszámo­lójában a többi között el­mondotta : megyénk posta- hivatalaiban kezelt takarék­betét-állomány 83 millió fo­házi Városi Tanács V. B. elnökhelyettese. Gombos elvtársat Borso­di György, az MSZMP me­gyei bizottságának tagja bú. csúztatta, s méltatta érde­meit. Búcsúbeszédet mon­dott még a ravatalnál He­gedűs Ferenc, a kiskunfél­egyházi városi pártbizott­ság titkára, a kecskeméti városi pártbizottság részé­ről pedig Sántha Lajos, a pártbizottság tagja vett bú­csút a munkásmozgalom régi harcosától. című antológia. (A fiatal poéták szerepeltek a Halló- ifjúsági műsorban is.) Ez­zel egyidőben jelent meg a múlt év végén a Költők egymás közt című gyűjte­mény, amiben 23 vers fö­lött ugyancsak megtalál­ható Kiss Benedek neve. Kiss Benedeket Juhász Ferenc mutatta be, majd a 27 éves alkotó vallott ma­gáról. Meghatározó élmé­nye „az akasztói emberek romlatlan, nagy magabiz­tossággal ítélő közössége”, tágabb értelemben a Kis­kunság környezete. Kiss Benedek Akasztón szüle­tett — ahogy ő írja —, „mintegy 10 kilométernyire Petőfi szülőházától”. Kalo­csán járt gimnáziumba. Ké­peiben felfedezhetőek a Kiskunság jellegzetes lát­ványai: „Bugac homokos csapásai”. Felhasználja az itt hallott tájszavakat: ne tutuljak, kukucska, suny- nyogó, kohányul, dobrokol, toportyán, szél kotog. Egyik versének, a Tavaszra han­golt Himnusznak az írását mintha csak alapos anyag- gyűjtés előzte volna meg, olyan pontosak a fogalma­zásai, a természet ébredé­sét jelző részletezések. A valóság-képzelet-valóság hetyke és fájdalmas villó- zásán épül fel az Elmen­tem a tengerig és a gyö­nyörű Vadkácsamítosz. Kiss Benedek a többet, jobbat akarás életérzését fejezi ki. A költői skála szélességére vall néhány költemény újszerű felépí­tése. A hangzásbeli kifeje­ző erőt mutatják a követ­kező sorok: „bogáncs (pör­gő pulik) gubancolódnak lábszárukra”. Az idézett sor a „Páfrá- nyos zsebtükör” című vers­ből való. ami elhangzott a Tv szerdai műsorában is. Második költeményként az Ahol legfeketébb a víz kez­detűt hallottuk. Halász Ferenc rinttal növekedett tavaly. A megye jelenlegi 1 700 milliós betétállományának pedig több mint egyharmadát ke­zelik. Különösen figyelem- reméltóan alakult a postai betétek összege a kiskunfé­legyházi, a dunavecsei és a kecskeméti járás postahiva­talaiban. A múlt évi postai takarékossági versenyben különösen Kiskunfélegyhá­za 1. a vaskúti és a kun- szentmiklósi hivatalok ér­tek el kiemelkedően jó eredményt. Keresem a küisőeéges ünnepélyesség jeleit a kis­kunfélegyházi Vörös Csil­lag Tsz zánszámadó köz­gyűlésén. De a jubileumi hangulatot — immár hu­szadszor zárnak közös évet ebben a nagy múltú gaz­daságban — egyáltalán nem a látványosságok tük­rözik. Csendes, harsány fortisszimók nélküli ünnep­lés ez, józan számvetés a majorsági kultúrotthon hosszúra szabott nagyter­mében. Számvetés elsősorban a tavalyi, tehát a tagság je­len helyzetére leginkább kiható eredményekkel. Többnyire milliós tételek­ben megfogalmazott szám­beli mutatók hangzanak el Pesir István elnök és Hódi Lajos főkönyvelő részéről, s az adatok zsongító zuha- ■ taga mögött az előrelépés lényegi tényezőire próbá­lok figyelni. Mi fontosabb? Az, hogy a fejlesztésre for­dított összeg tavaly meg­közelítette a tízmilliót, s ez kétszerese volt az előző évinek? Vagy inkább az, hogy egy dolgozó tagra ju­tó éves jövedelem 25 és fél ezer forint volt? Eset­leg az, hogy a 6600 holdas gazdaság 58 milliós árbe­vételt produkált? És hogy a terhek nélküli, tehát a tiszta vagyon 48 millió fo­rintot ér? Vagy a gazdák szemszögéből nézve a dol­gokat inkább azt hangsú­lyozzuk, hogy nyereségré­szesedésként egymillió 900 ezer forint kerül kiosztás­ra a szövetkezetből élő 568 család között? Mindegyik mutató közöl valami lényegeset. De ami igazán fontos, s főképpen két évtized tanulságai szempontjából, az az ada­tokon túl kezdődik. A Vörös Csillag Tsz-t 1949 novemberében 14 család alakította meg, 130 hold földterületen. Va­lamennyien földnélküli ag­rárproletárok, cselédembe­rek. Az első éveket hihetet­len vesződségek, kudarcok jellemezték. Ezek a kezdeti lendület erejét is vissza­fogták, az 50-es évek kö­zepére csaknem teljesen szétzilálódott a gazdaság. Ekkor kérték fel a szövet­kezet kommunistái az ide­valósi Pesir Istvánt, hogy térjen vissza közéjük, vál­A hízott sertések felvá­sárlási árának felemelése után a — kommersz ser­tésért kilónként 2 forinttal többet adnak — rendezték a bacon- és a sonkaserté­sek árát, mégpedig úgy, hogy ezek tenyésztése a gazdaságok számára szin­tén kifizetődő. A MÉM közgazdasági fő­osztálya az úi felvásárlási árakat — a régiekkel el­lentétben — nem fix ár­ként hagyta jóvá, hanem hatóságilag lazán behatá­rolt, úgynevezett irányár­ként: a meghatározott ösz- szegektől lefelé három szá­zalékkal el lehet térni. A laza árforma bevezetését az tette szükségessé, hogy az esetleges világpiaci ármoz­get. Elvállalta. Az elkövet­kező évekig, egészen a me­zőgazdaság szocialista át­szervezéséig, a megszilár­dulás érdekében tett rend­kívül nehéz erőfeszítések közepette teltek el. Az át­szervezéskor zömmel a jó­módú középparasztok be­lépésével sokszorozódott meg a tagság létszáma és a közös földterület. A las­sú, de biztos gazdasági fejlődés mellett központi feladattá vált a tagsági egység megteremtése is. Sikerült-e? Egy évtized­nyi távlatból ma már igen­nel válaszolhatunk. Azért, mert kezdettől fogva kö­vetkezetesen ragaszkodtak az elvhez: a tsz-ben min­denki csak a végzett mun­kája, a közös érdekében tett fáradozása alapján ré­szesülhet a termelt javak­ból, a hozamokból, akár nincstelen proletár, akár jómódú gazda is volt an­nak idején. * Természetesen ko­rántsem jutottak el még a tökéletesség fokára. Ezek­ről is nyíltan szó esik. A betakarítási csúosmunkák idején a növénytermesztő munkaerő kevésnek bizo­nyult; 100 hold töretlen ku­koricát kint ért a havazás. A rét- és legelőgazdálko­dás feltétlenül korszerűsí­tésre szorul. A nagyüzemi között Ma délután tartja zár­számadó közgyűlését a sza­badszállási Lenin Tsz. Ba­li Ferenc, országgyűlési képviselő, a közös gazdaság elnöke az idén különösen jó eredményekről számol­hat be a tagságnak. A 38 milliónyi árbevétel­ből egyedül a növényter­mesztési ágazat 26 és fél milliót teljesített, a terve­zettnél 10 millióval többet. Kiemelkedő eredménynek számít az, hogy a kukorica­termelési önköltséget má­zsánként 160, a búzáért pe­dig 90 forintra sikerült csökkenteniük. Mindkét növényféleségből magas át­lagtermést értek el. gásokat a felvásárlási árak is követhessék. A baconsertést hazánk­ban csak kis számban te­nyésztik, évente legfeljebb ötvenezret szállítanak belő­le, főleg angol megrende­lésre. Erre a 85—90 kiló súlyú, „hússal telített” faj­tára három irányárat — a minőségtől függően kilón­ként 33—37—39 forintot — határoztak meg. a régi áraknál 3 forinttal maga­sabb összegeket. Az úgynevezett sonka­sertés tenyésztése a gazda­ságok számára különösen hosszú távon látszik kifi­zetőnek A korábbi 29. il­letve 31 forint helyett a különböző minőségű áruért kilónként 32—34 forlnto* fizetnek a gazdaságoknak amelyek jelenleg országo­san 300 000 sonkasertést adnak évente. Az árdiffe­renciálás a gazdaságok szá­mára lehetővé tette, hogy megfelelő takarmányozási és gépi módszerek beveze­tésével az eddiginél na­gyobb számban készülje­nek fel a sonkasertés hiz­lalására. Ezt a fajtát már nemcsak a Dunántúlon, ha­nem a tiszántúli megyék­ben ig tartják, de jelenleg csak a feldolgozó üzemek környékén. A felvásárlási árak eme­lésével együtt megszigorí­tották az átvételi szabvá­nyokat. A sonkasertésnél például előírják, hogy a comb-, illetve a lapocka­rész mennyi zsírt vagy zselatint tartalmazhat. Fiatal költők a kamerák előtt Gyermekmunkák az „Expo-70”-re Képünkön; a szovjet is­A postai takarékbetétekről

Next

/
Thumbnails
Contents