Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

1 oldal 1970. teoruftr 3, keid Lábak nélkül Elterjedt módszer, hogy a vizsgálatra érdemes dolgokról, viszonyokról modellt készítenek a kuta­tók. Az elvonatkoztatás ré­vén létrejövő váz szemlé­letes és képes kifejezni a téka a hálózatos rádiók­nak és — óh jaj — újab­ban senki sem gyárt ha­zánkban szobaszökőkuta- kat. A hiánycikkek léte valamennyiünket bosszant, hasznos foglalkozni világ­lemeztelenített lényeget, rajöttükkel, hátha meg­Hasznos lenne modellizálni például azt a furcsa folya­matot, aminek az eredmé­nyeképpen egyes árucikkek hiányoznak az üzletekből. A legegyszerűbb ábra egy önmagába visszatérő görbe, nevezhetjük akár körnek is. A rajzot mindig az a vállalat kezdi, amelyikhez éppen magyarázatért for­dulunk. íme. A kereskede­lem: az ipar nem szállít megfelelően. Az ipar: a ke­reskedelem nem rendel időben. Azok a költők, akik netán találkoztak a talány­nyal, lehangolt, világfáj­dalmas verseket írnak, s drámaíróink hamarább olt­ják ki jobb sorsra érdemes hőseik életét a darabokban, mint sem az indokolt len­ne. Hiába keresünk olcsó textíliákat, kevés a villany- v.' saló, a hűtőszekrény, a 301-es, 302-es keverőtárcsás mosógép, időnként eltűn­nek a szifonpatronok, a la­pos és ceruzaelemek, a va­salódeszka, szűk a válasz­gyorsul kiveszésük folya­mata, ami ahhoz lenne ha­sonló, ahogy a Föld fejlő­déstörténete során elhull­tak a változó körülmények­hez igazodni képtelen, az életre alkalmatlan élőlé­nyek. A modellkészítés tárgyául valami nagyon egyszerű, hétköznapi és igaz esetet célszerű válasz­tani, hogy a lehető legke­vesebb bizonytalansági té­nyező adódjon. A külföld­ről beszerzett cikkek és al­katrészek példája így ele­ve alkalmatlan. Azok az áruféleségek az „objektív okok” miatt ugyancsak ki­esnek a rostálásból, arae- [lyeknek a szükségesnél ki­sebb a gyártási kapacitása. A szobaszökőkút már-már megfelelő lenne, de mint az utánanyomozás közben kiderült, évekkel ezelőtt túl sok szobaszökőkút ké­szítését írták elő a főható­ságok, aztán a jelenlegi gazdaságirányítási .rend­_____________________ I szerben önállóvá vált ke­I reskedelmi vállalatok — CIKKÜNK NYOMÁN látva a /^ára^t — nem fértek, belőle tob­Oáziigyben Lapunk több alkalom­mal foglalkozott a Kecs­kemét, Nagykőrösi utcá­ban elhúzódó gázbeköté­si munkákkal. Cikkeink­re először a Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatója vála­szolt, majd Gyöngyösi Imre, a városi tanács vb építési és közlekedési osz­tályának vezetője is leve­let juttatott el szerkesz­tőségünkbe: „A Kecskemét, Nagykő­rösi utcai állami lakások gázbekapcsolásának kivi­teli munkáit felülvizsgál­tam és megállapítottam, hogy a DÉGÁZ helyi ki- rendeltségének kivitelezé­si munkája nem megfe­lelő, a munkavégzés rend- szertelen, indokolatlanul hosszú időt vesz igénybe. A kirendel :ség — ve­zetőjük tájékoztatása sze­rint is — anyaghiánnyal küzd, s így félbemaradt a szerelés a lakóépületek­ben. Felkerestem a vállalat igazgatóját és közöltem álláspontomat, amely sze­rint megengedhetetlen, hogy a gázbekötések a technológiailag szükséges időnél tovább tartsanak és nem egy esetben he­tekig szerelési munkát végezzenek ugyanabban a lakásban. Közöltem, hogy a DÉGÁZ helyi ki­rendeltsége a vállalt ha­táridőket nem tartja be. Felkértem a vállalat igaz­gatóját, hogy hatékony intézkedésekkel biztosítsa a szerelési munkák jobb megszervezését és intéz­kedjen a munka időtarta­mának csökkentése érde­kében. A DÉGÁZ igazga­tója válaszában megírta, hogy a hiányosságok fel­számolására a szükséges intézkedéseket megeszi. Ugyanakkor vállalták, hegy a Kecskemét, Nagy­kőrösi utcai állami laká­sok gázszerelési munkáit 1970. február 28-lg elvég­zik. Gyöngyösi Imre osztályvezető” bet. Az ipar mit tudott mást csinálni, leállt a gyártásával. És ma, amikor mind több állampolgá­runknak telik a szobaszö­kőkút vásárlására is, az országban egyedül a Bács —Szolnok megyei Vas- és Műszáki Nagykereskedelmi Vállalat rendelkezik kész­letekkel. Azoknak az aruk­nak a szomorú esete sem jöhet számításba, amelyek azért nincsenek, mert ter­melésüket és értékesítésü­ket nem előzte meg a ke­reslet tanulmányozása, a forgalom várható alakulá­sának fölmérése, mivel a piackutatás egyszerűbb for­mái is meglepően újaknak számítanak még néhány vállalatnál. Marad végül egy tarto­zék hiányának a szemlél­tetése. Ez pedig a tévé­láb. A televíziólábak pél­dája azért alkalmas a cél­ra, mert a lehető legegy­szerűbben kiszámítható hogy mennyit szükséges igényelni belőlük. Ismert ugyanis a forgalmazott ké­szülékek száma. Ebből le­vonva egy meghatározott mennyiséget — van aki asztalkára, polcra állítja a készüléket — kijön a vég­eredmény. A műveletet ér­demes gondolkodva elvégez­ni, mert ellenkező esetben egy, a régi mechanizmus­ban lejátszódott sajnála­tos eset ismétlődhet meg, amikor a Sztár-televíziók lábait hőenergiává átala­kítva kazánokban voltak kénytelenek hasznosítani egyik nagykereskedelmi vállalatunknál. Egyetlen bizonytalan- sági tényező, hogy akad­nak olyan ingatag jelle­mek, akik változtatnak az otthonok berendezésén, esetleg új kislakásokba köl­töznek és a régebben vásá­rolt készülékükhöz most szeretnének lábakat sze­rezni. így egyismeretlenes egyenletet kapunk, aminek a megoldása viszont mégis­csak elemi feladat. Az olyan lényegtelen tényező, mint a kerek, vagy szög­letes forma, szín, a lábak típusonkénti magasságának különbözősége elhanyagol­ható körülmény, mivel de-, cember eleje óta Kecske­méten egyik fajtából sem lehet kapni. A megyeszékhelyen a 177 lakásos szalagház, az OTP- lakások átadásával megug­rott a kereslet, a vásárlók szinte kifosztották a kiske­reskedelmi üzleteket. Az igény növekedésére számí­tani lehetett volna. Érde­kes módon a nagykereske­delmi vállalat műszaki osz­tályán a napokban még arról sem tudtak, hogy hi­ánycikké vált a szóban- forgó áru Kecskeméten. A hétköznapi modell egyik összetevője ezek szerint a tájékozatlanság. A tévé-lábak piacán ugyanakkor konkurrensek, új gyártók is jelentkeztek. A Videoton és az Orion gyárakon kívül fogyasztá­si, illetve termelőszövetke­zetek is készítik ezt a ter­méket. A szállítmányoknak viszont se híre, se hamva. A modellünk másik össze­tevője tehát az, hogy a kap­csolatok a gyártók és a forgalmazók között nem korrektek. Az ipar és a kereskede­lem rendszeresen különfé­le objektív nehézségekre hivatkozik. Okolják a szi­gorúbb, következetesebbé vált hitelpolitikát, vagy el­lenkező végletként a ko­rábbi központi előírások néha még ma is érezhető hatásával magyarázkodnak A közgazdasági szabályo­zóink finomodnak, kedve­zőbekké váltak a készlete­zéssel kapcsolatos hitelezé­si feltételek, a hiányzó cik­kek gyártására vállalko­zóknak külön hitellehetősé­gekét is felkínáltak. Egy­általán. mind kevésbé fo­gadható el a külső ténye­zőkkel való mentegetőzés. A vállalatokon múlik, hogy időben felmérjék a helyze­tet, gyorsan döntsenek. Ah­hoz, hogy továbbra se ta­láljunk az üzletekben az árukból megfelelő mennyi­séget és választékot, ma már nemcsak a „lábak”, hanem a koponyák hiánya is szükségeltetik. Fejtegetésünk nem tart igényt tudományos el­ismerésre, a modellt nem kívánjuk szabadalmaztat­ni. De mint minden minta­darabra, az előbbiekre is vonatkozik a szokásjog: a feldolgozott példa lemá­solása, avagy utánzása a gyakorlatban szigorúan ti­los. Halász Ferenc Az elnök elmondja — Tíz évvel ezelőtt, ugyan­ebben a teremben alakult meg a termelőszövetkezet, akkora volt a zaj, hogy alig tudtunk szót érteni. A járás küldötte nem győzte a vizeskancsót ko- cogtatni a kulcscsomóval, végül összetörött, és ki­ömlött a víz az asztalra. A tagságnak akkor még a két százaléka sem volt párttag, a vezetőség — amely egyébként azóta is irányít — azelőtt legfeljebb csak a saját lovait vezet­te... Máig sem tudom el­dönteni, hogyan vállalhat­tam akkor az elnökséget, hogyan gondoltam, hogy becsülettel megállhatok majd hónapok vagy évek múlva a régi ismerősök, szomszédok, falubeliek előtt... — Mikor kimentünk a faluszélre, és egy saras bozótos területre rámutat­tunk: itt lesz a termelő­szövetkezet központja, ma gam sem tudtam elképzel ni, hogy milyen lesz, és hogy megépül-e egyálta Ián. A régi Darányi-kas télyban volt két rossz te rém, ott jött össze a veze tőség — minden másnap. És akkor másnaponként feltettük egymásnak a kér. dést — hogyan tovább? Jött a tavasz, vetni kellett, vetőmag kellett, de min denki csak várt, ki arra. hogy szóljunk neki, ki ar ra, hogy visszacsináljuk az egészet, ki meg a temp lomba járt el sűrűbben, íaZán csodát várva ... — Valóban csoda tör tént, csak ellenkező előjel lel. A termelőszövetkezet együtt maradt a nehézsé­A DCM új forgókemencéje A DCM 4-ik Klinker égető forgókemencéje az eredeti tervek szerint 1970. június 30-ra készült volna el. A 60 méter hosszú, 4 méter átmérőjű forgókemence és az 56 méter magas hőkicserélő torony építésével és szerelésé­vel — tekintettel a cementhiányra —, hamarabb elké­szültek. a hőcserélő torony és Klinker égető forgóke­mence felfűtése után február elejére várható, hogy az országos hiányt enyhítő újabb forgókemence cementet gyárt. Képünkön; A rövidesen üzembe lépő Klinker égető forgókemence. (MTI-foto — Mező Sándor felv.) Mindent tudd kisautóval látják el a gyümölcs- és szőlőtermő vidékeket Nem mindennapi lát­ványban volt része a mi­nap Budapest lakosságá­nak. Az Üllői útról a Bo­ráros téri híd felé vonult 12 vadonatúj kisautó, pla­tóján különleges felszerelé­sekkel. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium növényvédő főosztá­lyén tudtuk meg, hogy mit keresnek Budapesten ezek a járművek. Farkas László főmérnök elmondotta, hogy Ausztriából vásárolták a Steyr-Puch gyár mezőgaz­dasági kiskocsijait. Tavaly 10 darab érkezett belőlük most pedig 12. Remény van azonban arra, hogy nyárig számuk 40—50-re gyarapodik. — Mit tudnak e2ek a kiskocsik? — Szántani, vetni, ter­ményt és egyéb mezőgaz­dasági terméket szállítani és növényvédőszert perme­tezni, illetve ha kell mű­trágyát szórni. Mindent tudó kiskocsi ez. A tavalyi próbák beigazolták, hogy kertgazdaságok, gyümölcs- j termelő szövetkezetek, kis- ] kerttulajdonosok, háztájiak I kitűnően felhasználhatják a terepjáró kiskocsikat. Kis (helyen elférnek, rövid kör- jben fordulhatnak és min- jdenhol eredményesen mű­ködhetnek, ahol a nagy traktorok helyhiány miatt alkalmatlanok. Kertészek­nek, gyümölcs- és szőlőter­melőknek hasznos eszköz a mindent tudó kiskocsi — emellett kevés a fogyasztá­sa és könnyű a kezelése. Használható kártevő rova­rok. szövőlepkék, sőt pero- noszpóra elleni permete­zésre. — Ezek szerint érdemes belőlük nagyobb mennyi' séget beszerezni? — Igen. A Vörös Csillag Traktorgyár kooperációs megállapodást kötött az osztrák mezőgazdasági gép­gyártó iparral. Arra gon­doltunk, hogy ezt a meg­állapodást szélesítve lehe­tővé tesszük ezeknek a hasznos kiskocsiknak elter- edését. A hazai ipar ele­gendő kapacitással rendel­kezne, hogy az általuk von­tatott gépeket és utánfutó­kat legyártsák. S ha már tavasszal fel tudjuk hasz­nálni a szövőlepkék és más kártevők elleni küzdelem­ben is, elégedettek lehe­tünk. Ezért elsősorban gyümölcs- és szőlőtermő vidékekre, s olyan terüle­tekre helyezzük ezeket a kisgépeket, ahol a kártevő rovarok elleni küzdelem a legsürgősebb. Zs. L. gek ellenére is, és megtet­te ezzel az első lépést — nem is olyan kis lépést — o tízéves úton. Ahogy teltek az évek, úgy sorakoztak egymás mellé a sikerek, a kudar­cok — hiszen mindenütt így van ez —, de volt olyan is, ami egyenletesen ívelt felfelé, mégpedig a gazdasági fejlődés mutató­ja, a termelési érték össze­ge, és ezzel párhuzamosan emelkedett a tagság jöve­delme is. Sorolhatnám a számokat, mázsákat meg forintokat, a növénytermesztés, a ker­tészet, az állattenyésztés eredményeit, nincs szé­gyenkeznivalónk. Ebben a járásban a jó termelőszö­vetkezetek közé tartozunk, a biztonsági alap négymil­lió forint körül van. m m m m Említettem, az első idők. ben száz vezetőségi ülést is tartottunk egy év alatt, abban, hogy csak rövid­távra mertünk tervezni nemcsak a tapasztalat hiá­nya akadályozott bennün­ket, de a bizonytalanság is, hiszen nem voltak megfe­lelő tartalékaink... Nincs már annyi vezető­ségi ülés. a szakirányítás maga dönt a legtöbb kér­désben, mégis azt hiszem — talán ez az egyik leg­fontosabb eredmény — az üzemi demokráciával nin­csen baj nálunk. Tavaly a területi szövetség vizsgá­lata igen megnyugtató eredménnyel zárult. Sokan kérdezték előtte, miért a tiltó táblák az iroda ka­pujában, milyen kifejezés az, hógy „félfogadás" a a szövetkezetnél, Ezekután is akkor jön hozzánk a tag és olyan problémával, amikor akar? Választott vezetők vagyunk, elég egy közgyűlés a leváltásunk­hoz. A választott vezetők­höz — „félfogadás” ide vagy oda — pontosan akkor jöhet a termelőszövetkeze­ti tag, amikor akar, amikor mindkettőnknek ideje van. Annak idején azért szavaz­tak ránk, a közülük valók­ra, mert bíztak bennünk. Ezt a bizalmat pedig csak egyszer lehet eljátszani... A közgyűlésen kevesen szóltak hozzá, a paraszt- ember nem szeret sokat beszélni, főként, amikor elégedett. De nyugodtan állíthatom, nincs olyan sé­relem, vélemény, javaslat, amit ne mondanának el a gyakori brigádgyűlésekem ahol mindig van vezetőiéi gi tag is. — Tíz esztendő alatt el­értük, hogy nemcsak a holnapra, de a távolabbi jövőre is tervezhetünk, biztonsággal, felelőséggel. A mostani közgyűlésen már senki sem kiabált közbe. Annál többet tap­soltak, láttam, olyanok is, akik az „ütemes tapsok idején”, úgy húsz eszten­dővel ezelőtt akkor sem ütötték volna össze a te­nyerüket, ha agyonverik őket. Nagyok a távlati ter­vek,bátran sorolhatnám a számokat, tíz évvel a há­tunk mögött nem lenne felelőtlenség. De ha a má­sodik évtized végén is tap­solni, mosolyogni látom az embereket, legyek elnök, vagy csak egyszerű tag itt a tassí Rákócziban — az lesz a legnagyobb ered­mény. Dabi Sándor tsz-tag, a termelőszövetkezet ' elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents