Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
2. oldal mo. február IS. pánté* Willi Stoph levele Brandthoz Az NDK bonni tudósítójának jelentése szerint dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára csütörtökön a bonni szövetségi kancellári hivatalban felkereste dr. Horst Ehmket, a szövetségi kancellári hivatal miniszterét és átnyújtotta azt a levelet, amelyet Willi Stoph az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Willy Brandthoz, az NSZK szövetségi kancelláréhoz. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség szerint az NDK miniszterelnöke ebben közvetlen tárgyalásokat javasolt a nyugatnémet kancellárnak. A javaslat szerint a tárgyalásokra február 19-én vagy 26-án kerülne sor Berlinben, az NDK fővárosában. Kongresszus Anglia közös piaci belépése ellen A kedden nyilvánosságra hozott fehér könyv, amely az angol közöspiaci tagság anyagi kihatását becsülte fel, súlyos aggodalmat keltett az angol szakszervezetek körében, hiszen a belépés még a kormány szakértőinek hivatalos becslése szerint is 18—26 százalékos élelmiszer-áremelkedést és számos egyéb anyagi hátrányt okozna. Jack Jones, a másfél millió tagot számláló szállítómunkás szakszervezet főtitkára kijelentette: rendkívüli kongresszus ösz- szehfvását javasolta arra az esetre, ha a kormány folytatja a csatlakozásra irányuló tevékenységét. Husszein otthon maradt Talhuni jordániai miniszterelnök bejelentette, hogy Husszein király lemondta Abu Dhabi emirátusba tervezett látogatását, s Ara- manban marad, a belbiztonsági intézkedések bejelentését követően kialakult feszült helyzet megoldása céljából. Talhuni a bejelentést követően elutázott Kairóba. Á kezdet A Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának szerdán megtartott prágai plénumán, a részvevők jóváhagyólag tudomásul vették Karel Po- laceknek, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa eddigi elnökének lemondó levelét, s köszönetét mondtak eddigi munkájáért. Ezután egyhangúlag Jan Pillért választották meg a központi tanács elnökévé. A. Pokomy, a központi tanács titkára referátumában kifejtette, hogy a szak- szervezeti konszolidáció bizonyos részsikerek ellenére Gümőkorveszély Gümőkórjárvány veszélyét állapították meg az amerikai törvényhozás épületében Washingtonban. A kongresszusi étterem két alkalmazottja halt meg a közelmúltban tbc-fertózés következtében, és a nyomban elrendelt vizsgálat során eddig száznál több tbc- gyanús esetet és hat biztos fertőzést derített fel a kongresszus épületeiben dolgozó több mint tízezer ember között. Washingtonban a gümő- kóros megbetegedések száma háromszorosa az országos átlagnak, a halálozási arány ennél is magasabb. Nincs törvényes előírás a rendszeres ellenőrzésre, még azoknál sem. akik az oktatási hálózatban, vagy a vendéglátóiparban dolgoznak. és nincs elegendő anyagi fedezet a felderített betegek kezelésére. (MTI) Az AFP francia hírügynökség „palesztíniai ellenállási szervezetekhez közelálló forrásokból” úgy értesült, lehet, hogy Jasszer Arafat moszkvai látogatását megszakítva Ammanba utazik a jordániai hatóságok és a gerillaszervezetek között kialakult feszült viszony miatt. kezdetén még csak a kezdetén tart A szakszervezetek egészséges magva önerőből még képtelen a jelenlegi helyzet leküzdésére; Á 135. és 136. Miközben a vezető nagyhatalmak a nemzetközi élet mindenkit érintő, döntő kérdéseiről tárgyalnak — a háttérben a tőkés világ első számú hatalma, az Egyesült Államok újra felvette a titkos érintkezés fonalát Kínával. A Kínai Népköz- társaság sajtójában ezt az érintkezés felvételt amerika- ellenes kommentárok és cikkek tucatjai leplezik a hatalmas ország lakosságának ama része előtt, amely egyáltalában fogékony a nemzetközi élet eseményei iránt Ezt a taktikát azonban a külvilág számára két dolog is szinte gyermekien átlátszóvá teszi. Az egyik az, hogy e cikkekkel párhuzamosan egyre élesebb és útszélibb hangú támadások jelennek meg a Szovjetunió politikája és vezetőinek személye ellen — mégpedig olyan időpontban, amikor Pekingben szovjet —kínai tárgyalások folynak. Ezeknek célja a két szocialista ország viszonyának fokozatos normalizálása lenne. A másik dolog, ami leleplezi a pekingi ködösítő taktikát: maga az amerikai diplomácia és az amerikai sajtó. Washingtonban, ahol Koszigin üzenete és a Közel-Kelet „A közel-keleti helyzet veszélyes mértékben kiéleződött” — mutatott rá egy cikkében a Pravda és hozzátette, hogy „a nyugtalanító fordulatért” Izraelt terheli a felelősség. Izraeli repülőgépek lépten-nyomon megsértik az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt tűzszünetet és jordániai, valamint egyiptomi területeket bombáznak. ' Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszorozza az agresz- szomak nyújtott segítséget.” Á KATONAI eszkaláció diplomáciává lett a Köfcel-Keleten — írja a francia Les Echos „A szovjet kezdeményezés” című cikkében, és hozzáteszi, hogy „nem kellett nagy jósnak lenni annak elképzeléséhez, hogy a Szovjetunió reagálni fog az Egyesült Államok Izrael számára nyújtott újabb biztosítékaira”. A cikk leszögezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetőknek is el kell is- merniök a felhívás jelentőségét”. Teljesen világos — állapítja meg a Le Figaro —, hogy a szovjet jegyzék új elemet hozott a helyzetbe és hogy ennek következtében a következő hetekben élénk lesz a diplomáciai tevékenység.” A Novoje Vremja szovjet folyóirat elemzi a közel-keleti konfliktus rendezésével kapcsolatos szovjet és amerikai álláspontok ellentétes jellegét és többek között rámutat: „a szovjet javaslatok abból indulnak ki, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése az ENSZ tevékeny részvétele nélkül aligha képzelhető el. Az Egyesült Államok ezzel szemben az arabok és az izraeliek „közvetlen kapcsolatait” állítja előtérbe, ami egyébként megfelel Tel Aviv álláspontjának. Az Izrael által megszállt területek kiürítését illetően a szovjet álláspont félreérthetetlen: az izraeli csapatoknak feltétel nélkül távozniuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Biztonsági Tanács határozata is. Washington javaslatai neon tartalmazzák az izraeli csapatok kötelező kivonását az 1967 júliusában megszállt összes arab területekről. A SZOVJETUNIÓ indítványozza Izrael és arab szomszédai között az 1967. június 5-én fennállt, vagyis az agresszió előtti határok állandó jellegű és elismert határokként való rögzítését. Rogers amerikai külügyminiszter a határok „lényegtelen megváltoztatásának” lehetőségéről beszél — természetesen Izrael javára.” Nasszer, az EAK elnöke az egyik amerikai tv-ál- lomásnak adott interjújában rámutatott, hogy „az amerikai terv lényeges vonásokban eltér a Biztonsági Tanács teljes izraeli visszavonulást követelő határozatától”. A szovjet álláspontról szólva leszögezte „a szovjet magatartás következetesen a békés politikai megoldás elérését mozdította elő”, és aláhúzta az arab népeknek nyújtott szovjet segítség nagy jelentőségét A kairói A1 Ah ram február 9-i számában megállapította, hogy „az Izraellel közvetlenül szembenálló arab országok értekezlete olyan időben folytatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió fokozódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző ...” WILLIAM Rogers amerikai külügyminiszter hűvös fogadtatását Marokkóban, a világsajtó jelentékeny reagálásának tekinti Washington közel- keleti politikájára. Moszkva emlékezik A szovjet főváros figyel me a negyed századdal ezelőtt felszabadult Budapest felé fordul. A Moszkovszkaja Pravdában Bakszakov. a harcok egykori résztvevőié emléke^ zik vissza kemény csatákra. A cikk melletti fénykép azt a pillanatot örökíti meg, amikor a szovjet harcosok a fasisztáktól megtisztított Országház épületére kitűzik a vörös zászlót. Tito Kenyába érkezett NAIROBI Tito jugoszláv elnök és felesége csütörtökön megkezdte hivatalos látogatását Kenyában. Titőt, aki afrikai körúti a során már látogatást tett Tanzániában, Zambiában, és Etiópiában, a nairobi repülőtéren kormánytisztviselők élén Ke- nyatta elnök és felesége üdvözölte Tito elnök nyolc napot tölt Kenyában, majd Szudánba, az EAK-ba, és Líbiába folytatja útját. Á sítúra csak ürügy A közeli napokban több mint hatszáz amerikai fiatal utazik Kubába, hogy személyesen ismerkedjék meg az ország népének munkás hétköznapjaival és eredményeivel, s hogy segítséget nyújtson a cukornád betakarításában. A különféle politikai nézeteket valló, az Egyesült Államok más-más területein lakó fiatalok hivatalosan „kanadai sítúrára” utaznak, de maguk sem titkolják, hogy ez csak ürügy az amerikai polgárok kubai utazását tiltó rendelkezés kijátszására. Varsótól nyugatra A Zycie Warszawy című yvriF WAR*Ü7AWY lengyel napilap müncheni IjILIL, 1T/IIWMIU állandó tudósítójának jelentése szerint a nyugatnémet televízió szerdán 45 perces filmet mutatott be „Varsótól nyugatra” címmel. A filmet az ismert publicista, Hans-Jakob Stehle készítette. Ez már második munkája, amelyet Lengyelország nyugat és északi földjeinek bemutatására szánt. Előző, hasonló jellegű , filmjét 1964-ben forgatta. A neves nyugatnémet újságíró, filmjével azt kívánja bizonyítani, hogy a háború után kialakult határok felülvizsgálásával kapcsolatos számítások fikciókon alapulnak. Az egykori ' német kelet lengyel nyugattá változott. „Mi erről nemcsak a felvevőgép és a mikrofon közvetítésével, hanem saját szemünkkel is meggyőződtünk” — mondja Stehle. A Zycie Warszawy tudósítója szerint a filmet nagy érdeklődés fogadta az NSZK-ban, valamint Ausztriában és Svédországban is. Alkotója előreláthatólag rendelkezésre bocsátja bemutatásra a lengyel televíziónak is. között más a stílus mint Pekingben és mások a politikaitaktikai módszerek is — egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy a Kínával folytatott megbeszéléseket messzemenően ki akarják használni az Egye. sült Államok távol-keleti hatalmi céljai érdekében. Sőt: egy távolabbi stratégiai elgondolás szerint arra is; hogy a pekingi vezetők magatartását felhasználva minél mélyebbé és vissza, vonhatatlanabbá tegyék a Szovjetunió és Kína közötti szakadást, s ezzel növeljék az Egyesült Államok világhegemóniára- törő politikájának esélyeit. Bizonyos amerikai gesztusok félreérthetetlenül erre mutattak. Így például a tajvani szorosban korlátoz- ták az amerikai -7. flotta hadihajóinak járőrtevékenységét. A közismerten últra-jobboldali Agnew ál- elnökkel pedig éppen Tajvan szigetén mondatták el azt a néhány jelentőségteljes szót, hogy „800 millió kínait nem lehet egyszerűen nem tudomásul venni”. Nem kétséges hogy Kína — ha gazdaságilag elmaradott és atomfegyverzete a szuperhatalmakéhoz képest viszonylag kezdetleges is — már tömegénél fogva potenciálisan elsőrendű hatalom. Ezért hosszabb időszakra a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína kölcsönös kapcsolata meghatározó tényezője lesz a világhelyzetnek. Éppen ez teszi oly mélységesen felelőtlenné és károssá a Kínai Népköztársaság vezetőinek szovjetellenes politikai vonalát, s ez kelt jogos bizalmatlanságot és gyanakvást a kínai—amerikai tárgyalássorozat új rafel vételével szemben. George Kennan, az amerikai diplomácia hajdani „szürke eminenciása” és intellektuális mozgatója már 1964-ben felhívta a figyelmet: „Ostobaság leníie ölbetett kézzel ülni, figyelmen kívül hagyni a kínai —szovjet konfliktust és ki nem használni a benne levő kedvező lehetőségeket”. A nagyköveti szinten tartott kínai—amerikai tárgyalások sorozata ugyan már 1955-ben elkezdődött Géniben. Igazi jelentőségre azonban akkor tett szert, amikor a vietnami agresszió kibontakoztatásának időszakában Varsóban tovább folytatódtak a megbeszélések. Ezeken — általános vélemény szerint — a két fél kölcsönösen biztosította egymást arról, hogy az agresszió katonai következményei egyiküket sem fogják közvetlenül érinteni. Ösz- szesen 134 találkozót tartottak, valamennyit a legteljesebb titokban. 1968 elején ideiglenesen megszakadt a tárgyalások fonala, nyilvánvalóan azért, mert mind a kínai, mind az ame. rikai diplomácia meg akarta várni az amerikai elnök- választások eredményét és nem akart elébevágni az eseményeknek. Nixon nyomban megválasztása után több nyilatkozatban is világossá tette, hogy külpolitikájának egyik célja a Szovjetunió és Kína közötti nézeteltérések mind erőteljesebb kihasználása. Mind amerikai, mind kínai részről alig burkolt ajánlatok hangzottak el a tárgyalások újrafelvé- telére. Ezeknek már közvetlenül Nixon hivatalba- lépése után, 1969 elején el kellett volna kezdődniük. Akkor azonban egy kisebb jelentőségű „diplomáciai baleset”, egy szökött kínai diplomata Amerikába érkezése miatt Peking — presztízs-okokból — lemondta a megbeszéléseket Közben az amerikaiak több gesztust is tettek: legutóbb például enyhítették a Kínával kapcsolatos kereskedelmi embargót és elvben engedélyt adtak egyes amerikai személyek és csoportok Kínába való utazására. Ilyen előzmények után a közelmúltban (ugyancsak teljes titokban), lezajlott a 135, kínai—amerikai nagy., követi megbeszélés. Az események légköréhez szóró-, san hozzátartozik, hogy ezúttal a két tárgyaló fél tüntető módon visszautasította a lengyel külügyminisztérium által eddig rendelkezésre bocsátott kastély igénybevételét Ehelyett úgy döntöttek: felváltva aa amerikai és a kínai nagy- követség épületében folytatják megbeszéléseiket Sőt: történtek olyan, nem kevésbé demonstratív jel-; legű célzások is, hogy a szocialista Lengyelország fővárosából „átköltöztetik” a tárgyalásokat egy — úgymond — megfelelőbb helyre. Ez a megfelelőbb hely a dolgok jellegénél fogva csakis tőkés ország lehet! A szocialista országok a nemzetközi politika fórumain, a pekingi külpolitika káros fordulatától függetlenül mindig is harcoltak és harcolnak azért, hogy megvalósuljon a Kínai Népköztársaság nemzetközi elismerése és jogos ENSZ-tagsága. Azt a taktikát azonban, hogy egy szocialista ország éppen a legnagyobb imperialista hatalommal folytatott szigorúan bizalmas tárgyalások útján akarja megtörni nemzetközi elszigeteltségét, csak elítélendőnek és károsnak lehet tartani. Károsnak mind a szocializmus és a béke ügye, mind pedig a Kínai Népköztársaság tényleges nemzeti érdekei számára. j
