Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-13 / 37. szám

2. oldal mo. február IS. pánté* Willi Stoph levele Brandthoz Az NDK bonni tudósí­tójának jelentése szerint dr. Michael Kohl, az NDK mi­niszterelnökségi államtitká­ra csütörtökön a bonni szö­vetségi kancellári hivatal­ban felkereste dr. Horst Ehmket, a szövetségi kan­cellári hivatal miniszterét és átnyújtotta azt a levelet, amelyet Willi Stoph az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Willy Brandthoz, az NSZK szö­vetségi kancelláréhoz. A DPA nyugatnémet hír- ügynökség szerint az NDK miniszterelnöke ebben köz­vetlen tárgyalásokat java­solt a nyugatnémet kancel­lárnak. A javaslat szerint a tárgyalásokra február 19-én vagy 26-án kerülne sor Ber­linben, az NDK fővárosá­ban. Kongresszus Anglia közös piaci belépése ellen A kedden nyilvánosságra hozott fehér könyv, amely az angol közöspiaci tagság anyagi kihatását becsülte fel, súlyos aggodalmat kel­tett az angol szakszerveze­tek körében, hiszen a be­lépés még a kormány szak­értőinek hivatalos becslése szerint is 18—26 százalékos élelmiszer-áremelkedést és számos egyéb anyagi hát­rányt okozna. Jack Jones, a másfél millió tagot számláló szállítómunkás szakszerve­zet főtitkára kijelentette: rendkívüli kongresszus ösz- szehfvását javasolta arra az esetre, ha a kormány foly­tatja a csatlakozásra irá­nyuló tevékenységét. Husszein otthon maradt Talhuni jordániai minisz­terelnök bejelentette, hogy Husszein király lemondta Abu Dhabi emirátusba ter­vezett látogatását, s Ara- manban marad, a belbizton­sági intézkedések bejelenté­sét követően kialakult fe­szült helyzet megoldása cél­jából. Talhuni a bejelentést követően elutázott Kairóba. Á kezdet A Csehszlovák Szakszer­vezetek Központi Tanácsá­nak szerdán megtartott prágai plénumán, a rész­vevők jóváhagyólag tudo­másul vették Karel Po- laceknek, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa eddigi elnökének lemondó levelét, s köszöne­tét mondtak eddigi munká­jáért. Ezután egyhangúlag Jan Pillért választották meg a központi tanács elnö­kévé. A. Pokomy, a központi tanács titkára referátumá­ban kifejtette, hogy a szak- szervezeti konszolidáció bi­zonyos részsikerek ellenére Gümőkor­veszély Gümőkórjárvány veszé­lyét állapították meg az amerikai törvényhozás épü­letében Washingtonban. A kongresszusi étterem két alkalmazottja halt meg a közelmúltban tbc-fertózés következtében, és a nyom­ban elrendelt vizsgálat so­rán eddig száznál több tbc- gyanús esetet és hat biztos fertőzést derített fel a kongresszus épületeiben dolgozó több mint tízezer ember között. Washingtonban a gümő- kóros megbetegedések szá­ma háromszorosa az orszá­gos átlagnak, a halálozási arány ennél is magasabb. Nincs törvényes előírás a rendszeres ellenőrzésre, még azoknál sem. akik az oktatási hálózatban, vagy a vendéglátóiparban dolgoz­nak. és nincs elegendő anyagi fedezet a felderített betegek kezelésére. (MTI) Az AFP francia hírügy­nökség „palesztíniai ellen­állási szervezetekhez közel­álló forrásokból” úgy érte­sült, lehet, hogy Jasszer Arafat moszkvai látogatását megszakítva Ammanba uta­zik a jordániai hatóságok és a gerillaszervezetek kö­zött kialakult feszült vi­szony miatt. kezdetén még csak a kezdetén tart A szakszervezetek egészsé­ges magva önerőből még képtelen a jelenlegi hely­zet leküzdésére; Á 135. és 136. Miközben a vezető nagy­hatalmak a nemzetközi élet mindenkit érintő, döntő kérdéseiről tárgyalnak — a háttérben a tőkés világ el­ső számú hatalma, az Egye­sült Államok újra felvette a titkos érintkezés fonalát Kínával. A Kínai Népköz- társaság sajtójában ezt az érintkezés felvételt amerika- ellenes kommentárok és cikkek tucatjai leplezik a hatalmas ország lakosságá­nak ama része előtt, amely egyáltalában fogékony a nemzetközi élet eseményei iránt Ezt a taktikát azon­ban a külvilág számára két dolog is szinte gyermekien átlátszóvá teszi. Az egyik az, hogy e cikkekkel pár­huzamosan egyre élesebb és útszélibb hangú táma­dások jelennek meg a Szov­jetunió politikája és veze­tőinek személye ellen — mégpedig olyan időpontban, amikor Pekingben szovjet —kínai tárgyalások foly­nak. Ezeknek célja a két szocialista ország viszonyá­nak fokozatos normalizálá­sa lenne. A másik dolog, ami le­leplezi a pekingi ködösítő taktikát: maga az amerikai diplomácia és az amerikai sajtó. Washingtonban, ahol Koszigin üzenete és a Közel-Kelet „A közel-keleti helyzet veszélyes mértékben ki­éleződött” — mutatott rá egy cikkében a Pravda és hozzátette, hogy „a nyugtalanító fordulatért” Izraelt terheli a felelős­ség. Izraeli repülőgépek lépten-nyomon megsértik az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa által elrendelt tűz­szünetet és jordániai, va­lamint egyiptomi terüle­teket bombáznak. ' Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megsokszorozza az agresz- szomak nyújtott segítsé­get.” Á KATONAI eszkalá­ció diplomáciává lett a Köfcel-Keleten — írja a francia Les Echos „A szov­jet kezdeményezés” című cikkében, és hozzáteszi, hogy „nem kellett nagy jósnak lenni annak elkép­zeléséhez, hogy a Szovjet­unió reagálni fog az Egye­sült Államok Izrael szá­mára nyújtott újabb biz­tosítékaira”. A cikk leszö­gezi, hogy „a Tel Aviv-i vezetőknek is el kell is- merniök a felhívás jelen­tőségét”. Teljesen világos — állapítja meg a Le Figa­ro —, hogy a szovjet jegy­zék új elemet hozott a helyzetbe és hogy ennek következtében a következő hetekben élénk lesz a diplomáciai tevékenység.” A Novoje Vremja szov­jet folyóirat elemzi a kö­zel-keleti konfliktus ren­dezésével kapcsolatos szov­jet és amerikai álláspon­tok ellentétes jellegét és többek között rámutat: „a szovjet javaslatok ab­ból indulnak ki, hogy a közel-keleti konfliktus rendezése az ENSZ tevé­keny részvétele nélkül aligha képzelhető el. Az Egyesült Államok ezzel szemben az arabok és az izraeliek „közvetlen kap­csolatait” állítja előtérbe, ami egyébként megfelel Tel Aviv álláspontjának. Az Izrael által meg­szállt területek kiürítését illetően a szovjet állás­pont félreérthetetlen: az izraeli csapatoknak felté­tel nélkül távozniuk kell az összes elfoglalt arab területekről. Ez a Bizton­sági Tanács határozata is. Washington javaslatai neon tartalmazzák az izraeli csapatok kötelező kivoná­sát az 1967 júliusában megszállt összes arab te­rületekről. A SZOVJETUNIÓ indít­ványozza Izrael és arab szomszédai között az 1967. június 5-én fennállt, vagy­is az agresszió előtti ha­tárok állandó jellegű és elismert határokként való rögzítését. Rogers ameri­kai külügyminiszter a ha­tárok „lényegtelen meg­változtatásának” lehetősé­géről beszél — természe­tesen Izrael javára.” Nasszer, az EAK elnöke az egyik amerikai tv-ál- lomásnak adott interjújá­ban rámutatott, hogy „az amerikai terv lényeges vonásokban eltér a Biz­tonsági Tanács teljes iz­raeli visszavonulást köve­telő határozatától”. A szovjet álláspontról szól­va leszögezte „a szovjet magatartás következetesen a békés politikai megol­dás elérését mozdította elő”, és aláhúzta az arab népeknek nyújtott szov­jet segítség nagy jelentő­ségét A kairói A1 Ah ram feb­ruár 9-i számában meg­állapította, hogy „az Izra­ellel közvetlenül szemben­álló arab országok érte­kezlete olyan időben foly­tatta munkáját, amelyre az izraeli agresszió foko­zódása, a hadműveletek kiszélesítése jellemző ...” WILLIAM Rogers ame­rikai külügyminiszter hű­vös fogadtatását Marok­kóban, a világsajtó jelen­tékeny reagálásának te­kinti Washington közel- keleti politikájára. Moszkva emlékezik A szovjet főváros figyel me a negyed századdal ez­előtt felszabadult Budapest felé fordul. A Moszkovszkaja Pravdá­ban Bakszakov. a harcok egykori résztvevőié emléke^ zik vissza kemény csatákra. A cikk melletti fénykép azt a pillanatot örökíti meg, amikor a szovjet harcosok a fasisztáktól megtisztított Országház épületére kitű­zik a vörös zászlót. Tito Kenyába érkezett NAIROBI Tito jugoszláv elnök és felesége csütörtökön meg­kezdte hivatalos látogatá­sát Kenyában. Titőt, aki af­rikai körúti a során már lá­togatást tett Tanzániában, Zambiában, és Etiópiában, a nairobi repülőtéren kor­mánytisztviselők élén Ke- nyatta elnök és felesége üd­vözölte Tito elnök nyolc napot tölt Kenyában, majd Szudánba, az EAK-ba, és Líbiába folytatja útját. Á sítúra csak ürügy A közeli napokban több mint hatszáz amerikai fia­tal utazik Kubába, hogy személyesen ismerkedjék meg az ország népének munkás hétköznapjaival és eredményeivel, s hogy se­gítséget nyújtson a cukor­nád betakarításában. A kü­lönféle politikai nézeteket valló, az Egyesült Államok más-más területein lakó fiatalok hivatalosan „ka­nadai sítúrára” utaznak, de maguk sem titkolják, hogy ez csak ürügy az amerikai polgárok kubai utazását til­tó rendelkezés kijátszásá­ra. Varsótól nyugatra A Zycie Warszawy című yvriF WAR*Ü7AWY lengyel napilap müncheni IjILIL, 1T/IIWMIU állandó tudósítójának je­lentése szerint a nyugat­német televízió szerdán 45 perces filmet mutatott be „Varsótól nyugatra” címmel. A filmet az ismert pub­licista, Hans-Jakob Stehle készítette. Ez már második munkája, amelyet Lengyelország nyugat és északi földjeinek bemutatására szánt. Előző, hasonló jellegű , filmjét 1964-ben forgatta. A neves nyugatnémet újságíró, filmjével azt kívánja bizonyítani, hogy a háború után kialakult határok fe­lülvizsgálásával kapcsolatos számítások fikciókon ala­pulnak. Az egykori ' német kelet lengyel nyugattá vál­tozott. „Mi erről nemcsak a felvevőgép és a mikrofon közvetítésével, hanem saját szemünkkel is meggyő­ződtünk” — mondja Stehle. A Zycie Warszawy tudósítója szerint a filmet nagy érdeklődés fogadta az NSZK-ban, valamint Ausztriá­ban és Svédországban is. Alkotója előreláthatólag ren­delkezésre bocsátja bemutatásra a lengyel televízió­nak is. között más a stílus mint Peking­ben és mások a politikai­taktikai módszerek is — egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy a Kíná­val folytatott megbeszélé­seket messzemenően ki akarják használni az Egye. sült Államok távol-keleti hatalmi céljai érdekében. Sőt: egy távolabbi straté­giai elgondolás szerint arra is; hogy a pekingi vezetők magatartását felhasználva minél mélyebbé és vissza, vonhatatlanabbá tegyék a Szovjetunió és Kína közöt­ti szakadást, s ezzel növel­jék az Egyesült Államok világhegemóniára- törő po­litikájának esélyeit. Bizonyos amerikai gesz­tusok félreérthetetlenül er­re mutattak. Így például a tajvani szorosban korlátoz- ták az amerikai -7. flotta hadihajóinak járőrtevé­kenységét. A közismerten últra-jobboldali Agnew ál- elnökkel pedig éppen Taj­van szigetén mondatták el azt a néhány jelentőségtel­jes szót, hogy „800 millió kínait nem lehet egyszerűen nem tudomásul venni”. Nem kétséges hogy Kína — ha gazdaságilag el­maradott és atomfegyver­zete a szuperhatalmakéhoz képest viszonylag kezdetle­ges is — már tömegénél fogva potenciálisan elsőren­dű hatalom. Ezért hosszabb időszakra a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína kölcsönös kapcsolata meg­határozó tényezője lesz a világhelyzetnek. Éppen ez teszi oly mélységesen fele­lőtlenné és károssá a Kínai Népköztársaság vezetőinek szovjetellenes politikai vo­nalát, s ez kelt jogos bi­zalmatlanságot és gyanak­vást a kínai—amerikai tár­gyalássorozat új rafel vételé­vel szemben. George Kennan, az ame­rikai diplomácia hajdani „szürke eminenciása” és intellektuális mozgatója már 1964-ben felhívta a fi­gyelmet: „Ostobaság leníie ölbetett kézzel ülni, figyel­men kívül hagyni a kínai —szovjet konfliktust és ki nem használni a benne levő kedvező lehetőségeket”. A nagyköveti szinten tartott kínai—amerikai tárgyalá­sok sorozata ugyan már 1955-ben elkezdődött Géni­ben. Igazi jelentőségre azonban akkor tett szert, amikor a vietnami agresszió kibontakoztatásának idő­szakában Varsóban tovább folytatódtak a megbeszélé­sek. Ezeken — általános vélemény szerint — a két fél kölcsönösen biztosította egymást arról, hogy az ag­resszió katonai következmé­nyei egyiküket sem fogják közvetlenül érinteni. Ösz- szesen 134 találkozót tar­tottak, valamennyit a leg­teljesebb titokban. 1968 ele­jén ideiglenesen megsza­kadt a tárgyalások fonala, nyilvánvalóan azért, mert mind a kínai, mind az ame. rikai diplomácia meg akar­ta várni az amerikai elnök- választások eredményét és nem akart elébevágni az eseményeknek. Nixon nyomban megvá­lasztása után több nyilat­kozatban is világossá tet­te, hogy külpolitikájának egyik célja a Szovjetunió és Kína közötti nézetelté­rések mind erőteljesebb ki­használása. Mind amerikai, mind kínai részről alig bur­kolt ajánlatok hangzottak el a tárgyalások újrafelvé- telére. Ezeknek már köz­vetlenül Nixon hivatalba- lépése után, 1969 elején el kellett volna kezdődniük. Akkor azonban egy kisebb jelentőségű „diplomáciai baleset”, egy szökött kínai diplomata Amerikába ér­kezése miatt Peking — presztízs-okokból — le­mondta a megbeszéléseket Közben az amerikaiak több gesztust is tettek: leg­utóbb például enyhítették a Kínával kapcsolatos ke­reskedelmi embargót és elv­ben engedélyt adtak egyes amerikai személyek és cso­portok Kínába való utazá­sára. Ilyen előzmények után a közelmúltban (ugyancsak teljes titokban), lezajlott a 135, kínai—amerikai nagy., követi megbeszélés. Az ese­mények légköréhez szóró-, san hozzátartozik, hogy ez­úttal a két tárgyaló fél tün­tető módon visszautasította a lengyel külügyminiszté­rium által eddig rendelke­zésre bocsátott kastély igénybevételét Ehelyett úgy döntöttek: felváltva aa amerikai és a kínai nagy- követség épületében foly­tatják megbeszéléseiket Sőt: történtek olyan, nem kevésbé demonstratív jel-; legű célzások is, hogy a szo­cialista Lengyelország fő­városából „átköltöztetik” a tárgyalásokat egy — úgy­mond — megfelelőbb hely­re. Ez a megfelelőbb hely a dolgok jellegénél fogva csakis tőkés ország lehet! A szocialista orszá­gok a nemzetközi politika fórumain, a pekingi kül­politika káros fordulatától függetlenül mindig is har­coltak és harcolnak azért, hogy megvalósuljon a Kí­nai Népköztársaság nem­zetközi elismerése és jogos ENSZ-tagsága. Azt a takti­kát azonban, hogy egy szo­cialista ország éppen a leg­nagyobb imperialista hata­lommal folytatott szigorúan bizalmas tárgyalások útján akarja megtörni nemzetkö­zi elszigeteltségét, csak el­ítélendőnek és károsnak le­het tartani. Károsnak mind a szocializmus és a béke ügye, mind pedig a Kínai Népköztársaság tényleges nemzeti érdekei számára. j

Next

/
Thumbnails
Contents