Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
4. oldal 1970. január 9. péntek Szövetkezeti szakemberek V, Lakáshelyzet és az igények A kérdőíven nincs olyan kérdés, amely azt tudakolná, hogy a tsz-ben dolgozó szakemberek saját erővel, termelőszövetkezeti vagy állami támogatással, illetve a kettő kombinációjával oldják-e meg lakásgondjaikat? A tsz-szö- vetség értékelése is csak a kialakult helyzetre utal. Eszerint „a szakemberek lakásellátása javuló tendenciát mutat”. A felmérésben részt vett 82 szakember közül családi házban lakik 40, szolgálati lakásban 12, főbérletben 6, örök- vagy szövetkezeti lakásban 2, társbérletben és albérletben 3, családtagként 18, egyéb módon 1. A családi házban lakók nagy számából arra következtethetünk, hogy szakembereink zöme saját erőből oldja meg lakásgondjait, és ebben a falun uralkodó gyakorlatot követik. (Mellesleg: más gyakorlatot nem is követhet, mert csak szórványosan van más gyakorlat..) A többi lakáskategóriák összevontan is alig haladják meg a családi házak számát. A családi ház: ez az egyik válasz, amelyet arra a korábban feltett kérdésre adhatunk, hogy „mire költi a pénzét?” Vitatkozhatnánk a lakások rangsorán, az egyén lakásviszonyainak megítélési mércéjén (hogy magasra, vagy alacsonyra állítsuk), s azon is, hogy mihez viszonyítsuk az elért szintet?... Tudva a tévedés veszélyét, nem elvi, hanem cSak tapasztalati alapon úgy vélem, hogy az albérletben, társbérletben, egyéb módon és' családtagként lakó szakembereknek — számuk 22 — vannak lakásproblémái. Érdekes azután, hogy mindössze tízen tartják nem megfelelőnek lakásukat, így 72:10 az elégedettségi arány. tikában, elég felszínesek az ismereteik. Munkahelyi „ártalomra”, pontosabban munkahelyi körülményekre gondolok azután, azokra a hatásokra, amelyek kisugárzása érintheti áz ott dolgozókat. A mezőgazdaság, mint környezet, ebből a szempontból nem túlságosan ideális. Ha a lákásadatokat is nézem, megerősödik bennem az a gyanú, hogy agrár szakembereink alacsonyabb mércével mérik a saját lakásviszonyaikat, mint a falusi értelmiség más csoportjai: orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok stb. Itt nem a lakás méreteire gondolok elsősorban. Az egyszobás lakások száma csupán hét, a többi kétszobás (40), háromszobás (30), négyszobás (3). A tágasságra törekvés, tehát megvan. Csak kivétel és nem szabály, hogy egyetemet végzett ember (hét közül kettő) negyed-ötödma- gával egy szobában él és lakásviszonyait megfelelőnek tartja... A lakás felszereltsége az, amely miatt alacsonynak látom a mércét: a 82 lakás közül csak 27 az összkomfortos, 40- ben nincs beépítve a fürdőszoba vagy a W. C., vagy egyik se, 23-ban nem használnak háztartási gázt: ezért a 72 „megfelelő” választ az objektív adatok nem indokolják eléggé. Agrár szakembereink igényes időtöltési modellt szerkesztettek — mint előzőleg art láttuk —, de a társadalmi helyzetükhöz illő, magasabb igényű lakás- modellt már nem tudták válaszaikban felvázolni. Ennek két oka lehetséges. Az egyik: hogy lakás- kultúrában, környezetesztéA „mire költi a pénzét?” — kérdésre a gépkocsi a másik válasz. Vizsgálódásunk körében 31 autót találunk, ami viszonylag magas, 42,6 százalékos ellátottságnak felel meg. Vásárlási szándékukat 15-en jelzik. Azt nem tudni, hányán kacérkodnak titkon a gondolattal, hogy belépnek a kocsitulajdonosok sorába. A motor fénykora a társadalomnak ebben a rétegében lehanyatlott; saját motor most még 30 db van, vásárlási szándékot azonban csak egy ember jelez. Munkahelyre az év nagyobb részében csak hatan járnak saját kocsival (motorral tizenketten) a területükön saját autóval hárman, motorral tizenegyen közlekednek; így az agrárértelmiségnek ebben a körében a saját autó — ha csak a területen való mozgást, s egyéb nélkülözhetetlen utakat nem sorolunk ide — csak igen kis mértékben munkaeszköz. Arra a kérdésre, hogy „mit vásárolna, ha ötöse lenne a lottón?” több választ is lehetett adni. A megkérdezett agrár szakemberek közül a pénz nagyobb részét takarékba tenné 49, külföldi utazást tenne 36, házat, lakást 35, gépkocsit 23 vásárolna. Telekre, szőlőre, gyümölcsösre mindössze hárman költenék a pénzüket. Az első négy adat az agrárértelmiség és más rétegbeliek igényazonosságát mutatja, s a polgárosodást a korlátáival együtt Az utolsó adat differens tényező, amely úgy illeszkedik a most megvizsgált embercsoport szabad idő modelljébe, hogy egyben jelzi a munka és a szórakozásból űzött kedvtelés éles különválását. Részletezés helyett, egy paradoxonnal próbálom érzékeltetni a problémát: bár szeretjük azt, amivel foglalkozunk, de másai foglalkozunk, ha tehetjük. Mint ahogy agrár szakembereink- is: utaznak inkább, ha idejük van. A kert, a szőlő, a gyümölcsös nekik nem hobbyjuk. Az ív tartalmaz egy feltételes módban megfogalmazott kérdést: pályaválasztás előtt gyermekeinek milyen foglalkozást javasolna? A 91 értékelt válasz közül az „egyéb” megjelölésű foglalkozásokra 46 esik, ipari pályára 25-en, mező- gazdaságira 20-an adnák gyermekeiket. Ügy tűnik, hogy a válaszok kedvezőtlenül szóródnak: az„egyéb” és az „ipari” megjelölésű pályákra eső javaslatok számszerűleg igazolni látszanak azt a régebbi tapasztalatot, hogy a mező- gazdaságnak alacsony az „árfolyama”. (Az újabb felmérések növekedést mutatnak.) Jelen esetben szakmabeliek nyilatkoznak, mező- gazdaságban dolgozó szülők. Ha 91 gyermek közül 20-at biztatnak szüleik arra, hogy kövessék őket az — szerintem — nagyon kedvező, mert a tradíciót jelzi: az igényt, hogy apáról fiúra szálljon a „mesterség”. Biztosra vehetjük, hogy az agrár szakemberek élet- és munkakörülményeinek javulásával párhuzamosan tovább fog erősödni ez a hasznos hagyomány. (Vége) Zám Tibor A vevőnek kifogása ne legyen... Piactérnek megtenné, akkora betonteret vesznek körül a kő- és az üvegtéglából emelt falak. Aki ide belép, zsibongó, forgalmas hetipiachoz láthat hasonlót. Ha a helyszín — a kecskeméti MÉK gyümölcs- csomagolója — nem is éppen vevő és árus találkozásának megszokott képét nyújtja, piac kerekedik e helyen, nem is akármilyen! Alacsony asztaloknál sárga húsú golden almát, jó ízű jonathánt, starkingot válogatnak, csomagolnak és sorolnak fenyőládákba, Országos tanácskozás Véget ért Salgótarjánban az a 3 napos tanácskozás, amely a magyar ellenállási és partizánmozgalommal foglalkozott. Ezen dr. Pintér István kandidátus tartott előadást, amit a jelenlevők vitája követett. A tanácskozáson a megyei KISZ-bizottságok titkárai és történészek vettek részt Megyénket Beszedics Miklós, a megyei KISZ-bi- zottság titkára képviselte. Liba mező... Még 11 ezer liba vár tömésre a kiskunfélegyházi Lenin Tsz lúdtenycsztő telepén. A szárnyasokat, a tömésre történő befogás előtt, a havas tájon, a szabad ég alatt őrzik. A múlt évben, december végéig a négy turnusban 44 ezer libát hizlaltak meg. Az öt és fél. hathetes tömés során 7,5—8 kilós átlagsúlyt érnek el. Az átlagos májhozam pedig 30—39 deka között alakul. Ez idő alatt egy-egy libával 23—24 kiló szemes és darált — teljes egészében a közös gazdaság földjén termesztett — kukoricát etetnek fel. meg dohánybama kartondobozokba az ügyes kezű lányok, asszonyok. Bélyegeznek, címkéznek és a védjegyen már ott a felirat: HUNGAROFRUCT. A Hungarofruct Vállalat exportfeladója ott van a tetthelyen: a válogatás, a csomagolás első percétől, a gyümölcs vagy a zöldség berakásáig, hogy aztán a fuvarlevélen bélyegzőjének kontroll pecsétjével — ellenőrző számával — kezeskedjenek az áru meny- nyiségéért, minőségéért. Így nem marad névtelen egyetlen szállítmány sem; akár hajón, a levegőben, vasúton, vagy közúton jut el a hazai gyümölcs a határon túlra. A csümölcscsomagolóban egyiküket most is itt találom. A szikár termetű, fekete kabátos férfi — közel a hatvanhoz — Dongó Lajos, avagy másképpen: a kontroll 74-es. Ki hinné róla, kalapja alól kiszökő ősz hajára pillantva, hogy naphosszat jár-kel annyit, mint bármelyik táviratvivő? Sorra látogatja a brigádokat. Jól halad-e a válogatás? Nincs-e méreten aluli alma a ládákban? Kerül-e címke mindegyik göngyölegre? Századik és huszadik NAGY ünnepséget rendeznek Lenin születésének 100. évfordulóján. A közgyűlésen még egy jelentős dátumról, a termelőszövetkezet megalakulásának 20. évfordulójáról is megemlékeznek. Két évtizeddel ezelőtt létesült ugyanis a kiskunfélegyházi dolgozó parasztok összefogásából, Lenin néven, a közös gazdaság. Akkor még csak a nagyüzemi kereteket teremtették meg. Azóta minden esztendő egy-egy mérföldkövet jelentett a fejlődésben. Több más gazdasággal egyesültek és egyre növekedett a termelőszövetkezet, területben és taglétszámban egyaránt. A napokban ismét „házasságra” léptek, a Rákóczi Termelőszövetkezettel és most már mintegy 9000 holdas a gazdaság. Nem könnyű összefoglalni húsz esztendő fejlődését, ezért inkább az utóbbi egy-két évre szorítkozunk amikor ismertetjük az előrehaladás néhány adatát. AZ ÜNNEPI közgyűlésen, februárban kissé hosz- szabb lesz a beszámoló, hiszen két évtized áttekintése megkívánja ezt. Lacz- kó Gyula, a szövetkezet elnöke' már most készül erre a napra. — A gazdaság területe elég változatos, összefüggő nagy táblánk kevés van, a kataszteri tiszta jövedelem lényegesen alatta van az országos átlagnak. A körülményekhez képest igyekeztünk növelni a hozamokat, javítani a gazdaságossági eredményeket. Szakosítottuk a gazdálkodást, hozzákezdtünk egyes termékeink feldolgozásához. Minden tekintetben arra törekedtünk, hogy kellő tartalékot képezzünk. Ez sikerült is az utóbbi két esztendőben. Azt is elértük, hogy a tagok személyi jövedelme nem maradt el az országos növekedéstől, — magyarázza, miközben rendezgeti a már eddig összegyűlt anyagokat. A KÖZGAZDA5AGI adottságokhoz igazodva egyszerűsítették a vetés- szerkezetet. A zöldségkertészetet csökkentették és folyamatosan megszüntették a cukkorrépa- és a burgonyatermesztést. A főbb növényekből sikerült növelniük a termésátlagokat. Búzából az idén csaknem 15 mázsa volt a holdankén- ti átlag, a kukorica termésátlaga 1967-ben 17,2 mázsa volt, 1969-ben 25 mázsát értek el holdanként, májusi mormoltban számítva. Az ő területükön ez igen jó eredménynek számít. A termésátlagok kedvező alakulásához az időjárás mellett hozzájá- J rult a korszerű agrotechnika, a minőségi vetőmagvak használata. Náluk beváltak a jugoszláv hibrid vetőmagok. Ezek 7 mázsával többet hoztak, mint a magyar fajták. Hagyományos ezen a vidéken a libatenyésztés. Kialakultak azok a módszerek, amelyek elősegítik a libák májra történő hizlalását. A szakmai tudnivalókat mind többen sajátítják el, ennek köszönhetően átlagosan 36 dekagrammos súlyt értek el a májnál, ami igen szép eredménynek számít. Oldalakon át lehetne sorolni a szövetkezet eredményeit Érdemes még megemlíteni, hogy Bugac idegenforgalmát is segítették lebonyolítani, hiszen átvették a pusztát és a rendezvényekről maguk gondoskodtak. 1967-ben még több mint 500 ezer forint mérleghiánnyal zárták az évet. Az idén egy millió forint körül lesz a nyereség. A KŐVETKEZŐ években — mivel most már tartalékkal is rendelkeznek — biztonságosabb lesz a gazdálkodásuk. Századik és , huszadik évfordulót ünnepelnek rövidesen a termelőszövetkezetben. A kettő igen szorosan összefügg. K. S. Telefonhoz hívják. Budapestről keresik ... Irány a telepiroda! Aztán a vagonokhoz siet: a hűtőkocsiknál hogy áll a jegelés, gondosan beszalmázták-e a száraz vagonokat, ablakaik rendesen záródnak-e... Mit mond a meteorológia, hogy készüljenek holnapra?... Temérdek a tennivalója minden nap. A* egyik hétfőn azt kopogta a telexgép Budapestről: „Libanonnak 700 mázsa zsákos burgonya kell. Ha szerdára el tudják készíteni, három kamiont küld érte a Hungarofruct. Vállalják?” Dongó Lajos a telep vezetőivel gyorsan szót értett: kettős műszakot szerveztek, a burgonyaválogató gépsorhoz irányítottak mindenkit, akit csak lehetett. A vállalkozás végül is sikerrel járt. A kamionok szerdán megrakodva útnak indulhattak Kecskemétről. Az ilyen „gyorsposta” persze, mint a libanoni burgonyaszállítmány, elég ritka. A Finnországba, a Nagy-Britanniába és aSin- gapurba diszponált sok va- gonnyi alma előkészítésére, kartondobozokba való csomagolására már jobban futotta az időből. Am a különleges csomagolás — a dobozök belsejében a piros almák kis négyzetes kartonkockákba történő egyen- | kén ti beillesztése, miután puha ruhával fényesre tö- ! rölték őket — nagy figyelmet és türelmet kívánt a válogatóktól is, de az export ellenőrétől is. — Mindent megteszünk, hogy külföldi vevőinket meg tudjuk tartani! — összegzi az eddigieket az idős exportvizsgáló. És valóban, nem kevés azoknak az európai üzletfeleknek a száma, akikhez csak szűkebb hazánkból, megyénkből is esztendők hosszú során át eljut a friss zöldség, gyümölcs — a korai spárgától és szamócától kezdve, a tartó- sabb almáig. A tavalyi esztendőben 2200 vagon és több tucat kamion vitte a külföldi nagyvárosokba a Hungarofruct és a MÉK zöldség-, gyümölcskülde- ményét. Az IL 18-as gép pedig, amely kajszi- és rózsabarackot szállított Londonba, tizenhatszor startolt a megyeszékhelyről. Az export sikerében, a sok dolgos munkáson és még másokon kívül, méltán osztozik a Hungarofruct exportvizsgálója Őrhelyén, ahova állították, ő is megtette a magáét. Emlékszik a nyári szezonra, apaikor a kurta éjszakákra virradó hosszú nappalokon megállása úgyszólván nem volt. — Hát a szabadidő? A szabadság? — kérdem ezek után. Elmondja: Minden évben ilyenkor, az új esztendő kezdetekor megy szabadságra és ez idő tájt szokott lenni a Hungaraf- ruct Vállalat évi értekezlete, melyre az ország megyéiből Budapestre utaznak a kontrolltClyegzős exportvizsgálók. Ekkor, — a holt szezon pár hónapjában — térhet téli pihenőre a tavaszvárásig — újra otthon lehet! Kohl Antal