Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

1910. január 9. péntelc 5. oldal Rossini leghíresebb víg- >eráját korábban több mfeldolgozásban láthat- k már. Az új változat, elyet az olasz televízió szített, abban különbö- r mindezektől, hogy kor- erűbb, mégpedig éppen által, hogy — néhány tentéktelen változtatástól tekintve — sokkal hűéb­en adja vissza az eredeti űvet. Zeneileg is, de fő­nt rendezői felfogásban k olyan manirt lehán- tt, melyek egy évszázad att a darabra rárakód- k. Nem színpadon, de ingsúlyozottan díszletvi- gban játszatta a cselek- ényt, s ez összhangban 1 azzal a ténnyel, hogy ; operaműfaj lényegéből iódóan mindig stilizált lágot teremt. Enrico Co- simo rendező nagyobb gyeimet fordított viszont jellemábrázolásra és a ínészi játékra — persze mét a műfaj-adta korlá- kon belül. Középpontba : opera egyetlen tényle- !S „hősét”: Figarót állí- >tta, aki furfangjával, irmészetes bölcsességével I vérbő életkedvével fe­lemelkedik és győzelmet ■at az egész őt körülvevő nsaságon (Almaviva gró- <n például úgy, hogy be- zonyosodik: csak az ő se- ts égével képes elnyerni :erelmesét). A szereplők komédiáz- ik, de nem harsányan, sm túlkarikírozottan hogyan az sajnos a mi peraházunk jelenlegi elő- iásain is történik —fris­ség helyett éppen ezzel jrosítva be a művet!) egszembetűnőbben ez a irab „negatív” 'figuráinak állításában mutatkozott ;eg. Basilio se bohóc, se lmon (az obiigát széles irimájú kalap is elma- idt!) — ember volt, ön- i és kapzsi, kisszerű pol- ir, amilyennek valószínű- g Beaumarchais is el- ipzelte. Akárcsak Bar­lo,. aki mégcsak egy tarpagoni” módon való ikásra sem képes. Nino Sanzogno karmes- r felfogását a szokottnál ssúbb tempók jellemez- k, ezáltal nem a vir­A sevillai borbély tuozitás dominált, hanem a zene áradó szépsége és ábrázoló ereje, az ének­hangok varázsa, mely vég­eredményben az előadás legfőbb vonzerejét jelen­tette, olasz operáról, Ros- sini-muzsikáról lévén szó! Egytől egyig kitűnő éne­kes teljesítményeket hal­lottunk, s ehhez elég, ha néhány világhírű nevet fel­sorolunk a címlapról: Luigi Alva, Fernando Co- rena, Sesto Bruscantini. Egyedül Fiorenza Cossotto személyével kapcsolatban volt egy kis ellenérzésünk: ő is tökéletesen énekelt, de megjelenése és sötétebb hangszíne inkább Carment, mint Rossini alakját idéz­te elénk. Bár ez a hang­szín csak nekünk szokat­lan a szerepben, Rossini korának operai gyakorlatá­tól korántsem volt idegen. Körber Tivadar „ Beszél a Balaton” Több 15—20 kilométeres rianás keletkezett az utób­bi napokban a Balatonon. A rianások — a tó tükrét borító jégmezőn keletke­zett repedések, torlódások — szinte pókhálószerűen felszabdalták a hatalmas jégmezőt. A partőrök rend­szeresen ellenőrzik a jég mozgását, 6 figyelemmel kísérik a partfalak állapo­tát. A rianások az utóbbi napok enyhébb időjárása, illetve az éjszakai és a nappali hőmérséklet közöt­ti nagy különbségek hatá­sára jöttek létre. A jelleg­zetes „ h an gt ü nemény ekkel” járó rianásokat a környék­beli lakosok, a halászok, a nád- és a jégvágók leg­általánosabban „durrogás”- nak nevezik. Mások azt mondják „beszél a Bala­ton”. A repülőgépek által okozott hangrobbanásokra emlékeztető rianásokat éles pengő hang és csilingelés követi. Ilyenkor — mint mondják — „hárfázik” a Balaton. KISKŐRÖSI miniatűrök Csúnya házban —< szép munka A kiskőrösi művelődési házról nehéz lenne kitalál­ni, mi a rendeltetése. El­hanyagolt, csúnya épület. Omló falak, raktárnak használt folyosó. Múltszá­zadi hangulatot árasztó környezet. S benne tartalmas, sok­irányú munka folyik. Csak ottjártamkor éppen: szim­fonikus zenekari próba, sakkör, énekkari vezető­ségi dlés\, mezőgazdasági klubfoglalkozás. Hát még, ha a filmesz­tétikái körről, tanyai is­meretterjesztésről, meg egyebekről is beszélnénk! Öröm látni, hogy hozzáér­tő, lelkes, fiatal szakem­berek, rossz környezetben is milyen szépen tudnak dolgozni. A kiskőrösi népművelés megérdemli az új művelő­dési házat, melynek építé­séhez — a hírek szerint — hamarosan hozzá is kezde­nek. Jogos büszkeség —• szépséghibával A Szarvas a kikőrösiek új büszkesége. Modern szálloda, jó zenekar, presz- szó, szép étterem, bisztró. Jogos a büszkeség. Kár, hogy néhány apróság fol­tot ejt rajta. A bisztróban olcsó és jó a marhapör­költ, de határozottan ide­gesít, hogy egy sörösládar hegy éktelenkedik a szép környezetben. Egy másik: a presszóban nincs hideg sör — mondván: fűtőtest van a raktárban. Minden­esetre, forralt bor helyett jól jött ez is. Mellesleg: nem lehetne azt a fűtőtes­tet esetleg elzárni? Libor Mária, a kedves felszolgáló, szolgálatkész­ségével, komolyan-kedves udvariasságával — szeren­csére — enyhít valamit ezeken az apró bosszúsá­gokon. V. M. 20. Elsőként Schirmer mér­ik érkezett a kísérleti te- pre. A mérnök már ko- s, akaratnélküliséget el­ülő arcú, erősen kopa- odó férfi volt, aki régi- ódi, ám gondosan vasalt tönyt, s hosszú, sötétzöld löltőt viselt Este Kreutzer bekopogott 3zzá, bemutatkozott né- . s meghívta a szálloda irjába. Sajnos, ebben az ten hátamögötti helyiség­en nem volt túlságosan agy az italválaszték, s így ; kellett érniök a német ’einbran.ddal, a francia j.nvak szánalmas utánza- val. Sehirmert a Weinbrand lakhamar ledöntötte a Iá­iról, s" ez a fordulat kel- itlenül érintette Kreut- ;rt. Soha nem folya- odntt munkájában ilyen .csó fogáshoz. Schir­mer az asztalra ejtette a fejét, hirtelen fölzokogott és kiöntötte a lelkét Kreut­zer előtt. — Én tudtam, tudtam, hogy ezzel vége minden­nek — zihált részegen. — Mert én, Mackenroth, úr, egyszer már jártam Orosz­országban. Igen, igen, ifjú­korom kel lemes szórako­zásai közé tartozott az uta­zás. És láttam őket dolgoz­ni. Kivittek minket egy építkezéshez. Tudja, han­gyamódra zsákokban hord­ták a földet. Szenvedtek az éhségtől és csak hord­ták, hordták a földet. Ál­landóan az arcukat néztem, de semmi nyoma rajtuk a rab megaláztatottságának, megadásának! Bizonyára nehezen ért meg engem, s hiába is látná Oroszorszá­got. Ezek az emberek, ezek a muzsikok! Diákkoromban elolvastam az egész Doszto­jevszkijt és az hittem, is­merem ezt az átkozott or­szágot. Tizennégy éve jár­tam ott, de ezeknek az em. bereknek az arcát még most is látom, egész éle­temben emlékezni fogok rájuk. Ezeket nem lehet rabláncra fűzni! Csak föl­akasztani, agyonlőni. Föl kell őket akasztani, agyon­lőni, akasztani, agyonlőni... Schirmeren már-már ki­tört a gyengeidegzetűség, s Kreutzer utasítást adott, vigyék vissza a szobájába, majd eltávozott a bárból. Űt közben reménytelenül elmosolyodott: ha ez a Schirmer netalántán kém vagy ügynök, akkor min­den bizonnyal az átválto­zások nagymestere, Szta- nyiszlavszkij vagy valami hozzá hasonló művész leg­kiválóbb tanítványa, vi­szont ő, Kreutzer semmit sem ért a szakmájához. Másnap nyomban ebéd után Kreutzert sürgősen Neckermanhoz rendelték, a kísérleti telep vezérigazga­tójához. Két férfi tartóz­kodott az irodában • esv ki­fogástalan polgári ruhás, korosabb és egv harminc ' örüli, fekete SS-egyenru- hába öltözöttö századosi •endfokozati jelzéssel a vál- iapján. Arcról Kreutzer nyomban fölismerte: Lin­Kecskemét kulturális életéről Hol van már az az idő, amikor a kecskeméti szín­ház igazgatója (1946-ban) panaszkodott az újságírók­nak: nem tudták megtar­tani az előadást, mert ösz- szesen 1 (egy!) fizető néző volt! Pedig akkor még a Beszédes tények tv sem vonta el a figyel­met és rádió is alig volt... És hol van az az idő, ami­kor nem élt a Katona Jó­zsef Társaság. a Képzőmű­vész Csoport, s romokban állt a müvésztelep, a mú­zeum! több megyei intézmény eb­ben a városban fejti ki ál­dásos tevékenységét. Szín­ház, múzeum, könyvtár, művésztelep, Mégis; mun­kájukba a város kulturális vezetői nem hogy nem szól­hatnak bele. de még a ter­vezéshez. irányításhoz szük­séges tájékoztatásokat sem kapják meg tőlük. Oldalakon keresztül le­hetne írni 25 év kulturális törekvéseiről, sikeres kez­deményezésekről. sikertelen vagy sikeres nekirugaszko­dásokról. Itt most csupán az utóbbi esztendők néhány eredményét említhetjük meg. A TIT és a MTESZ a megyében megtartott isme­retterjesztő előadásainak egynegyede itt hangzott el; néhány kimagasló országos rendezvényre került sor: mezőgazdasági könyvhónap megnyitása, népzenei talál­kozó stb.: a városi tanács 10 év alatt nyolcszorosára emelte a kulturális támo­gatások összegét: a művé­szeti csoportok közül négy kiváló együttes címet ka­pott; szimfonikus zenékai alakult: évente ötven ko­molyzenei hangversenyt rendeznek: fellendült az idegenforgalom; 10 év alatt húsznál több szobrot avat­tak: emléktáblák elhelye­zésével is ápolták a hagyo­mányokat: a kecskeméti a leglátogatottabb vidéki szín. ház; évenként ma már 7—8 millió forint értékű könyv talál itt gazdára: felújítot­ták a színházat, mozikat, a művelődési ház helyiségeit; megszületett a Forrás című folyóirat, s ezzel kapcsolat­ban több tehetséges író, művész Kecskemétre költö­zött: innen Indult el a film­esztétikai oktatás stb. Az eredményeket még to­vább lehetne sorolni. Gondok, problémák A fenti tények ellenére sem lehetünk elégedettek. Elsősorban azért, mert a város gazdasági fejlődésé­vel nem mindig arányosan fejlődik a kulturális élet. A népművelés átgondolt ter­vezése. összehangolása, tö­meghatása, gondolkodást, világnézetet, ízlést formáló ereje még mindig nem elég hatékony. Helyiséggondok, szakkép­zett, megfelelő gyakorlattal rendelkező hivatásos nép­művelők számának elégte­lensége nehezíti a helyzetet. Az üzemek és a termelő- szövetkezetek kulturális életét ezideig nem sikerült mozgásba hozni. Egy ki­vétel nincs az üzemekben külön művelődési terem, nem készül kulturális prog­tal végzett népművelési munkát a tanács nem tud­ta még eddig megfelelően koordinálni. A MTESZ-en. Moziüzemi Vállalaton, Fil­harmónián kívül szinte minden szerv húzódozik az együttműködéstől. Jó példa erre. hogy tavaly tavasszal megállapodás történt a nép­művelési tanács ülésén: mindenki adja be a tanács­hoz írásban, mit tervez a felszabadulási ünnepségek­kel kapcsolatban. A Mo­ziüzemi Vállalaton kívül senki sem hajtotta végre. Ezért nem készülhetett fel- szabadulási műsornaptár, mint más városokban. Szólni kell egy ellent­mondásos helyzetről. Leg­A város erejét meghalad­ná, hogy ezeknek az intéz­ményeknek akár csak egy részét is átvegye. A kettős irányítás is megoldhatat­lannak tűnik. Az egyetlen, amit tenni lehet: kölcsönös megértései közeledve egy­máshoz. együttműködni. Két irányú tendencia mu­tatkozik meg a kulturális életben. Egyik: fokozato­san elhalnak egyes régi formák. Nincs már egyet­len üzemi kultúrcsoport sem. megszűnt a Bartók- kórus, és még egy sor ének­kar. a jónevfi Mátig Kál­mán Képzőművész Kör is feloszlott, haldokolnak az irodalmi színpadok, nincs meg a Hírős Együttes, nincs egyetlen színjátszó csoport sem a városban. A másik: több korszerű — vagy an­nak tűnő — kezdeményezés történik napjainkban. Kép­kiállítás a szállodában, szo­borkiállítás a mozi előcsar. nokában, pinceklub, klub­színház fiatal alkotók klub­ja. tudósok-írók találkozó­ja, filmklub. Ha ide sorol­juk a tv-t. rádiót, lemez­játszót. magnózást, folyó­iratokat. lapokat, tanfolya­mokat, valamint az intéz­ményes továbbtanulást, ki­rándulásokat, szaporodó utazásokat, akkor rögtön csökken az aggódásunk a régi formák háttérbe szo­rulása miatt Az idén sor- rakerülő országos népműve­lési konferencia nyilván alaposan felméri, elemzi ezeket a problémákat Tervek, elképzelések ram. nincs megfelelő hoz­záértő vezető. A tsz-ek rér gebben létrehozott kultúr­termeiket raktárnak, mun­kásszállásnak használják. Gondot, okoz az is. hogy a sok szerv, intézmény ál­deman volt, s az idősebbik minden bizonnyal az apó­sa. Neckerman bemutatta egymásnak az urakat, s ki­jelentette, hogy „Macken­roth úr a telepen való tar­tózkodásuk idején minden­ben a segítségükre lesz.” Bingel és Lindeman élén­ken elbúcsúzott Necker- mantól, s Kreutzer kísére­tében távozott az irodából. — Bizonyára elfáradtak az úton, — szólt figyelme­sen Kreutzer, — s rendbe akarják hozni magukat. Engedjék meg tehát, hogy a szállodába kísérjem önö­ket. Bingel ugyan szót sem szólt, de Lindeman kimér­ten bólintott, egyetértésük jeléül. Kreutzer jól ismer­te az olyan embereket, mint Bingel, kiknek jelen­létében mindig egészen oda­volt. Kreutzertől sok em­ber sorsa függött., s nagy­szerűen emlékezett mind­azokra akiket a másvilág­ra küldött, de azt is jól tudta^ hogy az igazi gazdák a Bingel-féle emberek, s neki, Kreutzernek egyetlen dolga lehet: elvégezni nekik a piszkos munkát. Lám most is. sZámára is érthetetlen kényszerre, egy­Addig is. amíg a negye­dik ötéves terv során fel­épül az ú.i. minden igényt kielégítő művelődési köz­pont, s ezzel a tárgyi fel­tételek többnyire megte­szeriben beszélni kezdett vendégeinek az objektum­ról: de azok csak fagyosan hallgattak, s Kreutzernek úgy tűnt, alig várják, hogy abbahagyja fecsegését. A két látogatót a szállo­dáig kísérte, s nyomban ma­gukra is hagyta őket. Most már összeszedhette gondo­latait. Az már bizonyos, hogy az olyan ember jelenlétében, mint Bingel is. lehetetlen­ség eljátszadozni Linde- mannal. Bingel a szó szoros értelmében megbénította Kreutzert a maga arisztok­ratikus modorával. És ez az ördögi vej. aki éhenkórász­ként szökött Bécsből Ber­linbe, s csupán négy éve SS-tag. de máris százados, éppen úgy mint 6. Kreut­zer, aki pedig szó szerint megszenvedett minden egyes rendfokozatáért: átélt egy csomó csalódást és si­kert, kisebb és végzetessé válható provokációt, sőt börtönben is ült. mielőtt mások parancsnoka lehetett. Ez meg pompásan nősült, szépecskén elszolgálgat a fővárosban, még puskaport sem szagolt, de úgy néz Kreutzerra. mint Bingel. Bizonyára az apósától 'ta­nulta el ezt a fenséges pil­lantást. (Folytatjuk.) remtődndk. meg kell talál­ni a körülményekhez ké­pest legjobb módszereket a tartalmasabb munkára. A városi tanács művelődési vezetői elmondták, hogy ja­vítani kívánják a népmű­velési apparátus munkájá­nak színvonalát, s az igé­nyek fokozatos felmérésé­vel korszerűbbé teszik a tervezést és az irányítást. Nagyobb mértékben számí­tanak a pedagógusokba, de általában az értelmiségiek­re. Arra törekszenek, hogy néhány reprezentatív együt­test hozzanak létre. Ilyen­né válhat a szimfonikus zenekar, a bábegyüttes, a Kodály-kórus. a nagyobb rendezvények közül az Or­szágos Népzenei Találkozót kívánják jelentősebbé ten­ni. Ebben az évben immár nemzetközi találkozó lesz belőle, a rádió és a tele­vízió közreműködésével. A munkahelyi népműve­lés, a külterületi kulturális munka javítása is fontos feladat a következő idő­szakban. Terveket szőnek az új lakótelepek kulturá­lis ellátásának megoldásá­ra is. Hogyan lehetne összefog­lalni az elmondottakat? Ha a múlthoz mérjük a kialakult helyzetet, teljes mértékben elégedettek lehetünk. Ám ha a sürgetve várt jövőhöz, vagy akár az egyre nagyobb igényt támasztó jelenhez, s az általános változás len­dületéhez. akkor bizony ért­hető lehet a türelmetlen­ségünk. Varga Mihály /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents