Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

1970. Január 9. péntek S. oldal Új szabadalom Egy nagy jelentőségű új magyar szabadalom, az úgynevezett keresztáramú hűtőtorony gyártásával bíz­ta meg a Komárom megyei Fémipari Vállalatot az Iparterv és az Építéstudo­mányi Intézet. Az újszerű hűtőberendezés a két in­tézmény közös szabadalma. A törpe hűtőtorony tu­lajdonképpen egy egészen kisméretű négyzetalakú fémcella, amelyben ventil­látor hűti a levegőt, illet­ve a cellán átáramoltatott vizet. Nagy előnye, hogy felhasználási területe szin­te korlátlan, az iparban, a mezőgazdaságban minde­nütt alkalmazhatják, ahol a vizet egy bizonyos hő­fokra le kell hűteni. Üjdon- ság még az is, hogy a tör­pe hűtőtornyokat az építő­szekrény elv alapján ösz- szekapcsolhatják, s így nagy teljesítményű hűtő­egységeket is kialakíthat­nak belőlük. Személyi Igazolványok 14 éveS li-OVtÓlértényemlení^Zurl? Megyénkben mintegy 36 ezer 14. életévét betöltött fiatalt érint közvetlenül a január 1-én életbe lépett új kormányrendelet, amely a személyi igazolványokkal kapcsolatos teendőket sza­bályozza. E munka előké­szítéséről, illetve végrehaj­tásáról kértünk tájékozta­tást Köves Károly rendőr alezredestől, a megyei rend­őr-főkapitányság osztályve­zetőjétől. Az új rendelet az egysze­rűsítések jegyében szüle­tett, amelyek lényegében a lakosság kényelmét szolgál­ják, de egyben könnyebbé teszik a hivatalos — köz­tük a rendőri — szervek munkáját. Az eddigi öt­évenkénti érvényesítés he­lyett nem lesz ritka az Csaknem 11 milliárd forint termelési értéket állít elő a tanácsi ipar A tanácsok felügyelete alatt mintegy 200 állami vállalat működik. Ezek csaknem 100 ezer embert foglalkoztatnak, és évi ter­melési értékük megközelí­ti a 11 milliárd forintot. A könnyűipari miniszté­rium vezetői évente érte­kezleten tájékoztatják a megyei és megyei jogú vá­rosi tanácsok ipari veze­tőit, a végrehajtó bizott­ságok elnökhelyetteseit az ágazat tevékenységéről. Ilyen értekezletet hívtak Össze csütörtökön a Köny- nyűipari Minisztériumban. Mint a tanácskozásokon elhangzott tájékoztatókból kiderült a könnyűipari ágazathoz tartozó helyiipa­ri üzemek közül különö­sen figyelemre méltó a nyomdák, a bútorgyárak és a ruhaipari üzemek munkája. A nyomdaipar ötéves fejlesztési koncep­ciójának kidolgozásánál fi­gyelembe vették, hogy csökkenteni kell a nyom­dák fővárosi koncentrált­ságát, korszerűsíteni kell a vidéki üzemeket. Hét vi­déki nyomdánál olyan nagyarányú rekonstrukció válik szükségessé, amelyet saját fejlesztési alapból a vállalatok nem tudnak megoldani, ezért állami tá­mogatás igénybevételével is számolnak. A következő ötéves terv­időszakban legalább 45 százalékkal kell növelni a bútoripar kapacitását, újabb gyárakat kell létrehozni, korszerűsíteni kell a meg­levőket és meg kell vizs­gálni a kisebb termelőegy­ségek fejlesztésének lehe­tőségeit, mert nem lehet lemondani azok termékei­ről sem. A ruházati ipar fejlesz­tésének fő módszere a gép­cseréken alapuló rekonst­rukció, ez a feltétele az élőmunka termelékenység növelésének, a munkaerő- hiány leküzdésének, az új anyagok feldolgozásának és a piaci versenyképes­ségnek is. A közeljövőben részletes rekonstrukciós programot dolgoznak ki. sem, hogy egy ember életé­ben mindössze két igazol­vánnyal rendelkezik. A korábbiaktól eltérően 14 éves korban — négy éves időtartamra — adják ki az első igazolványt. Ezt for­mabélyegzővel, s az utolsó oldalra ragasztott új fény­képpel először hét, majd 10 évre érvényesíthetik. Lé­nyegében 35 éves korban cserélik majd ki az igazol­ványokat. Ez év első félévében há­rom korosztály — a 14, 15 és 16 évesek — részére ál­lítják ki az új személyi igazolványt. A rendőrség most tájékoztatja az isko­lák igazgatóit e munkával kapcsolatban. Az iskolások — általános, közép- és ipariskolai tanulók — tan­intézetben kapják meg ün­nepélyes keretek között sze­mélyi igazolványukat. Azok a fiatalok azonban, akik nem járnak iskolába, a lakhelyük szerinti járási rendőrkapitányságon je­lentkezhetnek a személyi igazolvány kiállítása ügyé­ben. A korrábiaktól eltérően a lejárt személyi igazolvá­nyokat abban a hónapban kell érvényesíteni, amikor lejár. Erről eddig a rend­őrkapitányság értesítette az igazolvány tulajdonosát, 1970 január l-től azonban a rendelet arról intézkedik, hogy mindenki köteles le­járt személyi igazolványá­val a rendőrkapitányságon jelentkezni. A személyi iga­zolvány érvényesítésének elmulasztása hátránnyal jár útlevél kiváltásánál, házasságkötésnél, munka­vállalásnál, hivatalos iratok kérelmezésénél. A megyei rendőr-főkapitányság ezért arra kéri a lakosságot, hogy személyi igazolványát kellő időben érvényesíttes­se. A szabálysértési kódex egyébként úgy intézkedik, hogy ezer forint pénzbün­tetés szabható ki arra, aki ezt elmulasztja. Köves Károly rendőr al­ezredes elmondotta még azt is, hogy a személyi iga­zolványnak a tényleges ál­lapotot kell tartalmaznia, s abba az új utcanevet, csa­ládi állapotban történt vál­tozást stb. be kell vezetni. A lakásbejelentéssel kap­csolatban megjegyezte, hogy mindenkinek ott kell bejelentkeznie, helyeseb­ben lakcím bejelentési kö­telezettségének eleget ten­nie, ahol tartózkodik. Ide­iglenes lakása csak annak lehet, akinek állandó laká­sa is van. A munkásszál­lás lakóinak tehát ilyen értelemben kell lakcímbe­jelentési kötelességüket tel­jesíteniük. Végezetül arra kértünk választ, hogy miért szüksé­ges 14 éves kortól személyi igazolvánnyal ellátni a fia­talokat Köves elvtárs el­mondotta. hogy a mai 14 éves gyermekek testi és ér­telmi fejlődése, a társadal­mi szervekben vállalt aktív közreműködése ezt megkí­vánja. Ezen kívül fiatalja­ink közül sokan utaznak külföldre, sportolnak, ame­lyekhez igazolvány szük­séges. Befejezésül arra hívta fel a figyelmet, hogy a személyi igazolvány ki­állításához szükséges új mintájú adatlapot, fényké­pet és 10 forintos okmány- bélyeget kell a rendőrk’api tányságra az állampolgá­roknak magukkal vinni. G. G. Megoszló vélemények az influenza várható méreteiről A nyugati országokban, Spanyolországban. Francia- országban. Angliában, Olaszországban. Svájcban. Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban, valamint Jugoszláviában és Csehszlovákiában nagy jár­ványokat okoz az A—2 tí­pusú influenzavírus úgyne­vezett hongkongi változata. Hazánkat három héttel ez­előtt Jugoszlávia felől érte el a hongkongi influenza, legutóbb pedig Vas megyé­be hurcolták be az NSZK- ból érkezett látogatók. Az egészségügyi szakemberek véleménye megoszlik a ki­látásokat. illetően. Jelenleg csak néhány me­gyében alakultak ki kisebb gócok, jóllehet a mostani nedves időjá­rás kedvez a betegség ter­jedésének. Másfelől sokéves tapaszta­lat szerint hazánkban ja­nuár közepe után szoktak kezdődni az influenzajárvá­nyok. Figyelemre méltó, hogy már 1968-ban is voltak ki­sebb járványok azokban az országokban, ahol most ko­moly járványok törtek ki. Tudni kell. hogy az influenza átvészelése — más fertőző betegségek­hez hasonlóan — védetté teszi a szervezetet. Igen gyakran a betegség át­vészelése nélkül jön létre a védettség. Ilyenkor a szer­vezet úgy gyűri le a fertő­zést, hogy tulajdonképpen nem is betegszik meg. csak a vérben található ellen­anyagok tanúskodnak a be­tegség átvészeléséről. Jó példa erre a ma már le- ktizdöttnek tekinthető fer­tőző gyermekbénulás, ame­lyet a védőoltások előtti időben ezer fertőzést szén­Egyéves garancia optikai Aa OFOTÉRT új szolgál­tatásait, hálózatfejlesztési intézkedéseit ismertette csütörtöki tájékoztatóján Somogyi Béla vezérigaz­gató. A vállalat az új optikai szemüvegekre egyéves ga­ranciát ad. A garancia az igazításra, a rendeltetéssze­rű használatban előforduló hibák javítására, karban­tartására, az anyag feszült­sége következtében eltört lencse pótlására vonatko­zik. Az intézkedés évente csaknem egymillió vásár­lót érint. szemüvegre o Újdonság, hogy az ama­tőr fotósok ezután az elő­hívott negatívot műanyag- dobozban, az amatőr filme­sek pedig orsóra tekercsel­ve kapják meg a filmet. Az OFOTÉRT az idén 6—8 újfajta fényképezőgé­pet hoz forgalomba. vedett gyerek közül egy ka­pott meg súlyos következ­ményekkel. bénulással stb. A többiek észrevétlenül váltak immunissá, a fertő­ző májgyulladásnál átlag egy sárgasággal járó eset­tel szemben tízen sárgaság nélkül szerzik meg a vé­dettséget. Az influenzánál szintén nagy szerepe van a megbetegedés nélküli átvé­szelésnek. Járványmentes években is nagyon sokszor mutatják ki a vérben az influenza ellenanyagát. A derűlátó prognózissal szemben viszont jogos ké­telyt támaszt, hogy az inf­luenza nemcsak abban kü­lönbözik a többi fertőző be­tegségtől. hogy az átvésze­lés nyomában járó védett­ség aránylag rövid ideig, 8—lfl hónapig tart, hanem a kórokozó rendkvüli vál­tozékonyságában is. A vírus a három év alatt képes annyira átalakulni, hogy a megszerzett immu­nitás már nem véd ellene. Ez okozza, hogy a járványok általában há­rom évenként törnek ki. Az ötvenes évek második felében az úgynevezett ázsiai influenza pusztított, mert az A—2 vírus singa- pórei törzse — mint új tí­pus — ellen sehol sem vol­tak védettek az emberek. Az átvészelés folytán há­romévi. szünet állt be. Ez alatt azonban a kórokozó megváltozott és 1962-ben újabb nagy járvány követ­kezett be. További három év alatt, megint alkalmaz­kodott a vírus a kialakult immunitáshoz, és 1965-ben újabb járvány törj ki. A múlt évben megjelent hongkongi vírus azért tör­hette meg a hároméves cik­lust, és okozhatott a tavalyi kisebb járványok után most az országok egész sorában nagy járványokat, mivel szintén erősen eltér a ko­rábbi vírustípusoktól, és nem alakult ki még ellene elég széles körű védettség. Abból a két országból vi­szont. ahol már tavaly nagy járvány zajlott le és a la­kosság jelentős része vál­hatott immunissá, az Egye­sült Államokból és Len­gyelországból ezideig nem jelezték az influeza fellé­pését. Banja Lukát nem hagyják magára... Hetekkel ezelőtt Le- ringrádba ért a Banja Luka-i földrengés híre. Ott is mindenki nagy együtt­érzéssel és mély részvéttel tárgyalta azt az újabb ter­mészeti katasztrófát, amely Skopje után öt esztendő leforgása alatt Jugoszlá­viát már másodszor sújt­ja. Mint hamarosan meg­tudtuk: a pusztulás a várt­nál is lesújtóbb: 750 épü­letet kellett sürgős lebon­tásra ítélni, mert bármi­kor összeomolhat. 1860 ház kapott vörös jelet, vagyis állapotukat pontosabban ellenőrizni kell, hogy el­döntsék, hányat lehet kö­zülük megmenteni... Néhány héttel ezután már Banja Lukában jár­hattam. Autóbusszal tet­tem meg a kb. 4 kilomé­teres utat a vasútállomás­tól a város központjába. Dusán, önkéntes kisérőm és tolmácsom útközben el­mondta: Banja Luka volt Bosznia legszebb, legtisz­tább városa. Lakói ven­dégszerető, szívélyes és mindig jókedvű emberek. Dusán múltidőben beszélt a városról, s annak lakói­ról. Hallgattam őt, s el­viselhetetlen szorongást éreztem. Mégha nyár len­ne. De tél van. Napok óta szünet nélkül havazik, a hegyekben az utak egy ré­sze járhatatlan, vagy ne­hezen járható. Kinézek az autóbusz ablakán és látom: didergő emberek százai topognak a járdán. Banja Lukában az utca, a járda a legbiztonságosabb. A hó, a hideg, százszorosán meg­keseríti az emberek életét. Kiskocsikon tüzelőanyagot, másutt kályhát cipelnek. Még az a szerencse, hogy az iskoláskorú gyerekeket novemberben a tél, a vár­ható megpróbáltatás elől más városokba menekítet­ték. Dusán közreműködésé­vel szót váltok az autó­busz kalauzával. — Sokan menekültek el a városból? A kalauz a fejét rázza: — Néhány család el­ment, de a többség itt ma­radt. — A félelem, a rettegés nem űzte el az embereket? — Hová mehetnénk? Nem akarjuk elhagyni az otthonunkat. Folyik az új­jáépítés. Igaz nehezen, de tavaszra majd felgyorsul a munka. Addig úgy élünk, ahogy tudunk, — mondja a kalauz. A város központjában elindultam körülnézni. A tereken, a parkokban hó­lepte lakókocsik és sát­rak. Tízezernél több csa­lád él immár hetek óta lakókocsikban, autóbusz­ban, vas,úti kocsikban, ga­rázsban, pajtában. A lakó­házakon repedések ékte­lenkednek, az üres szobák­ban törött csillárok lógnak. Később, a város hivatalos emberei elmondták: a lát­szólag épségben levő lakó­házak többségét le kell bontani, mert kimozdultak alapjukból és bármikor összedőlhetnek. A lakóhá­zak statikailag nincsenek biztonságban. \ Rengeteg az átfázott, in­fluenzás ember. Az egész­ségügyi intézmények éjjel­nappal szakadásig dolgoz­nak. Őszintén szólva nem kis­sé viszolyogtam attól, hogy meglátogassam a szükség- lakásokban tengődő csa­ládokat. Arra gondoltam; embertelen dolog belebá­mulni mások nyomorúsá­gába és kíméletlen dolog arról faggatni őket, amit magam is látok. Csak ak­kor könnyebbültem meg, amikor észrevettem, hogy érdeklődésemet nem tekin­tik tolakodásnak, hanem az együttérzés és a rokon- szenv megnyilvánulásának. A Marsala Tito ulica vé- géban, közel a Titanic ház­hoz megfordultam néhány sátorlakásban. Nyáron, víkendháznak mindegyik megtenné, de télen nem kívánom senkinek lakóhe­lyül ezeket a sátrakat. Törökös feketekávé­val kínáltak és elmondták: a katasztrófa utáni napok­ban jórészt az adta vissza az emberek életkedvét, hogy minden országból ér­keztek az élelmiszerszállít­mányok, a gvógvszerkül- demények, a takarók, a la­kókocsik, a meleg holmik. Magyarországról gyorsse­gélyként 5 vagon építő­anyag érkezett. — Nagyon jó érzés tud­ni, hogy a világon minde­nütt aggódnak értünk és segítenek minket — mond­ta a posta egyik tisztvise­lőnője. Beszélgettem kőművesek­kel, bolti eladókkal, rend­őrökkel, háziasszonyokkal, tisztviselőkkel, mindegyik azt mondta: a földrengés utáni kétségbeeséstől, áju­lásból a várost azok a hí­rek térítették „esizmélet- re”, amelyek tudtul adták: Jugoszlávia és a világ né­pei Banja Lukát nem hagy­ják magára. • Milyen a város külső képe? A hóesés ellenére a lakosság — amíg ott vol­tam — reggeltől késő es­tig az utcákon tartózko­dott. S mintha örökké fi­gyelnének, hallgatóznának. Kétségtelen, hogy a lakos­ság többségét az iszonya­tos élmény, a recsegés, a ropogás élete végéig elkí­séri. Dehát az életet nem lehet legyőzni. A cent­rumban, az üvegfalú Lot- tériában görnyedt hátú öregasszony hajol a lottó- szelvény fölé. Ki tudja? Lehet, hogy éppen most mosolyog rá majd a sze­rencse. A szomszédban a hírlapárus a világlapokból kivágta a földrengés súj­totta Banja Lukéról ké­szült fotókat és kiakasztot­ta az ablakba. A Snack bárban a magas székeken hordárok, diákok ülnek, s isszák stara slivovicát, az erős pálinkát. Tépett pla­kátok, a bedeszkázott kira­katok, az üzletek ajtajá­ban nézelődő szoborarcú főnökök. Helyenként dolgozgatnak ugyan, de ennek a mun­kának egyelőre nem sok a látszatja. Amíg nem mú­lik el a tél, a hó, addig igazi munkát aligha lehet végezni a megrokkan há­zakon. Bemegyek egy trafik­ba. A szokás hatalma: üd­vözlőlapot kérek. A trafi- kos készséges, három tu­cat színes levelezőlapot rak elém, s biztat, hogy válasszak. Egyik szebb, mint a másik. A nyáron még ilyen volt Banja Lu­ka. — Jövőre újból szép lesz, — mondja a trafikos mély meggyőződéssel. Szekuiity Péter

Next

/
Thumbnails
Contents