Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

CSAK JOBBAN LEHET! Baján, a küldöl'!gyű­lés szünetében beszélget, tem velük. A téma ugyan korántsem olyan volt amelyet egy fél­órás szünetben meg le­hetne beszélni, csakhát nekem komoly előnyöm volt, az interjúalanyok „bemelegítését” elvégez­te maga az értekezlet, a hozzászólások során kibontakozott vita. Hogyan tovább a kö­vetkező években? Mit tartsunk meg a hagyo­mányokból, és mi az amk feltétlenül meg kell változtatni? Fül .üKI^PAL: — Nálunk, a Felsőfokú Vízgazdálko­dási Technikumban mintegy kétszáz diák tartozik az alapszervezethez. Ahány KISZ-tag, annyi igény, de nyu­godtan állítom, hogy a sokfelé munkálkodó erők ere­dője a lehető legjobb irányba mutat. Az elmúlt évek­hez viszonyítva nagyon sokat javult a kapcsolat a tag­ság és választott vezetői között. Ez nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy a vezetőség munkája haté­konyabbá vált, bizonyos ügyekbe közvetlenül is be tud avatkozni, például az ösztöndíjak megállapítását, vagy a fegyelmi határozatokat említeném itt elsősorban. Egyre többet várnak tőlünk a KISZ-tagok. Jól esnek ezek az elvárások és munkára serkentenek. A vezetők­nek az új választási időszakban csak jobban lehet dol­gozni. SZŰCS LÍDIA: — Az SZTK adminisztrációs részle­génél huszonnégyen alkotjuk a KISZ-alapszervezetet, többségünkben lányok. Úgy akarunk dolgozni a követ­kező időszakban, hogy mindenki elégedett legyen « munkánkkal. Én azt hiszem, hogy ez lehetséges. Sokkal szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a tagok között, a közös kirándulásokban egyébként már nagy gyakorla­tunk van. Meg kell oldani azt is, hogy rendszeresen eljárhassunk valahová sportolni, csak úgy a magunk szórakozására. Mivel akadnak közöttünk olyanok is, akik tanulni szeretnének, megszervezzük a segítésüket. És azt akarjuk, hogy ha a tagság valamiért nincs meg­elégedve a munkánkkal, úgy azonnal szóljanak. Min­dig tudni kell a véleményüket — azt hiszem ez a leg­fontosabb. B. P. VÁLASZ SIKOLYÜGYBEN ' Tisztelt Kollégám! Ne­tties Csaba László! Őszinte örömmel vet­tem levelét, már csak azért is, mert ritkaság, hogy a fővárosból, kivált­képp pedig a Magyar Távirati Irodától reagál­nak Írásainkra. Válaszol­tam volna is tüstént, de ifjúsági mellékletünk tech­nikai okok miatt novem­ber óta nem jelent meg, és ön, mint aki felettébb kényesnek látszik a „fair play” betartására, bizo­nyára helytelenítené, ha magánlevélben válaszol­nék. Azt írja a Kóbor, a si­kolyfelelős című glosz- Számról, hogy „... oktató célzattal egy beat együt­test támad, ezzel is bátran ostorozván a mai fiatalo­kat ...” — Sokáig tűnőd­tem, vajon hol olvashatta ezt? Nem támadtam az Omegát, csupán egyik tag­jának modorosságát tet­tem szóvá. Tökéletesen egyetértünk abban, hogy az Omega az egyik legjobban képzett magyar együttes, számaik, dallam, ritmus, szöveg és előadás­technika tekintetében nemzetközileg is verseny- képesek. Éppen ezért tar­tottam szükségesnek az észrevételt. Ha egy vélet­lenül összeverődött, kul­túrálatlan zenekar ritmus­gitárosa ripacskodik, le­gyintek: nem számít. De ha olyan együttes él olcsó eszközökkel, amelynek emblémáját tinédzserek tízezrei viselik, az már megérdemel egy megjegy­zést. Először is az Omegá­nak nincs szüksége arra, hogy zenén kívüli hatá­sokra vadásszon, népsze­rűségüket muzsikájukkal érték el, nem külsőségek­kel, megtartani is csak zenéjükkel tudják. Másrészt a fiatalok beat- kultusza, sajnos, nem pusztán zenerajongás. Elég sokan egy-egy neves énekest, zenészt szemé­lyes példaképüknek tekin­tenek, egyáltalán nem kö­zömbös hát, hogy a példa­képek magatartása milyen hatást sugalmaz a kon­certdobogóról. Ugyanez vonatkozik az öltözetre is. Nincs kifogásom elle­ne, ha akármilyen szokat­lan, fantasztikus jelmezt is ölt koncertjére egy ze­nekar, ha ízléses, ötletes és segíti a zene érvénye­sülését. De ha találomra összeszedett, egymáshoz nem illő ruhadarabokból áll, a hippik ápolatlanságát juttatja inkább az ember eszébe, mintsem a fiata­los lezserséget. Sajnos, nem egy vezető beat- együttes hajlamos rá — különösen vidéki koncert­jein —, hogy ilyen asszo­ciációkat idézzen föl. Na és, hogy ostorozom a mai fiatalokat? Már engedelmet, de Kóbor Já­nos nem azonos a mai fia­talsággal, bármilyen menő is. Bizonyára abból hall­hatta ki az ostor suhogást, hogy érezhetően nem ro­konszenvezek a beat-kon- certeket övező üvöltés- és sikolykórussal. Erre elme­sél ön egy példázatot egy fiatalemberről, aki „Elő­adás után 20 perccel már nem üvöltözött. Kiderült róla, hogy egyetemista. 20 perccel koncert után már Maupassant-ról beszélt. Csendesen." Megható. Még jó, hogy nem üvöltözött Maupassant-ról is. Meg hogy egyetemista! Meny­nyivel felemelőbb dolog, ha egy egyetemista üvölt, mint ha egy segédmunkás? Szerintem neki még inkább tudnia kellene, hogy a tet­szésnyilvánításnak ez a módja zavarja a kulturált zenehallgatást. Vagy egyes beat-zenekaroknak talán előnyére válik, ha produk­ciójuk egy része ordításba fullad? Meglehet. Minden­esetre az Omegát én hal­lani szeretném, ha már megvettem fellépésükre az emelt áru jegyet. „Ugyanez a közönség 10 év múlva NEM fog üvölte- ni” — jövendöli. Vigasz­taló. Igaz, akkor már 25— 30 évesek lesznek, hang­szalaggal sem bírnák odá­ig egyfolytában. És remé­lem, találnak hasznosabb módot is az aktivitás ki­élésére. Glosszámat egyébként nem felejtettem el aláírni, de a mellékletnek ugyan­abban a számában két má­sik írásom is szerepelt, fontosabbak ennél. Hogy a „fair play”-n ezúttal ne essen csorba, tisztelettel üdvözli: Szabó János PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Baranyi Pál Foto; Tóth Sándor.- 1 Lelkesítő feladatokat, lelkes fiatalokkal! Alacsony, fekete hajú, szemüveges, megnyerő modorú fiatalember. Huszon­hat éves. Ennyit mondhatnánk róla fél­órás ismeretség után, ha nem tudnánk, hogy a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat tizenkét alapszervezetének kül­döttgyűlésén a vállalati KISZ vb-tit- kárává Pór Lászlót — a vállalat kecs­keméti központjának dolgozóját — vá­lasztották. ­Kértük, beszéljen önmagáról, elkép- Keléseiről, terveiről. — 1960 óta KISZ-tag vagyok. Ka­tonaként lettem alapszervezeti vezető. A két év elmúltával visszajöttem Kecs­kemétre. Természetesen tovább dolgoz­tam a KISZ-ben. Szerveztem, tró—ol­vasó találkozókat és névadó ünnepsé­geket egyaránt. Nemrégiben a vállalat vezetősége, a pártszervezet és a megyei KISZ-bizottság javaslatára öthónapos KISZ-vezetöképző tanfolyamra küld­tek. Január 28-án térek vissza véglege­sen Kecskemétre. — A KISZ-munkán kívül van még Valamilyen elfoglaltsága? — Tagja vagyok a Kelemen László Irodalmi Színpadnak, és 1963 óta a me­gyei birkózó szövetség elnökségének is. — Mit szeretne megvalósítani az el­következő két évben, mit tart a leg­fontosabbnak? — A gyűlésen is említették néhányon, hogy aktivizálni kell a fiatalokat. Eh­hez viszont a valódi igények felméré­sére és igazi lelkesítő feladatokra van szükség. Nem elég csupán azt mondani, hogy tenni kell! Hanem azt is közölni kell, hogy mit és hogyan! Ezt érzem a leglényegesebbnek. Nem szeretek be­szélni a terveimről. Esetleg majd ak­kor, ha már megvalósultak. Megtiszteltetésnek érzem, szerveze­tünk kétszáznyolcvan KISZ-tagjának bizalmát. Remélem, hogy közös erővel megtaláljuk a lelkesítő feladatokat és 9 lelkes fiatalokat egyaránt! s* —a V Az első mondat az örö­mé; hurrá, ez az év is jól kezdődik. A szünidő ugyan­is kábé egy héttel hosz- szabbra sikerült mint az elmúlt években, hála a népszámlálásnak. Akármi­be mernék fogadni, ezért a hosszabbításért bármelyi­künk elment volna egy-két napra népszámlálni taná­raink helyett. De még erre sem volt szükség, így ma­radéktalan az öröm. Szabad idő — szünidő, a két fogalom természetesen nem azonos, itt ismét csak nyilatkozni merek diáktár­saim helyett is. A negye­dikesek természetesen ki­vétel nélkül mindennap ta­nulnak néhány órát — az <5 lelkűk rajta —, a har­madikosoknak szintén van bőven készülni való. a má­sodik év pedig köztudottan a legnehezebb. Maradnak az elsősök, és mivel a be­szélgetés elején azt kérté­tek, hogy ne általánosságo­kat mondjak, maradok én, egyedül. Hegedűs Irén. a Katona József Gimnázium l/c. osztályából. Ebben a hoszú szünidő­ben pontosan százféle dol­gom akadt, megpróbáltam napokra elosztani. Van né­hány kötelező olvasmány, olyan is. ami irodalomórák­kal kapcsolatos, olyan is,, amit magam tettem „köte­lezővé” magamnak. Termé. szelesen, év eleje lévén, meg kellett újítanom a könyvtári tagságot, minden­nap meglátogatni valame­lyik barátnőmet, vagy fo­gadni az ő látogatásukat... Uszodába is el kell menni még néhányszor, ez sajnos, többnyire a délutáni órák­ban történik, ilyenkor pe­dig lehetetlen úszni, kény­telenek vagyunk a meleg vízben üldögélni... Azt mondanom sem kell, hogy a bevásárlás ilyenkor az én dolgom, amit tudok a fő­zésben is segítek. Meg kell vallanom, a tankönyveket január másodikén vettem először kézbe, amikor én is új életet kezdtem, vagyis elhatároztam, hogy ezentúl rendszerességre szoktatom magam... Aznap sikerült... A tankönyveket azóta is elővettem néhányszor', két­ségtelen, itt-ott van még pótolnivalóm. Mire véget ér a szünidő, el akarom vé­gezni ezeket a pótlásokat... Van még valami, ami a szünidő programjához tar­tozik. Mindennap átböngé­szem a rádióműsort, meg­keresem. mikor és melyik adón szerepel kedvenc ze­nekarom. az Omega. Min­dig meghallgatom őket. Hát ennyit a legfonto­sabb dolgokról. Vélemé­nyem szerint a szünidőben az a nagy. hogy magunk osztjuk be a napot. Sajnos, ilyenkor a legrövidebb ... I D Ő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents