Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-08 / 6. szám

VIZS GA A U.Ahúzás utá­ni pillanat. Páhán Dénes, a Kecskemé­ti Felsőfokú Mező- gazdasági Techni­kum hallgatója már bediktálta a tétel címét Kwaysser ta­nár úrnak, még né­hány percnyi fe­szült koncentrálás, aztán kezdődhet a vázlat kidolgozása. (Az első gondolat: Jobbat is húzhat­tam volna...) Szerencse a felső­fokon. (Kádár Fe­renc: Már a beveze­tőnél le fognak lő­ni, aztán egy ke­resztkérdés. Ez men­ni fog...) Ozorai Margitnak nem okoz túlságo­san nagy gondot a választás, jobbkéz­ről az elsői tételt ki­emeli, aztán... (— Jó ez a kérdés, le­het róla beszélni. Hej, ha előre tud­tam volna.) — A gyökérzet ki­alakulását többek között befolyásol­ja... Gáspár Ta­más útban egy jeles felé. Nyugodt, ta­golt beszéd, széles körű tárgyi tudás, legalábbis az elején. A felelet közben tá­voztunk, és mivel már. mindenki is­merte a tételt nyu­godtan köszönhet­tünk: Sok szeren­csét. FIATALOK Jönnek seregestől. El­özönlik az utcákat cso­portosan, utak mellett stoppra várnak, presz- szók asztalaira könyököl­nek kifejezéstelen arccal) felverik a várost har­sány beates nevetéssel Kinőnek a földből gom­bamódra, szépülnek és erősödnek, mint koranyá­ri esőzés után a mezei virágok, eleven-buján il­latoznak, mint a nyári erdők fűtengerei, bele­rikkantanak az áramló le­vegőbe, mint furcsa ma­darak, ha felrebbentík őket. Amikor aat mondjuk nekik: régi évek, éhség, munkanélküliség, amikor azt mondjuk: görheny és puliszka, cseléd lakások, s amikor azt: álmatlan éj­szakák fülledt mélyen sorvadó szegénység csak néznek ránk: miről be­szélünk? Nem hajlandók túlsá­gosan törődni a múlttal. vajon elítélhetjük-# őket ezért? Jogosan fáj-e nekünk, ha látszólag ér­zéketlenek a mi régi szen­vedéseik miatt? Igazunk van-e, ha saját megszen­vedett érzéseinket kérjük tőlük számon? És jogos-e felháborodásunk, ha meg­hökkentenek bennünket viselkedésükkel, öltöze­tükkel, saját nyelveze­tükkel, kialakított új élet- normájukkal? Elfelejtettük volna-e, hogy valamikor — talán nem is olyan régen — mi is meghökkentettük, bán­tottuk, csúfoltuk, kine­vettük, becsaptuk, cser­benhagytuk, kimosolyog­tuk az előttünk járókat, hogy aztán — évek múl­tán — tékozló fiúként visszatérjünk hozzájuk; megtelve tapasztalással és higgadt szeretettel? VEN A Kiskőrösi Petőfi Sán­dor •Gimnázium és Mező. gdzdasági Szakközépisko­la lapjában, a Diákélet­ben először jelentkeztek az ipari tanulók. Takács Imre, harmadéves szak­munkásjelölt írt egy rö­vid, gondolatébresztő cik­kei, „A mi életünk’’ cím­mel. Ügy véljük, nagyon hasznos lehet, ha a gim­nazisták többet tudnak a szakmunkástanulókról, akiktől bizony tanulhat­nak is egyet s mást. Ta­kács Imre a munkáról és tanulásról ír •— ügyesen Elfelejtettük volna-e, hogy mi is nevetségesek lehettünk — legalábbis mosolyognivalóak — frissen — felszentelt kü­lönös hitünkkel, világot* megváltó terveinkkel, mindenségét perzselő lán­goló álmainkkal? Fiatalok sereglenek kö* rülöttünk. Elözönlik élet* utainkat,'beleszólnak cse­lekedeteinkbe, kritizálják tetteinket, mosolyognak naivnak tartott eszméinken, felnőtt hitünkön, megcson­tosodott szokásainkon. Miért fáj ez nekünk? Miért nem látjuk, hogy az évek múltán lelohad a lobogás, csontosodik az eszme, lecsapoiódík a lélek háborgása? Akik hosszú hajat nö­vesztenek, áliig érő paje* szokat lobogtatnak a szél­ben, iminket felháborító vad öltözetekkel vívják ki haragunkat, ijesztően vad táncokba feledkez­nek, azok megtanulják a szerszámok kezelését iá, gépeket vezetnek, újfajta életritmust diktálnak, le­vetnek magukról minden felesleges jellem-nyűgöt, göncöt. Akik ma az apró presz- szóasztalok mellett vitait- kozgatnak, azok — lehet hogy már holnap — ke­zükbe veszik az ország ügyeit, hogy a maguk ké­pére formálják az életet benne. Akik ma tele vannak nagyképűséggel é* téve­déssel, fellengzős, szen­velgő, félig üres arccal és tekintettel jönnek- mennek az utcán, ők a ml fiaink, akikre — akár akarjuk, akár nem — majd ha eljön az idő, örökül hagyjuk a világot, amit építettünk — nekik és magunknak. Varga Mihály D É G —, az ő diákéletük e két alapvető tényezőjét vázol. ja tárgyilagosan. Soraiból érződik a munka, a vá­lasztott szakma szeretetem az, hogy a három év alatt nemcsak a szakmát sajá­títják el, hanem gazda- gabbak lettek egy emberi tulajdonsággal, a felelős­ségérzettel. Jó volna ha az ipari tanulók többet hallatná­nak magukról, nemcsak Kiskőrösön, de megye- szerte. Mi is várjuk írá­saikat. És hol maradt Dunavecse? KOCKÁN KLUB A Kecskeméti Óvónőképző Intézet diákklubjában bárpult, presszógép, lemezját­szó emeli a technikai színvonalat, A kockás ing egyébként nem kötelező, csak — dHvat. JÓ ÉRZÉS, HA SIKERÜL ELÉRNI VALAMIT” — Többen kérdezték már. miért csinálom. Meg lehet ezt pontosan magya­rázni? Talán azért, mert egyszerűen nem lehet ál­landó cselekvés nélkül él­ni. És jó érzés, ha sikerül elérni valamit. N— Mint KISZ-titkár, hogy van megelégedve a fiatalokkal? — Ezen még nem gon­dolkoztam. De ennél is fontosabb szerintem, hogy szeretem őket. És akiket szeretünk, azokkal soha nem lehetünk elégedettek. — Mégis: milyennek lát­ja őket? — Én azt hiszem, olya­nok, mint bármikor vol­tak a fiatalok: nyugtala­nok, szeretnék, ha komo­lyan vennék őket. És ele­venek, és persze tele van­nak hibával. Én is, min­denki. — Azt hallottam, hogy itt, a Kecskeméti Óvónő­képző Intézetben sokolda­lú kulturális munka fo­lyik. — Szeretünk úgy szóra­kozni, hogy közben tanul­junk is Ezért szerveztünk énekkart, irodalmi színpa­dot, bábcsoportot, és kü­lönféle szakköröket. Ezért rendezünk klubesteket. Van filmklubunk, vitaes­teket szervezünk, író—ol­vasó találkozókat. Kiss Katalin óvónőjelölt második éve van Kecske­méten. Jól érzi magát az intézet falai között, örült neki, hogy egyhangúlag megválasztották már a kez­det kezdetén KlSZ-titkár- nak. Ezt csinálta a nagy­kőrösi gimnáziumban is. — Ott szerettem meg az irodalmat. Törős Laci bá­csi, az Arany-kutató mú­zeumigazgató igazi meste­rünk volt ebben. Rajong­tunk érte és mindenért, amire felhívta a figyel­münket Külön öröm szá­momra, hogy jelenleg is vannak hozzá hasonló ta­náraim itt a képzőben. Mit terveznek az elkö­vetkező hónapokra? f— A Mezőgazdasági Technikummal közösen műsoros klubesteket ter­vezünk. És egy találkozót a Kecskeméten élő köl­tőkkel. Vitával egybekö­tött kiállításra is sor ke­rül. Reméljük, hogy a Zrí­nyi Ilona Általános Iskola pinceklubját megkapjuk majd- a sikeres kulturális munka érdekében. POSTÁMBÓL B. KAROLY, KISKUN- MAJSA: Rövidesen meg­jelenik a pályaválasztási tájékoztató füzet, amelyet a megyei tanács vb mun­kaügyi osztályának mun­katársai állítottak össze. Ez o, kiadvány részletesen ismerteti a megye külön­böző típusú középiskoláit, megtudhatod belőle azt is, milyen ipari és mezőgaz­dasági szakmákban he­lyezkedhetsz el, mint ta­nuló. A kiadványt minden iskolának megküldik, majd a pályaválasztási fe­lelős tanárnál vagy az igazgatónál érdeklődj. CS. ZSUZSA, KALO­CSA: Nem hiszem, hogy a te életkorodban biztos er- kölcsbírája lehetne az em­ber szüleinek. Gondold meg, édesapádat nem is is­mered. Hátha nem is iga­zak egészen azok a men­demondák, amiket róla hallottál. Semmi esetre se térj ki a vele való ta­lálkozás elől. VIDÁM CIMBORÁK, KECSKEMÉT: Ejnye fiúk, biztosak vagytok ti abban, hogy igazatok van? A jó sportoló nemcsak, hogy nem mentesülhet az ískoltt követelményei alól, de ta­nulásban, fegyelemben is példamutató magatartást várnak el tőle. Számos él­sportoló esete bizonyítja, hogy aki emberként gyön­gének bizonyul, hamaro­san a pályán is veresége­ket szenved. Űj év, mi több új év-' tized következik, borít-! suk hát jótékonyan a fe­ledés fátylát néhány ha­nyagságra, kellemetlen emlékre ... Erre például ne! A dolog úgy kezdődött; hogy a megyei növény­védő állomás a KISZ megyei bizottságával és egy sor más szervvel karöltve vetélkedőt ren­dezett a KISZ korosztá­lyú növényvédő szakem­bereknek. A négy első díj: külföldi utazás, a bolgár tengerpartra, a Tátrába, a Szász-Svájc- ba, Moszkvába és Lenin- grádba. Ilyen díjakért kt ne érezne kedvet a szak- mebeliek közül „sorompó­ba állni”? A dunavecsei járásból ennek ellenére nem ér­kezett senki Kecskemét­re a döntő napján. Ná­luk, a többeikkel ellen­tétben már a járási ve­télkedőt sem rendeztél« meg. Tóth János, a me­gyei növényvédő állo­más igazgatója olyan ér­tesülést kapott, hogy H írd és mondd — egy je­lentkező akadt. A többil járás húsz-harminc ver­senyzőjével szemben. Az természetesen nem igaz, hogy a dunavecsei járásban egyetlen fiatal növényvédő szakember dolgozik. A szervezéssel lehetett baj, így történ­hetett, hogy ebből az or­szágosan is egyedülálló kezdeményezésből, a fia­tal növényvédők megyei vetélkedőjéből a dunave­csei KISZ-isták kimarad­tak. Vajon miért, kinek a hibájából? És, hogy ne legyen szónoki a kérdés meg ia címezzük, a KISZ Duna-’ vecsei Járási Bizottságát nak. A fiatal matkói fafara­gó népművész, Pólyák Ferenc új kiállítással mu­tatkozik be Kecskeméten.' Legújabb műveinek gyűj­teményét a reszelőgyár-; ban mutatja be. A kiáUí-J tás január 19-én nyílik meg, : ,j Újabb kiállítás

Next

/
Thumbnails
Contents