Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Mit vár 1970-től Bodor Jenő, 0 megyei tanács vb művelődésügyi osztályvezetője — 1970-től a művelődésügy megújulási folyamatának további felgyorsulását remélem. Megerősít ebben a reményemben a jövőre összeülő V. Nevelésügyi Kongresszus és az Országos Népművelési Konferencia. Az előbbitől a pedagógia forradalmasodását, az utóbbitól a korszerű szocialista közművelődés koncepcióit várom. A megyében mindkettőhöz tevékeny partnereink vannak a kísérletező, szocialista módon alkotó pedagógusokban és az utóbbi években megélénkülő szellemi, kulturális közéletünkben. Bizakodó vagyok. Folyóiratunk, a Forrás, jó úton halad az 1971-es havonkénti megjelenés felé. Az 1970. tavaszán induló Klubszínház a megyeszékhely színházkultúrájának fejlődését jelzi. A képzőművészek és a zenei élet kezdeményező akciói egyre népszerűbbek. — Remélem — mondta befejezésül a megyei művelődésügyi osztály vezetője —, hogy az újat új módon képviselő erők partnerre találnak az oktatási és népművelési intézményekben, s kedvező visszhangra a közönségben. Mindehhez alkotó közvéleményt, egyre több korszerűen felszerelt és vezetett intézményt tárok. Raffai Sarolta József AttUa-dijas írónő — Olyan mindegy, hányadikat írjuk, hogy 1970-e, lő-e, hogy az ember harminc éves, vagy ide-oda negyven már. Egyetlen dolog van, ami fontos,a legfontosabb: a könnyebb műfajok felé, vagy könnyebb megoldásokra csábító, dagályos, romantikus, izgalmas, kalandos történetekben, emberi sorsokban fölfedezni ezt a kicsiny részecskét, ami bennünk mégis a legnagyobb, megmunkálni, kiragadni a terjengösségből, egyszóval az adott emberre legjellemzőbb egyetlen pillanatképben, vagy pillanatkép-sorozatban ábrázolni — számomra a legfőbb és legnagyobb feladat, persze, a legnehezebb is. A szokványos kérdésre tehát mégis Valami vallomásfélével próbáltam válaszolni, de ez csupán sóvárgás e percben: már ahhoz is, hogy határozott tervvé alakuljon idő, idő, idő kell, viszonylagos nyugalom — szóval egy kis békesség. Egy kevéssé több szabad idő, több higgadtság, mert minden elmúló nappal nagyobb a felelősség is azért a világért, melyet ábrázolni akarunk, melyre, ha áttételesen is, de föltétien hatással vagyunk. Ezt a tételt elöbb-utóbb belátja az ember, s ha így is vállalja, akarja csinálni, akkor válik számára közömbössé minden más, új év, életkor, jövő hét, jövő hónap, évtized, akkor már csak jelenségek, emberi megnyilvánulások, gesztusok, szavak hitelessége, vagy hamissága számít, egy talpalatnyi bizonyosság, ahol megvethetem a lábam. Mindezt elsősorban a munkámra vonatkoztattam, de általánosíthatom is: minden ember számára kell egy talpalatnyi bizonyosság. Hit a békében, kenyérben, munkájában, gyerekei jövőjében... s ha valamit kívánhatnék, csak ennyit kívánnék: minden embernek egy kevés bizonyosságot aranyfedezetül, hogy szándékaink addig munkáljanak bennünk soha el nem nyugvón, míg meg nem valósulhatnak. Jobba Gabi színművésznő — Számomra 1969 nehéz és szép esztendő volt. Megkaptam a diplomát a főiskolán, eljátszottam első televíziós főszerepemet az Iphigénia Aulisban tévé-változatában, leszerződtem Kecskemétre, s itt máris Br echte t jtászhattam. Kemény munka volt, napi 14 órát kellett dolgoznom. Mit vár a jövő esztendőtől? — Munkát, sok munkát, sok jó szerepet'..'.'. Reméli-e, hogy a következő évadra Pestre hívják? Hiszen színházi körökben számon tartják máris. — Nem ezzel a szándékkal szerződtem Kecskemétre. Amint mondtam, játszani, tanulni akarok. És egy kicsit jobban megismerkedni a várossal is, amelyről oly sok szépet hallottam, de még alig volt alkalmam körülnézni. A közönség azonban már ismeri és szereti. — Köszönöm. A kecskeméti közönséget én is nagyon megszerettem... Goór Imre költő, festőművész — Irodalmi tevékenységem az esztendő végére, úgy érzem, minőségi fejlődéssel zárult, amit — hiszem, hogy barátaim is így találják — majd a Forrás jövő évi első számában megjelenő verseim fognak bizonyítani. Képzőművészeti munkásságom is változási hozott: a természet erőinek domborító és az ember munkájának hegyeket kivájó szerepét akartam bemutatni a mértani formák egyszerűségének eszközével, színeimben a két témához illeszkedve. Festményeim a megyei téli tárlaton erről a problémáról többet beszélnek. — Volt egy egyéni kiállításom, amint mondani szokták: komoly erkölcsi sikerrel zárult. A helyi művelődési központnak hálás vagyok a rendezésért. — Amit szeretnék: Egyéni céljaimat a közösség nagyobb hasznára fordítani. Szívügyem irodalmi folyóiratunk, a Forrás. Hiszem, hogy kisebb tartalmi és formai vadhajtásainak lenyesegotése után az 1970-es év végén még a jelenleginél is több minőségi eredményjelző szót szólhatunk. KÉT BOLDOG HAJLÉK „Aranykalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündérjátékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!’’ Az évszakhoz, a jégtáblákat csörgető Dunához, a behavazott fákhoz, subás tetőkhöz nem illik ez áz idézet. Annál inkább a helyszínhez, Dunavecséhez, „annyi éjszakát fölségesen virrasztótt át” Petőfi. Zsuzsika is. Lehet, hogy mint Bállá Istvánná nagytiszteletű asszony, belelapozva a költő díszkiadású verseibe Vasberényi Géza, kezében Petőfi első verseskötetével, a háttérben Nagy Zsuzsika üveges szekrénye. nem maradhat tétlen. Minden szava személyes elkötelezettségre serkent, minden anekdota vagy tárgyi emlék, ami utána maradt a legnagyszerűbb életpálya része, amit valaha magyar ember bejárt. Ha csak néhány darabot is sikerült megmentenem, ami egyéb, ként feledésbe merült volna, nem éltem hiába —ú * A szalkszentmártoöS Fe- tőfi-házat meglehetősen rideg állapotban, csatanem üresen találtuk, de felügyelőjét, Majsai Károly tanárt ez örömmel tölti el, minisem búsuljon miatta. — Végre erre is sor került A megyei takács 1 millió 115 ezer forintos költségén megkezdődött a teljes felújítás. Lombár Pál, a Városépítési Tudományos Intézet munkatársa kitűnő rekonstrukciós tervet készített. Azt mondja, a szalkszentmártoniak Petőfi-kultusza szerettette meg vele igazán a költőt,- szívügyének tekintette, hogy olyan tervet csináljon, ami a lehető leghűségesebben idézi föl a Petőfit annak idején oly termékenyen ihlető környezetet. A Szabadszállási Építőipari Ktsz már megkezdte a kivitelezést. Ez rendkívüli körültekintést igényei, mert még számíthatunk feltáratlan értékekre. Egv vakotatréteg alól máris előkerült a legrégibb ismert magyar mészáros cégér, 1711-ből váló. A föld alatt megtalálták a betyárszöktető folyosót is: érdekesség, hogy római tétlenül úrrá lehet az en> béren. — Petőfi ma is elevenül éi a községben — mondja Majsai Károly, aki jelenleg két monográfián, Petőfi ssaUsnenlBnártoni korszakának történetén és a falu krónikáján dolgozik. — Nemcsak, sőt nem is elsősorban arra gondolok, hogy a nemzedékről nemzedékre szálló legendák révén szinte minden házban családtaggá vált Petőfi, még csak nem is arra, hogy a »evével 90 tagú múzeumi taör szerveződött, amely- nők épp úgy aktív tagja Mottos Pál főagronómus, min* Böte Zoltán tanár, vagy Derdék János juhász. Pontosat* ennél, hogy a legtöbb saalfeszentmártoni. legyen tanácsi vezető vagy tpc-tag, igazi közösségi ember. aki féltő felelősséggel SgyeB a község minden dolgát, zsebbe nyúl vagy a szerszám nyeléhez, ha valami köziét ékítmény ügye úgy kívánja, érvel, vitatkozik. nem húzódik meg a hiszen itt írta le a vándor- idők végezetéig, -------s zínész-poéta ezeket a mél. maga is megcsodálta azt a tóságos lejtésű sorokat, lányt, akihez így szólt a £ ’ "faragott mészkövek amelyek elismert költővé vers: „Őrzöm szemem fe- hnitívét avatták, kiérdemelve első nyét, de téged — Még job. ' . ízben a szigorú Vörösmarty ban őrzelek .:.” Szinte hihetetlennek TOdicséretét. Ez a költemény Vasberényi Géza csak- nik a gerendás, orr^° nyitja meg Petőfi versei- nem négy évtizede gyűjti kolatú helyiségekben sétálnék első gyűjteményét is, a Petőfire vonatkozó em- gatva, hogy falaik kozott amely 1844-ben jelent meg lékeket A Nagy Pál-féle kavargott valaha egy . fél abban áz évben, amikor a házat is a költő iránti cső. évig a korabeli európai költő egy bizakodó, derűt, dálata vétette meg vele. gondolkodás egyik legsod- elégedettséget árasztó, ti- Múzeummá alakította, ár- róbb erejű járma. Szazti- zenkilenc verset termő, sze- veréseken szorongott, do- zenkét verset írt Petőfi relmes tavaszt töltött a hős pincéket, pókhálós pad- Szalkszentmártonbam koz. községben. Vasberényi Gé- lásokat kutatott át, ország- tűk olyan remekműveket, za Dunavecse közismert világban levelezett, hogy mint a Háborúval _ álmo- Petőfi-rajongója meghatót- minden könyvet, minden dóm, A csárda romjai, Az tan tartja kezében a 125 rajzot, festményt, faragást isten csodája, Az őrült, a éves könyvet- összegyűjtsön, ami Petőfi Felhők-ciklus, mintegy cá. — A kötet már kiadásra hatását őrzi. Miért? folatául annak, hogy a kö. Részen áll — magyarázza — Akl Petőfit szereti, rutmenyek sivansaga fel—, a Festi Divatlapnál se- v ... .. .•••■ .............. y.. ........ gédszerkesztői állás várta az éhséget, betegséget, bi- < , m^^ asszonyban a hajdani „ki- . csinke szőke kis leánykát'’. De hát ez a költészet hatalma. Megöregedhettek, el porladhattak a barátok, akaratuk ellenére azok a Petőfi fája a Dunavecse— Szalkszentmárton közötti „víg fickók’’ maradnak as «t mentég (Pásztor Zoltán felvételei) Szalkszentmártonról. Majsai Károly azt a porzót mutatja. amivel Petőfi Búcsú Kunseentmikióstól című versének kéziratát tehintette. családi otthon békéjében. Hiszem, hogy ehhez sok köze van a költő hatásának. i Petőfi 146. születésnapja tiszteletére két helységet látogattunk meg, úgyszólván találomra azok közűi, tool a költő élt. alkotott. Bács megye gazdag Pefőfí- e miékekben: Kiskőröst, a szülőfalut, Félegyházát, az önmagára eszmélés városát, Kecskemétet, rövid diá. koskodásának és sikeres színészkedésének városát, Szabadszállást, szülei anya. jgí raődjének és keserves képviselőjelöltségének színhelyét is végigjárhattuk volna, amint még bizonyá. ra sor kerül rá. Szeretnénk hinni, hogy évről évre több olyan példát találunk, mint Vasberényi Gé- láé, ákiben személyes kötelességérzetként buzog a forradalmár élet tisztelete, és még több olyat, mint Szalkszentmártoné, ahol tevékeny, közösség formáló erőként hat ma is. Sz. Jj
