Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

nrm. Január t, esflWrU*

Nagy szavak helyett...

Tervez az Ifjúsági brigád

A havas, szeles gyárudvaron fázósan húztam nyakamat a télikabát gallérja mögé. Bakos Péterrel, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának párttitkárával az Ifjúsági szocialista brigádhoz igyekeztünk, hogy egyéni terveiről, céljairól kérdezzem őket.

— Ez a brigád a Tanács- köztársaság 50. évfordulója tiszteletére kibontakozott versenyben az egész vállalat szintjén harmadik (a Fémmunkásnak hét gyára van az országbanj, a kecs35 éves. Közös vonásunk a takarékosság. Valameny- nyien tagjai vagyunk az üzemi KST-nek. Amit célúd tűztünk magunk elé, azt igyekszünk anyagilag is megalapozni.

Ezután a brigád tagjai nagy lelkesedéssel mesélték, hogy mit szeretnének

1970-ben. Igaza volt vezetőjüknek, amikor két korosztályra osztotta őket. A huszonévesek célkitűzései általában otthonukkal voltak kapcsolatosak. Járdi András a Máriavárosban, Bent István Ballóezögben

tem a nagy szavakat. Sok mindent megértettem 1969- ben. A munka, a gondok, a sikerek, a kollektíva, a körülöttünk folyó események hatással vannak az emberre, rám is. 1970-ben benyújtom tagfelvételi kérelmemet a pártba. Szeretném, ha felvennének.

— Az Ifjúsági brigád sikerei nem a véletlenen múlnak — szólalt meg a párttitkár. — A szorgalom és szakmaszeretet mellett a brigádtagok politikailag is igen jól képzettek. Hárman közülük párttagok,

kseméti gyáron beim az első helyezést érte el — mondta útközben a párt- titkár. — S ha mindehhez hozzáveszem, hogy a vállalat az idén elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, ez még csak növeli az effajta munkasikerek értékét. No, de már itt is vagyunk — mutatott Bakos elvtárs egy szabadban dolgozó munkás csoportra.

Az állványokra helyezett vas tetőszerkezetek között kilencen serénykedtek. Éles, erős fény villant, amint a hegesztőpálcák az anyaghoz értek, a többiek egyengették a beillesztésre váró vasat, vagy az utolsó simításokat végezték a már csaknem kész vassszerke- zeten. A brigád tagjait vastag vattakabát védte a hidegtől, de még így sem lehet valami kellemes a szabadban való munka. Meg is kérdeztem Gacza János brigádvezetőt — mi erről a véleménye?

— Jó időben jobban megy a munka, nagyobb a teljesítmény is — válaszolta. — Nem kell azért félteni bennünket. Hozzá edződtünk már, meg aztán ha fázunk, bemegyünk a melegedőnkbe. Természetesen az lesz majd a jó, ha minden munkát a műhelyben tudunk végezni. Remélem, mire befejeződik a gyár rekonstrukciója, erre is sor kerül — talán még 1970-ben.

— Máris a témánál vagyunk. A brigád egyik óhaja tehát el is hangzott. De valószínűleg ennél jóval több célt tűztek maguk elé a brigád tagjai úgy otthon, mint itt, a gyárban?

— Ha erről van sző, akkor előbb érdemes lesz bemutatnom a brigád tagjait. Négyen közülük még nincsenek húszévesek, öten pedig harmincon aluliak. Én vagyok a legidősebb.

vásárolt, Horváth István építtetett családi házat a közelmúltban; Az idén mindhárman tatarozni, sőt bővíteni — egyszóval befejezni — szeretnék azt, amit elkezdtek. Gacza János is most akarja bebútorozni a második szobát, mert feleségének betegsége és a házépítési kölcsön terhei miatt eddig nem tellett rá. A legszerencsésebb közülük — s ezt mondogatják is — Molnár László volt, aki szövetkezeti lakást kapott a szalagházban. Bolvári Sándor fejezte be a húszon felüliek terveinek felsorolását:

— Életem nagy fordulópontja következik — mondotta. — Ha minden jól megy, a nyáron megnősülök. A menyasszonyom szüleinél fogunk lakni.

A tizenévesek közül Miku- lácsik Józsi és Kovács Pista motorkerékpárra gyűjti a pénzt. Józsi ugyanis Ágasegyházáról, Pista Izsákról jár be dolgozni. Mészáros Pali nemrég vett motort, most egy kislánynak udvarol, s miután komoly az ügy, megkezdi az anyagi alapok lerakását. Csáki Jóska havonta 500 forintot tesz a KST-be, mert úgy számítja, hogy bevonul katonának és kell a tartalék.

Járdi András szólal meg

ismét:

— Feleségem a kísérleti gazdaságban dolgozik. Nagy problémát jelent kétéves kislányom gondozása. Jó lenne, ha az üzem hozzásegítene napközi ofthoni elhelyezéséhez. (Hasonló óhajt több munkástól is hallottam. Rövidesen átadják a gyár új iroda- és szociális épületet. A régi épületek egy-ket szobáját be lehetne esetleg rendezni napközinek.)

A brigádvezetőn is látszott, hogy még mondani akar valamit.

— Nézze, én nem szereketten munkásörök, hárman KISZ-tagok, ketten szakszervezeti funkciót töltenek be. Az utóbbiakból az egyik a Fémmunkás Vállalat Szakszervezeti Tanácsának, a másik a kecskeméti gyár Szakszervezeti Tanácsának tagja.

— fis mik a brigád idei termelés célkitűzései? — fordultam a brigádvezetőhöz.

— Szeretnénk az ideihez hasonló sikert elérni a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére folyó munkaversenyben is. Azon törjük többek között a fejünket, hogyan tudnánk minél több kézi hegesztési folyamatot automata hegesztésre átállítani. Hasonlóan a kézi egyen- getés helyett a gépi egyen- getés lehetőségeit kutatjuk. A brigád havi munkaideje 1800 óra. Ha csak 90 órát tudnánk megtakarítani az említett módszerekkel, már 5 százalékkal növelnénk a termelékenységet. Ez a brigád terve 1970-re.

Sikerekben gazdag új évet kívánva búcsúztam tőlük. Nagy Ottó

Messziről indult...

Ülünk az egykori kis parasztház szobának kialakított, földpadlójú verandáján, az ajtó ujjnyi résén beleselkedik a tél, de a kis vaskályha izzáisig van rakva brikettel, így hát melléje húzódunk Kurucz Józseffel, a solti Rákóczi Tsz elnökével.

Ez az irodaház. Bizony nem reprezentatív, kopottas, inkább szegényes, kicsit szégyellik is már, de épül jövőre új, tágas és komfortos.

Ám pillanatnyilag nem is a jelen a beszélgetésünk témája, hanem — a múlt A most 40 éves elnök életútja. Amely út nem is egyedül az övé, hanem azé a nemzedéké, amely két két és fél évtizeddel ezelőtt a legnagyobb lendülettel vetette magát a kor küzdelmeibe.

Mélyről indult A félegyházi napszámosok, cselédek tanyavilágából.

— Első gyerek vagyok a családban — kezdi. — Utánam még tízen következtek. Cselédgyerek létemre szüleim polgáriba írattak, tanítóim javaslatára. Nyáron gazdáknál dolgoztam, három hónap alatt összejött nehezen egy öltönyre való.

Ebből az időből két nyomasztó élménye van. Az egyik 8 kilométerről járt be naponta a városba. Gyalog. Egy zord téli reggelen, kutyagolás közben, műrostos nadrágjára ráfagyott a jég, s mire beért, a nadrágszár a térdhajlatnál szabályosan eltörött, s levált. A másik 1944. március 19 bez kapcsolódik. Délelőtt történelemóra. A tanárnő nagy lelkesedéssel beszél a német—magyar barátság történelmi „gyökereiről”. S az óra vége felé váratlanul két SS-tiszt ordítva berúgja az ajtót Az osztály dermed- ten várja a fejleményeket. De akkor nem történik más, mint az, hogy a „vendégek” mérőszalaggal körülméretik a tanterem falait. Egy hét múlva végesza kad a tanításnak is.

Ősz. Közeleg a front — lövöldözések, tábori csen dórok, kiürítés. A család elindul Kunszállás irányába, kis batyuval, pórázon vezetve a két kecskét, meg az egy malacot. Tizenvala- hány kilométernél nem jutnak tovább, utolérik őket a felszabadítók.

Decemberben megkezdődött az oktatás, egyelőre két tanteremben, amelyekre úgy-ahogy került ablaküveg. Naponta vitték a tüzelőt hazulról táskában. Mindaddig, amíg egy szovJanuár Lén lép életbe az új távbeszélő-szabályzat

A közlekedés- és postaügyi miniszternek nyáron kiadott rendelkezése szerint 1970. január 1-én lép életbe az új távbeszélő-szabályzat. Eszerint ha a kü- lönvonalú telefont a posta hivatalból ikresíti — hogy új állomást adhasson az igénylőknek — akkor megtéríti a régi különvonalú állomás szerelési költségének — amennyiben ez az összeg meghaladja a 200 forintot — 40 százalékát.

Az új szabályzat megtiltja az ikertársnak a telefon használatának akadályozását. Tilos a kagylót a készülék mellé tenni, s ezzel szándékosan, vagy feledékenységből meghiúsítani az ikertárs telefonálását, vagy felhívását. A telefonálók érdekeit szolgálja az a rendelkezés is, amely szerint a nagyobb alközpontokat munkanapokon reggel 7 és délután 6 óra között csak képesített személyek kezelhetik.

Az új távbeszélő-szabályzatba bárki betekinthet a postahivataloknál,

jet tiszt intézkedésére kaptak három szekérderéknyi fát.

Egy ideig cserkészkedett, s bejárt a MADISZ-ba is. Elvégezte a polgárit, nap- számoskodott, majd a nyomdába ment, inasnak. Mesterére, Tóth Miklósra szeretettel emlékezik, akitől a szakma mellett emberséget is tanult. De itt sem maradt sokáig, az elhanyagolt munkakörülmények és a rossz táplálkozás miatt enyhe ólommérgezést kapott. Inkább odahaza segít a gazdálkodásban, apja 15 hold juttatott földjén. Három újgazdának volt akkor egy pár ökre. S jött a módosabb gazda lóval szántani, egy hold megforgatásáért öt napot kellett a földjén dolgozni.

Beiratkozott a félegyházi tanítóképzőbe. De csak három hetet járt — dolgozni kellett, s alkalmas ruhája sem volt. Majd az ifjúsági szövetség elküldte Kiskunhalasra, ifi-vezető tanfolyamra. Amikor visszatért, a 100—120 fiatalt számláló félegyházi ifjúsági szervezetnek lett a titkára. Pesten akkor járt először, amikor részt vett a szövetségnek a Vasas Székházban tartott országos kongresz- szusán. Ez alkalomból a részükre tartották meg az Uránia moziban a Talpalatnyi föld című film dísz- bemutatóját.

1947 őszén egy ideig népikollégista volt Pesten, de gimnáziumban szeretett volna átiratkozni, különbözetivel, s ez nem sikerült. Visszajött Félegyházára, beiratkozott a Móra Ferenc kollégium gazdaképző tanfolyamára. Közben az ifi- mozgalomban is részt vett Felvették Pesten az Apáczai Csere Gimnáziumba, de a családnak akkor útiköltségre sem tellett A tanfolyamot kitűnő eredményei végezte el, s a városi termelési bizottság jegyzőjeként kapott állást. Közben a budapesti VIT-en hatvanad magával vett részt

bér 1-én kilenced magával eltanácsolták, még a munkakönyvét iis kiadták. Próbált fegyvert szerezni, s beépülni a nemzetőrségbe. Ehelyett a pisztolyát elvették. Már felkerült a fekete listára, amikor jött a november 4-i fordulat

Az elsők között lépett karhatalmi szolgálatba. Ott volt 57 áprilisáig. Visszament a gépállomásra, brigádvezetőnek, de nyomban utána kikérte főagronómus- nak a kunszállási Alkotmány Tsz. E gazdaság akkor csak épp, hogy elkerülte a szanálást Majd két évet töltött ott. De újból pártmunkára kérik fel, méghozzá gépállomásra. Választhat Kalocsa, Kiskőrös, vagy Solt Az utóbbi mellett elöntött Párt- titkár lett a gépállomáson. Előtte már elvégezte a mezőgazdasági technikumot, a akkortájt az esti egyetemre járt 1960 tavasza már a dunavecsei járási pártbizottságon találja. Lakást kér, nem kap, két év múlva visszatér Soltra, üzemgazdásznak a Szikra Tsz-be. Félév múlva egyre-másra keresik fel a Rákóczi Tsz- ből: vállalja el az elnöki tisztséget. Húzódozik, végül is a megyei pártbizottságtól kap biztatást: vállalja el, ne bújjon meg a számok világában.

Majd másfélmilliós a mérleghiány a Rákóczi-ban. Évi hatezer forintos átlag- jövedelem. Elkeseredettség a gazdák között: „Csak teljen le a három év, majd itthagyjuk a tsz-t!” Akkor még egy év volt vissza... De nem hagyták ott. 1964 végén már nem volt mérleghiány. Kifizették a földjáradékot is.

m

I «• I

Majd a fővárosban próbált elhelyezkedni, egy ideig sikertelenül, de aztán az egyik káderbizottság segített rajta. Hathetes gépállomási mezőgazdász-tanfolyamra küldték. Ezután lett agronómus a félegyházi gépállomáson, egyben

DISZ-titkár. Áthelyezés Csátaljára, majd onnan Tázlárra. Közben gyapottermesztő tanfolyam. És nősülés. Kapott egy hót szabadságot, amiből csak három nap lett. Jött a behívó, — kétéves politikai tisztképzés. Hadnagyként szerelt le 1953 őszén, a saját kérésére.

Tiszakécskén gépállomási agronómus. Nem sokáig. A megyei pártbizottság felszólította: lépjen be az apparátusba. Így került újból Félegyházára, előbb a járási, majd a városi párt- bizottsághoz. Nagynehezen kapott egy aprócska szükséglakást, aztán később valamivel nagyobbat. Majd ismét a helybeli gépállomás következik, ahol körzeti agronómus. Itt érte 56- ban az ellenforradalom. Megszervezik a gépállomás őrségét, de olyanok is belekerülnek, akik a „másik oldalhoz” húztak. Novem-1

— Az új telepítésű szőlőnk 50 mázsás átlaggal fizetett az idén. 3000 literes átlagú a tehenészetünk. Húszezer forint feletti a tagsági jövedelem. A gazdák építkeznek, gépkocsit vásárolnak. „Kiváló dolgozó” kitüntetésre több mint húsz gazdát terjesztünk fel. De ez még csak a kezdet, mindig... Rövidesen kész a 192 férőhelyes tehenészetünk, s jövőre modem, szakosított sertéstelepet építünk.

A korábbi évekhez képest már nem sok társadalmi funkciót visel: tanácsi vb-tag Solton, járási pártbizottság tagja és tisztséget visel a területi szövetségben.

Közben azon töpreng, hogyan. lehetne a három solti tsz gazdálkodását még jobban összehangolni. Társulások szervezésében vesz részt.

Két gyermeke közül az egyik már, dolgozik.

Kurucz József ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik mélyről indult, s amelynek vállára a kor a legnagyobb súllyal nehezedett. S személy szerint mit kapott érte cserébe?

A tsz-ben néhány tehenésznek, sertésgondozónak az övénél nagyobb a jövedelme. Családi háza. OTP-kölcsönnel, egy éve készült el.' Autója még nincs. 1969 nyarán járt először külföldön a Szovjetunióban.

És olykor marékszám szedi a gyógyszereket.

Hatvani Danid