Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

t oMal 1970, januát* 1, csütörtök Történelmi évtized írta: dr. Romany Pál, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője M ától nem egy, ha­nem két új számot kell megszoknunk a keltezés írásakor: 1970-et írunk, az 1960-as évek vé­gére értünk. Bizonyos azon­ban, hogy sokszor, sokféle összefüggésben emlegetik majd ezeket az 1960-as éveket politikusok és köz­gazdászok, történészek, vagy éppen iskolások, egy­szóval mindazok, akik a magyar nép alkotásainak számbavételével valami­lyen módon foglalkoznak. A szó igaz értelmében mondhatjuk, hogy esemé­nyekben gazdag évek vol­tak. Erre az évtizedre esik a mezőgazdaság termelési viszonyainak forradalmi átalakulása, amit az évti­zed legnagyobb hazai vál­tozásának tekinthetünk. A történelem, különö­sen periig az agrártörté­nelem krónikásai folyama­tosan összegezik, értékelik a magyar falu e nagy év­tizedét. Elvégezte és bizo­nyára újból és újból el­végzi ezt egy-egy paraszt­család is. K evesen hittek 10 év­vel ezelőtt abban, hogy a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás eny- nyi idő alatt ilyen fokra jut. Nem is volt könnyű. Közöttünk vannak — bár sajnálatosán fogyó szám­ban — azok, akik 20—25 évvel ezelőtt a mezőgazda­ság új útján az első lépő­töket megtették, s azok is, akik az 1960-as évek kez­detén elhatározott csatla­kozásukkal általánossá tet­ték Magyarországon a szó. cialista mezőgazdaságot. Az 1960-as évek elején még olcsó viccek vissza­térő témája volt például a közös és a háztáji terme­lés eltérő színvonalának különbsége. Való igaz. hogy akkoriban a gondozott és a kevésbé gondozott ku­koricatáblákat aszerint is meg lehetett különböztetni, hogy háztáji, avagy kö­zös művelésű-e. Az évti­zed végére viszont elér­tük, hogy a közös, nagy­üzemi termésátlagok el­hagyták a régi módon el­ért kisüzemi hozamokat. A kukorica példájánál ma­radva: 1962-ben 14 mázsás volt a szövetkezetek közös gazdaságaiban a holdan­ként! átlagtermés és 16 mázsás a háztáji gazdasá­gokban. Ez a helyzet 196R- ra úgy változott, hogy a háztáji kukoricák átlag­termése nagyobb lett egy mázsával, miközben a kö­zösben 4 mázsával na­gyobb holdankénti szemes kukoricát takarítottak be. E változás mögött tömény­telen munka, szervezés, technika, anyagi eszköz és »ok más, a haladást elő­segítő erőfeszítés húzódik meg. Mezőgazdaságunk fejlő­dése nem volt látványos. Az 1960-as évek első felé­ben elmaradt a mezőgaz­daság teljesítménye a terv céljaitól, a jelenlegi ötéves terv feladatait pedig már meghaladja a teljesítmény. A szövetkezetek alakulásá­nak befejezése — 1961 — óta ezideig a mezőgazda­ság termelése csaknem 30 %-kal növekedett, azaz évi állagban közel 3 %-kal. A termelés növekedésének évi üteme azonban a má­sodik ötéves tervidőszak­ban — 1961—1965 között — csak 1.9 % volt. Az 1960- 8s évek második felében ennél kétszer nagyobb lett az évi növekedea üteme, I jóval meghaladva az évi 3 %-os emelkedést. Soha nem látott terméshozamo­kat takarítottunk be az utóbbi években szántóföld, jeinkről, meggyorsult né­hány állattenyésztési ága­zat fejlődése is. gy teremtődött meg a feltétele annak, hogy a szövetkezetek társada­lom-politikai problémái is megváltozzanak, et- szövet­kezetek tekintélyt szerez­zenek a faluban is, az or­szágban is. Noha vannak ma is ala­csony jövedelmű szövetke­zeti gazdaságok, mégsem lehet figyelmen kívül hagy­ni, hogy országos átlag­ban az egy munkanapra jutó jövedelem ez alatt az idő alatt megkétszerező­dött. A közös munkában töltött egy (10 órás) mun­kanapra jutó jövedelem 1961-ben 43 Ft volt, 1968- ban pedig 82 Ft. A jöve­delmek növekedését a ter­melés emelkedése alapoz­ta meg, de jelentős szere­pük volt azoknak az intéz­kedéseknek is, amelyek a magasab termelői árakat, a jobb gazdaságpolitikai feltételeket jelentették. A korábbi években felhalmo. zódott hitelterhek egy ré­szét az állam elengedte a szövetkezeteknél, s mind­ezeken felül a társadalmi ellátás (családi pótlék, be­tegségi biztosítás stb.) szín­vonala is emelkedett. A j szövetkezeti gazdaságok pe- i dig azon voltak, hogy tag­ságuk számára több mun­kát, folyamatosabb fog­lalkoztatottságot. s mind­ezeken keresztül rendsze­resebb pénzbevételt tudja­nak biztosítani. Az említetteknél is je­lentősebb az a vál­tozás, amit emberség­ben, gondolkodásban, új ismeretekben hozott ez az évtized. A szövetkezeti me­zőgazdaság megnyitotta az utat a legjobb emberi tu­lajdonságok érvényesítésé­hez, a tehetség, a tudás eredményeinek kibontako. zásához. Megkezdődött az a folyamat, amelynek ré­vén a mezőgazdasági mun­ka is olyanná válik, amit könnyebben, korszerű esz- | közökkel, vagyis emberhez méltóbban lehet végezni. Mindennek alapját a párt hosszú évek óta kö­vetkezetesen alkalmazott agrárpolitikája teremtette meg. Á párt IX. kongresszu­sán, 1966-ban hozott ha­tározatok újabb lendüle­tet adtak a korábbi évek­ben már helyesnek bizo­nyult elvek megvalósításá­nak. A népgazdaság irányí­tásának új rendszerében a mezőgazdasági szövetkeze­tek jól beilleszkedtek, ön­állóságuk megnövekedett, szövetségi rendszerük ki­épült. Az 1970-es éveket tehát jó feltételek között kezdik a mezőgazdaság dol­gozói. Igaz, ma már keveseb­ben (Jólgoznak a mezőgaz- j daságban, mint amikor a szövetkezetek megalakul­tak. A mezőgazdasági fog­lalkozásúak száma 1961 óta több mint 250 ezerrel — 17 %-kal — csökkent. Az első években tapasz­talt túl gyors csökkenés ma már megváltozott, új tagokat is fogadnak a szö­vetkezetek. Mégis az lesz a jellemző, hogy a techni­kai haladásnak megfele­lően tovább csökken a kö­vetkező években a mező- gazdaságban dolgozók szá­ma. Ezzel egyidejűleg vi­szont növekszik azoknak a száma, akik gépgyárakban, vegyipari üzemekben és más munkahelyeken a me. zőgazdaság számára dol­goznak. így azután a me­zőgazdaság további telje­sítménye mindinkább ösz- szefonódik más népgazda­sági ágak munkájával. N em kétséges, hogy mezőgazdaságunk új fejlődési szakaszba lép a következő években. A jövő építését azonban a mindennapi munka készíti elő. Számolni kell azzal is, hogy a 60-as évekről is át­húzódik jó néhány feladat a jövőre, s az elért ered­ményeket sem könnyű meg. tartani. Az 1970. évi terv 1 %-os növekedéssel számol a me­zőgazdasági termelésben. Az 1969. évi kimagasló nö­vénytermelési eredménye­ket ismerve ez egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Az állattenyésztés fejlesz­tésének követelményei még énnél is nagyobbak. Tu­lajdonképpen a korszerű nagyüzemi állattartó tele­pek kiépítéséről van szó. Ez pedig sok befektetésit kívánó, hosszantartó folya­mat. Nem véletlenül hang­súlyozta legutóbbi ülésén a Központi Bizottság a nem nagyüzemi, háztáji gazdaságokban levő terme­lési lehetőségek jobb hasz­nosításának fontosságát. A nagyüzemi árutermelés nem nélkülözheti az élelmiszer- ipari, feldolgozó tevékeny­ség további növelését. És még sorolhatnánk a ter­melési jellegű feladatokat Valamennyi feladat meg­oldásához megteremthetők a szükséges feltételek. És nemcsak a termelési fel­adatokhoz. V annak teendőink — S ez alól alig van ki­vétel — a szövetke­zeti élet fejlesztésében, az emberekről való gondosko­dásban, általában a falu haladásának elősegítésé­ben is. Számos szövetkeze­ti közösségben a lehetsé­gesnél is kevesebbet törőd­nek a szövetkezetét létre­hozó alapítókkal, az idős. alacsony járadékot élvező szövetkezeti parasztokkal. Más helyen a fiatalokkal való foglalkozást, szakem­bernevelést. az utánpótlás feladatait hanyagolják el. Az elmúlt évek alatt megtett, út országosan — a gazdaságok százaiban pe­dig különösen — jól tanú­síthatja, hogy mire képes a' szövetkezeti parasztság, milyen haladást tud elérni a mi mezőgazdaságunk. Nem kétséges, hogy a kö­vetkező években még több­re lesz lehetőség, ha a ta­pasztalatokat mindenütt jól hasznosítják és közös erő­vel, a szükséges felelősség­gel látnak hozzá azokhoz a feladatokhoz, amelyek­nek elvégzésétől saját bol­dogulásuk és az ország elő. rehal adása is nagymérték­ben függ. Üj év - új távlatok a Kismotor- és Gépgyárban Diófási Sándorral, a Kis­motor- és Gépgyár távlati fejlesztési főosztályának vezetőjével a nyáron ta­lálkoztam először, amikor szocialista szerződés meg­kötését kezdeményezte a vállalat pártszervezeteinek csúcsvezetősége. A tanács­kozás a bajai beruházás menetének meggyorsítását szolgálta. A Duna-parti városban a Kismotor- és Gépgyár ugyanis 170 millió forintos ráfordítással új telephelyet létesít a Sze­gedi úton. A napokban ar­ról érdeklődtem Diófási Sándortól, hogy milyen eredményeket hozott a fél évvel ezelőtti eszmecsere. — Júliusban szocialista szerződést írtunk alá a ki­vitelező partnereinkkel. Ez a szerződés az üzemcsar­nok 1969. december 31-i befejezését helyezte kilá­tásba — az eredeti 1970. május 31-i határidővel szemben. A vállalás az el­múlt hónapokban valósult meg. A csarnok technoló­giai szerelése azonban csak akkor történhet meg, ha a fűtés, a villamosenergia­szolgáltatás és a vízellátás Is rendben lesz. — Meddig tart az átköl­tözés az új telepre? — A Dózsa György úti gyáregységből való átköltö­zést fokozatosan hajtjuk végre. Nagy gondot fordí­tunk arra, hogy ez a lehető legkisebb termeléskieséssel járjon. A hidegüzemi csar­nok elfoglalását ily mó­don körülbelül két hónap­ra becsüljük. Áz „akció” lebonyolítását sokféle szer. vezési intézkedéssel alapoz­tuk még. — A Szegedi úti nagy beruházás hogyan járul hozzá a járműprogramban való fokozottabb részvétel­hez? — Bajai gyáregységünk szállítja majd a jármű­gyártó vállalatoknak a mo­tor- és légfék-szerelvénve- ket. A szűrők minden tí­pusát itt állítjuk elő. A termelékenységet automata gépek munkába állításával növeljük. — Az eddigiekhez képest új gyártmányokkal számol­nak-e? — 1970-re további kilenc új termék szerepel elkép­zeléseink között. Ezek ki­vétel nélkül légfék-szerel- vényeb, -. — Miként illeszkedik ez. a no millió forintos beru­házás a Kismotor- és Gép­gyár távlati fejlesztési kon­cepciójába? — Arra törekedtünk, hogy olyan munkákkal fog­lalkoztassuk a bajai gyár­egységünket, amelyek több­letlétszámot igényelnek. A lobbi gyáregységünkben, amelyek kivétel nélkül Bu­dapesten találhatók, a fej­lesztés elsősorban az auto­matizálásra vonatkozik. Ez. által a fővárosban is fo­kozhatjuk a termelést, anélkül azonban, hogy újabb dolgozókat kellene felvenni. — Mikorra térül meg a befektetés? — A 170 millió forint megtérülési ideje feecslé- sünk Szerint körülbelül 5—6 év. Bár ez viszonylag hosszabb idő, figyelembe kell venni azt, hogy „zöld mezőbe’: telepített üzemről van szó, ahol korábban szántóföld terült el. Ráfor­dítási költségeink között így jelentős arányt képvi­sel a kommunális beruhá­zások 4- út-, víz. - és csa­tornahálózat — összege. — A fejlesztést milyen piackutbéó tevéketfQséf!, in­formációgyűjtés előzte meg? — A Kismotor- és Gép­gyár termelése elsősorban a hazái közúti járműipar igényeit szolgálja ki. Te­kintve, hogy a következő ötéves terv időszakában az autóbuszok és teherautók gyártása tovább növekedik, biztosnak látjuk a piacun­kat. A negyedik ötéves tervbeh a vállalatunk ter­melési tervét egyébként 30—40 százalékkal emeljük és enhek teljesítésében a bajai gyáregységnek fontos szerepe lesz. Halász Ferenc V.MENYSIkOV- V.áA3EVS2Klü;] VTASm 14. Törekvései csak 1943 au­gusztusában jártak sikerrel, de már addig is minden követ megmozgatott az SS birodalmi vezére, hogy ha­talmas szervezete révén a lehető legteljesebbb átte­kintése legyen a megtorló fegyver (a V—1 annyit je­lent, mint Vergeltungswaf­fe, vagyis megtorlófegyver —1 — a ford.) gyártási fo­lyamata fölött Még 1940- ben Himmler személyi Ve­zérkarában külön csoportot hoztak létre olyan embe­rekből. akiknek műszaki képesítésük éppúgy meg­volt. mint szoros kapcsola­tuk az iparral. Tehát a cso­porthoz tartozott Linde- man Is, helyzete pedig szer­fölött nagy elégedettséget váltott ki az apósából, és mindazokból, akik támo­gatták. Azidőtájt a német gazdasági élet urai ugyanis i azon voltak, hogy emberei­ket beépíthessék és minél magasabb posztra tehessék a fekete lovagrendben, mert így minden pillanat­ban megvolt a maguk sze­mélyes ellenőrzése Himm­ler egész hatalmas rendőri apparátusa fölött. Nos. Bin- gel pontosan ilyen ember­nek szánta Artúrt, mind­ezeken felül pedig még az is a vei feladata volt. hogy a hatalmas vetélytársaitól megfelelő megrendeléseket hódítson el. Artur teendői­nek ellátása közben állan­dóan érezte Bingel szá­mottevő támogatását. * Feleségének halála után Artur nem igen tért haza, abba a lakásba, ahol oly rövid ideig lehetett boldog. Helyette állandóan úton volt. rövid berlini tartózko­dása idején pedig mindig fölkereste Bingelt éppen tigy mint most is. Muulhau- tenba menet. A birodalmi fővárosban Artúrt már várta Moszkva sürgős és határidős megbí­zása a német tudósoknak a magfizikával kapcsolatos titkos munkájáról, melyről egyebekben Artur már ko­rábban tájékoztatta a köz­pontot. Éppen ezért hala­déktalanul Peenemündébe kellett indítani — Artur ja­vaslatára — Heinz Metz­gert, aki egyebekben a Hit­lerjugend iskolájában sport­oktató volt. Heinzet nem sorozták be a hadseregbe, lévén félsze­mű. Persze, a hitleristák nem tudhatták, hogy a hu­szonkét éves csekista 1931- ben a kulákbnndákkal ví­vott harcban veszítette el fél szemét... Heinz amúgy zömök, s izmos fiú volt. jelentékte­len. s nehezen megjegyez­hető arcvonásokkal. Eleir te fekete kötést hordott a fél szemén, de aztán műszemet csináltatott magának. A székesegyház közelé­ben a Kurfürstendammon találkoztak. Artur tömör mondatokban tájékoztatta Heinzet a feladatról, s át­adott neki egy belépési en­gedélyt Peenemünde zárt területére, maid végezetül fölhívta barátja figyelmét: — Nem tartom kizártnak. hogy ez az egész rejtekhely nem más. mint provokáció. Éppen ezért, amikor a meg­tévesztésül épített házhoz akarsz menni, igen alapo­san tanulmányozd át a kör­nyéket. mert könnyen le­het. hogy rejtett megfigye­lők lesik minden lépésedet. Veszély esetén pedig cse­kista módra cselekedj. Amennyiben észreveszed, hogy rajtad vannak, enge­délyezem a különleges meg­oldást. Kiút. persze, nincs: mindenképpen meg kell szerezni azt a titkos doku­mentumot a rejtekhelyről, mert Peenemünde túlságo­san is fontos számunkra. Kemény kézszorításssl váltak el egymástól. * Kreutzer parancsára két fedezéket építettek ki a fe- nyőerdőben. mégpedig mes­terien álcázva, s optikai eszközök segítségével a megfigyelők éjjel-nappal szemmel tartották a barakk bejáratát. A fedezékeket te­lefon kötötte össze Peene­münde valamennyi kijára­tánál felállított ellenőrző­átengedő ponttal. A várva várt „vendég”, csak két hét múlva érke­zett még Mir estére ián az idő. amikor a barakkhoz vezető út felől motorzaj hallatszott. A nagy erejű nagyítókkal fölszerelt pe- riszkóipok segítségével a megfigyelő katonák látták, hogy a szürke ruhába-ka- lapba öltözött motoros, aki a barakktól háromszáz mé­ternyire megállt, jobbra be­fordul az erdőbe és a kes­keny úton a második fede­zék félé tart. A szürkeköpenyes férfi hosszasan sétálgatott az er- döbep. de úgy látszik, sem­mi gyanúsat sem észlelt, s így a megfigyelők láthat­ták. amint az ember be­ment az úttól számított har­madik barakkba Körülbelül öt perc múlva az ismeretlen férfi elhagy­ta a házat, s az erdő felé felé tartott a motorjához. Fölsíírt az elindított motor, s a telefonon is megindult a jejzés; az objektum Pee­nemünde délkeleti kijárata felé tart. Ismertető jelei: közepes alkat, szemüveges, sötét bajusza van, világos színű köpenyt és kalapot hord. H^inz csakugyan - nem észlelt semmi gyanúsat sem az erdőben, sem pedig a házban Ettől függetlenül valami érthetetlen nyugta- lahsag veit rajta erőt, mintegy veszélyt jelezve. (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents