Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
4. oldal 1970, január 31, szombat — Készletgazdálkodás és termelékenység A népi ellenőrzés érdekes megállapításai Sok tapasztalattal szolgál a megyei népi ellenőrzési bizottságnak még a múlt évben készült összefoglaló jelentése, amely a megye ipari üzemeinek készletgazdálkodását, a munka termelékenységének alakulását, a különböző közgazdasági szabályozók hatását elemzi. Kétségtelen, hogy az összefoglaló jelentést nagy haszonnal tanulmányozhatják az iparban dolgozó gazdasági és műszaki szakemberek, a kereslet és kínálat összefüggéseivel, a piac lehetőségeivel foglalkozó közgazdászok. „Csikorgó" kapcsolatok Mint ismeretes, az úgynevezett utasításos rendszer helyébe — 1968. január 1-tői — a gazdasági ösztönzők léptek. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy termelő, vagy gazdálkodó egység maga ha- tározza meg termelésének, munkájának irányát, s kidolgozva ennek részleteit a szükségletekhez képest termel, dolgozik, de úgy, hogy tevékenységével tisztességes hasznot, nyereséget is tudjon elérni. Nem köny- nyű feladat, de — ami szintén köztudott — ebben a vállalatok, üzemek nincsenek magukra hagyva. Sokféle törvény, rendelet, miniszteri utasítás és egyéb jogszabályok „sietnek” a szakemberek segítségére, figyelembe véve a munka népgazdasági szinten megkövetelt összhangjának megteremtését, annak szükségességét is. Ahhoz, hogy ez a mechanizmus „olajozottan” működjön szükséges, hogy az alapanyag-termelő és a feldolgozó vállalatok, valamint a készterméket előállító üzemek és a kereskedelem, a piac között létrejött szállítási szerződéseket a felek pontosan betartsák, továbbá, hogy az egyes vállalatok a saját portájukon megfelelő összhangot alakítsanak ki a készletek és a termelés, a feldolgozás között. Ez a követelmény sajnos, még nem mindenütt elsőrendű szempont. Egyes helyeken kapkodás, a gyorsan elérhető nyereségre való törekvés tapasztalható. „Csikorognak” a kapcsolatok, s ez oda vezet, hogy egyes helyeken hatalmas értékű készlet halmozódik fel. Benne fekszik a pénz, de kivenni nem tudják belőle. Például: A Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat az importból késve érkezett anyagokat az új gyártmányhoz csak lassabb ütemben tudja felhasználni. Anyagmegrendeléseit az új helyzetnek megfelelően nem módosította, s így 7 millió forint értékű készlet felhasználása húzódik el. Vagy: A Bács-Kiskun megyei Drótfonatgyártó Vállalat helytelen ütemezésű és összetételű anyagrendelés miatt kétmillió forint értékű többletkészlettel rendelkezik. Aztán: A Kiskunfélegyházi Vas-, Fémipari és Gépjavító Ktsz részére a Szerelvénvértékesítő Vállalat az 1067-ben megrendelt. 1968. évi gyártáshoz szükséges műszereket 1969. Amint láttuk ebben termeszeptemberében szállította. Ezt a ktsz 320 ezer forintért átvette, de bedolgozni csak 1970-ben tudja. Kívülálló okok Eddig a belföldi kapcso- la,tokról beszéltünk, s a fenti példák jól bizonyítják: gyakran csikorognak ezek a kapcsolatok, vagy hogy stílusosak legyünk: nincs szinkronban a két szerkezet. Ismert tény viszont az is, hogy megyénkben nem egy vállalat, ktsz, üzem exportra is termel. Az összhangra itt még nehezebb rátalálni, sokkal több tényezőt kell figyelembe venni, mint hazai viszonylatokban. Itt ugyanis lényegesen nagyobb az ,összevárási idő”, mint a belföldre 'történő szállítás esetében. Rögtön mondjunk egy példát: A Kiskőrösi Vegyesipari Ktsz 30 ezer forint értékű csapágy hiányamiatt közel hárommillió forint értékű gépeket nem tudott exportálni. Tulajdonképpen itt is az összhanggal van baj. Találunk azonban példát a kapkodásra is — ami a jelen esetben szintért kívülálló ok. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár készletei az elmúlt évben 10 millió forinttal növekedtek, mert egy belföldi kiemelt gyártmányt élőre kellett hozni, a folyamatkodásra vall — ellenkező előjellel — az, amit á Kiskőrösi VégfyéSlparf'“íIáVító- Szolgáltató Vállalatnál tapasztaltak a népi ellenőrök: a vállalat 1968. évi 1,9 millió forint értékű építőipari termelését 1969-ben 5 millióra emelte. Teljesíteni perszé nem tudta és erősen növekedett a fél, sőt, az egy évet meghaladó kivitelezésű munkák aránya. A készletnövekedés, a „befejezetlen állomány” emelkedése semmiképpen sem jó a vállalatoknak. lési, szervezési hiányosságok, kellően át nem gondolt szállítási kötelezettség vállalások, de az 1968. január 1-i induló árakhoz képest az egyes termékcsoportokban bekövetkezett folyamatos áremelkedés is szerepet játszott (egyes textilféleségeknél 8 és 18,9 százalékos, fűrészárunál 10 százalékos és 10 százalékos az emelkedés a nyomdaiparnál is). Termelékenység A közgazdászok jól tudják, milyen sok tényezőből tevődik össze az a szó: termelékenység. Éppen azért — nyugodtan állíthatjuk — a vállalatok, üzemek munkájának ez a mutató, illetve ennek alakulása a legmegbízhatóbb jelzője, ösz- szehasonlítva az 1968. első felét az 1969-es év első felével a népi ellenőrök megállapították, hogy a foglalkoztatottak száma — s ezen belül a munkásállományú dolgozók száma is — jobban emelkedett, mint a termelési érteik. Ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy a gazdálkodó szervek zömmel áttértek a 44 órás munkahétre, s a kieső időt nem belső szervezési intékedésekkel, hanem a létszám növelésével igyeban levő munkát le: kellett keztek pótolni. ISS^IÖKKP fennek hatására az egy főre eső termelési érték ««okiként. Hiba az te —- ezzel összefüggésben —, hogy egyes üzemekben a piaci igények változását nem követte megfelelő intézkedés. Általánosságban mégis azt állapíthatjuk meg, hogy előrelépett a megye ipara, ha nem is a kívánt, vagy várható mértékben, ami a vázolt „gyermekbetegségek, kel” magyarázható. Gál Sándor A bizalom jelképe Hét esztendővel ezelőtt választottak új elnököt és vezetőséget a csá- volyi Egyesülés Termelő- szövetkezet gazdái. Előlegezték a bizalmat, amiért később meg kellett küzdeni, be kellett bizonyítani a vezetői rátermettséget. Azóta, amint az eredmények bizonyítják, a vezetés kitett magáért és kiváló nagyüzemmé vált az egyesült gazdaság. A választás idején azonban ezt még nem tudhatta Zemankó István és Szombati Mihály a két elválaszthatatlan jóbarát. Ezért, amikor néhány hónappal az esemény után, 1963-ban a tervekről beszélgettek az egyik közgyűlésen, a két gazda azt a véleményt kockáztatta meg, hogy az új elnök, Babies Antal, az ősszel „nem fogja a sárga tököket összegurítani.” Ez más szóval annyit jelent, hogy addigra befellegzik az új vezetésnek, de az elnöknek is. Ez a Csávolyon és környékén ismeretes mondás régi keletű és a munkával, a bizalommal függ össze. A nagygazdák mondták azelőtt a cselédeknek, ha nem voltak velük megelégedve. A sárgatök ugyanis takarmánytököt jelent és a kukorica közé vetették azelőtt a gazdaságokban. Ha a cseléd ősszel nem gurította össze a termést az azt jelentette, hogy nem voltak megelégedve a munkájával és már előbb elbocsátották. A jóslat nem vált be. Egy év múlva a zárszámadási közgyűlésen a legjobbakat mondták az új irányításról. Idézzünk két felszólalót a tagok közül. Szabó Ferenc: „Tíz éve dolgozom a termelőszövetkezetben, de most érzem először, hogy jó irányban haladunk. Ha körülnézünk a határban, biztosítottnak látjuk a jövőt. A múlt évben a vetés rossz minőségű volt, az idei sokkal jobb.” László Vendel: „Mint traktoros az őszi vetések idején nyújtott műszakban dolgoztam, két héten keresztül alig aludtam napi 3—4 órát, de a vetést határidőre befejeztük. Mi traktorosok valamennyien bízunk a jelenlegi vezetésben és a jövőben még jobb eredményt szeretnénk elérni.” 1964 tavaszán 250 hold nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. A homokhasznosítási program azóta megvalósult. Hatszáz hold nagyüzemi szőlő és gyümölcsös létesült. Ehhez 18 500 hektoliteres pince épült. Nagyot fejlődött az állattenyésztés, növénytermesztés. A részesedés és fejlesztési alap 1960-ban 5 millió 45 ezer forint volt. Az elmúlt esztendőben 106 millió 560 ezer forintot tett ki. Ehhez nem kell külön kommentár. Az élet néha érdekes, meglepő, szinte bizarrnak tűnő dolgokat produkál. A bevezetőben említett sárgatökök a bizalom szimbólumává váltak. Az elnök és a vezetőség — jelképesen szólva — minden ősszel öisszegurí- totta azóta a sárga gömböket. Sőt nemcsak jelképesen. 1969 decemberében ugyanis a két említett jóbarát, akik egyébként a közös gazdaság legszorgalmasabb tagjai közé tartozik, egy- egy sárga tökkei jelentek meg a vezetőségválasztó közgyűlésen. Titkos szavazással harmadszor is a gazdaság élére került Babies Antal. Az Ünnepi aktus után a két sárga gömböt odaadták az elnöknek, aki egymás mellé gurította őket. Az eseményt filmíelve- vőgépi örökítette meg az U tókor számára. K. S. Fogorvosi rendelő Több mint félmillió forintos költséggel fogorvosi rendelőt és vele együtt orvosi lakást építenek Pálmo- nostorán. A beruházás összegét teljes egészben a községi tanács fedezi a fejlesztési alapból, természetesen több éven át gyűjtögetve, tartalékolva erre. A Kiskunfélegyházi Építőipari Ktsz kivitelezésében épülő létesítményt előreláthatóan május elsején adják át rendeltetésének. (Kovács János felvétele) [V.MENYSIKOV- V.áASEVSZKIü:] TTTTT 39. Kreutzer tehát haladéktalanul táviratot küldött Becsbe, hogy tartóztassák le Lehmannt. Ezután azRSHA archívumába telefonált, hogy azonnal hozzák föl neki a Bécs környéki gyárak titkos iratait. Egy óra múlva már több mint egy tucatnyi testes dosszié feküdt Kreutzer asztalán, s csakhamar rá is • talált a Flóra-objektum feliratúra. Ez volt ugyanis a Schissel- gyár fedőneve. Az irattartóban ä gyár történetére, teljesítőképességére és termékeinek jellemzésére vonatkozó anyagokat talált a gyár vezetőinek alapos elemzésén túl és a Gestapo hangulatjelentésein kívül, melyekben jópár Hitler-ellenes megjegyzés is szerepelt. Valameny- nyi név után egyetlen mon. dat állt: „Letartóztatva és koncentrációs táborba irányítva.” Kreutzer nagy érdeklődéssel olvasgatta a Flóraobjektumban folyó munkákról szóló testes dosszié tartalmát. Megismerkedhetett a gyári tervezők legújabb javaslatainak tüzetes elemzésével éppúgy mint a technikai rész vizsgálatával, a következtetésekkel, melyekből egyértelműen kiderült hogy szerzőjük, nagyszerűen eligazodik a műszaki és termelési ügyekben. Az aláírást jól ismerte: A. Lin- deman SS-százados. Megint ez a Lindeman! Szeptember 5-én érkezett ettől az Emschmüllertől a legutolsó jelentés, szeptember közepén Lindeman az objektumba utazik. — a cement-história óta Kreutzer nyugtalanul gondol erre a névre! — és 28-án Emschmüller meghal. Szerfölött érdekes eseménysorozat. Lindeman a Százlábú kísérleti telepen a fegyvernek szinte sorsfordulójakor tartózkodott Lindeman, s a Flóra-bázison ugyancsak rendkívül fontos és Kreutzer előtt tökéletesen ismeretlen kimenetelű események tetőpontjának idején nézett körül. És, végül, az az utolsó találkozás Bad- Ausseeban... A Flóra-bázis Kreutzer nyomozó tevékenységében rendkívül fontos szerepet kezdett játszani. Félóra múltán Schellenberg magához is rendelte, akinek részletesen beszámolt a Flóránál történt furcsa dolgokról. A Lindemannal kapcsolatos gyanú j áról, természetesen, mélyen hallgatott. A teljes bizonyosságig nyilvánvalóan magában kellett tartania fel- tételezéseit. Amint Kreutzer várta is, Schellenberg figyelmes érdeklődést tanúsított jelentése iránt és azonnal elrendelte, hogy utazzék Bécsbe. A Főhivatalból Kreutzer egyenest hazament, szaporán összecsomagolt. Épp, hogy el tudta csípni a Bécsbe induló utolsó Junkers gépet. Alig szuszogta ki magát, s helyezte el úticsomagját, azonnal körülnézett. Kívüle még tíz utas tartózkodott a gépen. Jobbra előre — Lindeman! Artur mintha csak megérezte volna az őt kitartóan néző pillantást, kényelmesen hátrafordult és egykedvűen bámult Kre- utzerra. Majd felkelt és két lépés után már előtte is állt. — Őszintén örülök véletlen találkozásunknak, kedves kollégám — morogta jegesen Lindeman. — Csak nem Bécsbe tart ön is? Merem remélni, hogy ott-tartózkodása idején semmi különös nem történik a városban — majd kissé enyhültén hozzátette: — Különben még a huszadik század bolygó hollandijának fogom tartani. Aztán Kreutzer válaszát meg sem várva újra leült a helyére, s az egész repülőút alatt a legkisebb figyelmet sem fordította Kreutzerra, aki ugyancsak azon iparkodott, hogy ne kelljen Lindeman félé néznie. t Stumpf jóval magabizto- sabbnak érezte magát az Artúrral történt emlékezetes találkozás után, mint annak előtte. Ez a régi proletár, aki elveszítette fél lábát, s védelmezte a fiatal szovjet hátaimat, életét el sem tudta képzelni csakis harcban. Így hát, amikor a barna sáskahad rávetette magát Oroszország mezőségeire és ellepte útjait is — azét az országért, mellyel harcos ifjúkora kapcsolta össze,— habozás nélkül az egyetlen lehetőséget választotta: a harc folytatását. Kezdetben nehezen boldogult, hiszen egymaga volt, mint az ujjam. Bár az is igaz, akadt olyan gondolata is, hogy neki azért könnyebb mint a többi antifasisztának, hiszen 1922-től fogva ebben a gyárban dolgozott és kivívta gazdái bizalmát. Partizánmúltjáról pedig senki sem tudott, sőt, mindenki azt hitte, hogy a partizánok elleni harcban veszítette el fél lábát. Schissel, az új gyártulajdonos azonnal előléotette Stumpfot őrparancsnoknak. (Folytatjuk.)
