Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
1970. Január 25. vasárnap 8. oldal Napirenden a szakmunkásképzés Interjú NAGY IMRE munkaügyi miniszterhelyettessel A napokban országos értekezleten vettek részt Kecskeméten, a szakmunkásképző intézet igazgatói. A napirenden azok a megválaszolást sürgető kérdések szerepeltek, amelyek az új szakmunkásképzési törvénnyel, valamint a miniszteri végrehajtási rendelettel függnek össze. Erről beszélgettünk Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettessel is. — Milyen alapelvekre épül az új törvény, és mit vettek figyelembe a reform kidolgozásánál? — Abból indultunk ki, hogy a szakmunka kiemelt helyet foglal el népgazdaságunkban. Megfelelő hozzáértés nélkül semmiféle szellemi érték nem válik használhatóvá. Az igény tehát egyre fokozódik. Magyarországon túlsúlyba került az ipari termelés, nem csupán a nemzeti jövedelemhez történő hozzájárulást, hanem a foglalkoztatást illetően is. A gépesítés, a terményfeldolgozás révén a mezőgazdaságban; a technológiai fejlődés következtében az építőiparban; az önkiszolgálás előtérbe kerülésével a vendéglátóiparban. kereskedelemben ugyancsak fontosak az ipari szakismeretek Ugyanakkor nőnek a szolgáltatással szembeni követelmények. Figyelembe kell venni; Magyarország a nemzeti összterméknek valamivel több. mint egyharmadát kicseréli a világpiacon. Nyugaton eddig is magas mércét támasztottak gyártmányainkkal szemben, a szocialista piacok pedig egyre igényesebbekké válnak. Hazánkban ma még — bár megjelentek a tudományos technikai forradalom vívmányai — az ipari szakmunkásoknak alig több mint egyharmada dolgozik gépekkel vagy gépek mellett. A többiek kéziszerszámokat használnak. Mint minden rohamosan fejlődő országban, nálunk is együtt létezik a fejletlen és a korszerű. A jövő viszont magasan kvalifikált, sokirá- nyúan képzett szakembereket követel. Korábbi képzésünkre az volt a jellemző. hogy sokkal inkább igazodtunk egy-egy iparág, semmint a népgazdaság igényeihez. Az alapelvünk az, hogy a képzés első időszakában általánosabb szakmát. ismeretanyagot adjunk, maiid ezt kövesse a szakosodás — már a gyakorlatban. Áttérünk tehát arra a rendszerre, ami az ismeretek úgynevezett átváltását teszi lehetővé, hogy szakmunkásaink „hozzáta. nulással” megfelelhessenek a technikai fejlődés követelményeinek. Ennék érdekében összevontuk az ismeretanyagot. Míg korábban 285 szakma létezett, az új nyilvántartásunk 186-ot sorakoztat fel. — Hogyan illeszkedik a jellemzett összefüggésbe az a törekvésük, hogy szakosítják az iskolákat? — Nagyon nyilvánvalóan. Az alaposabb felkészülés megkívánja, hogy minden iskola csupán meghatározott számú szakmára képesítsen. Ezeken a helyeken a legmegfelelőbb személyi, tárgyi feltételek jöhetnek létre. Hogy hol, milyen szakmákat oktatnak, az már — figyelembe véve a területi igényeket — kialakult a minisztériumban. A megvalósítás fokozatosan és folyamatosain történik 1975-ig. — így a Jelenleginél Jóval több tanműhelyre is szükség lesz. — Természetesen. Ezzel számolunk. Bács-Kiskun- ban például a kecskeméti 607. sz. intézet 130 személyes tanműhelyt kap, ami azt jelenti, hogy legalább háromszázan dolgozhatnak itt. mivel a tanulók váltják egymást. Kiskunfélegyházán 90. Baján 30 hellyel bővUl a tanműhely. A vállalatokat is arra szeretnénk buzdítani, hogy — akár egymással összefogva, közösen — újabb gyakorló műhelyeket hozzanak létre. A segítségük nélkül nem valósítható meg jól és következetesen a reform. — Amíg létrejönnek a korszerű, csoportos gyakor- 1 lati oktatás feltételei, az legkevesebb 10 év. Milyen átmeneti megoldások jöhetnek számításba? — Nem elégedhetünk meg azzal, hogy tanulóink egy- egy szakmunkás mellé beosztva csupán néhány műveletet sajátítsanak el. Az ilyen, szórvány gyakorlati oktatást felváltja a csoportos. Tisztában vagyunk azzal, hogy a korszerű gyakorlati képzés egycsapásra nem valósulhat meg. Átmeneti formának tartom az úgynevezett szakmacsoportos oktatást. A szövetkezetek. magánkisiparosok, kisebb tanácsi vállalatok tanulói 36 napra bekerülnek az iskolai tanműhelybe. — Országgyűlési képviselőnk, Molnár István, a parlamenti vitában felvetette, hogy a megfelelő számban történő beiskolázást hátráltatja a tantermek és a kollégiumok hiánya. Különösen a falusi, tanyasi fiatalok továbbtanulása érdekében kell változtatni a helyzeten. — Jelenlegi 5 éves tervidőszakában sok szakmunkásképző iskolát építettünk és bővítettünk. Bács-Kiskun megyében 67 tanterem készült el. Az országban itt volt a leggyorsabb a fejlődés. A kecskeméti intézethez hasonlót csak Szombathely és Debrecen kapott. A soron következő, negyedik 5 éves tervben a tanműhelyek építésére helyezzük a nagyobb súlyt. Emellett Kiskunfélegyházán létesül egy diákotthon is. A kollégiumok gyarapodásával természetesen nem szűnik meg a bejárás. De számolunk azzal is, hogy javul a közlekedés. A diákotthonok befogadóképességével, célszerű a korábbinál gazdaságosabban bánni. erre kényszerít bennünket a szükség. Indokolt, hogy a 14—15 éves első osztályos tanulók kollégiumokban lakjanak, míg a harmadévesek inkább vállalhatják a bejárás fáradalmait. Annál is inkább, mert ők már többet tartózkodnak a távolabbi üzemekben, mint a diákotthonhoz közeli iskolában. Halász Ferenc Villanybojlerek, lámpatestek A Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat már két évvel ezelőtt igyekezett az új gazdasági mechanizmus szellemében kutatni gyártmányai piacát. Észrevehettük ezt a tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron és a‘ Szegedi Őszi Vásáron is, ahol a nagyközönség felfigyelt a Kalocsa típusú fürdőszobai villanybojlerekre. A vállalat két méretben — 50 literes és 80 literes űrtartalommal — vette tervbe a hiánycikknek számító' bojlerek gyártását A széria mintapéldányai vannak a Magyar mos Ellenőrző Intézetnél jóváhagyó amelynek rövidesen közlik az eredményét. A küllemre is tetszetős kivitelű bojlerek remélhetően a minőségi próbát is kiállják, s ebben az esetben rövidesen megkezdődhet a sorozatgyártás. Felső képünkön a vállalat két dolgozója — Pásztor Magdolna és Csabai Ferenc. né — az utolsó simításokat” végzi a nullszéria elkészült példányain. A vállalat külső téri higanygőzlámpák gyártásába is bekapcsolódott. S hogy 34. ^ professzor meglehetősen közlékeny volt. Most már értem, miért olyan közvetlen hozzám ez az alak. Minden bizonnyal jó előre megfelelő híveket akar toborozni magának a náci fővárosban, többek között engem is, mégpedig olyanképpen, hogy megajándékoz ezzel a fölbe- csülhetetlen értékkel; amely neki viszont fityingjébe sem kerül” — állapította meg magában Lindeman. Ekkor valahol mögöttük megcsördült a -telefon, az SS-katona elviharzott, majd egy perc múlva visszarohant. — Főnök, önt kéretik, mégpedig azonnal — jelentette a gestapósnak, s valamiért bizalmatlanul végigmérte Lindeman arcát. Artur azt is megfigyelte, hogy a katona ujja állandóan a géppisztoly elsütő billentyűjére horgosodik. Riegel mentegetőzve kérte Lindemant, válasszon csak ki egy olyan festményt, amely minden bizonnyal megnyeri az apósa tetszését. Amint visszatért a ges- tapós, Artur annak arcáról nyomban megtudta, hogy valami rendkívüli történhetett. A gestapós állandóan kerülte Lindeman tekintetét. Riegel mintha tökéletesen megfeledkezett volna, miért is hívta ide Artúrt, latolgatva húzott elő egy-egy festményt, s nyomban vissza is tolta, miközben mind mélyebbre ért a sziklaképtár belsejébe. — Egészségi állapotom, sajnos, nem engedi meg. hogy sokáig szívjam ezt a nedves levegőt — fordult Riegelhez Artur, s nem titkolta elégedetlenségét, miközben elhatározta, minél hamarabb kikerül ebből a gyanús tárnábóL — Elnézését kérem, százados úr, de egyik berlini ismerőse véletlenül megtudta, hogy itt vagyok, s feltétlenül találkozni akar önnel. És én — állt meg egy pillanatra a gestapós —, nem tudtam megtagadni tőle ezt a szívességet. Artur figyelmét nem kerülte el az sem, hogy ezenközben a tárna bejáratánál álló SS-őr kicsit kieresztette a pórázt... — Ha csak nem kell túlságosan sokáig várnunk — felelt a lehető legnagyobb nyugalommal Artur, bár ösztöne megérezte a leselkedő veszélyt... Most teljes önuralomra volt szüksége. A tárnában ugyanis megjelent Kreutzer két SS-őr kíséretében. * Von Borsigot már nem tudta megmenteni, s a hadnagy halála hatalmas csapást jelentett Kreutzerra nézve. A fekete táska eltűnése pedig az utolsó szög volt Kreutzer karrierjének koporsójában. Most csak az mentheti meg, ha végre- valahára előkeríti azt az orosz kémet, aki után oly rég szaglászik a legkisebb eredmény nélkül. Miközben Bad-Aussee Gestapo-főnö- ke után kutatott, akire a bolsevista diverzáns-csoport utáni nyomozás megszervezéséhez volt szüksége — nos, ezenközben véletlenül tudomására jutott, hogy a gestapós Lindemannal együtt a tárnában tartózkodik. A százados, mint a szagot kapott kopó, vetette magát a sziklabarlangba. — Megint ez a Lindeman. Nem, az lehetetlen, hogy útjaink mindig a legforróbb pillanatokban találkoznak. Először az a gyanús cementhistória, aztán az SD-futár rejtélyes halála a titkos objektum körzetében. És itt is, ott is ezzel a Lindemannal akadok össze! Szóval elérkezett az idő, hogy kissé alaposabban foglalkozzam vele — ilyen gondolatok forogtak Kreutzer fejében, miközben kocsiját a tárnához vezette. — Mily véletlen találkozás, igaz-e, Lindeman úr! — nyújtott kezet Artúrnak. — Soha nem gondoltam, hogy ilyen nagy szakértője a képzőművészetnek. — Inkább a zenét kedvelem, de Riegel úr szívélyes meghívására idekerültem — felelt éppoly gőgösen, mint ott, a Százlábú objektumában, Franciaországban. — Már hallottam erről a „támakiállításról — folytatta Kreutzer kissé oldot- tabban és habozás nélkül eltolta a gestapóst a polcoktól. — Nagyon sajnálom, hogy az orosz iskolát itt egyetlen festmény sem képviseli. Tetszenek önnek, Lindeman úr, Nyesztyerov munkái? Mert én még Le- vitánnál is jobban szeretem. Nekem úgy tetszik, a legmélyebben ő tárja fel az orosz lélek természetét. Kreutzer egy vásznat szemlélt, de közben fél szemmel Lindemant figyelte. — Százados úr, én nem vagyok lélekbúvár. Ami az orosz lelket illeti, nos hát ez — hétpecsétes titok előttem — felelt meg nyugodtan Artúr, de közben azon járt az esze, vajon miért emlegette Kreutzer épp az orosz lelket. — Tényleg? Én pedig arra gondoltam, hogy egy olyan művelt ember, mint ön, nem csak a cementkeverékekben ismeri ki magát. Kreutzer kutatva nézett Lindeman arcába. (Folytatjuk.) mennyire jó üzleti érzékkel. azt igazolja az is, hogy a Kecskeméti Városi Tanácsnak több mintapéldányt adott kipróbálásra, a két 125-ös higanygőzégővel működő közvilágítási lámpatestből. Az egyezség szerint — amennyiben beválik ez a típusú lámpatest —. a Kecskeméti Városi Tanács nagyobb mennyiséget rendel belőle. A kecskeméti szalagháznál egyébként a mintapéldányok közül ötöt már fel is szereltek, s a vállalat rövidesen választ kaphat arra, hogy megfelel-e az igényeknek ez a terméke. Második képünkön a szerelőszalagon látható az említett lámpatest. Nagy Ottó — Pásztor Zoltán Az Ómega-együttes Kecskeméten A Kecskeméti Művelődési Központ által január 22-re tervezett Ómega- hangverseny elmaradt, s helyette 27-én, kedden tart. ják meg fél öt és két órai kezdettel. Az előreváltott jegyek érvényesek.
