Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 21. szám
« oldal 1970. január *g, vieirnap Közgyűlés Katymáron Van olyan zárszámadási beszámoló, amelyik kérkedő, dicsekvő, van amelyik szerény — mondhatnám unalmas —, van olyan, amelyik bizonytalan, elkapkodott, egy másik mindent elhallgat, és így tovább vagy száz variáció... Tehát: a régi jó közmondást erre is ráhúzhatjuk Ahány termelőszövetkezet, annyiféle zárszámadás. A katymári XJj Élet Termelőszövetkezet zárszámadása például minden esztendőben izgalmas. Az elnök, Csam- pisz Zoltán sorolja e számokat, eredményeket, aztán felnéz és fűz néhány mondatot az elhangzottakhoz. Névszerint felsorolja, kik tettek a legtöbbet a jó eredményekért és mivel, de kimondja azoknak a nevét is akik lustaságból, nemtörődömségből, vagy éppen azért mert — úgymond — gyakran néztek a pohár fenekére hátráltatták a munkát. Egyszerű szavakkal, mindenk számára érthetően megmagyarázza, mire, mennyit és miért költenek. Felsorolja a vezetők fizetését, prémiumát, a magáét is... A tagok kivétel nélkül ott ülnek a padsorokban, a megdicsértek és az éles szavakkal bíráltak egyaránt. Az elnöki beszámolóhoz sokan hozzászólnak, és a tag sag sem dicsér minden intézkedést. Aztán újabb fordulat: a beszámolót egyhangúan elfogadjak (Együtt lépegetünk a vendéglő felé, utánajöttem. — Maga nem hozott fölHogy többet, messzebbre lássanak... A közgyűlés után beszélgettem Turcsányi Jánossal. Hetvenegy éves, öt gyereke, hét unokája van, újságíróval még sohasem beszélt, világéletében mindig dolgozott, az elmúlt esztendőben is_— noha- már nem kötelező A nyugdíja, kiegészítéssel együtt 380' forint, nem sok — de nem is kevés. — Éppen elég — mondja az öreg —, hiszen a háztájimban jó kukorica volt az idén, disznókat is tudtam hizlalni. — Azért csak szükség volt arra a munkára a közösben? — Inkább az egészség, meg a jó étvágy miatt. (A jegyzettömb és a golyóstoll a zsebbe vándorol ez a módszer be szokott válni, a bizalmasabb kérdé sekre így könnyebben kaphat választ az ember. — Hány hold földet vitt a közösbe — kérdeirí, 'ütáj-l óvatosan megtoldom: . — Nem sajnálja néha? — Nem kell sajnálnom, fiam. Az a tizenöt hold most kétszerannyit terem, annyi műtrágyát kap. Ha arra járok, csak elnézem — tudnak ezek gazdálkodni!) Petres Máté 33 000 forintot keresett az elmúlt esztendőben. A növénytermesztésben dolgozik beosztása szerint, ő azonban úgy mondja; „ahol akad munka”. Szaporabeszédű ember, a keze is nyugtalanul mozog, miközben Válaszolgat a kérdésekre. — Rendesen kijött nekem tavaly a munka, volt köny- nyebb volt nehezebb is — mondja. Szóval sem keresni, sem kerülgetni nem kellett. A pénz is elésnek mondható, már a kiegészítéssel együtt. Olcsó most a kukorica, én is hizlaltam néhány disznót.. • (— Hány nyelvet beszél maga, Máté bányám? — Kettőt. — Maguk nemzetiségiek kevesebben vannak a tszS&ÍSSsí»»?SS? det a szövetkezetbe. Azért ugyanúgy megmondhatja a véleményét. mint a többiek ott a közgyűlésen? — Pontosan akkor, amikor akarom. A munka is számít annyit mint a föld Szerintem pontosan annyit ér.) Darabos Józsefné nevét a jutalmazottak között hallottam említeni, hét társával együtt a Szovjetunióba utazhat a szövetkezet költségén. — Ekkora ajándékot még sohasem kaptam, csak úgy váratlanul. Erről egyszerűen nem tudok többet -mondani, pedig magának biztosan szép nyilatkozat kellene. Nagyon örülök neki... ben, mint a magyarok. Nincs ennek semmi hátránya? Petres Máté barna, szia: arcán nevetésre húzódnak az amúgyis mosolygós vonások: — Ha volna, alakítanánk egy másik téeszt. Elég délszláv van ebben a faluban...) m m a m A kucsma alól réssé szűkült szempár figyel, rezzenéstelenül, mosolytalanul. Valahány ránc van az arcon, az mind a szemek köré gyülekezett. Fenyvesi János, a legjobb munkacsapat vezetője szűkszavú em- § bér. Igennel, nemmel válaszolgat a kérdésekre, legfeljebb egy számot említ néha. Elkészült a fénykép elbúcsúztunk, akkurátusait felhúzza a kesztyűjét. Az elnökkel ebéd közben beszélgettem, szóba került a tagság, a gazdálkodás, a kemény hozzászólások, aztán a szavazás. — Nézze, írjon azokról is, akik nem szóltak hozzá, akik nem mondtak se jót, se rosszat. Pedig mindkettőt mondhatták volna, tudják, hogy joguk van hozzá. Mikor idekerültem, sokat gondolkodtam, hogyan lehet összefogni ezt a gazdaságot. Magyarok, németek, szlávok, dolgos emberek, lusta emberek, józanok meg köny- nyelműbbek, szóval sokfélék. Ráadásul azzal sem dicsekedhetünk, hogy mi vagyunk a legjobb tsz a faluban, bár az idén is 3,2 millió forint volt a nyereségünk. Ügy gondoltuk, azzal lehetünk a legjobbak, ha mindenki elmondhatja — és el is mondja — a magáét. Közgyűlésen, az utcán vagy négyszemközt. Akkor valahogy jobban érzik magukat, a vezetőség kevesebbet hibázhat, megmarad, erősödik a bizalom ... Jól számítottak vajon? Egyetlen délelőttöt töltöttem Katymáron, nehéz lenne válaszolni, A tagság mindenesetre egyhangúan szavazott. Baranyi Pál J önnek-mennek a propagandisták. Egyikükkel abban állapodik meg Tóth Károly, a kiskunhalasi járási pártbizottság művelődési és propaganda osztályának munkatársa, hogy a minősítések árnyalato- sabban tükrözzék egy-egy hallgató felkészültségét, szorgalmát, aktivitását, azaz — többek közt — va. lóban kiemelkedő munkát kell honorálni „kiváló” osztályzattal. Egy másik elvtáns segédanyag után érdeklődik. Megtudja, odahaza kinél juthat hozzá ahhoz a fehér borítólapú, sokszorosított szövegű tananyaghoz, melynek már ez az egy példánya van az osztályon. A többit elosztották a járás termelőszövetkezeteinek. A téli tanfolyamok hallgatói használják fel ezeket. Sajnos, átlagban három jut belőlük egy-egy helyre, pedig jó volna, ha legalább húszat adhatnának. Elég sokba kerül előállításuk. Ezt most a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége finanszírozta. — Azért is célszerű lenne belőlük több, hogy a résztvevők ne csak az előadások meghallgatására, jegyzetelésére lennének utalva... — véli Tóth elvtárs Van-e különbség? Innen indult a beszélgetés a téli tanfolyamokról, melyeknek a múlt évben is mintegy ötezer hallgatója volt a járásban. Szó volt a szervezés eléggé bejáródott mechanizmusáról, a propagandistákról, az előadások számáról, helyenként változó időtartamáról, s egyszer- csak eljutottak ehhez a kérdéshez: — Különböznek-e a tavalyi, mostani tanfolyamok a régebbiektől, s ha igen, miben? — Az idei hat téma mind a sajátunk — hangzik az érdekes jellemzés. — Azaz, mi határoztuk meg őket, nem kívülről, felülről kaptuk. Mégis valamennyi a megyei és járási párt-vb határozatainak végrehajtását szolgálja. Helyi viszonyokra, adottságokra, követelményekre aktualizálva. Természetes ma már, hogy egy adott tsz téli tanfolyamán a tsz-ek 1969. évi gazdálkodásának ered. menyei és az 1970-es feladatok című tananyagot, amellett, hogy a járási áttekintésük is megvan a sokszorosított füzetből, elsősorban saját gazdaságuk szemszögéből vitatják meg... Közbekérdezek. — Nem lehetne élő példán érzékeltetni mindezeket? Nem lehet mellébeszélni — Anélkül csak általá- --Vc-Voknál maradnánk — ért egyet Tóth Károly, de mielőtt erre rátérne, még megjegyzi: — Meglepően komoly, úgy értem, lényegre törő kérdéseket tettek már fel tavaly is a tsz-gazdák ezeken a tanfolyamokon. Az idén, már szinte előre érezni lehet, még jobban fel kell ké- szülniök a gazdasági veze. tőknek, párttitkároknak — ők a propagandisták —, hogy okos, meggyőző válaszokat adjanak. Meg fogják kérdezni minden bizonnyal akár a tsz-közi vállalkozás, akár a mélykúti Alkotmány Tsz tanfolyamán: Miért, hogy kétszerese — vagy még nagyobb is — volt az ára a piacon annak a gyümölcsnek, amit a MÉK olcsón vett át tőlük? S ki fogják számítani, hogy mennyi haszontól estek el, mert nem a vállalkozás, nem az Alkotmány vitte közvetlenül a piacra a terméket. Levonják a következtetést, hogy nemcsak ahhoz kell jól érteni, miként termeljen a szövetkezet többet, kiválóbbat, hanem k e- reskednj j s tudni kell. Igenám, de hogy maga vigye gyümölcsét eladni a tsz, ahhoz szállító- eszköz kell,.. Hogyan tovább tehát? Nincsenek-e hitellehetőségek — ilyen célra? — Á-tól Z-ig mindent ki kell okoskodni, közös fejtöréssel... S menni fog, mert a hallgatók mint tsz-gazdák is közvetlenül érdekeltek a jó és mégjobb megoldásokban. — Ez előreláthatólag szőnyegre kerül az idei tanfolyamon. Volt-e hasonló fogas kérdés — a tavalyi téli tanfolyamok valamelyikén ? — Valamelyikén? — Legtöbbjükön. De csak egy példával hadd szemléltessem. A rémi Dózsa Tsz tanfolyamán — amolyan „nincs mese” szókimondással kérte számon a. tag. ság a gazdasági vezetőktől, miért nem tudták kifizetni azt a bizonyos 20 százalékot, amit az évközben i garantált fizetések kiegészítéseként zárszámadáskor kellett volna kiegyenlíteni? A holnapért is Érdekes kép alakult ki az elemző magyarázatból. Jelentős jövedelmi forrása lett a szövetkezetnek a hibridcsirke előállítása. Olyan kiválót adott ezekből a tsz, hogy hallatlan mértékben megnövekedett a csirkék iránti igény. Növelni kellett évközben a törzsállományt, hogy a hetenkénti 50—60 ezres rendelésnek eleget tudjanak tenni. Ez amennyire nem várt, annyira kifizetendő beruházást igényeit, vitte a pénzt. De megérte. Lehető, vé vált az igazán nagy hasznot hajtó tömeges előállítás. Fehéren-feketén kimutatták a szövetkezet gazdáinak, hogy az a „kényszer-előleg”, amit a 20 százalékuk befektetésével a törzsállomány növelésére felhasználtak, nemcsak hogy rövidesen megtérül — de igen jelentékenyen emeli az idei hasznot is a múlt évihez képest a hibridcsirke után. Tehát csak elhúzódik a 20 százalék kifizetésének ideje, viszont jó üzleti fogás volt élni saját anyagi lehetőségükkel — a jövedel. mezőség gyorsabb felfutására. A zárszámadó közgyűlésen már senki nem hány- torgatta a kérdést... Mint Tóth elvtárs — ugyancsak jellemzésül — előadja, hasonló, az embereket mint a közös gazdaság tulajdonosait közvetlenül érintő — gazdálkodási problémák alkotó, boncolgató megvitatásának nagyon jó fórumai a téli tanfolyamok. Erre a polemizáló, közgazdasági szemlélettágító közös munkára igen alkalmas a tanfolyam. Sokoldalúan, a szövetkezet gazdálkodásának egész áttekintése mellett a járási, megyei, sőt országos összefüggéseket megmutatóan lehet beszélgetni beruházásról, kiegészítő tevékenységről, "vagy piaci értékesítésről egyaránt ... Objektív következmény: a zárszámadó közgyűléseken nem is vetettek fel oda nem tartozó apró részletkérdéseket. Erősíteni kell az emberi oldalt ViszonJ már az idei tanfolyamokon figyelemmel kell lenni egy nagyon fontos pótolni, illetve erősíteni való oldalra. Túlságosan a gazdasági „leckék” uralták a teret a múlt téli tanfolyamokon. Az idén az emberi oldalnak is airányos hangsúlyt kell kap«- nia: ilyenekre gondolunk, mint a tsz-tagokkal való törődés, munkafegyelem, takarékos termelés, közügyek iránti érdeklődés, demokratizmus. Hogy a tanfolyamok erre is őrien, tálják a hallgatókat, arra a tananyag tematikája teremt garanciát. Tóth István Az Operaház és a Televízió Orgoványon A Magyar Állami Operaház január 26-án délután kiváló művészek közreműködésével hangversenyt ad az orgoványi művelődési házban. Ez alkalommal kerül sor annak a két televízió-készüléknek az ünnepélyes átadására, amit az Operaház ajándékoz két ottani iskolának. A hangversenyen mint műsorvezető Abody Béla, a tévéből is széles körben ismert fró- kritikus is közreműködik. Mivel az ajándékban, részesülő iskola nem rendelkezik villannyal, ezert a helybeli Kossuth Szakszövetkezet tagjai elhatározták, hogy mintegy 50 ezer forint értékű különmunka, val bevezetik oda a villanyt! Ugyanezen a napon a Magyar Televízió kisfilmet készít Orgoványról.
