Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
A gyümölcs győzelme szőlőket. A következő évben, 1962-ben, a Mező Imre Tsz-ben is erre a művelési formára tértek át, s a szőlőtermelés ebben az esztendőben a korábbinak több mint a kétszeresére növekedett. Ezekre az évekre emlé-» kezik vissza Szarvas József né. Férjével együtt 1959-ben lépett be a szövetkezetbe. — Az átszervezés utáni első évben nem sok választott el bennünket a kilépéstől. De aztán a következő év meghozta a kedvet és azzal együtt a jövedelmet is. Ketten, férjével együtt, tavaly 3,5 hold szőlőt vállaltak százalékos művelésre. Ezenkívül 600 négyszögöl szőlőjük van a háztájiban. Férje részt vesz a közös munkában is: a gyümölcsös művelésében. az almaszedésben, a rakodásban. Kettőjük A kezdeti évekre emlékezik a 78 éves Szabói Pál és a 83 éves Dávid Ferenc. Mindketten a Kiváló Tsz- tag kitüntetés tulajdonosai. mok Tsz, amely egyébként mostani nevét 1964- ben vette fel, amikor is a Mező Imre Tsz-szel egyesült a Kisizsák Tsz. A terület lényegesen nem válI llatozó almások, szőlők, sárgán villogó homok ... Szépséges arculatát igazán csak nyáron, még inkább ősz táján fedi fel Izsák határa, járjunk bár a Gedeon- dűlőben, vagy Kisizsák sűrűn települt házai között. Mindenütt a munka, a szorgalom, a buckákat egyengető, homokot szelídítő igyekezet tárulkozó gyümölcsei roskadoznak szemünk előtt. Aranyhomok Tsz... Az elnevezés hallatán és az érzékelhető valóság között itt egyáltalán nem észlelünk ellentmondást. Mindenfajta szépítgetés, cif- rálkodó jelzőözön nélkül is arany az itteni homok. Holott nem egykönnyen vált azzá. A sárfehér szőlő, amelynek diadalútja jó néhány évtizeddel ezelőtt kezdődött, inkább csak térnyeréshez, a végleges megkapaszkodáshoz segítette el az izsáki gazdákat, s korántsem a teljes győzelemhez. Ez utóbbira csak a nagyüzemi alapok megteremtését követően — tehát a legutóbbi esztendőkben — kerülhetett sor. Az izsákiak bebizonyították — az állami gazdaság mellett elsősorban az Aranyhomok Tsz-ben —, hogy a szőlő- és gyümölcskultúra a változó viszonyok közepette is megújítható, sőt az, a fejlődés, de még az elemi létezés érdekében is éppenséggel halaszthatatlan. E termelőszövetkezetben különösen érvényes az a megállapítás, hogy a gazdálkodás jelentősége Gazdag jelen, biztató távlatok hangsúlyosan dominál a szőlő- és gyümölcsültetvény. A szőlő területe mintegy félezer hold, amelyből 120 hold nevezhető új telepítésűnek. Van 150 hold üzemi almás, amelyből 50 hold ez évben — 1970 őszén — hoz majd teljes termést. A 75 hold csonthéjas — meggyes, barackos, cseresznyés — még csak alig egyéves. 1969 tavaszán került eltelepítésre. Az intenzív homoki kertgazdálkodás teszi lehetővé, hogy a szövetkezet területén több mint 600 család éljen meg. Visszapillantás Holott az út, amély idáig elvezetett, nem mindig volt egyenes vonalú és töretlen. A közös gazdálkodás itteni kialakulása többé-kevésbé magán hordja egész mezőgazdaságunk felszabadulás utáni fejlődésének — és helyenkénti megtorpanásának — jegyeit. Az 50-es évek elején — pontosabban 1952 januárjában — alakult meg a szövetkezet mostani területének kis részén az akkor II. Kongresszusnak nevezett III-as típusú termelőcsoport. A 300 hold körüli területen — egy- hatoda volt a szőlő — hajdan volt napszámos emberek, gazdasági cselédek léptek a szövetkeZárszámadásra készülődik a könyvelés. lem elsősorban a terület lágyságától függ. Hanem íz emberi munka hatékonyságától, a termelőerők jó kihasználásától, az eredményességtől, a tagság kiegyensúlyozott és folyton növekvő jövedelmétől. Az Aranyhomok Tsz-ben a felsorolt tényezők mindegyike érvényesül, noha maga az összterület alig több 2200 holdnál. Csakhogy a terület megoszlásában rendkívül — Függetlenített brigádvezető voltam. Annyi gondunk, bajunk volt, ki sem látszottunk belőle. Amit nagynehezen sikerült megteremteni, azt be is kellett szolgáltatnunk. A tagoknak volt is jövetavalyi jövedelme 57 ezer forint volt. De hajlott kora ellenére Dávid Ferenc bácsi is jól bírja a munkát. Tavaly még két hold szőlőt művelt meg teljesen egyedül, s azonkívül kukoriIíjú Lovas Balázsné az almát válogatja. zés útjára* számszerűit mintegy huszonötén Ez, a mai szeipmei nézve „mini-gazdaságnak” nevezhető kis csoport volt az Aranyhomok Tsz jogelődje. Kevesen élnek már az akkori gazdák közül. Az alapító tagok egyike, a most nyolcvanharmadik életévébe« levő Dávid Ferenc bácsi így emlékezik vissza az akkori viszonyokra! delmük meg nem is. Utólag már magam sem nagyon tudom, miből és hogyan is éltünk meg akkor. Aztán a vezetők sem feleltek meg túlságosan a követélményeknek. Le is kellett, hogy váltsa őket a tagság... 1953-tól 1957-ig Dávid Ferenc volt a tsz-elnök. Némiképp helyrerázódtak a körülmények. Az első években a munkaegység még csak 14—15 forintót ért, aztán folyton növekedett, 1955-ben már 44, 1956-ban pedig 65 forintot osztottak. Az 1960—61-es átszervezéskor az aprócska szövetkezetei beolvasztották az újonnan megalakult Mező Imre Tsz-be. 1961-ben a terület 2300 holdra növekedett, a taglétszám pedig mintegy 300-ra. Elnökké Márki Kálmánt választották. A behozott 300 holdnyi Parcellás szőlőt közös művelésre fogták, munkaeev- séges alapon. Itt valójában a korábbi, még a IT Kongresszusban meghonosodott hagyományt foTv tatták, ugyanakkor a többi izsáki. teljesen úion- nan alakult szövetkezetekben mindiárt százalékos művelésre adták ki a cát, burgonyát is vállalt. S amellett még a közös fejlődésére is odafigyeL Elismerően nyilatkozik: — A gazdaságunk most kezd csak igazi termelő- szövetkezet lenni! Adatok — eredmények A könyvelőség pontos számszerűséggel is kimutatja: milyen fejlődést ért el mostanra az Aranyhodák, s ennek fejében az árbevétel 40 százalékában részesülnek. ' Az anyagi ráfordítás — a talajerőpótlás, a növényvédőszer —, valamint a közteher a közös vállára nehezül. tozott; a szövetkezet az ágasegyházi határban levő 900 holdját leadta. Nem sokkal később viszont változott a vezetés; az elnöki tisztségben Szeműk Józsefet, a korábbi főkönyvelőt választotta a tagság. A közös vagyon értéke már 1967-ben meghaladta a 20 millió forintot. A rákövetkező évben további kétmilliós gyarapodásról adhattak számot, 1969-ben pedig — nem teljesen végleges számítások szerint — 4—4,5 milliós növekedés várható. Jelentős emelkedés miitatható ki az egy holdra jutó halmozott termelési értéket illetően is. 1967- ben ez az érték meghaladta a 8000 forintot. A következő évben is hasonló értéket rögzítettek. 1969-ben pedig már majdnem 11 ezer forintra szökött fel a halmozott termelési érték, egy holdra vetítve. Legfényesebben talán a bruttó árbevétel példázza a vitathatatlan fejlődést. 1967-ben több mint 11 millió forintos bevételre tettek szert. 1968-ban megközelítőleg 16 millióra. Tavaly pedig — több mint 20,5 millióra! S hogyan részesült mindebből a tagság — jövedelem formájában? 1967-ben részesedésként 6,5 millió forintot számoltak el. 1968-ban hétmillió 158 ezret. 1969-ben pedig több mint kilencmillió került elosztásra. Ez utóbbi gazdánként mintegy 17 ezer forintos átlagot jelent. A jövedelem-elosztásban döntő hányadot képvisel a százalékos részesedés. Ennek formája Izsák mindegyik közös gazdaságában egyazon módon alakult ki. A szőlő műveléséhez az „élő munkát” nyújtják a gazVíkor István főagronómus az almafák metszését ellenőrzi. A nagyszabású telepítési program végrehajtása már 1962-ben megkezdődött. A tagság elinte húzódozott, nem akart belemenni a kockázatosnak tűnő vállalkozásba Ebben része volt annak is, hogy az időtájt rendkívül költséges, mintegy 20 millió forintos beruházási-fejlesztési programot ajánlottak a gazdaságnak. Másfelől viszont a homokhasznosítás kérlelhetetlen parancsa diktálta a telepítés megindítását „De hol termeljük majd meg a fejadagot?” — aggályoskodott a gazdák egy része. Bizony, nem egyszer számításokkal kellett meggyőzni őket, hogy a szőlő és a gyümölcs sokszorosát hozza annak, amit a rozsból akár a legjobb években is elérhetnek. Érdekei felismerésére kellett késztetni a tagságot Csakis így válhatott lehetővé, hogy hozzájárultak a hosszúlejáratú hitelek felvételéhez. Volt év, amikor a tartozás megközelítette a tízmillió forintot, noha ez később törlesztésre, illetve elengedésre került. Mire „beállott” a száz hold almás, körülkerítették az ültetvényt, csőkutakat fúrtak... Most már persze nem emlegetik, hogy kár volt hozzáfogni. De a gazdaság 1962-ben még a gyengék közé tartozott. S így eleinte meglehetősen korlátozott mérvű hitelezésben részesültek, az akkori rendelkezések szerint, egy hold telepítésre összesen 500 forintot kaptak. Ez éppen csak a meginduláshoz volt elegendő. Valójában a tagság társadalmi hozzájárulását kellett igénybe venni. így került eltelepítésre annak idején a 100 hold almás. S eleinte így is művelték meg. Maguk a szövetkezeti vezetők is részt vettek a munkában. Ez önmagában is hatásos volt, sokan már csak azért is megjelentek társadalmi munkát végezni, hogy megnézzék, tud-e a főkönyvelő kapálni. Tudott .. L A 3004-es rendeletek sora aztán rendezte a hitelezést is. És az almás 1967-ben elkezdett teremni. A rákövetkező évben még nagyobb volt a termés, kétezer mázsa körül szüreteltek. Tavaly pedig roskadásig „berakodtak” az ágak a környéken soha nem tapasztalt rekord- termést értek el. A *zá* holdról 115 vagon termést szedtek le. Méghozzá ragyogó minőséeben; a kifogástalan növényvédelem
