Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

1970. január 18. vasárnap K. oldal Előretekintés 2000-re A településhálózat jövőjéről A közvélemény viszony­lag keveset tud arról, hogy elkészült és kormányszintű jóváhagyásra vár az ország első településhálózat-fej­lesztési keretterve. Az első ilyen vizsgálatot 12 évvel ezelőtt végezték, s már 1963-ban kidolgoztak egy országos tervet, ez azon­ban nem került végrehaj­tásra. A vizsgálatok termé­szetesen azóta sem szűntek meg, s ötesztendei elemző munkával a Városépítési Tudományos Tervező Inté­zet — az illetékes kormány- szervek megbízása alapján — kidolgozta a fejlesztési keretterv második változa­tát. Lényegében ez az első olyan országos jelentőségű javaslatterv, amelyet még a kormány jóváhagyása előtt megvitattak és véle­ményeztek a megyei taná­csok is. A távlatok terve A fejlesztési terv alapve­tően koncepcionális jellegű, s a 2000 év körüli, illetve az utána következő állapo­tokra jellemző megállapítá­sokat tartalmaz. Ez a tudo­mányos igényű munka ugyanakkor felöleli az or­szág jelenlegi helyzetét, megmutatja a népesség, a belső elvándorlás, az ipar, a mezőgazdaság térbeli el­helyezkedésének nagyvona­lú összefüggéseit. Számítás­ba veszi a történelmi örök­séget, amelyek pl. az egyenlőtlen fejlődésben, az Alföld és a Dunántúl külön­bözőségében (tanyák, apró- rófalvak), a főváros kon­centráltságában, a közleke­déshálózat centrális jellegé­ben stb. jutnak kifejezés­re. Nem hagyja figyelmen kí­vül az erőteljes urbanizá­cióval, a városiasodással együtt járó változásokat sem. Arra a kérdésre ke­res választ, hogyan alakul­nak a települések, milyen irányban kell fejleszteni azokat — lényegében, hogy milyen lesz az ország 2000- ben, mire kell felkészülni ipartelepítés és struktúra változásait, a mezőgazdaság fejlesztését az egyes te­lepülések demográfiai fej­lődését urbanizálódását stb. illetően. Nem tartalmaz a terv előírásokat a területi nép- gazdasági fejlesztési cé­lokra vonatkozóan, de igyekszik összhangba hozni azokat a településhálózat célszerű fejlődésével. Az iparban például feltárja a legkedvezőbb beruházási és üzemeltetési feltételeket. Kijelöli azokat az ipari te­rületeket (pl. Budapest), ahol nem szabad tovább nö­velni az ipari létesítmé­nyek számát, s azokat is, ahol nem kell külön is ösz­tönözni ezeket, mert a meg­levő fejlődési ütem is ma­gával hozza a szükséges elő­rehaladást (pl. Miskolc, Kecskemét. Székesfehérvár. Dunaújváros stb.). Az ipar elhelyezkedése szempontjá­ból a jelenlegi városokat és 150 település adottságait elemezték. Százhuszonnégy települést választottak ki, amelyek megfelelő adottsá­gaik alapján városokká fej­lődnek Ezek már fogadni tudják a felduzzadt városi lakosságot, s ennek megfele­lően javul az ország intéz­ményhálózata. amely külö­nösen ritka az Alföldön. A számítások szerint 2000-ben az ország lakossá­gának 65 százaléka lakik majd városokban a jelen­legi 41 százalék helyett A mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak aránya 1985-re 23 százalékra, nagyobb távon pedig 17 százalékra csökken. Központ — alközpont A terv azt is vizsgálja, ho­gyan töltik be feladatukat a jelenlegi városok, milyen közintézményekre van szükségük a fejlődés érde­kében. Számunkra sem mellékes, hogy eredetileg a keretterv az országos köz­pont (Budapest) mellett hét felsőfokú közpoht kialakí­tását irányozta elő. ezek Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Szolnok, Szé­kesfehérvár, Feladatuk lesz, hogy távlatban felsőfokú gazdasági, kultúrális, ellátá­si stb. szerepkört töltse­nek be, s ezért fejlesztésük elsődleges központi célki­tűzés is. Kecskemét eredetileg a részleges felsőfokú közpon­tok közé nyert besorolást, melyek a körzetek másod­központjainak szerepét töl­tik be. A megyei vélemény ellentmondott ennek a terv­nek. Mint a megyei tanács vb-testülete megállapította: Kecskemét a jelenlegi köz- igazgatási határokon kívül is jelentős vonzást gyakorol a Duna—Tisza közén mező- gazdasági, ipari és ellátási vonatkozásban. Az eredeti­leg tervezett központok kö­zül Szolnok, Szeged, és Szé­kesfehérvár vonzáskörzete a Duna—Tisza közére alig, vagy egyáltalán nem ter­jed ki. Kecskemét jelenle­gi és várható lakosságszá­ma. ipari, gazdasági fejlett­sége, intézményei alapján is alkalmas felsőfokú központi szerepkör betöltésére. A megyét érintő kérdé­sek egyeztetése alkalmából az illetékesek — Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium, Városépítési Tudományos Tervező Inté­zet képviselői — megálla­podásra jutottak abban, hogy Kecskemét várost fel­sőfokú központ kategóriába sorolják az országos javas­lattervben. Arra nézve is megegyezés született, hogy részleges felsőfokú központ­nak Baja várost javasol­ják. Indokolja ezt. hogy Ba­ja a bácskai körzet termé­szetes központja, kiterjedt A fickó kemény legény és el nem akarta engedni a fekete táskáját, mint ku­tya a csontot... Egyik fiú, aki a pályaudvaron fogadta a küldöncöt, át akarta venni segítségkép­pen a táskát, majdnem a terrorista után ment a másvilágra... — Ej-ej — csóválta rosszallóan a fejét Stump, majd fölkelt. — De most már mennem kell. Tudod, tele van a fejem, annyi a gondom, hogy ki sem lát­szom belőle, különösen most, amikor az oroszok itt mocorognak az orrunk előtt... Heil Hitler! — Sieg Heil! (Éljen a győzelem! — náci köszön­tés — a ford.) Hanem, Stumpf, ne feledd, hogy szombaton együtt leszünk a l'isthausban ... Stumpf tartott tőle, s be is következett, hogy Artur területre gyakorol vonzást, gyors ütemben iparosodik, megfelelő közlekedési, ke­reskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik stb. Az alsófokú központok és falvak kategóriájával kap­csolatban a megye területi rendezési terv foglal állást A megyében középfokú el­látóközpont besorolást ka­pott Kalocsa, Kiskunfélegy­háza, Kiskunhalas és táv- ! latban Kiskőrös, Kunszent- miklós. Az országos kerettervben részleges kö­zépfokú központként sze­replő Bácsalmást is a megyei vélemény szerint középfokú központként szükséges besorolni. Ki­emelt alsófokú központok lesznek a fejlődő nagyköz­ségek, melyek jelentősebb vonzáskörzettel is rendel­keznek, alsófokú közpon­tok a közepes nagyságú községek, melyek általában csak helyi ellátási felada­tokat végeznek. Megyei vélemények A fenti javaslatokon kí­vül a nagyközségek szerep­körét is bővítésre javasol­ta a megyei tanács, s ipar- fejlesztés, valamint igaz­gatási feladatok tekinteté­ben 20 nagyközség kialakí­tását vette tervbe. (Ezek­ről a legutóbbi tanácsülés kapcsán már beszámoltunk olvasóinknak.) Távolabbi lehetőségeket lát a megyei javaslat a városok igazga­tási szerepkörének kiter­jesztésére is (pl. Kecskemét, Kiskunfélegyháza. Kiskun­halas és Baja vonzáskör­zetét figyelembe véve). Az iparfejlesztésnél kéri fokozottabban figyelembe venni a megye élelmiszer- ipari feldolgozó tevékeny­ségének továbbfejlesztését, a földgáz és olajkincs pet- rokémiai feldolgozására, esetleg tüzelőanyag-igényes iparágak megyei telepíté­sét, vízigényes iparágak te­lepítését, a községi ipar- fejlesztés lehetőségeinek további vizsgálatát stb. Nagyobb súllyal jelent­keznek a megyében a me­zőgazdaságra ható tényezők is. mint az országos átlag. Az országos arányt megha­ladó. a külterületen és ta­csak megkésve érkezett a találkozóra. Ütját állta ugyanis egy kidurrant ke­rekű hatalmas teherautó és az SS-százados hiába zúdí­totta a legválogatottabb, hadseregbeli szitkokat sze­gény katonákra, két órá­ba tellett amíg lecserélték a kereket. Így, mire a Stumpfnál nem kevésbé nyugtalanabb Artur a gyárba ért, az őrségpa­rancsnok már a helyén ült. Artur elvonult mellette, s csak a szemével adta tud­tára, hogy hol várja. Stumpf egyetlen szót sem hagyott ki abból a be­szélgetésből, amely közte és a Gestapo-főnök között lefolyt. — Stumpf, nekünk ez az új életrajz nem puszta for­malitás. mert minden bi­zonnyal a bécsi Gestapóhoz küldik, sőt, az sincs kizár­va, hogy egyenest Berlinbe továbbítják a birodalmi nyán élő lakosok száma, s a megye tanyai program­jában a keretterv első szakaszával egybeesőén (1985-ig terjedően) mint­egy 13 ezer tanya megszű­nésével lehet számolni A sajátosságoknak megfelelően A keretterv — jellegéből kifolyólag — nem utal a megye jellemző tájkörze­teire sem. A megyei ter­vekben azonban ezekkel továbbra is megfelelően számolni kelL A megyei ja­vaslat felveti annak szük­ségességét is, hogy a keret­terv tartalmazza a mező- gazdaság mélyrehatóbb elemzését. Kiegészítéseket javasol a megye a közleke­déshálózat-f e j lesztésével kapcsolatban, javasolja to­vábbá az üdülőterületek kö­rének bővítését is. Nem tartalmazza a keret­terv a településhálózat fej­lesztésének számos részkér­dését, ezeket a megyei ter­vek és az államigazgatási határoktól független re­gionális tervek foglalják majd magukba. Nyilvánva­ló, hogy a keretterv befo­lyásolja majd az országos hatáskörű és tanácsi szer­vek fejlesztési elképzeléseit, s így gyakorol hatást az egyes körzetek további fej­lődésére is. Ezért tartjuk igen jelentősnek ezt a nagyarányú előkészítő munkát, mely rövidesen befejező szakaszához érke­zik. Az, hogy mi lesz 2000- ben, látszólag ma még ér­dektelen kérdés. De talán mint a fenti vázlatos fel­sorolásból is kitűnt, ezek nem csupán a távlatok szempontjából jelentős dol­gok. Nemcsak az utánunk következő generáció érzi majd hatásukat, de folya­matosan már a mostani nemzedék is. Jobb lehetősé­geket teremt mindez az egyes területek fejlesztésé­hez, a lakosság életkörül­ményeinek. kulturáltabb életmódjának tervszerű ja­vításához. Ezért is tekin­tünk .nagy érdeklődéssel a kormányszinten jóvá­hagyásra kerülő tervek és azok végrehajtása elé F. TÖTH PÄL biztonsági főhivatalhoz. Ott pedig az ilyesmivel nem sokat játszadoznak, még akkor sem, ha jó pár ezer névrokonod is van! — Akkor mitévők le­gyünk most. Artur? — Az lesz a dolgunk, ami eddig, csakhogy kétszere­sen. háromszorosan is óva­tosabban kell végzeni mun­kánkat. A legfontosabb most az, hogy minél mesz- szebbre kerülj attól az ese­ménytől. amelynek kifür- készésével épp a te gesta- pósod foglalatoskodik. — Jól van, Artur. így te­szek. — Nem kételkedem ben­ne. De még ma értesítsd az elvtársakat. * Amikor Stumpf eltávo­zott. Artur átlapozta a reg­geli újságokat. Az első ol­dalon hatalmas címen akadt meg a szeme: „Halál vár mindazokra. akik kezet emelnek a führer katoná­jára!” Artur jó párszor át­olvasta „a rendkívüli ese­mények színhelyéről” kelte­zett tudósítást, amely meg­ismertette Ostmark olvasó- közönségét az SS tisztje, s a berlini Birodalmi Bizton­sági Főhivatal különfutára Nem ajándék, hanem befektetés B üszkén valljuk, hogy a szocializmusban a kultúra nem áru. Nálunk olcsó a könyv, a mozi a színház; művelődésügyi in­tézmények nagy összegű ál­lami támogatást kapnak. Az elmúlt 25 év alatt impo­náló méretű népművelési hálózatot hoztunk létre, ma már majdnem minden fa­luban van művelődési ház, vagy legalább egy klub és könyvtár. Azok az erőfeszítések, | amelyeket államilag tettünk a művelődés anyagi bázisá- i nak megteremtésére, néme- ' lyekben mintha azt a tév- ! hitet keltenék, hogy ez ki- I zárólag központi feladat, I fedezete csakis a költségve­tés lehet. Különösen az új mechanizmus bevezetése óta érezhetők ennek a téves nézetnek káros következ­ményei. Sok gazdasági ve­zető valósággal begombol­kozik, amikor pénzt kérnek tőle művelődési célokra, esetenként tanácsvezetők magatartásán, döntésén is érezhető, hogy utasításra, vagy „mert ez nálunk di­vat” — nem zárkóznak el bizonyos összegek kiutalá­sától. valójában azonban improduktív kiadásoknak tekintik a művelődés fenn­tartására fordított összege­ket. J ellemző példa a kö­vetkező: az egyik já­rásban egymillió 300 ezer forintot szánt a költségve­tés a művelődésügy fejlesz­tésére: bútorokra, felszere­lésekre. népművelők fizeté­sének rendezésére. Igen ám, de váratlan kiadásai adód­tak a tanácsnak. Elveszített egy 800 ezer forintos pert, s egy építkezés félmillió forinttal többe került, mint ahogyan tervezték. Ez ép­pen 1 millió 300 ezer forint. Miből fedezték? A művelő­dés fejlesztésére szánt pénzből. Nem ezzel a konkrét esettel akarunk vitatkozni — lehet, hogy más megol­dás itt nem kínálkozott —, csak a szemlélettel, amely a kulturális alapokat ál­talában afféle tartalékalap­nak tekinti, amihez bármi­kor hozzá lehet nyúlni, mert többé-kevésbé amúgy is haszontalan kiadás, te­hát nem vétek ha jobb” célokra fordítjuk. Az új mechanizmus nem­csak gazdasági, hanem tár­sadalmi reform is. A gya­korlat és a gondolkodás re­formja egyaránt Feltétele és következménye: gz önál­lóság erősödése, a felelős­ség növekedése. A helyi ér­dekű döntések mindinkább helyben születnek, aszerint, hol mit tartanak fontos­nak. A hol az embert csak dolgozónak tekintik, ott nem sokat áldoznak a kultúrára. Ahol azonban nemcsak anyagi jólétről, hanem jó közérzetéről, szel­lemi fejlődésről is gondos­kodni akarnak, ahol tehát a jövőre is tekintenek, ott meggondoltan, de a lehető­ségekhez mérten fejlesztik a művelődési hálózatot is. Van már számos jó pél­da. A korszerű szemléletre talán legjobb minta a kis­kőrösi járásban kibontako­zó^ módszer. Azzal kezdik a művelődési évad tervezését, hogy igyekeznek megálla­pítani: egy község, üzem, gazdaság mit vár az évad során a művelődéstől és mit áldoz ennek érdekében kulturális célokra. Így egyetlen tsz, vállalat sem érzi feleslegesnek amit mű­velődésre fordít, hiszen nem összekoldulták tőlük a pénzt, abban is megegyez­tek előre a népművelők­kel. hogy mit kapnak érte. M. L. Biedermann és a gyújtogatok A Modern drámaestek so­rozatban szerdán este fél 7 órai kezdettel Udvaros Bé­la rendező Max Frisch Bie­dermann és a gyújtogatok című drámájáról tart elő­adást a Kecskeméti Városi Művelődési Ház Rákóczi úti nagytermében. Közremű­ködnek Dévay Camilla, Körtvélyessy Zsolt, Mezey Lajos és Piróth Gyula. elleni banditamerénylettel. „Az kétségtelenül bizo­nyos. hogy a tudósítást át­olvasta a katonai cenzúra is. Akkor viszont érthetet­len. miért engedte meg, hogy ne csak a merénylet részleteivel foglalkozzék, hanem von Borsig sS-futár titkos megbízatását is ki­fecsegje? — próbált eliga­zodni egv sor homályos kérdésen Artur. „Borsig ... Ismerős név. De hol is hallotta?... — erőltette meg emlékezetét Artur. — Draieck... Igen, ő említette először ezt a nevet, még Berlinben. Ak­kor viszont annál érthetet­lenebb, miért leplezik le ennyire Schellenberg bizal­mas futárát. Igen. leleple­zik. hiszen szinte már hi­vatalos részletességgel meg­adták személyleírását, is­mertető jegyeivel, szemé­nek és hajának színével együtt. Így akarják bemu­tatni az SS-hőst? A me­rénylőről csak pár odave­tett szót írtak, s meg sem említették, hogy kapcsolat­ban állt egy Stumpf nevű személlyel, inkább azt bi­zonygatták, hogy a kalauz félbolond. fanatikus és ma­gányos merénylő, aki saját elhatározásából cselekedett. Lelőtték és ezzel vége is az ügynek.1’ Artur fölkelt, s az ab­lakhoz lépett. Gondolatai viszatértek Stumfhoz: vajon miért hívatták ily váratlanul a Gestapóra? Ösztönösen megérezte azt is. hogy valami titok lengi körül az SS-hadnagyot. El­képzelhető. hogy Berlinben nem csupán a titkos ok­mány továbbítására küld­ték a .futárt, hanem ez­zel párhuzamosan ki akar­ták ugratni a nyulat a bo­korból; hátha „harap” maid rá az ellenséges hírszerzés, s megkísérli megszerezni Borsigtól az anyagot, való­színű. hogy ettől a tervük­től még a sikertelen me­rénylet után sem álltak el, s éppen ezért közölték a lapokban ezt a szenzációs riportot. A hitleristák ugyanis vannak olyan alja­sok és kegyetlenek, hogy céljuk elérésére föláldozza­nak még egy olyan hírszer­zőt is. mint von Borsig. Artur ennek ellenére is érezte, hogy sok ismeretlen dolog van ebben a talányos históriában. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents