Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-18 / 15. szám
IK>ODf\LO/IA Julian Tuwim: A KIS NYÍRFA Nincs levél, nincs egy levélke Vékony kis ágai közt — Nem is fa ez, csak kis felhő, Zöld-ár any szín lenge köd. Ha talán van fa-meny ország. E felhőcske bejut oda; Ügy libben fel, némán-puhán, Kert közepén, mint egy csoda. Zöldell-e majd dús pompával, Vet-e sűrű árnyat nekem? Lesz-e fénylő nyír-virága? Hinni szinte nem is merem! Bán Ervin fordítása Jóba Tibor: Erőm vagy Míg szürke gondját kergeti, tucatszor sebek érik — igaztalan-hivságosak — ki van, mert vagy: a férfit. Jobb volna néha már, merő csömörből — abbahagyni, viták és kételyek helyett csupán veled maradni; lágytüzű csókjaid között hántásaim kisírni, gyötrött szívemre vigaszod, az angyal-arcút, hívni. Kedves, tudom, hogy nem lehet. Vad harcom: a mi harcunk, a mennybolt együtt fürdeti, szél együtt fújja arcunk. Erőm vagy: annyit kérek én, vezess át a csatákon, szivárványos hétköznapom, tűzszirmú kék virágom! Bodó Béla: János és a hercegnő Fiatal barátaim gyakran kérdezik tőlem: milyen is «olt hajdanában az a szegénység, amely csak szemér- K*'«« szóval az, mert igazából: nyomorúság. Mi az, hogy ki tántorgott az országból hárommillió koldus? Megpróbálok felelni, persze csak a kis szélét lebben- tem meg az elmúltnak. S megpróbálom megmutatni, mi is az a fekete nyomorúság. 1/ ezdjük ott, a .faluban Pest megye déli végén. Van ott gazda, gazduram. jegyző és szatócs, még egy igen öreg varrónő is van. béres, meg napszámos. Ök mind nem kerülnek a történetbe —, csak az egyik napszámos család. Milyen szép neve van az apának: Gézafi Demeter, no. csak a neve szép az egész életéből, meg a nagyvilágból, mert minden más rútul-rút. Vagyis hát görcsmyi ember és hol napszámos, hol meg azon tűnődik, mit volna jó enni neki magának meg a családnak. Mondjuk: lenne egy jó barnára sült, dombos nagykenyér, amelyből éppen tíz kéttenyérnyi vaskos karéjt lehet szelni, aztán egy nagy fazék főtt valami, tíz csurig öntött tányérral belőle, meg utána egy fél liter neki magának. Vagy mondjuk tölt belőle a legnagyobb fiának, aki már tizenhét éves. aztán mi lesz vele, ha csak annyit ér el. mint az apja. Gézafi János — a továbbiakban csak János — jókora legény, bajusza is kezd lenni, csak hát sovány, mint a seprű, gúnyája még az apjának sincs, nemhogy neki lenne; ha nagyon pontosak akarunk lenni: a madárijesztő a kertekben elegáns ember hozzá viszonyítva A család olyan szalmás nyomorúságban élt a körülötte levő amúgyis szénás világban, hogy ez a sohajónemÍ akás. hidegkoplalás ma már csak álomban, rossz (lomban, ha előfordul. Hát eg$r tavaszi napon Antal, a legény, megkutyálta magát, hogy nem marad a faluban örök életre bizonytalankodni, elvándorol. A meAmiről még beszélhetnénk i Forrás ürügyén közös dolgokról Az ünnepek alatt sok érdekes és értékes emberrel beszélgettem a Forrásról: a legutóbbi kettős számról és az egész első évfolyamról. Az első és legfontosabb probléma, amelyet megvitattunk: kialakult-e már a Forrás sajátos, egyedi ar- ca-hamgja, — vagy még az útkeresés korszakát éli ? (Egy év nem nagy idő egy folyóirat életében, ezért jogos ez a kérdésfeltevés.) Szépe György, a MTA Nyelvtudományi Intézetének a munkatársa — a Televízió „Integrál” műsorában talákozhatott vele az olvasó — acta a legjobb ötleteket: „Foglalkozzék a folyóirat olyan témákkal, amelyeknek az országban nincs más fóruma. Így alakíthatja ki állandó és széles olvasótáborát. — Egy-két ötlet: Futurológia. Lehetne egy ilyen állandó rovat: Milyen lesz a megye és az ország 2000-ben vagy 2070- ben? A legkülönböző területek országos és megyei szakembereit fel lehetne kérni nyilatkozatra. Nagyon érdekes összkép alakulna ki... Faluszociológia és szociográfia. Sem az Akadémia szociológiai csoportja, sem a Szövetkezeti Kutatóintézet nem alkalmas arra, hogy a falut igazán megismerje. Egyszerűen azért, mert mind a kettő Budapesten van. Csak az írhat igazat és jól a faluról, aki huzamosabb ideig ott él. A falukutatás klasszikusai — Illyés, Erdei, Darvas, Ortutay, Veres — nem városi íróasztal mellett fogalmazták meg remekeiket ... Persze probléma, hogy nincs minden faluban olyan ember, aki ki tudná alakítani a maga sajátos falukutató programját. Ezért valamilyen megyei vagy országos munka- közösségnek ki kellene dolgoznia az alapelveket, esetleg a kérdőívmintákat is. A Katona- és Kodály- kultusz ápolása. Nem árulok el nagy titkot, ha megmondom, hogy valószínűleg Kecskemétre kerül a Ko- dály-kutatöintézet. Kodály zenéjével, pedagógiájával sokat foglalkoztak már, de nyelvművelő és népikul- túra-teremtőeszméivel még alig. Az előbbiekre van is megfelelő fórum, az utóbbira nem nagyon. Most rendezik sajtó alá Kodály levelezését. Ebben az óriási anyagban nagyon sok a kínálkozó útmutatás ... — És Katonával sincs még minden rendben. Arany János és Gyulai Pál után csak Waldapfel József kutatásai ütöttek meg új hangot. Ezt kellene valamiképpen folytatni... Kapcsolat a Vajdaság irodalmával. A Duna—Tisza köze déli részén nagyon szép magyar irodalmi és tudományos munka folyik. Ennek a folyamatos ismertetése felkelthetné az országos érdeklődést is a Forrás iránt...” Közbevetettem: Katona és Kodály emlékét híven ápolják Kecskeméten. A falukutatás is megindult ... F*cs-Kiskun megye az elsők között van a honismereti, helytörténeti mozgalomban .. . — Igen — felelte Szépe György —, csakhogy mindennek élesebben kellene kirajzolódnia a folyóirat arculatán. Aztán meg a falusi honismereti-helytörténeti mozgalom még nem szociográfia... A manapság annyira divatos krónikaírás meg éppen nem az. Persze mindegyiknek hiányzik a mai módszertana is... — Éppen most próbáljuk vitára bocsátani a problémát a Forrásban és talán a Petőfi Népében is! Egyéb megjegyzéseiddel tökéletesen egyetértek .. -. Megjegyezném még, hogy a romániai és csehszlovákiai magyar nyelvűséggel is kap. csolatot tart a folyóirat... — Ez az utóbbi talán felesleges. Az erdélyiekkel és a felvidékiekkel a szomszédos megyék sajtójának kellene ápolnia a kapcsolatokat. Téma van a Duna— Tisza közén is elég... * Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete egyik tudományos munkatársával már vitatkoztam: a természettudományos és a humán műveltség kapcsolata sében ilyenkor a mese legényeinek öreg jó anyja hamuban süt egy tarisznyára való pogácsát, de Gézafiék- nál még erre sem tellett. János legény csomóba kötözte kis holmiját; a batyuban egy kis kenyér is megbújt, — no, isten velük, elindult. Egyszer majd meg kell írnom, hogyan jut el egy kis legény a falujából a városba, ha egy göcsörtösbot a lova. vagy még inkább: két lába a mozdony. Hát itt vagy Budapest, qz első világháború után jóval, például a mostani Szabadság téren, a gabonatőzsde előtt, ahol naponként kínáltak és vettek sok száz vagon búzát, rozsot, s éhen halt — ott esett össze — egy öreg bácsi. Akkor történt az is — megírtam már —, hogy Lebó bácsinak, az utolsó, életben levő negyvennyolcas honvédnak. a menhelyen. minden hónapban tizenkét fillér nyugdíjat nyomtak a kezébe, ennyire devalválódott a pénz. Hát itt vagy szép Budapest, Duna-parti szép város, akad majd valami. Teng-leng a legény, erre-arra. bámulja az embereket, a kirakatokat, majd akad valami. így vetődik el a Rákóczi térre, a nyolcadik kerü1 letbe. Nohát, milyen az isten? A kert egyik szélén konflisállomás van. Egyforma fekete kocsik, előttük egy-egy ló — a taxi elődei ezek. bár nem gépelődök, a kocsisok éppen etetnek, minden lóra rákötve a fején a zabos tarisznya, utána majd itatni kell. A kövezetből egy cső ágaskodik, rajta a csap. ott vannak a vödrök, tele a vödört vízzel, s a ló elé tartani... a kocsisok meg a kocsi feljáró lépcsőjén ülnek, lábasból esznek. Egyszóval minden volt itt: egy kis falu is. már ami a íóetetést-itatást illeti, meg vendéglő is, ahogy a kocsisok kanalazták az ételüket. Hej. haj. De végül is jó helyre vetődött a legény; ahogy bámult. az egyik konfliskocsis megszólította. Honnan és minek, meg satöbbi, aztán hogy ért-e a lovakhoz? Röviden; felfogadták a kocsisok, próbára, itatónak és ko- csilemosónak. mert a régi egyhete elpatkolt rummérgezésben. Azért mondták a kocsisok, hogy próbára, mert fizetést nem ígértek neki, valami kosztra valót meg a pedagógia problémairól. Abban egyetértettünk, hogy a természettudósnak es a literátusnak sokszor kellene beszélgetnie, ki kel. lene alakítaniok azt a közös nyelvet, amelyet mindenki megért, s ezen a nyelven kellene közölniük az eredményeket. Az ilyen „beszélgetéseknek” külön folyóirata is lehetne vagy legalább egy állandó rovat valahol... (a Forrásban!?) Az illető Marx Györgv híve Vallja, hogy „gyorsul az idő. A pedagógia legnagyobb problémája, hogy nem tudja a tamilókkal közölni az egyre gyorsabban szaporodó (természet- tudományos) ismeretanyagot. Megjegyezte: — Nem lehet elvárni egy altalános vagy középis. kólái tanártól, hogy ismerje a .szaktárgya — pl. a fizika vagy a kémia — legújabb eredményeit Vidéken nem is fér hozzá a szakirodalomhoz. , ~ Mindez igaz lehet — feleltem -, csak azt nem fogadom el, hogy annyi lé. nyegesen új van egy-egy szakterületen, hogy éven- ként új tankönyveket kell kiadni. Sem a fizikában, sem a biológiában, sem a kémiában nem születnek evenként olyan eredmények, amelyeket mindenkinek ismernie kellene. Tízevenként ha születik egy- ilyen ... Ami közben történik a kutatásban, az — nevezhetjük így _ „ technikai részletkérdés.. r Ezt nem értem .., — Egy durva példa, 'ügy gondolom, elég az iskolában ismertetni a robbanómotor elvét, nem kell foglalkozni a felhasználási lehetőségekkel: autóval, Diesel-mozdonnyal, repülőgéppel stb. Hasonlóképpen más területen ... , ..77. Pe ha a gyerekek a kulonbozo autótípusok iránt érdeklődnek? — Akkor a kezükbe kell nyomni egy műveltségi szintjüknek megfelelő szak könyvet. Az iskoll feladata az alapok lerakása és a gondolkodási készség fejlesztése ... — Ebben igazad lehet. De mi a gondolkodási készség legjobb fejlesztője? Mi leginkább arra, hogy ne merevedjék meg, mindig be tudja fogadni az újat...? — Ez a legnehezebb kér. dés... — Kodály szerint — vetette közbe Szépe György —• a zene, Németh László szerint a tantárgyak történeti keretbe való állítása, mások szerint más ... — Szerintem a matematika — szólalt meg ismerő, som. — És a latin nyelv — tettem hozzá én. Utaltam arra, hogy mit ír Illyés Gyula és Németh László a latin nyelvtanulás formai készségét teremtő erejéről. A latinban minden kivételre van szabály. Aki egyszer megtanulta a latin nyelvtant, minden mást könnyebben tanul: nemcsak nyelveket, hanem matematikát is. — Hát igen — felelte —, minden mindennel összefügg: a nyelv a matematikával, a zenével, a verssel... — És nincs megfelelő fórum vagy rovat arra sem, hogy ezeket a problémákat ne csak a pedagógiai szak- folyóiratokban, hanem a nagyközönség előtt is tárgyalják — Ez olyan téma, hogy mindenkinek lehet hasznos ötlete... Jó lenne, ha ezzel is foglalkoznék a Forrás! — mondta Szépe György. — Nem lesz ez egy kicsit sok az ötletekből? — kérdeztem. — Aligha! — válaszolta. — Menet közben majd kialakul, melyik ötlet a legjobb, melyik iránt a legnagyobb az érdeklődés .:. És a szerkesztőségnek kell eldöntenie, melyik a legfontosabb terület... — Láthattátok, hogy a Forrás eddigi számaiban számos más jelegű, inkább társadalomtudományi irányú kérdés is felvetődött. A szépirodalmat nem is említem... — Igaz - felelte Szépe György —, de ezeknek inkáb akad más fóruma is. Az új folyóiratnak mindig új utakat, új témákat kell keresnie..1 Bognár András éppen kap. Túl a téren, a kis Kölcsey utcában, volt egy nagyhentes, mindennap zsírt olvasztott, mert a hadseregnek szállított, a töménytelen töpörtyűt meg kimérte. Könnyen oda lehetett találni, mert a Kőrútról nyíló utcácska állandó töpörtyűszagban illatozott, egy hegyes stanicli töpörtyű, meg egy fél kis cipó tíz fillér; pénznek semmi, ha valakinek van tíz fillérje. Antalnak most volt, adtak neki a kocsisok, mert még a szeméből is ki lehetett olvasni, milyen éhes. Töpörtyű, kenyér, víz a csapból, a boldog világ rikolt örömében. Majd lesz 6 még rendes itató, s kocsimosó — egy kocsistól még egy cigarettát is kapott, de gyönyörűséges az élet. Aztán eljött az este. próbálta kiszámítani, mennyi ház van a városban, a házakban mennyi lakás, a lakásokban mennyi ágy. Persze nem számolhatta pontosan, de millióm ágy gyött ki, s ebből a milliómból neki egy sem. He akinek az isten szerencsét ad. annak ráadásul u észt is ad, a legény addig kerülgette a teret, míg a tér egyik utcára nyúló sarkán felfedezett egy homokos ládát. Ilyenek még ma is vannak sok helyen, tél idején ebből szórják a homokot a síkosság ellen. Nagy láda volt az is. amelyet a legény talált, tetőzetes fedéllel. Véletlenül nem volt mindig színültig tele homokkal. János keresett a téren egy követ, hogy a láda tetejét kis nyílásra feltámaszthassa, miután bemászott. Bent a homokot úgy túrta meg. hogy fejének párnája is legyen, Hajnalban aztán kimászott, a konflisstandon a rozsdás csapnál megmosakodott, és várta a konflisokat. Jöttek is nemsokára, le lehetett mosni a kocsikat, egy jókedvű kocsistól délben egy hatost kapott, uborkát is tudott venni a töpörtyű mellé. — Aztán lakásod van-e már? — kérdezte az egyik kocsis. — Van nekem — felelte. — Hun? — Ott a téren túl, az a láda. Teteje is van. ha esik, akkor sem ázok el. — Jól van — mondta a kocsis —. hanem vigyázz, hogy egy hé észre ne vegyen, mert visszadobnak a faluba... Kitoloncolnak...
