Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 14. szám
*. oldal 1910. január 11, szombat Irányítás és közérzet III. Szociális gondoskodás Az önirányítás jegyében fejtik ki működésüket a bizottságok. Ezúttal csak a szociális és kulturális bizottság tevékenységét elemezzük. Feladataink előterében hangsúlyozottan a szociális* teendők állnak. Ezek adatokkal is jól dokumentálhatók. Kiszámították például, hogy egy gazdára átlagosan évente 1100 Ft olyan kiadás jut. amely mögött közvetlen termelési érték nincs. Egészében ez megközelíti az egymillió forintot. Megoszlás szerint: 350 ezer forintot fizetnek ki a táppénzekre, 450—470 ezret a szabadságolásokra, s az egyéb támogatásokra 120—160 ezret. Főleg az utóbbinak az elosztása igényel nagy figyelmet. Annál is inkább, mert ennél jóval nagyobb ösz- szeg az, amellyel a szociális és kulturális bizottság — mint alappal — rendelkezik. Ez az alap 1969-ben már 550 ezer forint volt. Öregek a ház végében S mi mindenre telik ebből?'Ezt a munkaterv szerint. év elején határozzák meg. Évente például felruháznak és tanszerekkel ellátnak 16—18 arra rászoruló gyermeket. Minden gyermeknek — összesen 380-nak, 400-nak — karácsonyi csomagot juttatnak. Nőnapi megemlékezés; jutalom mintegy 350 nőnek. *gy ilyen akció 6 ezer forintba kerül. Üjabban, női kezdeményezésre, a „férfinap” is meghonosodott. Házassági segélyeket fizetnek ki, egy-egy alkalomkor 400—600 forintot. Hasonló összegeket kapnak a bevonulok és az elhalá- lozottak hozzátartozói is. Az öregekkel való törődés mindezeken belül is külön feladat. 1969 elején a bizottság minden nyugdíjas és járadékos gazdát végiglátogatott. Az összkép bizony nem volt túl vigasztaló. A városban lakó öregek zömmel egyedül élitek. A tanyán lakók helyzete valamivel jobb, bár ott is vannak, akiknek nincs, vagy nem lakik helyben hozzátartozójuk. Sok-sok helyen olyan körülményeket találtak, amelyek közepette az öregek élnek, hogy máshol az istálló különb. A bizottság tagjai szinte már a tizedig látogatás után megszokták. hogy ha öreget keresni benyitnak valahová, mindjárt a ház végére, az alsókonyhára kell menniük, mert ott falábúk meg a keaz öregek A magányosan élőket általában nem látogatják. Van olyan öregasszony, akihez egyetlen .pedagógus-fia sem jár el, mivel szülőanyja nem teljesítette önző követelésüket, hogy írassa nevére a fele házrészt. Mindezekre tekintettel a bizottság a vezetőség elé terjesztette javaslatát, miszerint a szövetkezet 189 járadékosa közül 165-nek 140 forintos kiegészítést javasolt. Az előterjesztés a közgyűlés elé került, s a tagság is állást foglalt a kiegészítés mellett. Ezenkívül a nehéz körülmények között élő nyugdíjasok háztáji földjét megváltották, s részükre térítés nélküli fejadagot juttattak, a szociális alap terhére. A bizottság ezenkívül végiglátogatta a háromnál több gyermekes családokat is. Itt sem volt mindenütt szívderítő a látvány. Ahol szükségesnek látszott, segítettek. Utak kiil- és belbankaa Manapság már. és jó idő óta, a tsz-gazdák külföldi utazása nem tartozik a ritkaságok közé. Három év alatt például — 1966-ban, 67-ben és 68-ban — összesen 85-en jártak külföldön: Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Szovjetunióban, NDK-ban, Bulgáriában és Dániában. 1967-ig bezárólag a költségeket teljes egészében a közös viselte. 1968- tól kezdve a résztvevőknek kell vállalni a költségek felét, s emellett mint szempont is jobban érvényesül az utazás indokoltsága A belföldi utak viszont, tsz által bérelt buszokon teljesen ingyenesek. Mostanság már nehezen találunk olyan tájat, útvonalat, ahol és amerre még nem jártak. Megfordultak — némelyik helyen többször is — Egerben. Miskolcon, Aggteleken, Harkányxürdőn, Pécsett, Budapesten, Cser- keszőlőn. Rendszeres színházlátogatásokat is rendeznek. főképpen Kecskemétre. A gyermekeket többször is elvitték külön kirándulásokra, Szarvasra, a Du- na-kanyarba. Minthogy a tagság kétharmada mégis a külterületen lakik, a tanyavilág kulturális előremozdítá a körülményes, roppant nehézkes és hosszú távra szóló feladat. Bár még 5—6 évvel ezelőtt is a juhho- dályban nézték a fiatalok a televíziót, s azóta sok minden változott — a majorokban tanyai kultúrhá- zak, klubszobák épültek —, a teendőknek még csak a kezdeténél tartanak. Tanyák helyett — városban Am a tanyák, főleg ahol nincs mód a villamosüásra, egyre kevésbé nyújtanak korszerű életfeltételeket. A beköltözés tehát alapjában véve örvendetes folyamat. s ezért a közös is támogatja. A városszéli Kis- Gizella telepen a gazdaság ^esetteket. Mindössze két, saját területéből mért ki esetben fordult elő. hogy házhelyeket az építkezni a fiatalokkal laktak együtt I szándékozó gazdák részére. Ezek a telkek 4500—5000 forintért megvásárolhatók, ötödannyiba kerülnek, mint az OTP-kiárusításban le- vőek. Azonkívül az építkező gazdák a közöstől különböző kedvezményeket kapnak Felvetődött már olyan javaslat is, ho<?y a tsz-ben alkalmazást vállaló fiatal szakemberek, amenv" nyiben nincs lakásuk, támogatásként a lakásépítkezéshez kapjanak kölcsön 35—40 ezer forintot, amelyet visszafizetni csak akkor kellene, ha 10 évnél előbb elmennek a szövetkezetből. Ha már egy évtizedetet letöltőitek, a tartozás elengedésre kerülhetne. * Pár hónappal ezelőtt ünnepelte a félegyházi Vörös Csillag Tsz megalakulásának húszéves évfordulóját. Két évtized alatt a belső működést szabályozó rendszere jól bejáródott, s a változó kor követelményei szerint nagyobb zökkenők. recsegések nélkül kapcsolhatnak gyorsabb sebességre. A gazdasági alapok szilárdak, a közgazda- sági szempontok érvényesülése előtt is tág teret nyitottak. Az életképes működésnek e két szintjén — noha bokros feladataik vannak — jól összehangolt tevékenységnek lehetünk tanúi. A harmadik szint elérése kívánja a legösszetettebb feladatok megoldását, minthogy ezek már nem a technikai, még csak nem is az ökonómiai, l*anem az emberi régiókban igénylik a továbblépést. Nemcsak a szakmai képzettség kiszélesítésére lesz itt szükség, hanem egyfajta szakmai intelligencia alapjának a megteremtésére: az új. a haladottabb iránti érzék, fogékonyság kifejlesztésére. Ez pedig együttjár a szövetkezeti gazdaöntudat fokozásával- Ám ez feltételezi, hogy az emberi problémákkal, mindennapos gondokkal való törődés kilépjen az elnöki fogadóórák, vagy >a szociális bizottság tevékenységének szükségképpen szűkre szabott köréből. Mind e követelmények mögött az a felismerés áll. hogy egy fejlett gazdálkodási szintről való továbbjutásnál az emberi tényezők legalább olyan fontos — ha nem fontosabb! — szerepet látszanak, mint a technikaiak, vagy a közgazdaságiak. De mindezek gyakorlati kivitelezése már a következő húsz év feladatai között foglal helyet. Hatvani Dániel A vita folytatása HT alán még emlé- keznek olvasóink, hogy a Népszabadság szeptember 7-i számában dr. Kopátsy Sándor „Magyar városok 2000-ben” címmel cikket írt, melyben a főváros hatókörének lényeges kiterjesztése mellett tört lándzsát. Mintegy megvétózva azokat az elképzeléseket is, melyek lényegében a távlatokat illetően a területi fejlesztés — az Alföld iparosítása, új központok létrehozása stb. — útját tartják járhatónak. Sokan ezt a cikket — sajnos — valamiféle „központi” állásfoglalásként fogták fel, abból a régi beidegzettségből kifolyólag, amely szerint „ami a párt központi lapjában jelenik meg, az nyilvánvalóan egyúttal a hivatalos álláspont is”. Mi akkor — nemcsak személyes megérzéseinkre, hanem éppen a korábbi határozatokra támaszkodva — vitába szálltunk ezzel az elképzeléssel, hangsúlyozva: csak a helyes arányok ki- fejlesztése után lesz igazán egészséges az ország vérkeringése minden szempontból. r t1 ppen ezért örül- tünk a Népszabadság január 11-1 számában Tóth Benedek tollából közölt „A magyar településhálózat jövője” című cikknek, amely más szemszögből világítja meg ugyanazt a kérdést. Jelezve, hogy Kopátsy Sándor rokonszenves szenvedélyességgel kifejtett elgondolása a gazdasági fejlődésről, az ipartelepítés irányáról, s a település- hálózat változásairól — vitatható álláspont. S ezúttal egy másféle elképzeléssel — melyet lényegében az országos településhálózat-fejlesztési keretterv testesít meg — ismertették meg az olvasót. Talárv mondani sem kell, hogy az a „másfajta” elképzelés — amely mögött hosszú évek elemző és adatgyűjtő munkája húzódik meg — sokkal közelebb áll a mi álláspontunkhoz is. Azokhoz az elgondolásokhoz, 27. Először majdnem agyonvert ez az osztrák, most meg maga a Gestapo akadályoz abban, hogy Bad-Ausseeba érjek.” Amikor a lehető legjobb körülmények között elhelyezte von Borsigot, a vasúti Gestapo-főnök munkához látott. Mindenek előtt rejtje'zett távmondatok seregét oocsátotta ki. s titkos- rendőrök hada kutatott minden olyan személy után, akit Ostmarkban Stumpf- nak hívnak. Ezután pedig a sajtót vette igénybe — a Gestapo-főnök szerint ez nagyszerű fogás! És a sajtó épp kéznél is volt a náci újságíró személyében. „Ebben a cikkben a merényletnek Olyan változatát tálaljuk a bécsi és berlini parancsnokság elé. amelyben nem csak von Borsig lesz a hős. hanem mi is, akik elláttuk őt, megmentve ezzel a biztos pusztulástól! — dörzsölte markát a gestapós. meg az SS-tiszt, aki bekísérte az újságírót és von Borsigot. — Gyönyörű gondolat! Ez még magának Müllernek is tetszeni fog! — Attól tartok, ezt az írást nem engedi tovább a katonai cenzúra — nyögte reménytelenül a még mindig reszkető újságíró. — Ez nem a maga dolga — dörrent rá az SS-tiszt és szaporán diktálni kezdte- neki a közleményt, amely másnap meg is jelent a bécsi lapokban. ÜJ TITKOS GYÁR Stumpf épp a Lindeman- nal való találkozóra készülődött, amikor kézhez kapta a Gestapo idézését. A gyárba az idézést a helyi Gestapo-kirendeltség új küldönce kézbesítette, akit korábban Stumpf sohasem látott a kirendeltség személyzete között. A futár azt is közölte, vele, hogy parancsa van rá azonnal bekísérni a Gestapóhoz. A rendőrségre való berendelés igen nyugtalanította Stumpfot, bár ennek semmi külső jelét sem adta. Szerencséjére a küldönc épp akkor talált rá, amikor köpenyét a vállára terítve az irodai dossziékat szedte össze a régi archívumból: sorsuk az elégetés volt. Mielőtt Stumpf betette volna maga mögött a kis iroda *-',++-=i köpenyét, s a fogason balról a harmadik ágra akasztotta. A köpenv külső felső zsebébe oed’g egy piros ceruzát dugott. Természetesen, csakis Artur tudta, mit iel»nt a felső zsebből kikandikáló piros ceruza, amely a fogason balról a harmadik fogra akasztott köpenyben van: vészjelzés volt ez és Stumnf hiába is próbálta palástolni aggodalmát Lin- demanért. nem sikerült olv tökéletesen. ahoovan ő akarta. Artur pedig hiúba 'rárt rá a megbeszélt helyen ... — No. isten seccöHlm“5most is, mint mindig a helyi Gestapo-kirendeltség vezetője. A szolgálatból fakadt, hogy Stumpfnak havonta kétszer-háromszor meg kellett hívnia a gestapóst egy pohár sörre, hogy poharazás közben bizalmas értesüléseket mondjon el a munkások hangulatáról, s mindazok véleményéről, akikkel együtt dolgozik. Artúr nemcsak örült ezeknek a poharazgatásoknak, hanem egyenesen javasolta is Stumpfnak, hogy fessen a mohó Gfestapo-főnök elé o'van képet, amelyből az ellenállóknak haszna lesz. rrebát f“k°títse be a rendőrség beépített ügynökeit, s ellenkezőleg, az elvtársakat a führer odaadó katonáikért tüntesse föl. — Bocsáss meg. öregem, hogy el kellett szakítanunk szolgálati felada+aidtól. de csupán egy formaságról van szó. Amolyan semmiség. Olvasd el és írd alá — a gestapós Stumnf imént trónéit részletes önéletral- zát tartalmazó nanHanot nyújtott át neki. melvet a még mindig riadt Stumpf namr figyelemmel átolvasott. F.Z az életraiz qemm;. hen sem különbözött attól, amit két éve készítettek róla, amikor a titkos objektum valamennyi tagjáról felmérést végeztek. Éppen ezért Stumpf vette szemüvegét és nagy gonddal aláírta, még a dátumot is odabiggyesztette. — Ennyi az egész — mo solygott barátságosan a gestapós. amikor átvette a papírlapot Stumpftól. — Megmondanád, mit jelentsen ez? — kérdezte Stumpf. — De köztünk marad ion! — suttogta bizalmasan a kopó. — A Gestapo minden névrokonát meg vizsgálía annak a valami féle Stumpfnak. akinek kanesnlata van azzal a ka lauzzal. aki maidnem a másvilágra küldte Schel lenberg sz°mélves futárát! — Hol történt ez?! — Képzeld el. itt, a kö- 7°liinkhon. a Semmering alagú+iában ... — És a kalauz megszökött? — Ó. nem, ez a küldönc hátor fickó. F.gvotlen lövéssel lementette támadóié* bár az is igaz, hogy neki is elege volt Egy grazi ko- léaa telefonálta meg nekem, hosv támogatni kel- lo+t 3 kíildöncöt akinek a fejét, összevissza kötözték (Folytatjuk.) u* amelyek nem szubjektív természetűek, hanem ugyancsak sok esztendős, sőt évtizedes tapasztalatokról épülnek, s mintegy kiegészítik a központilag kidolgozott terveket, javaslatokat. A „mi” alatt itt mindazokat kell érteni, akik helyzetüknél fogva nem élhetnek a főváros centrikusság bűvkörében, s akik naponta kénytelenek tapaszitalni, hogy az ország gyorsuló fejlődésével együtt járó növekvő anyagi eszközök nem mindig teremtenek azonos — vagy nagyjából azonos — lehetőségeket az egyes területek számára. f gy lehetne ezt megfogalmazni, hogy azok a területek — városok, iparvidékek stb. —, amelyek sajátos helyzetüknél fogva korábban is nagyobb lehetőségekkel rendelkeztek, a jövőben is kiugró szerepet töltenek be, míg az elmaradók — mivel lassúbb ütemű! a fejlődés — mégin- kább elmaradnak. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan állapot. A gyenge és a fejlettebb gazdasági alappal rendelkező területek közötti '’kiegyenlítődés mellett szálltak síkra megyénk vezetői minden esetben, amikor a távlati tervek elkészítéséről volt szőj s mondhatjuk, hogy ezek az állásfoglalások nem is maradtak hatás nélkül. Lényegében az általunk is vázolt koncepció kapott megfogalmazást a Népszabadság említett cikkében is, amely tényleg csak e téma megismertetésére szorítkozott. Hozzátéve, hogy a megállapításokkal és a terv ismertetésével nem kívánják a településhálózat- fej lesztéséről szóló vitának elejét venni. Sőt e kérdés különféle oldalait mégvilágító cikkek közlésével a közvélemény jobb tájékoztatását akarják elősegíteni a közeljövőben. 1%/ftvel ez a témakör megyénk lakosságát is közelről érinti, s ilypn igény már felmerült, arra törekszünk, hogy a településfejlesztés időszerű és legfontosabb kérdéseiről, az említett távlati keretterv főbb vonásairól tájékoztassuk olvadóinkat. Vasárnapi lapszámunkban — részben a Népszabadság által kezdeményezett vitához is kapcsolódva] — „Előretekintés 2000- re” címmel bővebb terjedelmű cikket közlünk, melyre ezúton is felhívjuk lapunk olvasóinak figyelmét. Szobrot emelnek Bolza József emlékére A világhírű szarvasi arborétum alapjait több mint száz évvel ezelőtt rakta le .szarVasi birtokán Bolza József. A schönbrunni császári parkból és más híres kertekből hozatta a 10— 20 éves fákat óriási földia odúkkal együtt. Ma már ezerhatszáz fajta fa, dísznövény és cserje él a természetvédelmi kertben. A szarvasi arbotérium alapítójának most szobrot emelnek a kert bejáratánál.
