Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
4. oldal 1969. Január 16, péntek Irányítás és közérzet II. Jövedelem, életnívó Amikor a szövetkezet vezetőihez visszaérkeztek a kitöltött közvéleménykutató lapok, arra a kérdésre, hogy az átszervezés óta növekedett-e az élet- színvonala, a legtöbb válasz egyértelmű igen volt. Ez tulajdonképpen a közös gazdálkodás előnyeinek nyílt beismerése, miég azok részéről is, akik egyébként fenntartásaikat hangoztatják. Egy dolgozó tag átlagos részesedése az 1968-as évben 23 162 forint volt. 1969-re 21 ezret terveztek, de már október közepén úgy látszott, hogy elérik az előző évit A megoszlás természetesen távolról sem egyenletes, különösen nem a teljesítménybérezés bevezetése óta. Már pedig, ahol csak mód van az eredményesség mérésére, ezt a bérezési formát alkalmazzák. Akik emiatt a korábbihoz képest hátrányosabb helyzetbe kerültek, azok részéről némi ellenérzés tapasztalható. Ennek jogossága ugyan kétségbevonható. de egy szempontból érthető. Arról van szó, hogy az eredményesebb, tehát jobban díjazott munka nem minden esetben a legnehezebb, a legtöbb fáradtsággal járó tevékenység. Mégis, távlatilag ez a bérezési módszer a legcélravezetőbb, amennyiben joggal feltételezzük, hogy a fizikai erőfeszítést minden területen kiszorítja majd a hozzáértés, a szaktudás, a magasabb fokú képzettség. Női keresetek Figyelemre méltó Ilyen szempontból a nők bérezésének az elemzése. Vegyük alapul az 1968-as helyzetet. Itt a hők egy napra jutó átlagkeresete 67 forint volt, azaz pontosan hússzal kevesebb, mint a szövetkezet egész dolgozó tagságára vetített átlag. Amiben kifejezésre jut, hogy a nők a férfiaknál nagyobb arányban dolgoznak a szakképzettséget nem igénylő munkakörökben. Ám ez a női átlag is igen nagy eltéréseket mutat az egyes munkakörök szerint Az állattenyésztésben dolgozók egy napi átlaga volt a kimagaslóan legmagasabb, azaz 84 forint. (S íme. még ez sem érte el a tagsági átlagot!) Még szembetűnőbb arányt mutat az éves átlag, az állatgondozónők 20 958 forintos átlagkeresete, mivel ezt 219 munkanapra számítva érték el. A nők összesített munkanapjának az átlaga 184 volt. De még az állattenyésztésen belül is szélsőségek mutatkoznak, minthogy a kereseti lehetőségeket továbbra is behatárolják a konkrét beosztások, az eltérő képességek, az igyekezet foka, s talán még a szerencse is. Volt olyan, akinek az egynapi keresete alig haladta meg a 30 forintot, vagy jobbik esetben a 40—45 forint között rögződött, ugyanakkor Tóth Dénesné- nek 223, Tarjányi Máriának pedig 201 forint volt az egy napra jutó átlagkeresete. Az utóbbi 306 napot töltött munkában, egész éven át 63 705 forin- tott kapott kézhez. Napi átlag szempontjából az állatgondozók után a szántóföldön dolgozó ász- szonyok következnek, 69 forinttal, azonban ők töltötték a legkevesebb időt a közös munkában — egy nőre vetítve 138 napot —, éves jövedelmük 9200 forint körül alakult. Így állhatott elő, hogy a konzerv- telep nődolgozói kétezerrel többet kaptak, noha az ő napi átlaguk volt a legalacsonyabb. 54 forint, de munkában töltöttek 205 napot. A napi átlag és a munkában töltött napok száma szerint a kettő között helyezkednek el a kertészetben dolgozók, s így az éves jövedelmet tekintve, a 12 ezer forintos átlaggal az állatgondozók után ők következnek. Libagondozáh elfoglaltsága Kérdés az is, hogy minden esetben olyan magas-e a jövedelme, amilyennek látszik? Tanulságos ilyen szempontból szemügyre venni Varga Józsefék jövedelmét. Férj és feleség együtt 1968-ban 350 libát gondozott Erre az évre 100 forint híján 50 ezer forintot kaptak, amelyből 300 forint volt a „versenypénz” és 900 a föld járadék. A gondozással járó munka azonban olyan leterheltséget jelent, hogy az említett bért mindenképpen két személyre kell számítani. Ahhoz, hogy tojónként 47 tojásos átlagot érjenek el, először is feltétlen lelkiismeretesség szükséges. Télen is fél négykor kelni, s amikor virradni kezd, a szárnyasokat kiengedni az ólból. Ha nincs hó. őrizni, legeltetni kell, s minél hosszabb ideig, mert eredményesebb termékenyülés várható. Közben: répát vágni, tápot előkészíteni, s hidegben a vizet meg is kell melegíteni. Ez mind kézi erővel történik. A libák január közepétől június elejéig tojnak. S nem úgy, mint a tyúk, egy helyre, hanem szanaszét, szerte a legelőn, az udvaron. A tojást össze kell tehát szedni. de ez nem elég, azokat mosni, válogatni és csomagolni is kell. Amikor a tojástermelés tetőzik, az állomány kétharmada is tojik naponta. A szanaszét heverő tojásokat őrizni is kell a különböző kártevőktől, főképpen a varjaktól. Mindez nem napi tíz. hanem olykor 16 órát , is igénybe vesz. Mire költik? Tippai Mihály szántóföldi növénytermesztő brigádvezetőnek a felesége és felnőtt leánya is a növénytermesztésben dolgozik. Menynyi hármójuk összes jövedelme? Vegyük először a családfőét. Havi fix összeget kap. 2600 forintot, ez egész évben tehát 31 200 forint. 1968-ban kapott 10 ezer forint prémiumot, 1969 után is ennyit vár. tehát 6 a közösből máris 41 ezren felül számíthat. Felesége és leánya 7—7 hónapon át dolgozik a növénytermesztésben, mindegyikőjük után 10—10 ezer forint számítható. Máris 61 ezren felüli az összeg. S ha ehhez még a háztáji 20 ezren felüli összjövedelmét vesszük, még mindig igen szerényen számoltunk. Tip- paiék 1969-ben értékesítettek 11 hízott sertést — mindegyik súlya két mázsa körül volt — egy tehenet, egy hasasüszőt, hogy csak a „naggyát” soroljuk fel. Az igaz, hogy a közösből természetbeni jutttatás- ként kapott abraktakarmányt is a háztáji állatokkal etették fel. ez tehát a tsz-től kapott bérből levonandó. A „másik oldalon” azonban ez megjön, másfél- szeresen, duplán — mikor hogyan. A jövedelmek felhasználása távolról sem egységes. Vannak, akik az év közben visszatartott 20 százalékot is kiveszegetik apránként, s ezek nem mindig a legrosszabbul keresők Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ilyenek főleg a régebbi tagok között akadnak. S többnyire azok is ott találhatók, akiknél a „kiadási rovat” első tételeként az ital szerepel. Ám a többségre nem ez a jellemző. Építkeznek, házukat, tanyájukat bővítgetik, tatarozzák. új bútorokat vásárolnak, kiházasítják fiaikat, férjhez adják lányaikat, vagy éppenséggel külföldi utazásokra gyűjtögetnek. S az 1969 év végi állapot szerint van már a tsz-tagok között 17 gépkocsi-tulajdonos is. Föld vásárlásra nincs lehetőség, a takarék- betétkönyvet pedig mások nem látják, nem is tudnak róla, így a presztízs felkeltésére, reprezentációként valami mást kell mutatni. Az autó egyik fokmérője a boldogulásnak, a „kapado- zásnak”. De, főleg a fiatalok esetében, nemcsak az. Könnyen eljutnak a színházba — és valóban el is mennek —. országjáró kör- utakat tesznek. (Folytatjuk) Hatvani Dániel Nincs rá egyforma recept A BÄCS MEGYEI Állami Építőipari Vállalat párt- és gazdasági vezetői, a szakszervezet, nemkülönben a KISZ — szívügyüknek tekintik az ipari tanuló-kép- zés anyagi-technikai és személyi feltételeinek folytonos javítását. A technikai, közelebbről a munkafeltételek színvonalasabbá tételét elősegítette a két tanműhely felépítése. A fiatalok jobb szakmai felkészülését, kereseti lehetőségeik növelését igyekeztek azzal is biztosítani, hogy az utóbbi időben a harmadéves ipari tanulókat — gyakorlati foglalkozásra — jól dolgozó felnőtt brigádokba osztották be. A tanulók kollektívákban szokják meg igazán a vállalati légkört s a brigádközösségbe illeszkedve tanulják meg az alkalmazkodást egymáshoz és a munkafeltételekhez egyaránt. Ez a módszer szinte eleve biztosítékát jelenti annak, hogy a fiatalok a szakmunkásvizsga után a vállalatnál maradnak, s erre van is példa szép számmal. Mindemellett még mindig sok vita van e módszer körül. Előjönnek ezek vállalati tanácskozásokon éppúgy, mint KISZ- értekezleteken. s egyértelműen dönteni a módszer helyessége, vagy ennek ellenkezője fölött — legalábbis úgv látszik — eddig nem tudtak. Célzott erre a vállalati KISZ egyik utóbbi rendezvényén Kuklis Zoltán KISZ-titkár is. amikor ismételten a résztvevők véleményét, javaslatait kérte ez ügyben. HANGZOTTAK IS EL állásfoglalások — persze ezek mindegyike se volt egyértelműen helyeslő, illetve elutasító —, s éppen a felhozott példák többfélesége mutatta, nem is egy. mindenütt egyformán alkalmazh ató recept keresése vezet megoldáshoz, hanem... de erről majd a végén. Varga Lajos, a ceglédi munkahely KISZ-alapszervezetének titkára — az ipart tanulók helyzetével foglalkozva — elmondotta, hogy náluk lg tapasztalható: egyes brigádok nem szívesen fogadják a felszabadult ifjúmunkásokat mert kezdők a szakmában. Milyen problémák adódnak? Ha egységesen alacsony bérre sorolják be őket, elveszik a fiatalok kedvét a munkától, azok nem látják értelmét, hogy igyekezzenek versenyezzenek, törekedjenek jobb teljesítményekre. Joggal. Ha viszont magasabb bért kapnak a felszabadultak, ám nem azt adják a fiatalok, amit joggal elvárnának tőlük a régebbi szakmunkások —. akkor ez a brigád, a befogadók rovására megy. Ügy vélte Varga Lajos, hogy legjobb lepne aa ilyen fiatalokat — négy-hat főt — egy brigádba összefogni, és olyan vezetőt adni melléjük, aki szakmai továbbképzésüket is elősegíti. A kiskunfélegyházi KlSZ-alapszervezet titkára. Vidéki Ágoston szintén gondként említette a harmadéves ipari tanulók, illetve a felszabadultak ügyét. Náluk két ilyen brigád van. Egyikben az egy évvel ezelőtt szabadultak dolgoznak, a másikban az idén végzők. Egyik brigádban a segédmunkások idősebbek, s ez nem szerencsés. Az egy évvel ezelőtt végzettek nehéz helyzetben vannak, mert a normák szorosak, s nem tudnak annyit termelni. Az idén szabaduló brigád erősebb, jórészt kőművesek és három segédmunkás van közöttük... A TITKÄR SZERINT legcélszerűbb lenne csak kőművesekből brigádot alakítani. hogy az erőaránytalanságok miatt ne kerüljenek hátrányba anyagilag a fiatal szakmunkások, Tóth József, a 8. sz. főépítésvezetőség titkára viszont a Széchenyivárosban dolgozó Kovács László szocialista brigád példáját hozta fel. A brigád fele tagja a KISZ-nek, s egészében példamutatóan látják el kötelességüket. Erről a brigádról az újságírói noteszben is van néhány régebbi feljegyzés. A brigádvazető 27 éves. s a kollektíva átlagéletkora 22 esztendő. Tizenhatan vannak, közülük nyolc a szakmunkás, négy a tanuló és négy a segédmunkás. A szakmunkások közül hárman a múlt nyáron szabadultak fel* s ők már harmadévüket Is ebben a brigádban töltötték. Egyikük a brigádvezető helyettese lett már az ősszel. Ezek a most végzett fiatalok „helyben” tudnak összehasonlítást tenni. Harmadéves korukban is megkerestek havi 1300—1400-at. de mint kezdő szakmunkások már 2700-at is! No persze —szocialista brigádról van szó. S ilyenekben a magasabb követelmények emberileg, szakmailag ig kvalifikáltabb ifjúmunkásokat érlelnek —. a szocialista szellemű közösségben, LEHET következtetéseket levonni a néhány példa alapján is. Egyet lehet érteni Kuklis Zoltán vállalati KISZ-titkár álláspontjával, aki úgy fejtette ki. hogy a munkakörülmények, szeméyi feltételek ismeretében minden munkahelyen a cél* szerűbb, az ott sajátos megoldást kell választani. AZ a cél — mondotta —. hogy a fiatalok jól érezzék magukat, megtalálják helyüket a brigádban. Valóban ez a lényeg. Tóth István Gépben a tojások A kecskeméti és a duna- vecsei keltetőállomásokon megkezdődött a csibekeltetés. A kecskeméti keltetőállomáson több mint 40 ezer tojást keltetnek a gépek. Az első naposcsibék értékesítését január végén kezdik meg. A kis jószágok nagy részét a háztáii gazdaságokban nevelik majd fel. A KÖJÁL első, jubileumi évkönyve Hasznos — és nem kizárólag szakemberek számára tanulságos — kiadvánnyal jelentkezett a Bács-Kiskun megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, amikor félezer példányban az érdeklődők rendelkezésére bocsátotta első évkönyvét. Indokolja a publikációt az a körülmény is, hogy a közegészségügyi — járványügyi szervezet most ünnepli fennállásának 15 éves jubileumát. A csaknem másfélszáz oldalas kötet előszavában Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese értékeli az állomás jelentőségét, szerepét a szemléletformáló egészségügyi propagandatevékenységben, a kiadványról szólva pedig megállapítja, hogy az sokoldalúan és népszerűén mutatja be megyénk helyzetét az egészségügynek ebben az ágában. Az évkönyv jó egvhar- madát kitevő közlemény ismerteti az állomás 15 éves működését. Berencsi Mí/umcos TÖRTÉNETEK ségiil vehetem a vén satrafát. Paul Turner.’’ A bankjegyet a kereskedő a lányának adta. A hölgy azonnal beadta a válókerese- A római idegen- riporternek kijelen- tét. Paul Turner forgalmi konferen- tette: „Meglátni és volt az a férfiú, aki cián követelte egy megszeretni egy- őt néhány héttel feleségül dik.” („A Herald’ New York) részvevő: „Az ide- mást egy pillanat azelőtt genforgalom szó- műve volt. Mind- vette, mára . feltétlenül ázonáltal először szükséges az összes mégis meg kellett romok azonnali re- szoknunk egymást” ,, noválása, azért, („Dagbladet", Egy beszélgetés hogy azok romok Stockholm) alkalmával a lenmaradjanak 99 gyel Silberstein pro(.,11 Giornale d*ita- FjdV kereskedő fesszor így szólt lia", Kóma) Denisónban (USA) Eddington angol * a pénzét számolva csillagászhoz: „EdMalmöben a 77 felfedezett egy 20 dinpton professzor éves Arne Lund- dolláros bankjegyet, úr. Ön az egyike a berg feleségül vet- amelyen a követke- három embernek te a 69 éves Mariá ző jegyzet volt ol- aki érti a relativi- Svendsent, aki csak- vasható: , „Ez az tás elméletét.” Lát- nem 50 éve a ház- utolsó pénzem. Most va Edd.ington két- vezaiőnöje. Az ősz- vagy felköthetem kedő a'rckifeiezését, hajú vőlegény egy magam. vagy. fele- Silberstein profeszszor hozzáfűzte: „De Eddington professzor úr, ön túlságosan szerény.” — „Egyáltalán nem, szó sincs szerénységről” — válaszolta Eddington, „csak nagyon szeretném tudni, ki a harma(,.Unsere Zeit’ Essen) „Mi egy opera?” kérdezte Los Angelesben a játékvezető egy vetélkedőn. Egy fiatal hölg\i, néhány pillanatnyi gondolkodás után. így fogalmazta meg a választ: „Az opera az. amikör valakinek tőrt döfnek a hátába, és az áldozat nem vérzik, hanem énekel.” (E. RJ György dr. cikke a francia egészségügy vázlatos keresztmetszetét adja, miközben figyelmet ébresztő összehasonlításokat tesz az ottani és a hazai orvoslétszám, a leggyakoribb halálokok, illetve az általános higiéniai helyzet közt, a mondanivalót számos statisztikai táblázattal egészítve ki. Bakai Borbála dr. Lakitelek közegészség- ügyi helyzetéről ad áttekintést. Felmérésében más hazai településekkel egybevetve vizsgálja a község népesedési és lakásviszonyait. Harsányi István dr. a megye szociális otthonaiban szerzett élelmezésegészségügyi tapasztalatokról számol be. Az évkönyv teljes anyagának, sajnos, még címszavakban való 1 felsorolására sincs ehelyütt lehetőségűink. Csupán említést tehetünk az ipari szennyvizek vizsgálatáról Szóló, a májgyulladás fellépését megyénkben tárgyaló, Vagy a Kecskeméti Konzervgyárban a bőrgombás meg. betegedéseknek ' hatékony üzemhigiéniai módszerekkel való csökkentését ismertető közérdekű közleményekről. Jogosnak tartjuk azt a reményt, hogy ezt a hézagpótló kezdeményezést a jövőben rendszeresen követik tjiajd a KÖJÁL sokrétű tevéken vségével foglalkozó évköínyvek. J.T.
