Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
Nemzetközi együttműködés A csehszlovákiai ELEKT. get is megtekintették, A ROSVIT-cég 5 tagú kül- megállapodás szerint a döttsége — amelyet Jozef gyárak szakemberei igye- Mesáros igazgató vezetett keznek jobban megismer- — a közelmúltban látoga- ni a két vállalat termékeit, tást tett a VBKM EKA azok műszaki színvonalát gyárában. A vendégek há- és javaslatot tesznek a fejrom EKA-telepet, közöt- lesztés szakosítására. Ez tűk a kalocsai gyáregysé- azért lenne hasznos, mert PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE kedvező együttműködés esetén mind a csehszlovák, mind a magyar gyár csökkenthetné a párhuzamos fejlesztés költségeit és gyorsíthatná a fejlesztés ütemét. Megvizsgálják termékeik szakosításának lehetőségeit, s ezzel a nagyobb sorozatok gyártását meg tudnák oldani. Összeállította: Nagy Ottó Magyar-holland közös vállalkozás Előkészületek Mélykútion Nagyszabású beruházás, ba kezd a mélykúti Új Élet Termelőszövetkezet. Devizahitelből holland rendszerű szarvasmarhatenyésztő telepet létesít. Ezzel ismét jelentősen továbbfejleszti az állattenyésztését. Alapos számítások, közgazdasági elemzések előzték meg a program elkészítését. A cél: a legkorszerűbb technológiá. val, olcsóbb és több hús előállítása. A közös gazdaság távlati fejlesztési terve szerint a legfőbb ágazat az állattenyésztés lesz. A fejlesztési programon belül már megoldott az iparszerű sertéshizlalás és pecsenyecsirke- nevelés. Ezek mellett a szarvasmarha-tenyésztés • döntő szerepet játszik a termelésszerkezetben. Ez utóbbi eddig veszteséges volt Átlagosan 3—4 millió forinttal kevesebb az évi bevétel ebben az ágazatban, mint a kiadás. Az állam, mint ismeretes, segítséget nyújt a szarvasmarha-tenyésztéshez. Január 1-től ez a támogatás növekszik. Ezzel már megszűnne ugyan a vesztesége a termelőszövetkezetnek, de az előrelépést a jelenlegi tartási viszonyok, az elmaradott technológia akadályozza. A szövetkezet meg akarja oldani a két legjobban elterjedt betegség, az úgynevezett Bang-kór- — amely az elvetélést okozza —, valamint a tbc felszámolását Az exportnál ugyanis ma már olyan igények vannak, hogy csak egészséges állományból származó hízómarhákat vásárolnak. Korszerű technológiával, a betegségek felszámolásával előnyökhöz jut a közös gazdaság. Az elvetélések csökkenése növeli a szaporulat arányát és ennek már egymagában is döntő szerepe van az önköltség csökkentésében. Az a törekvése a szövetkezetnek, hogy legalább évi 3500—3700 liter tejet adó tehénállományt alakítson ki. Évenként több mint 500 hízott marhát bocsátana ki a telep, s ennek 90 százalékát exportálnák. A telepen 612 tehén számára létesülne épület. Külön ellető istálló, mesterséges borjúnevelő, 400 férőhelyes hízómarha-istálló tartozik a létesítményhez. Épül hozzá zöldtakar- mány-tároló, kukoricaszárító, és tároló. Ezenkívül a tejkezelés is a legkorszerűbb módon történik. A költségszámítások szerint még az idén csaknem 140 ezer dollárt tudnának visszafizetni a devizahitelből. A következő évekre hasonló, vagy ennél magasabb összeg szerepel a listán. A Mezőgazdasági Beruházási Vállalattal együttműködve a termelőszövetkezet máris megkezdte a létesítmény építésének előkészítését. Maga az épület magyar tervek szerint készül. Az építkezés rendkívül gyors, hiszen összeszerelhető panelekből történik, úgyhogy ez év május 1-től már részben működne. K. S. Készül a részletes tervdokumentáció. Szombati Sán- dorné, a Mezőgazdasági Beruházó Vállalat megyei ki- rendeltségének műszaki rajzolója a szakosított telep hízómarha-istállójának alaprajzán munkálkodik. Egyértelmű az a megállapítás, hogy az eddigi biztosítási rendszerek, illetve módozatok jól szolgálták a mezőgazdasági nagyüzemek igényeit ési kiegyenlítő szerepüknél fogva segítették a bővített újratermelést. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a biztosítás az állam kárfedezeti funkciójának része. Szükség van azonban a vagyonbiztosítás továbbfejlesztésére, hiszen az igények e tekintetben is változnak. Jelenleg vita folyik, miként lehetne előrehaladni a témában. A Biztosítási Szemle című folyóirat elmúlt évi különszámában teljes egészében a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosításának továbbfejlesztésével foglalkozik. Az új forma bevezetése előtt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és az Állami Biztosító Főigazgatósága megállapodott. Eszerint az új biztosítási módozatokat az Állami Biztosító nyereség nélkül kalkulálja, műveli, a lebonyolítási költség 8 százalék, amennyiben ezen felül nyereség jelentkezik, annak kérdésében a TOT és az ÁB együttesen dönt. Ez a megállapodás azért is jelentős, mert tartalmazza azokat az alapelveket, amelyek alapján előre lehet jutni, összeegyezteti a termelőszövetkezetek üzemi és társadalmi érdekeit. Az Állami Biztosító, miután nyereségre nem törekszik az üzemi érdek- nyereségen keresztül történő kifejezésében nem érdekelt. Az Állami Biztosító érdeke viszont, hogy az említett 8 százalékon túlmenően, a termelőszövetkezetek biztosítási rendszere úgy alakuljon ki, hogy szerepét Vita a mezőgazdasági biztosítási rendszerről az üzemek életében a legmesszebbmenőkig betöltse. Egy megjegyzés még ide kívánkozik: az Állami Biztosító dolgozóinak nincs nyereségrészesedése. Miről folyik leginkább a vita? Csak néhány témát említek itt: a biztosítási díjnak, mint költségtényezőnek helye és hatása az önköltség alakulásában. A biztosítási kockázatok és a saját üzemi biztonsági alapok összhangjának megteremtése. Az üzemek igénylik a differenciálást, a szűkebb, bővebb körű, alacsonyabb, magasabb díjú kockázatokat tartalmazó módozatok bevezetését, esetleg csak teljes károkra vonatkozó forma kidolgozását, a növénybiztosítás kizárólagosságának megváltoztatását. Kérik a díj igazságos elosztását az üzemek között, a kockázat nagysága, a káresetek gyakorisága és mennyisége alapján. Igen eltérő a vélemény a minden kockázatra kiterjedő termésbiztosítással kapcsolatban. Eddigi gyakorlatunk szerint a kenyérgabonára — az állami gazdaságoknál kísérleti jelleggel a gyümölcsre — köthető termésbiztosítás. A kenyér- gabonánál 3 év, a gyümölcsnél öt éé átlagtermését garantálják. Egyes vélemények szerint a termésbizto- sítás rendkívül nagy kockázat és az intézetek a kár- kifizetést nem bírják anyagi fedezettel. Más álláspontok szerint a mezőgazdaságban a termésátlagok általában emelkednek, tehát az intézetek kockázata ilyen értelemben nem olyan nagy és megvalósítható esetleg olcsóbb díjjal is a termésbiztosítás. A gyakorlatban kell ezt kipróbálni és akkor dönthetünk. Meggyőződésünk, hogy állandó tökéletesítéssel elérhető a Cél,-,:-,. Az állatbiztosítás jelenle© formája elősegítette a nagyüzemi állattenyésztés megalapozását Mégis egész rendszerét erős kritika érte. Az igények inkább a nagyértékű tenyész-, igás- és hízóállatok, továbbá a fertőző betegségek elleni biztosítást sürgették. A B iztosítási Szemle említett száma érdekes ismertetést tartalmaz egyes országok mezőgazdasági biztosítási gyakorlatáról. Ebből megállapítható, hogy nálunk a mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosítása korszerű. A változtatás mégis szükséges, mert az üzemek differenciálódnak, az igények változnak. Az új gazdaságirányítási rendszer szabályozóinak hatására a termelési szerkezet is módosul. Mindezt követni kell a biztosíási rendszernek. A továbbfejlesztés központi kérdése, hogy az üzemi érdekhez még jobban alkalmazkodjon a biztosítás, ugyanakkor a társadalmi érdek is érvényesüljön. Az Állami Biztosító Főigazgatósága szélesebb körben akarja megvitatni a fejlesztés lehetőségeit, ezért az említett folyóirat különszámát megküldte a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, területi szövetségeknek. Ezenkívül a pártbizottságoknak ég tanácsoknak is. Kéri az érdekelteket, hogy tegyék meg észrevételeiket. Tar Jenő Születésnapja: 1970. január 1. Intranszmas. Intermetall, Agromas, Közös vagonpark. Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank — íme néhány a szocialista országok nemzetközi munka- megosztását szolgáló több, mint húsz vállalkozás és szervezet közül. Az úi év első napján új „anyakönyvi kivonatot” állítottak ki a testvéri országok gazdasági együttműködésépek újszülöttjéről. az „Interkémiáról”. Ezen a napon kezdte el gyakorlati tevékenységet a Német Demokratikus Köztársaság nagy ipari centrumában Halle-Saalleban az új nemzetközi szervezet, amelynek megalapításáról 1969. július 17-én írták alá a megállapodást Moszkvában. A hat aláíró állam. Bulgária. Csehszovákia, Lengyelország. Magyarország, az NDK és a Szovjetunió azt a célt tűzte az „In- terkémia” elé. hogy — amint a megállapodásban olvashatjuk — „a lehető legteljesebb mértékben kielégítse a megállapodó felek szükségleteit kitűnő minőségű könnyű vegyianyagokból”. A megállapodás szövegével a szovjet vegyipari minisztérium nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályán ismerkedtem meg. A KGST-országok — ahogy a minisztériumban elmondották — a könnyű vegyianyagok rendkívül széles választékát gyártják, többek között növényvédőszereket. sízintetikus festőanyagokat, segédanyagokat a textilipar, a bőr-, papíripar számára, himikátoikat a polimerek gyártásához stb. Egy-egy ország szükségletei a hasonló anyagokból viszonylag nem nagyok. Ezért gazdasági szempontból igen előnytelen, ha minden állam létrehozza a termelésükhöz szükséges szakvállalatokat. Az „Interkémia” éppen azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa a hat, szocialista ország „kis-vegyiparának” további fejlődését az ésszerű szakosítás alapján. Az új szervezet hatáskörébe tartozó feladatokat három csoportra oszthatjuk. Az „Interkémia” javaslatokat dolgoz ki a tervek egyeztetésére, a termelés szakosítására és kooperációjára. Az „Inter- kémia” munkatársai döntik el, milyen termékfajtákat előnyös gyártani egy-egy országban, hol gazdaságosabb új gyárakat építeni, vagy racionálisabban kihasználni a már működőket. A második feladatcsoport a tudományos-műszaki problémákra, és mindenekelőtt a termelés műszaki színvonalának fejlesztésére vonatkozik. Az „Interkémia” bonyolítja le a rendszeres és az eddiginél lényegesen mélyrehatóbb információcserét. tanulmányozza a nemzetközi eredményeket. Az ..Interkémiával” kötött megállapodásaik alapján a szocialista országok érdekelt tudományos szervezetei egy sor kutatómunkálatot végeznek el a „kis-vegyipar” teűletén. Másrészről az érdekelt tudományos intézmények is megbízást adhatnak az „Interkémiá- nak” különböző problémák kidolgozására. A harmadik feladatcsoport új szakaszt jelent a testvéri országok közötti gazdasági együttműködés formáinak fejlődésében: az „Interkémia” ugyanis az első olyan nemzetközi szocialista szervezetek egyike, amely a részt vevő orszár gokban közvetlen befolyást gyakorol az adott területet érintő külkereskedelmi politikára. Az első időkben az alapító országok viselik a szervezet költségeit. A megállapodás azonban fokozatosan átmenetet ír elő_ azoknak a szolgáltatásoknak a megtérítéséhez. amelyeket az „Interkémia” a különböző minisztériumok. hivatalok, vállalatok, intézetek megrendelésére teljesít. A továbbiakban a szervezet áttér a teljes önelszámolás rendszerére, azaz önmagát „tartja el”. Az „Interkémia” vezető szerve a Tanács, amelyben minden részt vevő ország delegációval képviselteti magát. Minden küldöttség csak egy szavazattal bír. A tanács határozatai csak azokra az országokra vonatkoznak, amelyek érdekeltnek érzik magukat az adott feladat megoldásában, s nem kötelezők a tartózkodó tagokra. Még néhány szót a szervezet „székhelyéről”. Halle-Saalleról. A város húsz kilométerre fekszik Lipcsétől, egv sor kiváló, az ország határain túl is ismert vegyipari nagyüzem körzetében. jJ. Akimov
