Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
Szakosodé BNV A HUNGEXPO belföldi rendezvényei közül jelentőségében a Budapesti Nemzetközi Vásár emelke. dik ki. Május 22-től június 1-ig 260 ezer négyzetméternyi területen a külföldiek mellett több száz magyar vállalat, szövetkezet, intézmény ismerteti termékeit, tevékenységét. A jelentkezésekből máris nyilvánvaló, hogy a BNV területe ezúttal is szűknek bizonyul: 1970-ben is számos jelentkezőt kell majd visszautasítani. A nyitvatartás alatt 5 szakmai napot rendeznek, amelyeken a szerszám, gép-, a jármű- és garázsipar, a gépgyártás, a műszergyártás, a híradástechnika, a számító- és irodagépek, a fűtőberendezések, az építő, és útépítőgépek, a bánya-, a víz- és mezőgépek szakemberei, továbbá az élelmiszeripari, a műanyagipari, a csomagoló- és vegyipari gépek, a textilgépek és a könnyűipari termékek, illetve gépek specialistái adnak majd egymásnak találkozót. Harmincmillió forintot kap az iparfejlesztési alapból a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyáregysége fejlesztéséhez — döntött a közelmúltban a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ezzel együtt 120 millió forintos beruházást valósit meg a vállalat a félegyházi üzemben 1975-ig, és lehetővé teszi, hogy újabb 500 ember munkát találjon itt. Röviden így lehetne összefoglalni a határozatot, ami lázas munkára késztette a VSZM kiskunfélegyházi gyárának irányítóit. Az üzem vezetői munkaidő alatt és után, vasárnaponként elkészítették a bővítés előzetes terveit. Az elképzeléseket fekete bőrkötésű dosz- szié őrzi. Mintha csak egy diplomamunka lenne, amibe minden felkészültségét beleadta szerzője. — Többről, egy gyár teljes átrendezéséről van szó — igazít ki Pataky Árpád, a gyáregység igazgatója. — A negyedik ötéves terv végére, amikor 320 millió forintra emelkedik az évi termelési értékünk, megkétszerezzük a termelésünket. Ehhez megfelelő berendezéseket, például 12 NDK-gyártmányú bakelit-fröccsöntő gépet szerzünk be, új technológiai eljárásokat honosítunk meg. Ennél is nagyobb fejlesztéssel számolunk a hőre lágyuló műanyagok feldolgozásánál. Az elavult, öreg gépeket korábban is fokozatosan kicseréltük, de nem növeltük a berendezések számát. Most ötven újabb gép vásárlását tervezzük. — A ráfordítási költségek hogyan oszlanak meg az építkezések és a gépi beruházások között? — Az építkezésekre 38 millió, a gépek vásárlására 60 millió forintot költünk. Ezenkívül energiaszolgáltató állomást létesítünk, közművesítünk, korszerűsítA fejlesztés diplomamunkája jük a külső és belső szállításokat, modernebbé alakítjuk át a laboratóriumokat. S természetesen, nagyobb lesz a fürdő, öltözőépület, új konyha és étkezőhelyiség készül. — A vállalat és a megyei tanács vb között létrejött szerződés előírja, hogy gondoskodjanak a munkát keresők foglalkoztatásáról. — A nők elhelyezkedését eddig is számottevően segítettük. 1975-ig további ötszáz embert veszünk fel, amellett, hogy fokozódik a termelékenység. A műanyagipar fiatal, előretörő ágazat. A gyártmányainknak — mintegy 1200 féle termék a bakelit kapcsolóktól a porszívók gégecsöveiig — van és lesz is piacuk, mivel olcsóbbak és praktikusabbak a fémeknél. Arra törekszünk, hogy megtartsuk vevőinket, illetve újabb partnereket szerezzünk. A tervezett létszámnövekedést főleg szakmunkástanulók képzésével kívánjuk elérni, ezért bővítjük a tanműhelyünket. Jelenleg 140 tanulónk van, a számuk a következő években megkétszereződik. Tíz éven belül szakmunkás dolgozik minden nagyobb gépünknél. H. F. Az idén átköltözik a felvételen látható, most készülő csarnokba a bőre lágyuló műanyagokat feldolgozó üzemrész. 1975-ig pedig kétszeresére bővül ez a csarnok. (Pásztor Zoltán felvétele) Változó változó követelmények szabályozók Az éves tervek végrehajtását, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — tervutasításak helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpolitikát — évről évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Egyes szabályozók módosítását emellett működésük tapasztalatai is indokolttá tehetik. Ameny- ryiben ugyanis a gazdaság fejlődése bármely ponton lényegesen eltér a tervezettől, az ilyen jelenségek végső soron arra utalnak, hogy egyik, vagy másik szabályozó nem elég hatékony. A szabályozók 1970. évi változásai összefüggnek mind a tervcélokkal való összhang követelményével, mind pedig azokkal a negatív jelenségekkel, ellentmondásokkal, amelyeket az eddigi működésük váltott ki. Az elmúlt két évben a legtöbb bírálat a bér- szabályozás rendszerét érte, amely hozzájárult a létszám gyors növeléséhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mechanizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdekében esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért olyan bérszabályozási rendszert vezettünk be, amely az átlagbér-színvonalat maxi. málta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az egy főre jutó részesedést, illetve annak növekedését a legkönnyebben a létszám bővítésével lehet biztosítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyorsan és folyamatosan emelkedett — 1968-ban 4 százalékkal, 1969. I—X hónapban 3 százalékkal — az alapbérek mérsékelten, a termelékenység pedig legkevésbé! Az egy főre jutó termelés 1968-ban egy százalékkal emelkedett. 1969- ben viszont egy százalékkal visszaesett. Az 1969- ben bevezetett módosítás — az R-nyereségrész kiszámításánál a tényleges bérszínvonalat kell figyelembe venni — hatástalan maradt. Most már erőteljesebben módosítani kellett a bérszabályozást és a vállalatok érdekeltségét. Az 1970 -ben életbelépő új bérszabályozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel könnyíti a bérszínvonalnövelést, másrészt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszám- csökkentés vállalati szempontból hátrányos következményeit. Ennek megfelelően az 1970. évi bérszínvonal-növelést — 4 százalékos plafonon belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bérköltségként elszámolható), az 1970 évi létszámemelés bértömegének 33 százalékát adóként kell befizetni, s ez az összeg egyidejűleg az R-nyereségrészt csökkenti- Ha a vállalat dolgozóinak létszáma 1970. ben csökken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százaléka az R- nyereségrészt, részesedési alapot növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékeli a létszámnövekedést, s közvetett módon hat a munkatermelékenység javulására. A termelékenység gyorsabb ütemű növekedését változatlanul fékezi az a tény, hogy az élőmunka ma még aránytalanul olcsóbb, mint a technológiát korszerűsítő fejlesztés. 1969-ben kiéleződött *az az ellentmondás, amely a belkereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt. A belkereskedelmi vállalatok részesedési alapja jelentős mértékben függ a készletek alakulásától, ami objektíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan áremelkedéssel — növeljék részesedési alapjukat. Az érdekkonfliktus kiküszöbölésére 1970-től a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968— 1969. évi átlagkészlet figyelembevételével osztják fel a fejlesztési és a részesedési alap között, az 1970. évi készlet — annak növekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nyereségrészt. A készletek és a választék kívánatos mértékű növekedését emellett hitelkedvezménnyel is előmozdítják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem érdekeltsége és lehetősége a forgalom bővítéséhez, a fogyasztói igények teljesebb kielégít téséhez. 1969- ben mind a termelői, mind a fogyasztói árrendszerben bővítettük a kevésbé kötött és a szabadárak érvényesülési körét. 1970- ben ilyen árformaváltozásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emelkednek — az állati termékek felvásárlási árai s egyidejűleg csökken az állattartás beruházásainak, illetve megszűnik a mező- gazdasági gépjavítások állami támogatása. A fel- vásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az állattenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 százalékos — jövedelmezőségi szintjét, s jobban érdekeltté tegyg a gazdaságokat az állattenyésztés fejlesztésében, a hozamok és az értékesítés növelésében. Végeredményben az állapítható meg, hogy a szabályozók módosítása részben a konkrét 1970. évi tervfeladatokat — a belső ellátás javítását, szocialista gépimport növelését, elhasználódott gépek nagyobb arányú pótlását, rekonstrukciók megvalósítását — kívánják előmozdítani, másrészt olyan nem újkeletű'gazdasági feladatok, tevékenységek — munkatermelékenység, állattenyésztés —■ ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. G. I; Dr. Burger Kálmánné: A MEZŐGAZDASÁG SZEREPE a népgazdaság növekedésében (Kossuth Kiadó) A mezőgazdaság szerepével a szocialista népgazdaság fejlődésének egészében még keveset foglalkoztak t- írja a szerző. E hiányt igyekszik pótolni — nagy tényanyagra, széles körű vizsgálatra alapozott — könyvében dr. Burger Kálmánné. Rámutat arra, hogy a népgazdaság többi ágának fejlődése sem független a mezőgazdaság fejlődésétől. Ennek szem előtt tartásával részletesen elemzi a mezőgazdaság fejlődését és szerepét az iparosításban a felszabadulástól napjainkig. Nemzetközi áttekintést ad a mezőgazdaság munkaerő- és eszközellátottságának, a termelés mennyiségének és termésátlagainak alakulásáról. Részletesen elemzi a mezőgazdaság esz. közigényességét, az arra ható tényezőket hazánkban. Behatóan foglalkozik a mezőgazdasági árak és jövedelmek alakulásával, az árolló változásával. Véleménye szerint — az állami támogatás jelenlegi rendszere helyett — távlatilag az ipar és a mezőgazdaság közötti árszínvonal különbségek kiegyenlítődése kívánatos. DÖNTÉSI MODELLEK II. (Közgazdasági és Jogi Kiadó.) A gazdasági döntések megalapozás sa, a mennyiségileg meghatáro-ji*tó folyamatok pontosítása, az eszközök és célok egybevetése nem nélkülözheti a matematikai szemlélet kifejlődését. A közgazdászok körében erősödik az a felismerés, hogy a matematika módszereit fokozottabban kell alkalmazni mind az elméletben, mind a gyakorlatban. A matematika — a modell alkotáson keresztül — a közgazdaságtudomány egyik legfontosabb módszerévé lépett elő. A modellek megfogalmazása, a számítások elvégzése nem ördöngösség. Azok számára, akik nem rendelkeznek matematikai előképzettséggel, vagy idegenkednek a numerikus módszerek alkalmazásától erre specializálódott és megfelelő számító- gépparkkal rendelkező intézmények' (ilyen megyénkben a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főiskola) sietnek segítségre. A szerzői kollektíva — a Közgazdaság- tudományi Égyetem Gazdaságmatematikai Tanszéke — által bemutatott modellek kpzül a beruházások gazdasági hatékonyságáról. az ipartelepítési tervkoncepciók megfogalmazásáról készített példák elsősorban területi irányító szerveinknél dolgozó közgazdászok megalapozottabb döntéseihez járulhatnak hozzá; A keresletkutatásról, a készletgazdálkodásról, a forgóeszközök hitelfinanszírozásáról, a takarmánytermelés, vásárlás és csere problémáiról felállított modellek pedig gazdálkodó szerveink, vállalataink, mezőgazdasági üzemeink részére adhatnak eredményekben is megmutatkozó segítséget. A könyv a korábban megjelent — és várakozáson felüli sikert aratott — Döntési modellek I. — folytatása. A modellgyűjtemény megjelenése komoly hozzájárulás a matematikai szemlélet^meghonosításához, elterjesztéséhez, a gazdasági gyakorlatban; forgatása pedig — remélhetően — javuló eredményekben tükröződik majd. A grafikonokkal, ábrákkal színesített könyvet közgazdászok, mérnök-, és agrárközgazdászok, valamint matematikusok figyelmébe ajánljuk.
