Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

8. oldal 1970. Január 14, szerda 89 százalékuk meggyógyul Égető kérdés: a gyógypedagógiai oldatás feltételeinek javítása Myfair Lady Szomorú, de elhallgatha- atlan és még egyelőre fel- erítetlen eredetű kísérő- slensége a modem, civili­áit társadalmi fejlődés­ek, hogy folytonosan nö­vekszik az értelmileg fo- yatékos kiskorúak száma, aj nos, országunk, me- yénk sem kivétel. Mintegy 2 és fél ezerre tehető Bács megyében az értelmi fogyatékosok száma. Közülük 300 gyógyítha- atlanul sérült, a többi vi- zont gyógypedagógiai ne- eléssel képezhető. 65 szá- alékban enyhébben sérül­ik, tehát speciális iskolai ktatással jól nevelhetők lebilisek), egyharmad ré­sük azonban annyira fo- yatékos, hogy eredményes yógyításuk általában csak ítézeti környezetben re- íélhető (imbecillisek). (A sérülések okáról nincs ontos képünk. Egy 950 mulót érintő felmérés datai szerint 54 százalé- uk öröklött jellegű, 17 sázalékuk a szülők alko- olizmusával és egyéb kör- yezeti ártalmakkal hozha- i összefüggésbe, a többi sülési sérülésből, gyer­ekkori járványokból vagy gyéb betegségekből ered.) A képezhető értelmi fo- j yatékosoknak 87 százalé- a iskolaköteles, s 3 szá- alékát alkotják az általá- os iskolai tanulók teljes :tszámának. Ez megegye- ik az országos átlaggal, legyénkben a könnyebben irült gyermekek iskoláz- itása kilenctized részben íegoldott (ezzel második elyen állunk országosan megyék között!), ellen­en a 700-ra tehető súlyo- abban sérült közül csak lig több, mint négyszázan apnak képzést. A gyógypedagógiai okta­tás helyzete megyénkben igen sokat javult az utób­bi években. ,z önálló intézetekben 150 zázalékkal nőtt meg a ta- ulók létszáma, és az ál- ílános iskolák mellett 4—5 ve létesített kisegítő yógypedagógiai osztályok- an is egyre több fogyaté- ost nevelnek. , ják a gyógypedagógiai ok- ! tatás korszerűsítésének ügyét, és az utóbbi időben keletkezett határozatok, | tervek alapján úgy tűnik, hogy a negyedik ötéves terv meghozza a kívánt vál­tozásokat. A kecskeméti nevelőott­hon 100—110 fővel több gyermeket befogadó — koedukációra alkalmas — új épületének létrehozása még ebben az évben meg­kezdődik, tervbe vették egy 130—140-es létszámú új ott­hon építését is. A további tökéletesítés jelentős részben a szak. képzett nevelők alkalma­zásától függ. Sajnos, ebben Bács-Kiskun a legutolsó a megyék között: a kisegítő osztályokban 9 százalék, az önálló iskolákban 20, de még a kecskeméti intézet­ben is csak 41 százalék a szakképzett nevelők ará­nya, s úgy tűnik nem is fog jelentősen megnöve­kedni, ha csak társadalmi ösztöndíjakkal, letelepedé­si segélyekkel, gyors lakás­juttatással nem kedveznek a fiatal gyógypedagógusok­nak. Hogy a gyógypedagógiai intézetek és osztályok ok­tató-nevelő munkája mégis színvonalasnak mondható megyénkben: a jelenlegi szakemberek és képzettség nélkül is rendkívüli lelki­ismerettel, türelemmel dol­gozó nevelők munkájának köszönhető. Az utóbbi négy évben 371 tanuló fejezte be ta­nulmányait a megye gyógypedagógiai osztá­lyaiban, s 89 százalékuk munkára alkalmassá vált. Olyan biztató adat ez, amely méltán vált ki elis­merést, s egyben fokozott anyagi támogatást, társa­dalmi összefogást igényel a gyógypedagógia emberi ér­tékeket mentő, nemes ügyé­nek. Szabó János A magyar filmbehozatal anyagi nehézségei és szem­léletbeli óvatoskodása mi­att egyik-másik nagy hírű film iránti érzelmünk úgy is alakulhatna, mint a pa­lackba zárt szellemé kisza­badításával kapcsolatban, ö is egyre nagyobb jutal­mat ígért gondolatban a szabadítónak, mígnem a hiábavaló várakozásba any- nyira beledühödött, hogy a végén már halállal fenye­gette. A My fair Lady vi­lághírű filmváltozata olyan sokára és olyan özönű rek­lámfény után érkezett el hozzánk — különösen vi­dékre —, hogy most már nem is érdekes, közönség- sikere roppant mérsékelt. Persze, sokkal valószínűbb, hogy nincs kedve az embe­reknek csaknem négy óra hosszat moziszéken szoron- gani, még ilyen látványtö­meg kedvéért sem, nem is beszélve a dupla helyárról. Meg kell mondanom, őszinte örömet érzek emi­att. Kevés felháborítóbb Kalocsai miniatűrök Passuth, Jókai: igen, Juhász Ferenc: nem Helyszín: a 127. számú könyvesbolt. Ünnep utáni csend. Hiába, kiürültek a pénztárcák! Érdemes ki­csit körülnézni az ízléses, tiszta üzletben. — Melyik könyv fogyott legjobban? Gyors a válasz: — Pas­suth. Ég Jókai, természe­tesen. A polcon sorakozik Ju­hász Ferenc mutatós, szép kötete, az Anyám. Kérde­zem, ezt vitték-e? Íme a válasz: — Nem nagyon, egyet-kettőt. Felesleges lenne, mesz- szemenő következtetést le­vonni ebből a parányi tényből, csupán megemlí­tettük. A folyóiratok sem kellenek A központi hírlapárus­nál először azt kérdezem: hány Forrást kaptak leg­utóbb? — Tizenkettőt. — Mennyi fogyott el belőle? — öt. — Van remény ar­ra, hogy még a többit is eladja? — Nem sok. Ezután a többit kérde­zem: — Kortárs, Üj írás? Nagyvilág? Kissé kedvet­len a válasz: — Nem kel­lenek azok sem. Kettő, három ha gazdára talál. Amint rovom a latya­kos, havas utcát, egyre csak ilyeneken jár az eszem: van itt Kalocsán Irodalmi társaság, van sok — talán száznál is több — tanár, orvosokról, műsza­kaikról, diákokról nem is beszélve. Ilyen kevés len­ne köztük is az irodalom iránti érdeklődés? Egy előítéletről A művelődési központ sokat átélt öreg épület. Gazdái mindent elkövet­nek, hogy széppé, vonzóvá tegyék. Változatos a prog­ramjuk is. Látogatójuk mégis kevés. Valaki azt mondta erről: sokan rang­jukon alulinak érzik el­jönni ide. Régen ipartes­tület volt ez a ház, amo­lyan kocsmaféle hely, s azóta sem sikerült az igé­nyesebbek számára is el­fogadhatóvá tenni. Messze van, a lehető legrosszabb helyen a vá­ros szélén, csúnya környe­zetben. Részben érthető is hát ez a húzódozás. Mégis megkockáztatjuk a kér­dést: nem érné meg még­is, hogy közelebbről is megismerkedjenek az itt folyó munkával azok, akik tartalmasabb, változato­sabb szórakozásra, műve­lődésre vágynak? Hátha eloszlana végre a régóta meglevő előítélet? dolog van a művészetben az igazi remekművek meg­hamisításánál, Shaw Pyg- malionjával pedig ez tör­tént. A szikrázóan elmés, kegyetlenül csúfolódó ko­média élét csipkefátyolba bugyolálta a feldolgozás, a gondolkodtató értelmet száműzte belőle a nagyon kedves, de a mű eredeti lé­nyegével kibékíthetetlenül ellenséges zene, életteli, giccs a történetben 7s, a kivitelezés nem hamisított, sőt, mert Czukor kitűnő íz­lésű, nagy mesterségbeli tu­dású rendező, remekműve­ket' alkotott a maga ele­gáns, könnyű műfajában. A My fair Lady esetében viszont minden bevett esz­köz, Audrey Hepburn cso­dálatos és Rex Harrison előkelő játéka, a koreográ­fia ötletgazdagsága, a tech­pompás jellemei operettfi­gurákká bájolódtak. A My fair Lady valósággal ki­fosztotta a Pygmaliont. Ha a hamisítás nagyon jól sikerül, nemcsak bosz- szantó, de veszélyes is. A My fair Lady fülbemászó muzsikájával, happy endjé- vel lassan elfeledteti a Pyg­maliont: nemigen játszot­ta magyar színpad, amióta operett — vagy ahogy meg- szépítően emlegetni szok­ták — musical-változata is létezik. Ezért aztán megbo- csáthatalan, hogy nagyon jó a film. Mert jó. A magyar szár­mazású Georges Czukor vi­lágéletében mestere volt a látványos hatáskeltésnek, igazolják ezt korábbi, nagy kasszasikerű rendezései, a Kaméliás hölgy, az Elfúj­ta a szél, a Gázláng, és a többi. Csakhogy ezek eseté­ben már ott lappangott a nicolor színvarázsa, mind, mind rossz ügyet szolgál, mert valóságos művészi ér­téktől idegeníti el a nézőt. Nagyon elszomorítónak tartom a My fair Lady dia­dal útját. Sz. J. Vadászok kezdeményezése A Tolna megyei vad­gazdálkodás fejlesztésének 7 évre szóló távlati tervét tárgyalta meg vasárnap Szekszárdon a vadásztár­saságok megyei küldött- közgyűlése. A közgyűlés elhatározta: javaslatot ter­jeszt a MÉM és a MA- VOSZ elé, melyben sürge­tik az erdő- és vadgazdál­kodási törvény mielőbbi megalkotását. Ez az állapot azonban orántsem kielégítő. Az gyetlen bentlakásos inté­st, a kecskeméti, 141-es ítszámú diákotthona na- yon szűkös az ' imbecilli- sk számához képest. Az ikola, annak ellenére, ogy 3 éve bővült 8 tan­íremmel, helyhiánnyal űzd, nincs tornaterme, ;m a ^fogyatékosok képzé­shez nélkülözhetetlenül üükséges műhelye. A diák- tthon annyira zsúfolt és gészségtelen, hogy koedu- ációról szó . sem lehet, pp ezért az imbecillis leá- yok megfelelő oktatása slenleg lehetetlen. A Ba- ín, Kiskunfélegyházán, kiskunhalason működő ön- lló gyógypedagógiai isko- ík mellett Bácsalmáson, zsákon, Jánoshalmán, Kis- unmajsán, Kiskőrösön, íunszentmiklóson és Sza- adszálláson is szükség mne hasonlókra. Tovább ellene szélesíteni az álta- ínos iskolák mellett mű- ödő kisegítő gyógypeda- ógiai osztályok hálózatát i, noha ilyen minden köz­égben működik — Akasz­6. kivételével — ahol a ogyatékos gyerekek lét- záma eléri a 10-et. Megyénk oktatás. és j gészségügyének irányítói [landóan napirenden tart- I 24. — A menetrendszerű já­rattal induljon el. Testőr útitársát saját belátása sze­rint válassza meg. Minél kevésbé hívja föl a figyel­met magára, és erre a tás­kára — simogatta meg sze­retettel a kazetta oldalát Schellenberg, — annál jobb lesz magának is. meg en­nek a holminak is. Itt, a fogantyú mellett van a rob­banószerkezet kapcsolója. Kivédhetetlen veszély ese­tén tépje föl ezt a tapaszt és fordítsa el a kapcsolót... Schellenberg észrevette, hogy Kreutzer keze alig észrevehetően megremegett, s elnevette magát. — A robbanás csakis a doboz tartalmát semmisíti meg. különben zajtalan, és önre is veszélytelen. Egyéb­ként akkor is ez történik, ha valaki nem a zárba való kulccsal próbálkozik. De azért nagyon szeretném, ha minden körülmények kö­zött eljuttatná ezt a do­bozt a rendeltetési helyére. Tartalma pedig épp annyi­ra fontos magának, mint a feje. Így hát igyekezzék, nehogy elveszítse ezt vagy amazt... Ha Kreutzer tudja, mi van a dobozban, minden bizonnyal megérzi a fasisz­ta birodalom teljes össsze- omlásánák előszelét. Schel­lenberg ugyanis nem célta­lanul áldozott annyi erőt és energiát arra. hogy meg­felelő technikai fölszerelt­séggel lássa el az SD köz­ponti és a birodalom ha­tárain túli kémhálózatát. Mire Kreutzer visszaérke­zett Franciaországból, Schellenberg utasítására már mikrofilmre rögzítet­ték a megtorló fegyver ké­szítésének legfontosabb ál­lomásait. s a hozzá tartozó leglényegesebb műszaki rajzokat, terveket. A fekete irattáskának álcázott pán­céldobozban már ott lapul­tak a filmtekercsek a V—1, a V—2 fegyverekről, a re­pülőbombákról. a Százlábú első változatairól, valámint a sugárhajtású bombázók első kísérleti példányairól. Amúgy ez volt a hármas számú páncéldoboz, ame­lyet az SD kémfőnöke Boh­rain—Himmler együttes uta­sítására készített el. Az el­ső két kazettát a fenti tar­talommal Schellenberg már átadta a birodalmi kancel­láriának és az SS birodal­mi vezérének. — Szerény megbízásomat ne úgy vegye, hogy ez ke­vésbé fontos, mint peene- mündei küldetése volt — bocsátotta útjára Kreut- zert Schellenberg. * Meglepően távozott Kreut­zer a birodalmi biztonsági főhivatal épületéből. Ami­kor a szolgálati étterem moslékát szállító furgon el­hagyta a főhivatal belső ud­varát, senkinek sem jutott vona eszébe az a gondolat, hogy a kocsi egy küönleges rekeszében ott szorong az SD kémfőnökének futára testőrének, von Borsig SS­hadnagynak kíséretében, akinek mellét a peenemün- dei sikeres akcióért Schel- lenbergtől csak az imént kapott vaskereszt díszí­tette ... A Berlin—Bécs menet- rendszerű repülőgépen Kreutzer kényelmesen szür­csölgette a légikiasaszony által felszolgált feketét, miközben az úi akció rész­letein tépelődött. Semmi kétsége sem volt. afelől, hogy Schellenberg valami különleges szándéktól ve­zérelve bízta meg futárfel­adattal. De miért épp őt szemelte ki újra? Bár igaz, Schellenberg említette, hogy ez a kis csomag, melyet Ostmarkba (— Ausztria ná­ci elnevezése, melynek for­dítása = keleti tartomány — a ford.) kell vinnie an­nak a küldetésnek része, amelyet Kreutzer még Pee- nemündében kezdett . el. Vajon ez a fekete táska nem valami „lélektani mágnes", amelynek az a feladata, hogy magára von­ja az ellenség figyelmét? — merült föl a százados­ban a rémült gondolat. Bármint is van. Kreutzer- nek most saját személyére ég a táskára egyaránt ügyelnie kell, miközben csakis magára számíthat. És a legkisebb félrelépés az életébe kerülhet. Kreut­zer nem is gyanította, mi­lyen közel járt az igazság­hoz. Amikor Schellenberg Kreutzert az osztrák ma­gashegyvidéki tó. a Salz- kammergut körzetébe küld­te. két. egymással párhu­zamos feladatot is állított maga elé. Mindenek előtt megbízható helyre akarta juttatni a mikrofilmeket, s egyúttal ki akarta tapasz­talni mennyire esik az el­lenséges kémhálózat figyel­mén kívül az általa kivá­lasztott útvonal. Természe­tesen Schellenberg nem kockáztathatta meg legjobb embereinek elvesztését, ezért minden intézkedést megtett, hogy Kreutzert ne érjék kellemetlen meglepe­tések. A századossal szó szerint az utolsó percben, már a repülő lejáróján közölte az SS futárja azt a címet, ahová el kell juttatnia a fekete ■ táskát. Kreutzer ar­ról is már a repülőtéren szerzett tudomást. hogy Bécsbe kell repülniük, ami­kor egy SS-küldönc a ke­zébe nyomta a jegyeket. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents