Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

1MB. deeewber B, kedd 3. oldal Tüzelő soron kívül a centenáriumra Világszerte lelkes vissz­hangra talált az a felhívás, amelyet a kommunista és munkáspártok 1969-es nem­zetközi tanácskozása inté­zett a kommunistákhoz, a haladás és béke válameny- nyi harcosához, hogy mél­tó módon ünnepeljék meg Lenin születésének 100. év­fordulóját, Űjabb és újabb milliók csatlakoztak a közelgő Le- nin-centenárium ünnepsé­geinek előkészületeihez.: Ezek messze túlterjednek a j kommunista- és munkás- j mozgalmak keretein. I Vannak esetek, amikor saját hibájukon kívül — mások mulasztása miatt — kerülnek egyesek kellemet­len helyzetbe. így járt Kecskeméten a Nagykőrösi utcában ötszáz ember, aki­nek otthonában most a hi­deg az úr, mert az ígért gáz. illetve gázkészülék nem érkezett meg. Mit te­hetnek ilyenkor a bajba­jutottak? Csak éppen a fű­höz és fához nem mennek el — orvoslást keresni problémájukra. így jutot­tak el szerkesztőségünkbe a Nagykőrösi utcaiak, s foglalkoztunk ügyükkel már két ízben is. Ám addig is. amíg gond­juk végleg megoldódik, el kellene valahogy űzni a hideget a lakásokból, ame­lyek fűtésére nem vásárol- [ tok szenet és fát a korsze­rűbb gázfűtésre várók. Csakhogy a TÜZÉP-nél és \ a fuvarozónál sem lehet | gyors sikerre számítani — ; panaszolták. Felkerestük hát az illetékeseket. A megyei TÜZÉP-válla- j latnál azt a választ kap- ' tűk, hogy korlátlan meny- { nyiségben van tüzelő. A te- ■ lep vezetője, Magyar Fe­renc elmondta, hogy külö­nösen a környékbeli fal­vakból jönnek rengetegen szállító járművekkel tüze­lőért. Hétfőn is 130 ezer forintos forgalmat bonyo­lítottak le. Ára mindemel­lett a Nagykőrösi utca la­kóinak bármilyen mennyi­ségben gyorsan kiszolgál­nak lengyel haldex szenet, pécsi és dunaújvárosi iszap­szenet. tatai brikettet és fát is tudnak hozzá adni. Kiss D. Zoltán, az Uni- ver Szövetkezet fuvarozó szolgálatának vezetője el­mondta. hogy valóban ne­hezen tudják a megnöve­kedett szállítási igéhyeket kielégíteni. Ám feltétlenül segíteni akarnak a Nagy­kőrösi utcaiakon, ezért azt tanácsolta, hogy egy-egy ház lakói egyszerre adják be szénmegrendelésüket. Ily módon csoportosítani tudják azokat, s ez esetben vállalja, hogy három nap alatt az utca fagyoskodó lakóinak tüzelőjét leszál­lítja. A fenti ígéreteket az ut­ca lakói nevében köszön­jük. M. a Éllel nappal dolgoznak az utakon (Folytatás az 1. oldalról.) vezetője. Szeli Lajos főin­téző a következőket mond­ta: — A pályafenntartás és a forgalom dolgozói szom­baton vívták meg az első igazi hócsatát. A nagy pely- hekben hulló hó eltömte a váltókat, amelyeket szinte állandóan tisztítani kellett, szombatról vasárnapra vir­radóra a munkások benzin­lámpákkal, lángszórókkal pörkölőkkel melegítették fal a váltókat, így tudták biztosítani a közlekedést. Hétfőn az újabb havazás is­mét próbára tette a MÁV dolgozóit, akik már 24 óra óta egyfolytában dolgoznak. A szombat-vasárnapi több órás késés után hétfőn csupán a miskolci gyors késett 60 percet, a többi vo­nat 15—30 perces késéssé érkezett Kecskemétre. A te- herszerelvények, köztük aa exportszállítmányok átme­nő-- forgalmát biztosították; igaz hogy ezek a vonatok több órát késtek. Hétfőn a MÁV állomáson már egy dömper is segített a hóel­takarításban. G. G. Máshol sem jobb a helyzet Úgy tűnik, a zord idő nem kíméli Európa egyet­len zugát sem. Észak-Olaszországon, és a csizma déli dombjain jeges szél söpört végig. Amire még alig volt példa, hó hul­lott olyan déli fekvésű vá­rosokban mint például Ba­ri. Münchenben vasárnap mínusz 16 fokot mértek. Ennél is hidegebb volt Ba­jorország más tájain. Csehszlovákiában napok óta tartó szakadatlan hó­esés súlyos gondokat oko­zott a közlekedésben. Ke­let- és Közép-Szlovákiában számos vonat vesztegel a síneken. Negyven centiméteres hó hullott Dél- és Közép-Len­| 'jyelországban. Az ország- { úti hótorlaszok magassága ; néha eléri a másfél métert is. ; A jugoszláviai Szarajevo- I ban hetven centiméteres hő hullott; Zágrábban 25 centi­métert, Belgrádban pedig 15 centimétert mértek Svédország lakóit vasár­nap rekordhideg üdvözölte* az északon fekvő Karesuan* dóban mínusz 41 Celsius- fokot, a stockholmi nem­zetközi repülőtéren mínusz 24 fokot mértek. Az Egyesült Államokból érkező jelentések arról ad- j nak hírt hogy a középnyuga« | ti államok többségét vastag [ hótakaró fedi. Ott ahol hő-' | nem esett, a viharok okoz- 1 nak gondot a lakosságnak. 50 - 25 Kecskeméten a hóval Közúti Vzenfi VSfTatot tölti meg a teherautót. Két évforduló szálai szövődnek össze mostaná­ban a tudatunkban. Az egyik a Magyar Tanács- köztársaság bukását követő tragikus események vonulata, a másik a felszabadulás ugyancsak ziva­tarokkal terhes, de mégis felemelő érzést sugalló időszaka. Amikor olvasgatjuk az 50. évforduló sötétbe hajló lapjainak történetét, erőt vesz rajtunk a szo­rongó érzés. Mennyi drága emberi érték, virág­zásnak indult alkotókedv, kibontakozó tehetség ment azokban a vészterhes hónapokban, majd évek során veszendőbe. A Magyar Tanácsköztársaság fiatal forradalmárai, lelkes néptribunjai szinte robbanásszerűen alkották meg művüket, lázas siet­séggel hozták létre a szocialista vívmányokat, mintha tudták, érezték volna, hogy nem lesz ide­jük a kibontakozásra. Gyermekeket indítottak nya­ralni a Balatonhoz, palotákat népesítettek be sze­gényekkel, hogy enyhítsék a lakásínséget, bevezet­ték a nyolcórás munkaidőt, kiterjesztették a beteg­ségi és balesetbiztosítást az összes munkásokra és alkalmazottakra, szülési szabadságot, táppénzt biz­tosítottak az anyáknak, amire nem volt még példa a munkásasszonyok életében... Egy új társadalmi rend alapjait kezdték lerakni, egy új társadalom körvonalai bontakoztak ki rövid idő alatt Ezt a bizakodó alkotókedvet, derűs jövőről álmodó, de érte cselekedni, harcolni « kész tett­vágyat törte ketté az ellenforradalom dühödt rém­uralma. Buday Dezső, Berkes Ferenc, Simon Ist­ván, Reismann Sándor, a félegyházi Héderi Antal, Mdrtonfy Ernő és sokan mások pusztultak el értel­metlenül, oktalanul. Szinte csodáljuk, hogy maradt még erő utánuk is, amely szinte a föld alól tört elő, hogy megújítsa önmagát. Csak egy pár szál virág volt ez eleinte a mártírok sírján, aztán mun­kásösszefogássá sarjadt, sztrájkokká, majd háború- ellenes fegyveres akciókká növekedett. S mindig mennyi áldozat: Kulich Gyula, Schőnherz Zoltán, Rózsa Ferenc... S karácsony előtt lesz 25 éve, hogy meghalt Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pataki Ist­ván, Pesti Barnabás, majd másnap a nyilasokkal vívott tűzharcban esett el Stollár Béla újságíró és 23 társa. Tulajdonképpen sohasem szakadt meg ez a láncolat, habár folyton igyekezett széttépni a fa­siszta rendőrterror, a spiclik és beépített ügynökök siserehada. Busi Vince, a korán elhunyt kubikos, majd újságíró mesélte, hogyan igyekeztek kiját­szani Kecskeméten is ezt az éber elnyomóappará­tust. Nemegyszer lebuktak, de mindig újrakezdve szervezték a pártot, a mozgalmat, És már ott is vagyunk gondolatban az 50. éo- f or dúló után a 25. évfordulónál, amelyről — külön­böző formában — oly sok szó esik mostanában. Elemezzük a hadieseményeket, megszólalnak a szemtanúk, a „veteránokká” előlépett akkori fiata­lok, büszkeség és megdöbbenés keveredik szavaiké ban: „Hogy elrepült az idő!'’ — sóhajtanak. De nem érnek rá bánkódni ezen. Ök vannak most a munka sűrűjében és élvonalában, példát kell mu­tatniuk és átadni a sok-sok tapasztalatot, mert nyomukban lépkednek már az új fáklyavivök, a mai fiatalok... Az 50. és a 25. évforduló nem választható el egymástól. És törekedni is kell ennek tudatos vál­lalására, az összefüggések megértésére. Nem szabad, hogy a 25. évforduló örömteli pillanataiban elfe­ledkezzünk arról a másikról, amelynek ez sok te­kintetben következménye és folytatása. A tragikus eseményekbe torkollott múlt nem mond ellent a kedvezőre változott jelennek. Gyö­kerei onnét táplálkoznak, és új nedveket, új gon­dolatokat, szerény mértéktartásra intő tapasztala­tokat koznak el az idők távolából számunkra. F. TÓTH PÁS Tiszták lesznek a járdák... Ilyenkor télen, hófúvások idején legtöbbet talán az országutak állapotáról írunk: van akadály, nincs akadály, járhatók az utak, vagy nem. Hiba lenne azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a gyalo­gosok, bent a városban milyen utakon járnak, el­takarítják-e a havat a ház- felügyelők, a háztulajdono­sok, gondnokok stb. Sajnos azt kell monda­nunk: sok háztulajdonos mitsem törődik a járda ál­lapotával, s csupán az ab­lakon át nézi, hogyan buk­dácsolnak a járókelők a hóbuckákon, a megfagyott, jeges úton. Ezúton is fi­gyelmeztetjük a kötelessé­güket elhanyagolókat, hogy nemtörődömségük esetleg komoly baleseteket okoz­hat, amiért a szabálysérté­si törvény értelmében el­járást indíthatnak ellenük, büntetést szabhatnak ki rájuk. Nem szándékunk azonban az ijesztgetés, csupán a kötelesség lelki­ismeretes teljesítésére hív­juk fel a mulasztók figyel­mét. — Mi a helyzet a bérhá­zaknál, a házfelügyelők el­látják-e feladatukat, szok- ták-e ellenőrizni őket ebből a szempontból, s milyenek a tapasztalatok? Ezzel a kérdéssel fordultunk Sike Ferencnéhez, a kecskeméti IKV házkezelőségének he­lyettes vezetőjéhez. — Mi csak jó tapasztala­tokról számolhatunk be. Ez talán annak is köszönhető, hogy még októberben ösz- szehívtuk a kecskeméti bér­házakban dolgozó nyolc­van házfelügyelőt és tájé­koztattuk őket, hogy a jár­dák eltakarításával kap­csolatban ne kövessenek el mulasztást, mert annak kö­vetkezményei lehetnek. Fel­hívtuk a figyelmüket arra, hogy lelkiismeretesen, pon­tosan — ha kell napjában többször is — takarítsák le a járdákat, szükség esetén homokkal, hamuval szór­ják le a síkos felületet. | — A napokban tettünk egy körsétát, s megállapít­hattuk, hogy az októberi eligazítás nem volt ha­szontalan. Tisztán, járható állapotban találtuk a bér­házak előtti járdákat — folytatja Sike Ferencné. Majd arról, tájékoztat, hogy nem csupán eligazították a házfelügyelőket, hanem el­látták őket a szükséges fel­szereléssel is. Gál Sándor Felhívás A Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felhívja a város lakosságát, az intéz­mények, vállalatok vezetőit, hogy az ingatlanuk előtt hú­zódó járdák takarításáról, a síkosság megszüntetéséről gon­doskodjanak. Tájékoztí^ásul közli a vb azt is, hogy a fel­gyülemlett hómennyiséget a | szeméttelep mellett levő terü- I letre kell szállítani. A telep { megközelíthető a Halasi úton | és a Szentgyörgyi Ferenc ut­cán át. Egyben kéri a vb a 1 gépkocsitulajdonosokat, hogy a lehetőség szerint ne parkí- | rozzanak a belvárosi utakon, ; mert ezzel akadályozzák a hó- i kotró gépek munkáját. Népszerű a közétkeztetés Ülést tartott a járványügyi bizottság Fontos és érdekes témák szerepeltek a Bács-Kiskun megyei Közegészségügyi Járványügyi Bizottság szo­kásos negyedévi ülésén, amelyet tegnap délelőtt tar- j tottak meg Kecskeméten, a KÖJÁL székhazában. Elsőnek Tóth Károly, a Bács-Kiskun megyei Ven­déglátó Vállalat helyettes igazgatója szólott a válla­lat közétkeztetési tevékeny­ségéről. Elmondta, hogy az utóbbi évtizedben a közét­keztetés iránti igény a ko- ! rábbinak mintegy a tízszere­sére emelkedett. Sajnos, a vendéglátó üzemek bővíté­se, az alapterület növelése mindezzel egyelőre nem tud lépést tartani. A vállalatnál néhány hó­napja alkalmazott egészség - j ügyi szaktanácsadó haté- ! ! kony munkájának, felvilá- I gosító előadásainak is kö- j 1 szűnhető, hogy jelentősen javult az üzemi higiénia, a munka egészségesebb felté­telek közt folyik. A vendéglátó vállalat 160 üzemegysége közül az öt cukrászüzem, sajnos, mos­toha körülmények között kénytelen munkáját végez­ni. Épp ezért a legfőbb fel­adatok egyike: ezek mielőb­bi korszerűsítése. Bessenyi István, a MÉ­SZÖV osztályvezetője a me­gye szövetkezeteinek az elő­fizetéses étkeztetésben való részvételét ismertette. Hangsúlyozta, hogy ezt évek óta fontos feladatként kezelik. Amíg 1960-ban az igény — főleg faluhelyen — egészen minimális volt, a mezőgazdaság szocialista átszervezése e tekintetben is előnyös változást hozott. Ez bizonyítja, hogy az 1960. évi 168 ezer adaggal szem­ben, az idén már 800 ezer előfizetéses menüt hoztak forgalomba. Szorosan összefügg a té­mával dr. Harsányt István­nak, a KÖJÁL járványügyi felügyelőjének a beszámo­lója a megyében előfordult ételmérgezésekről. Az elő­adó elmondotta, hogy ebben az évben november végéig Bács-Kiskun megyében ételmérgezésben 23 eset kapcsán 172-en betegedtek meg, s közülük 47-en szo­rultak - kórházi ápolásra. Három esetben volt 30 sze­mélynél többet károsító tö­meges mérgezés; két eset­ben gomba, két esetben pe­dig permetezőszerrel kezelt zöldségféle volt a kiváltó ok. Halálos ételmérgezés ebben az évben nem volt, s a legutóbbi másfél évtized­ben is csupán hét ételmér­gezéssel kapcsolatos halál­eset következett be. í. T.

Next

/
Thumbnails
Contents