Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

1W9. decem b,er 85, csütörtök

5. oldal

Nálunk meleg van

AZ ELŐCSARNOK olyan, akár egy elosztóhely. Szemben ajtók, balra folyosó nyílik. A terem levegőjét szappan illata hatja át, s az egyik kinyíló ajtó résein — a fürdőszobából a forró víz gőze is kiáramlik. Két-három éves csöppségek, és 6—7 éves kicsinyek várakoznak érthető türelemmel a sorukra, az egyikük sárgás-barna mackót szorongat a kezében, többen mintha csoportba verődnének — de kevés a jele az ilyen életkorú gyerekekre jellemző nyüzsgésnek. Ahogy közeledünk hozzájuk, néhányan felkapják a fejüket, és egy-két lépést tesznek felénk, illetve hátra. Az egyenruhájuk tiszta, kifogástalan, mégis valami szomorú érzést ébreszt. Azonos, kék Pajtáskötény van mindegyikükön. Mintha az egyformán mért szeretetet jelképezné a viseletűk. Pedig az itt dolgozó nevelők — nappali és éjszakai beosztásban — kü- lön-külön másképpen igyekeznek bánni valamennyiőj ükkel, hiszen nagyon jól tudják, hogy akkor a legigazságtalanabb az ember, ha mindenkihez egyforma. Egyiküknek elég egy szemhunyorítás, hogy megértse a szándékot, másokat vi- «■ont gyakran kell nógatni.

A megnyugtató szavak és határozott mozdulatok vezetnek csak célra például annál a fiatalnál, aki a kicsinyek közül

— Igen. Nagyon.

Benézünk a hálókba, mosdókba. Rend, szépen 'letakart ágyak, tisztaság — az államtól kapható gondoskodás tárgyi feltételei. Mielőtt távoznánk, megállunk az egyik, fürdésre előkészített csöppségnél.

— Mi a neved?

— Sziliczki Sarolta — vágja rá vékony hangon, anélkül, hogy kéretné mamagát.

A felügyelőnő biztatja:

— Énekelj nekünk, tudod, a „Kecskebékát”.

Sacika egy kicsit töpreng, majd meglepetésszerűen áthárítja a feladatot rám:

— Énekeld el te! — aztán mégis felegyenesedik (egy karossszékben ült) és rákezdi.

A KECSKEMÉTI Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben húsz újabb állami gondozott található jelenleg. A helyzetük átmeneti, rövid időn belül egyéb intézetekbe, vagy nevelőszülőkhöz kerülnek. Veszélyeztetett környezetből mentették ki őket, olyan családoktól hozta el valamennylüket a gyámügyi hatóság, akik nem képesek gondoskodni sem a test, sem a személyiség egészséges fejlődéséről, az emberré formáló nevelésről. Az intézet a szükségeshez mérten kicsi, az idén több mint 1700 lakójuk

A kecskeméti intézet pillanatnyi lakói.

ülő helyzetében is kimagaslik. Homlokába csüngő haja alól mereven néz ránk, az az érzésünk, hogy semmi sem tudná most eltéríteni ezt az egyenesbe feszülő tekintetet.

— Hogy hívnak, fiam? Állj fel szépen!

% A kamaszon viseltes felöltő, elnyűtt

sál, szakadozó nadrág. Egy pillanat, és az intézet igazgatójának a karjai már a vállán nyugszanak.

— Honnan jöttél?

— Kunszentmiklósról.

— Mit kerestél ott?

— A nagymamámnál voltam.

— Hány éves is vagy?

Az igazgató karjai alatt, annak ellenére, hogy látható erővel igyekszik tartani a testet, megállíthatalan remegés kezdődik.

— No, csak nyűgöd an.

Két és fél percbe telik, amíg az előtörő érthetetlen dadogó hangok után kibukkan az felfogható válasz:

— Tizenhat.

_— Szóval te vagy az, aki elszöktél tőlünk. Hát, vesd csak le a kabátodat, nálunk meleg van. (A fiú idegrendszere beteg, nem is itt lenne a helye.)

A TANULÓSZOBÁBAN pillanatnyilag hárman ülnek a padokban. A hetedik osztályos P. Ica önként kérte a felvételét az intézetbe. Élénk mozgású kislány, mostani válaszai alapján nem merném állítani, hogy szellemi fogyatékos, pedig a gyógypedagógiai iskolába jár.

— Hogyan kerültél ide?

— Volt, amikor nem kaptam otthon enni, és amikor egyszer betörte a fejem az apám, kiugrottam az ablakon és jelentkeztem. (A gyámügyi hatóság képviselőjéhez szaladt vérző homlokkal, a szülők iszákosak.)

— Amíg otthon voltál, megünnepeltétek a karácsonyt?

— Igen. A szobában fenyőfa állt, és tele volt édességgel. Csak nem volt szabad szedni belőle.

— Ajándékot is kaptatok?

— Nem, Egyszer éjjel, amikor mindenki aludt, én a fa alá feküdtem, és hullott rám a szaloncukor.

— Mi történne, ha kiadnának a szüleidnek?

A szeplős orrocska fölött kétoldalt felgörbülnek a halvány szemöldökök:

— Inkább elszöknék a nővéremékhez.

— örülnél annak, ha az idei karácsonykor látogatók jönnének hozzád valamelyik gyárból?

Némi szünet után;

volt. A gyerekek félve érkeznek meg, hiszen csupán a jövő bizonytalanságát érzékelik. Otthon bár verték, dolgoztatták, éheztették őket, mégis „megszokottbiztonságos” volt a helyzetük. Itt az első mozdulat a megnyugtató simogatásé, máskor a karbavevő becézgetésé, majd kimondhatatlan meglepetés következik: a melegvizes fürdő.

AZ_INTÉZET lakóit több mint egy éve alkalmakként meglátogatják az Alföldi Cipőgyár Tyereskova szocialista brigádjának az asszonyai. A mostani karácsonykor sem feledkeztek meg a gyerekekről. Ismét érdeklődtek a családok kitaszítottjai, száműzöttei iránt. Nem jöttek üres kézzel. Kis csomagokban édességet hoztak. Akadt gyerek, aki rögtön felbontotta a tasakot, mások sokáig szorongatták, s volt, aki csak nagy unszolásra vette át az ajándékot, s nyomban visszavonult. Egy kislány a brigádvezető, Altorjai Andrásné ölébe kapaszkodott és csimpaszkodva, fölfelé nézve mohón kérdezte:

Anyuci, ugye te vagy az én igazi anyucikám?

AZ ESEMÉNY az ünnep előtti napokban játszódott le, hiszen, a szocialista brigád tagjait is várta otthon karácsonykor a család. Altorjainé sajnálkozik:

— Sajnos, minden látogatáskor másokat találunk, pedig a szívemhez nőtt ez a kislány.

Az intézet igazgatója, Juhász Gyula örül a kialakult kapcsolatnak, de hozzáteszi:

Mi nem agitálunk senkit, hogy kijöjjön hozzánk. Ha erre valamelyik üze- mi kollektíva vállalkozik, szívesen vesz- szük, hiszen örömet szereznek a gyerekeknek, akik telve vannak szeretetvá- rassal.

A GYERMEKVÉDŐ otthon lakói számára rövid félórás házi ünnepséget rendeztek szerdán a déli órákban. A csöppségek birtokba vettek öt ládányi játékot, színes mackókat, falovakat, csörgőket bor- és gumilabdákat. A családok védtelen kivetettjei hasonlítanak ahhoz az úszásban elfáradt emberhez, aki végre valamiféle szilárd támaszt szeretne tud- ni a talpa alatt. A cipőgyár asszonyai ilyesfajta megnyugtató érzést keltettek fel az állam gondozottjaiban. S ez akkor is megérte, ha csak egy óráig tartott.

Halász Ferenc |

Dúsabban terített asztalok

Felszólalás egy 1968-as

évelejei párttaggyűlésen:

— Szerintünk az elnök meg a vezetőség szórja a pénzt. Nem kellene annyi mindenbe belefogni, sok a beruházás.

Az elnök; — Bízom benne, hogy nálunk marad a serleg.

Ugyanaz a felszólaló egy évvel később a zárszámadási közgyűlésen:

— Rosszul ítélkeztünk. Igaza volt a vezetőségnek. Kezdeményezéseikért dicséretet érdemelnek. Érdemes volt fejleszteni az állattenyésztést, a kertészetet, jól gyümölcsöznek a befektetések.

Szebellédi Nándor, az érsekasanádi Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke:

— 1967 decemberében jöttem ide, éppen két esztendeje választottak meg a termelőszövetkezet vezetőjévé. Fűtött a lelkesedés, sok tervem volt, amit azóta nagyrészt sikerült a vezetőséggel és a tagsággal együttműködve megvalósítani. A betegség okozta kényszerpihenő után úgy éreztem, újjászülettem. Akkoriban, karácsony tájékán nagy viták voltak

jukból, elkészítették a telepítési programot 150 hold vegyes gyümölcsösük lesz. Ebből 50 hold meggy és ugyanennyi kajszi már kész. Hátra van még 50 hold dió, melyben köztesként őszibarackost telepítenek. Mire a dió termőképes lesz, addigra az őszibarackos leterem. Csaknem 200 holdon telepítenek új erdőt.

Egy sor kezdeményezés született még a homok hasznosítására. Háromszáz holdon lencsét termesztenek, s holdanként 20 mázsa búzatermés értékének megfelelő hüvelyest nyertek az idén is.

A víz ellen úgy vették fel a küzdelmet, hogy szövetségesükké is tették. Az árterületen nagyobb termést adott a kukorica. 170 holdon kertészkednek a Dunavölgyi Főcsatorna mellékén. Öntözik az egész területet.

OLCSÓBB,

GYORSABB

Az építőbrigádot eredetileg azért szervezték, hogy a gyorsan gyarapodó állatállomány részére férőhelyet létesítsenek.

Az igények azonban lakásépítést is követeltek. A gyorsan növekvő brigádlétszám lehetővé tette, hogy két év alatt 50 családi otthont építsenek a helyi és környékbeli termelőszövetkezeti gazdáknak. Ezenkívül egész sor állattenyésztőépületet és telepet létesítettek, színeket, hollandi ágyakat építettek.

A hetventagú brigád vezetője technikus, tehát tervez is. Nem egyszer előfordul, hogy amit az egyik este elhatároz a vezetőség, az másnap este már papírra 'vetve ott van az elnök asztalán.

Jóval gyorsabban és olcsóbban építkeznek a brigád közreműködésével, mintha külső kivitelezőt vennének igénybe. Csak egy példa: A jelenlegi irodaházat 24 munkanap alatt készítette el a brigád. A régi épület felújítása és az új szárny építése tehát rekordidő alatt történt.

daságban is foglalkozott baromfival. Érsekcsanádon elmondta a gazdáknak eddigi tapasztalatait. Sikerült meggyőzni őket. Most már itt is mintaszerű a baromfi- tenyésztés. Hároméves

szerződést kötöttek az egyik állami gazdasággal jércenevelésre. Az idén 30, jövőre 140, 1971-ben pedig már 200 ezer jércét adnak át húszhetes korukig felnevelve. Az idén egyedül a baromfi annyi jövedelmet ad, mint 1966-ban a szövetkezet összes egyéb bevétele volt.

— Jelenleg nincs ennél jobb üzlet — mondja az elnök. — Segíti a fejlesztést, hogy összefogtunk a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattal, ők adják a keveréktakarmányt, nemcsak a baromfihoz, hanem az egész állatállományhoz.

A baromfitenyésztéshez hasonlóan fejlődő ÜzemDékán Kálmán főkönyvelő: MCE, TORMA

— Növekedett a jövedelem, bőven tartalékolunk jövőre is.

nálunk. Arról, miképp lehetne gyorsabbá tenni a gazdálkodás fejlesztését. A tagság, amikor megválasztott, csak előlegezte a bizalmat. Bizonyítani kellett, hogy ne csalódjanak bennem és a vezetőség többi új tagjában sem.

És az új vezetők bizonyítottak. Az elmúlt évi eredmények alapján a szövetkezet a bajai járás legjobb gazdasága lett és megkapta a tanács vándorserlegét.

Az elnök betegsége előtt a tataházi Petőfi Termelőszövetkezetet vezette. Akkoriban az ország minden részéből szívesen látogattak

Molnár István kőműves- brigádvezető: — Még több lakást szeretnénk építeni

águnk a tartósító részleg. Tízszer annyit el tudnánk adni a savanyúságból, mint amennyit készítünk. Ecetes tormánk iránt külföld is érdeklődik. Nemrég az egyik külkereskedelmi cégtől levelet kaptunk, amelyben arról érdeklődik, hogy tudnánk-e tőkés piacra is szállítani?

A termelőszövetkezetnek több mint félezer tagja van. Ebből csaknem 200 Inyugdíjas, járadékos. Az idén tízszer annyi fiatal dolgozik a gazdaságban, mint 1967-ben. Az átlagéletkor az utóbbi két esztendőben tíz évvel csökkent.

Ez sok mindent tükröz, legfőképpen azt, hogy a szövetkezetben mindenki megtalálja boldogulását.

Az idei karácsonyi asztal bőséges terítéket kaphat az érsekcsanádi gazdáknál. A közösből származó, szeméSZÉL, VÍZ

Az érsekcsanádi Búzakalász területéről néhány évvel ezelőtt azt mondták: — Felét elviszi a szél, másik felét meg a víz. Ez a községben ismert mondás utal a homokra, meg a Duna menti árterületre. A termelőszövetkezet földjének aranykorona átlaga 7,8 holdanként, a járási 13-as átlaggal szemben.

Először a homokkal kezdtek birkózni. Talajjavítást végeztek saját tőzegbányáKreismann József, a savanyító üzem vezetője: — Alig győzzük teljesíteni a megrendeléseket

(Pásztor Zoltán felvételei)

ebbe a gazdaságba és ta- lyenkénti jövedelem két nulmányozták a mintasze- háromezer forinttal több rű baromfifarmot. Amikor mint az elmúlt esztendő- rokkantosították érszűkület ben. miatt, otthon a háztáji gaz- Kereskedő Sándor