Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
«. «RU HÜ, n,<vMJrim Üzemi három kívánság Mit várnak az új esztendőtől a Reszelőgyárban, és a Finomposztó Vállalatnál Üjabb esztendő küszöbéhez érkeztünk, s ilyenkor már mindenütt kialakul, hogy mit akarnak megvalósítani a következő évben. Felkerestük Princz Lászlót, a Kéziszerszámgyár kecskeméti reszelőgyára és Kovács Imrét, a Bajai Finomposztó Vállalat igazgatóját, hogy megkérdezzük, mi az a „három kívánság”, amit szeretnének, ha náluk 1970-ben valóra válna. S nogy kívánságaik teljesüléséhez nem varázslatra várnak, hanem csupán azt szeretnék, hogy jól megalapozott erőfeszítéseiket siker koronázza — az válaszaikból kiderül. Ij termék —jó törzsgárda és a mintabolt egyrészt arra ösztönozhet— Számunkra nagyon nehéz volt az új mechanizmus második éve, az 1969-es esztendő — mondta beszélgetésünk elejéin Princz László, a Reszeilő- gyár igazgatója. — Az elmúlt 6—7 évben csak részeiét gyártottunk. A piac azonban ebből a termőkből nem igényelt többet, ezért gyárunkban a termelési érték növelését csak úgy oldhattuk meg, ha újabb árucikkek gyártását is bevezetjük. A gazdasági vezetőknek a piackutatásban, a műszakiaknak pedig az új termékek gyártási előkészítésében kellett jártasságot szerezni. EJ Ma már elmondhatom, hogy nem telt haszontalanul az esztendő. Korábban nem exportáltunk, az idén pedig már 5 millió forint értékű reszelőt szállítottunk külföldre. Műszaki gárdánk előkészítette a franciakulcsok, az összes faipari vésők, barkács lemezollók, gyaluvasak gyártását. Ezekre is kaptunk megrendeléseket. Mindez önbizalommal tölt el bennünket. Máris újabb termékek — falbontó vésők, gázpalackkulcsok, autósoknak szerelővassal kombinált kulcsok — gyártását készítjük elő. Szeretném, ha 1970-ben mindezeket az erőfeszítéseinket siker koronázná. L*J nénk a kereskedelmet, hogy jobban felmérje a termékeink iránti keresletet, másrészt, hogy idejében megadják megrendeléseiket. Ugyancsak kérjük köz- ' Kovács Imre, a Bajai Finomposztó Vállalat igazgatója: E — Először is azt várom az új esztendőtől, hogy vállalatunk belső mecha- nizmusa is átformálódjon a gazdaságirányítási rendszernek megfelelően. Bővülő hatáskörrel és fokozott felelősséggel kell tehát dolgozniuk mind a gyáregység-, mind pedig az osztályvezetőknek. A további decentralizáció már tőlük függ. A felső vezetői munkakörben ugyanis a korábbitól eltérő feladatok jelentkeztek. Ilyen például a perspektíva-kutatás, a hosszútávú tervek kidolgozása, vagy a partnerekkel való kapcsolat ápolása. Csaknem 100 üzletfelünk van a világ különböző tájain. E Kiegyensúlyozott piaci helyzetet remélek. Tavaly, s az idei év elején már- már textilkrízis volt, majd — ellenkező végletként — pontunktól, tegye lehetővé számunkra, hogy a nagyobb városokban minta-, illetve barkácsbol tokát nyissunk. Ily módon magunk is jobban figyelemmel kísérhetnénk a lakosság igényeit. Jó lenne, ha megkapnánk a kért 2 és fél millió forint gépi beruházási engedélyt, hogy a termelékenység emeléséhez és az egyes — termelésünket bizonytalanná tevő — kooperációk felszámolásához szükséges gépeket beszerezhessük. " A harmadik kívánságom ugyan több mindent tartalmaz, de úgy vélem, ilyen jellegű szerénytelenségre szükség is van az új mechanizmusban — mondotta végül a Reszelőgyár igazgatója. szinte hajsza kezdődött az áruért. Nem arról van szó, hogy bármiféle minőségű terméket eladjunk, de annak legyen vevője, amit tisztességesen megcsinálunk, Ezt valóban várom, mert itt kevésbé működhetünk közre cselekvőén. A munkakörülmények javításával, ösztönző, differenciált bérezéssel jó légkört szeretnénk teremteni, hogy állandó munkásgárdánk alakuljon ki. Hiszen nem azért mennek 1 el tőlünk az emberek, mert rosszul keresnek, hanem azért, mert másutt jobban érzik magukat és több pénzt is kapnak. — És mint magánember? — Váljon lehetővé, hogy a vállalatunknak ne kelljen anyagi gondokkal küszködni, mert jelenleg még borotvaélem billegünk a nyereségesség, illetve a veszteségesség között. A többit én elrendezem magamban. N. O. — H. r. Kiegyensúlyozott piacot A második problémánk nem kevésbé súlyos. Közel 270 új munkaerőt vettünk fel és több mint 240 dolgozó lépett ki 1969-ben gyárunkból. Ez a nagyméretű munkásvándorlás sajnos törzsgárdánkat i6 alaposan megtépázta. Nehéz ezt pótolni, hiszen az új munkaerők nem tekintik még úgy magukénak az üzemet, mint a régiek. Bizalommal tekintünk a létszámgazdálkodást szabályozó kormányrendelet megjelenése elé. Ennek alapján módunk lesz a szorgalmas, jó munkásokat anyagilag is megbecsülni. Remélem ezzel sikerül törzsgárdánkat újra megerősíteni. 3. Amit harmadsorban szeretnénk megvalósítani, ahhoz központunk — a Kéziszerszámgyár — segítsége, illetve engedélye is szükséges. Ahhoz, hogy a kereskedelemmel szorosabbra fűzhessük kapcsolatainkat, olyan bemutatókat — úgynevezett börzéket — kellene rendeznünk, amelyeken az ország valamennyi vasműszaki nagykereskedelmi vállalata részt vesz. Ezzel hl MV.MENySlKOV-V.<3A3EVSZKl57W vtasaas 10. — Maga személyesen a fejével felel ezért a fogolyért Tegyenek meg minden, hogy a fogoly állapota minél hamarabb megjavuljon! Utasítsa az orvosokat, adjanak neki glukózt, vitaminokat. Es vérátömlesztést. Szervezze meg a sebesült állandó őrzését. Befejeztem KREUTZER CSELE A REJTEKHELYÉRT Von Borsig SS-hadnagy, a birodalmi biztonsági főhivatal állandó peenemün- dei megbízottja fogadta az odaérkező Kreutzert. Borsig egyébként a brit bombázás másnapján érkezett Peenemündébe. Miközben az RSHA magas rangú képviselői részére fenntartott különleges szálló felé kísérte a haupt- sturmfürert, beszámolt neki a bombázás alatt eltűnt két alacsony rendfokozatú SS-katona utáni nyomozás állásáról. — Megállapítottuk, százados úr, hogy mindketten annak a gépkocsinak kísérői voltak, amelyik a leghevesebb bombázás idején a trassenheidei koncentrációs táborba ment a foglyokért. — És a gépkocsi, természetesen, nem érkezett visz- sza a rakétabázisra — gúnyolódott Kreutzer. — De annyit csak tudnak, hogy az egyik, „nyom nélkül eltűnt” SS-katona egy csónakon táborfoglyok egy csoportjával meg akart szökni? — Százados úr, ön tréfál. Hiszen azt a csirkefogó rabot eltemettük, persze nem SS-egvenruhában, hanem úgv, ahogyan az a disznó anyja megszülte. Egy család két karácsonya Kecskemét 1944. karácsony este. Egy kis ménteleki tanyában négyen ültek az asztalnál. Elmerengve nézték a nyíri erdőből kivágott ' dísztelen fenyőt, ami ezúttal mégiscsak az ünnepet jelképezte. Gondolataik a múltban, a jövőben, s távoli ismeretlen tájakon kalandoztak. Sándor István fájó szívvel figyelte családja tagjait A fa alatt nem voltak ajándékok. Kalácsot sem süthetett az asszony, örültek a szikkadt kenyérnek is. Kegyetlen nyomorúságot hagyott maga után a háború, amely még ott dühöngött a Duna túlsó partján. Lovát a németek elvitték. Ha az megvolna jobban elbírna az öt hold földdel. Az asszony magábaros- kadva ült, ujjaival tanácstalanul gyűrögette köténye szélét Bárhogy küzködött magával, szemei lassan megteltek könnyel, s hangosan felsírt — Pista, Pistikám! Hol vagy most, merre jársz, élsz-é még A nagyobbik fiút, mint leventét elvitték a felszabadulás előtti napokban. Az anyai szív pedig mintha csak megérezte volna a veszélyt Pista amerikai fogságba került, átfázott, s tüdőbajjal került haza negyvenhétben. Pár év múlva meg is halt Kintről léptek hallatszottak, kopogtattak. Laci, a 16 éves fiú ment ajtót nyitni. Két szovjet katona köszöntött be. Rögtön észrevették, hogy a háziasz- szony sírással küszködik. — Mi a baj mamka? — faggatták egyre, míg csak meg nem értették az okát. — Nemsokára vége lesz a háborúnak és akkor nagyon Jó lesz mindenkinek! — vigasztalták az asszonyt és mondogatták, hogy akkor Pista is biztosan hazajön. A hangulat lassan felengedett ... 1969 karácsony este. Kecskeméten a Székelytelep egyik házában Sándor Lászlóék a fenyőfa körül állnak. A családfő kezében gyufa sercen, fénye megcsillan a díszeken. A fa alól a hétéve» Lacika örömkiáltása hallatszik, majd megismétlődik egyszer, kétszer, háromszor. Jaj, de szép új ruhát kaptam... Ez meg egy űrhajórakéta ... Itt egy mesekönyv ia, ezt is én kaptam. .. A papa és a mama egymásra mosolyog azután kibontják saját csomagjaikat is. Az asszony télikabátot, a férj egy új öltönyt kapott. Vacsora után Sándomé bekapcsolja a tv-t. Míg a képcső bemelegszik, László a karácsonyfát nézegeti. Egy pillanatra felvillan a múlt, a negyedszázad előtti csupasz fenyő.... ötvenkettőben ment a Zománcipari Művekhez dolgozni. Segédmunkás lett a formázógép mellett. Szerette a munkahelyét és megbecsülték őt is. Kétszer tüntették ki Kiváló dolgozó oklevéllel, kétszer pedig Kiváló dolgozó jelvénnyel. Amikor megkezdődött az új, korszerű gépsor üzemi próbája, megkérdezte a művezető. — Sándor elvtárs, meg^ tanulná-e a gépkezelést? Megtanulta. Havonta megkeresi a 2200 forintok Felesége szakácsnő a csecsemőotthonban, 1300 forint a fizetése. Szerettek volna házat építeni, de az asszony sokat betegeskedett. Most már egészséges és tudnak félretenni a havi jövedelemből. Összejön majd a házra való is. Azután az is jólesett, amikor a körzet lakossága megválasztotta tanácstagnak. És büszke arra, hogy sikerült kiharcolnia a bogovicsfalusiak részé-, re a villanyt. Tavaly ilyenkor ez volt a körzet karácsonyi ajándéka. Lágy hang szakítja meg az emlékezés fonalát. A tv képernyőjén fény csillan, s megjelenik a bemondónő: — Kellemes karácsonyt - kívánunk minden kedves nézőnek! Nagy Ottó — Miért gondolja, hogy táborlakó volt? — Mert jobb karján nem találtuk az árja vér jelzését, helyette fogolyszáma volt rajta. — Remélem, a számot csak föl jegyezték! — Nem csak a számát, százados úr, hanem fényképem is van erről a disznóról. A határőrök által elfogott és súlyosan sebesült fogoly Franz Steiner volt, akit von Borsig lefényképezett elölről és oldalról, sőt hátulról is, SS-egyen- ruhában és annyaszült meztelenül. Steiner a hitleristákkal vívott tűzharcban súlyosan megsebesült, elfogták, s az állati kínzások következtében meghalt. — Egész ügyes munka — morogta a foga között Kreutzer és a fényképcsomagot zsubbonya zsebébe gombolta. — Haladéktalanul keressen elő a tábor irattárából minden, ez. zel a fogollyal kapcsolatos anyagot. Ugyanitt a sebesült luxemburgiról is szedjen össze minden hozzá- férhetőt! — adta ki az utasítást Kreutzer. — Most viszont gyerünk a kórházba! Fehér köpenyt öltött, s egy különleges tükör segítségével hosszasan szemlélte a sebesültet. — Mikor tudom kihallgatni annak veszélye nélkül, hogy belehal? — kérdezte szaporán Kreutzer. — Csak egy hét múlva. — De később sem, doktor úr! — mondta Kreutzer, szinte parancsolva. Kreutzer látogatása után hat nap múlva egy összeégett repülőst hoztak abba a kórterembe melyben Luis Benoix, a luxemburgi feküdt. Az angol repülőt Peenemünde fölött lőtték le; földerítő repülést hajtott végre. Ezt Luis az SS-szanitécek izgatott beszélgetéséből vette ki. A sebesültet úgy befáslizták, hogy csak a szeme meg a szája látszott ki belőle, de a luxemburgi szíve vadul vert izgalmában: hiszen egy harcostársa feküdt mellette! — Wehr bist du? (Ki vagy te? — a ford.) — kérdezte a repülő németül Benoix-át. Hamarosan kihallgatásra vezették Kreutzer elé a luxemburgit. A százados már a legelején tudomására hozta, hogy tudnak az angol kémszervezettel v*- ló kapcsolatáról. — Tudod mit akartak kiszedni belőlem a gestaposok? — kérdezte a kihallgatásról vissza jövet Be- nois a repülőt, akiről kiderült, hogy különbem francia, csak egy angol földerítő gépet vezetett. — Rá akartak venni, hogy áruló légy... — Nem éppen. Azt akarták, mondjam meg, milyen feladata volt a tábori tűzoltó csapatnak, mely foglyokból állott. — Pedig hiába zavartátok ennek a .kommandónak legényeit a biztos halálba — jelentette ki sajnálkozva a repülő. — Miért volt fölösleges? — csodálkozott Benoix. — És miért biztos halálba? — Kémelhárítóink ott, a szigeten elmondták: a nácik bombázásainak után minden foglyot megsemmi. sítenek, hogy ne jelenthessék, milyen eredménnyel jártunk. — Száz lehetőség közül egy mégis csak van arra, hogy megfelelő értesüléseket juttassanak ki az objektumról a szögesdróton túlra. (Folytatjuk.) r
