Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

KÁDÁR JÁNOS: BIZAKODVA NÉZÜNK A JÖVŐBE (Folytatás a 2. oldalról.) kell elemezniük, miből és hogyan növelik nyereségü­ket a vállalatok. Fontos feladat a jelenleginél jobb munkaerőgazdálkodás és bérpolitikánk továbbfej lesz. tése. Érvényesíteni kell a szocialista bérezés elvét, a differenciálást, hogy aki jobban és többet dolgozik, kvalifikált vagy különlege­sen nehéz munkát végez, többet is keressen. Hangsú­lyoznám, mert nagyon fon­tos, hogy megfelelően ho­noráljuk az üzemi, válla­lati törzsgárdák tagjait, ne­hogy a vándormadarak jobban járjanak náluk. A (adomány és a kultúra kérdései Kádár János ezután la­tért a tudomány, a kultúra néhány kérdésére. — A Központi Bizottság né­hány hónappal ezelőtt na­pirendre tűzte a tudomány kérdéseit Ami a társada­lomtudományokat illeti, a Központi Bizottság hatá­rozott álláspontja, hogy Ideológiai téren burzsoá eszmeáramlatnak semmifé­le címen nem adhatunk te­ret. Csak egyféle marxiz­mus van, a torzítás nélküli marxizmus—leninizmua. Nem engedhetjük meg, hogy kikezdje valamiféle revizionizmus, de azt sem, hogy dogmává merevedjék. Meg kell őriznünk ezt a tudományos világnézetet, mint nélkülözhetetlen iránytűt, vezérfonalat, amely cselekvésünket meg­határozza és alakítja. — A tudomány és a szo­cializmus egymással szo­ros és elválaszthatatlan kapcsolatban álL Hiszen maga a szocializmus tudo­mányos világnézet, amely ugyanakkor tág teret, sza­bad utat nyit a szaktudo­mányok fejlődésének is. A tudomány mindinkább ter­melőerővé válik; ennek megfelelően rövidítenünk kell az utat, amelyet a tu­dományos eredmények megjárnak, míg a terme­lésbe bekerülnek, s a tu­dományos kutatásokra épít­ve gyorsabban kell növel­nünk a termelés műszaki színvonalát. — A kor követelményei­nek megfelelően mindenütt, ahol szükséges és lehetsé­ges, igénybe kell venni a korszerű tudományos esz­közöket. Ezt figyelembe kell venni a közoktatásnál és az Ijúság képzésénél is. Biztosítani kell, hogy ami­kor a fiatal szakemberek kilépnek az életbe, megfe­leljenek a modern techni­ka támasztotta követeimé, nyéknek. Pártunk általá­ban nagy figyelmet fordít az ifjúság helyzetére, prob­lémáira. E témával ugyan­úgy kell foglalkozni, mint a többi nagy társadalmi kérdéssel; alaposan meg kell vizsgálnunk, mi az, ami rendben van, és mi az, amin változtatni, javítani kell. Egyik mondanivalónk az ifjúság számára az, hogy miként a fiatalok jogos igényeket és követelménye­ket támasztanak a társa­dalommal szemben, ugyan­úgy a társadalom is igé­nyekkel, s követelmények­kel lép a fiatalok elé. — Az irodalmi és a mű­vészeti életben érvényesül az alkotói szabadság. Az irodalom, a művészetek, ál. tálában a kultúra iránt nö­vekszik a párt, a társada­lom igénye. Azt várjuk az alkotó művészektől, hogy a tartalomra, a mondaniva­lóra helyezzék a fö súlyt A kifejezési forma az idők folyamán természetesen ál­landóan változik. De — és művészeinknek ezt kell megérteniük — a forrada­lom nem a művészeti for­mákban, hanem a társada­lomban megy végbe. A leg­jobb művészek minden korban a haladó eszmé­ket támogatták és fejezték ki. Elsősorban az a mű­vészeti alkotás maradt fenn, amelyekben ezek az eszmék a legjobban kife­jezésre jutottak. Ez a mi korunkra is érvényes, a mi művészeinknek művésze­tükkel a leghaladóbb esz­mét a szocializmust a né­pet kell szolgálniuk. Az értelmiség zöme — köztük alkotó művészeink támo­gatja a párt és a nép alap­vető célját a szocializmus építését A párt és az állam a tu­domány, a kultúra művelői számára, ahogy eddig, ez­után is biztosítani fogja az alkotó munka feltételeit mind elviekben, mind anyagiakban. — A szocialista eszmék, célok megvalósulásához az általánoos előrehaladást se­gítő közszellem, közerkölcs szükséges. Mi, kommunis­ták mindig azt hirdettük, hogy a szocializmus, a kom. munizmus, a szabadság, de nem a szabadosság eszmé­jét vallja. Természetesen az erkölcsi felfogás is vál­tozik a kor követelményei szerint Mi a szabadossá­got sem a régi rendszer idején vívott harcunkban, sem most az új világ épí­tésében nem támogatjuk. Az az álláspontunk, hogy forradalmárnak a társada­lom alapkérdésében: a ka­pitalizmus megdöntésében és a szocializmus felépíté­sében kell lenni. A mi er­kölcsünk szerint az első és legfőbb a munkához való viszony. Aki nem tesz eleget kötelességének, nem dolgozik becsületesen, nem lehet erkölcsös ember. Er­kölcsi követelményünk a közösséghez, a szocialista célokhoz, a hazához fűző­dő megfelelő viszony. Min­den ember legyen tudatá­ban a jogok és a kötelessé­gek egységének, annak, hogy aki kötelességének nem tesz eleget jogai sem lehetnek,­Öntudat és anyagi érdekeltség A szocializmus építésé­ben fontos kérdés az öntu­dat és az anyagi érdekelt­ség. Lenin tanításainak egyik igen lényeges tétele: a szocializmus építésének feltételeit úgy kell kiala­kítani, hogy az emberek kövessék az eszmét, de az anyagi érdekeltség is a szocializmus irányába has. son. — Az utóbbi évtizedben kettős folyamat ment vég­be. Egyrészt erősödött, szé­les körben teret hódított a szocialista közszellem, az önzetlenség és az áldozat- készség, másfelől pedig — ha nem is ilyen mérték­ben — erősödött a kispol­gári önzés és az anya­giasság is. Ez részben ösz- szefügg azzal a töréssel, ami fejlődésünkben 1956- ban bekövetkezett, amikor az emberek egy része ki­ábrándulttá. csalódottá, ön. zővé vált. Nem rokonszen­vezhetünk azokkal, akik profi módjára követelőz­nek, de csak tessék-lássék, amatőr módra tesznek ele­get kötelességeiknek. Ilyen szemléletet mi nem enged­hetünk meg még a sport­ban sem, nemhogy a társa­dalom alapvető kérdései­ben. — Tiszteljük a munká­jukat és vállalt kötelezett­ségüket becsülettel teljesí­tő embereket, akik helyt­állnak a munkában, hiva­tásuk szerint a gyárban, a mezőgazdaságban, vagy hi­vatalban. Méginkább tisz­teljük azokat, akik öntuda­tosan, önzetlenül, áldozat­készen is hajlandók a tár­sadalom, a közösség javára dolgozni, a szocializmus ügyét előre vinni; tisztel­jük a társadalmi munká­ban aktív embereket, akik a közügyet képviselik és szolgálják. És tiszteljük azokat az embereket, akik most harcolnak a téllel az utakon, a vasutakon, hogy A következőkben nem­zetközi kérdésekkel foglal­kozva Kádár elvtárs rámu­tatott, hogy a nemzetközi tevékenységünk megfelel népünk szocialista törekvé­seinek és érdekeinek. Nyílt és egyenes politikát folyta­tunk. Minden alapvető kér. désben kialakult, szilárd álláspontunk van. — Véleményünk szerint — mondotta — a nemzet­közi helyzetben az utóbbi időszakban némi javulás következett be. A változás tendenciái számunkra ked­vezőek: a kezdeményezés mindinkább a szocializmus és a haladás erőinek kezé­be megy át — Sikerült az amerikai agresszorokat rákényszerí­teni arra, hogy szüntessék be a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság bombázá­sát és üljenek tárgyaló- asztalhoz. Változatlanul szolidárisak vagyunk Viet­nammal, népünk továbbra is megad minden lehetsé­ges segítséget hősi harcá­hoz. Bizonyos, hogy az Egyesült Államok új ma­nőverezésével — a háború úgynevezett vietnamizálá- sával — sem éri el célját. Ez is csak csalás és félre­vezetés. A vietnami nép vi­szont — ebben biztosak va­gyunk — eléri célját és sza­badon dönt majd a sorsá­ról. Az Egyesült Államok másként nem fejezheti be ezt a háborút mint hogy feltétel nélkül kivonja csa­patait Vietnam területéről. — Az Egyesült Államok lényegében Koreában is ugyanazt csinálja, mint Vietnamban: megakadá­lyozza, hogy a koreai nép maga rendezze ügyeit és keringését, a lakosság dié­tását — Meg kell értetni min­denkivel — különösen a fiatalokkal —, hogy a leg­szebb emberi cél a szo­cializmus, a kommunizmus, amelynek mindig voltak önzetlen zászlóvivői és har­cosai, akik semmilyen ne­hézséggel sem törődve küz­döttek megvalósulásáért. Ilyen harcosok nélkül a mi népünk és országunk sem jutott volna el a fejlődés mai színvonalára. Az ilyes. fajta önzetlenségre és áldó. zatkészségre szükség van most és szükség lesz a jö­vőben is, mert ahhoz, hogy mindig előretörjünk, nem elég a bérszámfejtési cé­dula — szükség van önzet­lenségre, áldozatkészségre, lendületre is. döntsön saját sorsáról. Dé­len most már több mint egy évtizede állomásoznak az Amerikai Egyesült Ál­lamok fegyveres csapatai, az ENSZ zászlaját kalózlo­bogóként felhasználva. Mint közismert, a napokban ha­zánkban járt a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere; tár­gyalásaink során megerő­sítettük az együttműködés­re irányuló szándékainkat és elgondolásainkat. — A Közel-Keleten szin­tén sikerült megállítani az agresszort. A helyzet azon­ban változatlanul nyugta­lanító, mert az izraeli ag­resszív körök — az ameri­kai imperialisták támoga­tását élvezve — nem haj­landók tudomásul venni a Biztonsági Tanácsnak a helyzet rendezésére vonat­kozó határozatait, nem haj­landók tudomásul venni az arab népek jogos köve­teléseit. Népünk egyértel­műen az arab népek igaz­sága marxista—leninista — A csehszlovákiai ese­mények menetében ez év áprilisában, májusában kedvező fordulat állt be. A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizott­sága marxista—lenninista politikát képvisel, amivel szolidárisak vagyunk, amit támogatunk. Reméljük, hogy a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság to­vábbfejlődik és mind ha­tározottabb lépésekkel megy előre a szocializmus építésének útján. Nem esi. náltunk titkot abból, hogy érdekeltek vagyunk a cseh­szlovákiai helyzet alaku­lásában. Érdekünk, hogy ebben a szomszédos or­szágban eredményesen, rt­kerrel épüljön a szocializ­mus. — Ügy gondolom, mun­kásosztályunk, egész né­pünk érzését juttattam ki­fejezésre, amikor a közeli napokban — ottjártamkor — azt mondottam: szívből kívánok minden jót és sok sikert a szocializmus épí­tésében a szomszédos Cseh­szlovákiának, pártjának, népének. Kádár elvtárs tovább sorolva a nemzetközi élet számunkra kedvező ten­denciáit, kiemelte a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti tanácsülését, amelyen fontos határozat született a katonai együtt­működés fejlesztésére, s amelyen felhívást fogad­tak el az európai biztonság megteremtésére. Emlékeztetett a KGST tanácsülésére, amelyen elvi döntést hoztak áz együtt­működés magasabb for­máira vonatkozó javasla­tok kidolgozására. Külön kitért a kommunista és munkáspártok moszkvai találkozójára, amelyen — mint ismeretes — 75 párt vett részt, s jutott egyet­értésre abban, hogy az ed­diginél szorosabban össze kell fognunk az imperializ­mussal szemben és fokozot­tan tömörítenünk kell az antiimperialista erőket Európa biztonsága és a világbéke — Ami az európai biz­tonság kérdését illeti, ugyancsak szocialista or­szágoké, a Varsói Szerző­dés tagállamaié a kezde­ményezés. Ügy véljük, bár a kontinens biztonsága az európai béke létérdekeit érinti, ez nemcsak Európa, hanem egyben az egéSz vi­lág békéjének kérdése is. Szükséges, hogy társadal­mi berendezésre való te­kintet nélkül valamennyi európai ország egyetértésre jusson a biztonság megerő. sítése, a békés és normá­lis kapcsolatok rendezése terén. Ehhez az kell, hogy a NATO-államok — külö­nösképpen az NSZK — tu. domásul vegyék és elis­merjék a második világhá­ború után kialakult euró­pai realitásokat. Ha ez be­következik, döntő lépés, az európai biztonság megerősö­désében. Szolidárisak va­gyunk az NDK-val, támo­gatjuk jogos igényét a tel­jes értékű, nemzetközi el­ismerésre. — Külpolitikánk követke­zetesen a realitásokból in­dul ki. Ezért teljes mérték­ben helyeseljük, hogy a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett az Egyesült Álla­mokkal a korszerű straté­giai fegyverek korlátozá­sáról. Meggyőződésünk, hogy e minden bizonnyal hosszú tárgyalássorozat ki­menetelében valamennyi nép érdekelt, hiszen közös érdekük, hogy gátat ves­senek a világszerte folyó kiélezett és felfokozott fegyverkezési versenynek. — Az imperializmus ko­moly politikai krízisekkel küzd. Az Egyesült Álla­mokban — különböző kér­désekben — már hosszú ideje mélyül a társadalmi válság. Az USA közvéle­ményének mind nagyobb része követeli az agresszív vietnami háború befejezé­sét. Politikai krízis tükrö­ződik abban a változásban is, amely az idei szeptem­beri választások után kö­vetkezett be a Német Szö­vetségi Köztársaságban. Az NSZK-ban megbukott az a keresztényszocialista irányzat amely húsz esz­tendeje uralkodott, s amely nem volt hajlandó számolni a realitásokkal, nem akarta elhatárolni ma­gát a militarista-revansista törekvésektől. Mély válság jelei mutatkoznak Olaszor­szágban is. Bízunk abban, olasz elvtársainknak sike­rül elhárítaniuk a veszélyt, hogy a jobboldali erők pro­vokációkkal, bombamerény­letekkel megzavarhassák az olasz dolgozók széles körű sztrájkharcát, s ezzel jog­címet, ürügyet teremtsenek az olasz társadalom igazi progresszív erői, a kommu­nista párt és más baloldali erők elleni fellépésre. — Külpolitikánkban szün­telenül a szocialista orszá­gokhoz fűződő kapcsolata­ink erősítésére, a szocializ­mus erőinek tömörítésére törekszünk. Az országgyű­lés a mostani ciklusban öt barátsági szerződést ikta­tott törvénybe. Űjabb húsz évre szóló barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződést kötöttünk a Német Demok­ratikus Köztársasággal, a Szovjetunióval, Lengyelor­szággal, Csehszlovákiával és Bulgáriával. Baráti kap­csolatokat építünk ki az újonnan felszabadult or­szágokkal, kölcsönösen elő­nyös, rendezett és békés kapcsolatokat akarunk ki­alakítani a tőkés orszá­gokkal is. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a KGST orszá­gai és a haladás más erői, mint eddig, a jövőben is tapasztalhatják, hogy a Magyar Népköztársaság megbízható és hű szövetsé­gese a haladásért, a szocia­lizmusért és a békéért küz­dő valamennyi nemzetközi erőnek. Tevékenységünket a budapesti felhívás, a kül­ügyminiszterek prágai nyi­latkozata, a decemberben Moszkvában megtartott konzultáció szellemében folytatjuk az európai biz­tonság ügyében. Nemzetkö­zi párttevékenységünket a kommunista és munkás­pártok nagy tanácskozásán közösen elfogadott állás- foglalásoknak megfelelően végezzük. Mindenütt és mindenkor a nemzeti füg­getlenségért, a társadalmi haladásért, a szocializmu­sért, a békéért küzdő erők oldalán lépünk fel. Jó pihenést, jó egészséget! — Kedves elvtársak! — Nemsokára ismét be­fejezünk egy munkás esz­tendőt. Rövidesen elérke­zik felszabadulásunk 25. évfordulója. A jubileumra pártunk, népünk tettekkel, szocialista munkaverseny- nyel is készüL Köszönetét mondunk a Szovjetunió­nak, amely felszabadító harcával megnyitotta né­pünk előtt a szabadság és a fejlődés útját; az előt­tünk járóknak, azoknak, akik életüket adták azért, hogy mi a haladás útján járhassunk. — A Központi Bizottság és a kormány jogos, meg­alapozott és reális bizalom­mal tekint a jövőbe. Hala­dásunk politikai-gazdasági alapjai adottak. Ha okosan, energikusan és erőinket összefogva dolgozunk, ered­ményeink sem maradnak el. E gondolatok jegyében kívánok a Központi Bizott­ság és a kormány nevében az ünnepekre jó pihenést és jó egészséget; az 1970-es esztendőre jó munkát és sok sikertl Kádár János, az MSZMP KB első titkára képviselői beszámolót tartott a Láng Gépgyárban. biztosítsák az ország vér­Külpolitikánk nyílt és egyenes

Next

/
Thumbnails
Contents