Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

KÁDÁR JÁNOS: BIZAKODVA NÉZÜNK A JÖVŐBE

(Folytatás az 1. oldalról.)

nyolult világ bonyolult nemzetközi viszonyai között kell dolgoznunk — a pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége, hogy jó céljaink szolgálatába állítsa erejét. Munkásosztályunk és népünk sokat szenvedett, — akkor is, amikor kellett, és akkor is, amikor az elkerülhető lett volna. — A pártnak, a szocializmus minden hívének kötelessége kímélni népünket az elkerülhető; szenvedésektől, hogy fölösleges gondot ne okozzunk az embereknek, hiszen az ilyesmiből untig elég az is, ami az életnek szükségszerű velejárója.

— 1956 után népünk mélyen meggyőződött arról, hogy a párt helyes irányban vezet, terveink megfontoltak és megvalósíthatók. Mindezt a dolgozók szavakban és tettekben egyaránt készséggel támogatják. Az emberek — nyugodt, megfontolt gondolkodásmóddal — azon az állásponton vannak: ne változzék a párt eddigi politikája, azt úgy folytassuk és gyakoroljuk, ahogyan- egész népünk megismerte, elfogadta, támogatja.

— Általánossá lett az a felismerés, hogy a szocializmus építésének kidolgozott és kipróbált útja megfelel a marxista—leninista tudomány tanításainak, a szocializmus és kommunizmus elveinek. Megfelel történelmi hagyományainknak, nemzeti sajátosságainknak és országunk adottságainak. Ezért beszélhetünk arról, hogy szocialista nemzeti egységet kovácsolunk ki és az országban fellelhető minden alkotó erőt bevonunk a szocializmus építésébe. A kommunistáknak fontos és meghatározott szerepük van a szocializmus építésében, a társadalom fejlesztésében. Együtt kell építenünk, kommunistáknak és pártonkívüliek- nek, hívőknek és nem hívőknek a mindnyájunknak megfelelő, közös hazát, amelyben — s ezt mi kommunisták valljuk — egyformán biztosítva van a helye mindenkinek, aki két keze munkájával, alkotó elméjével hozzájárul a szocialista haza felépítéséhez.

— Ez a politika megnyerte a dolgozó tömegeket. Amíg tehát marxista módon dolgozunk, kommunista politikát folytatunk, a munkás—paraszt szövetséget erősítjük, a párttagok és pártonkívüliek politikai szövetségére támaszkodunk és minden tisztességes embert bevonunk a szocializmus építésébe, addig rendelkezünk azzal az erővel, amellyel minden akadályt le tudunk küzdeni, minden feladatot meg tudunk oldani.

— A párt, a kormány, a Hazafias Népfront tevékenysége, következetes bélés külpolitikánk, a párt egysége, a párt és a nép összeforrottsága, alkotómunkánk eredményei megalapozták és megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt tekintélyét és megbecsülését a nemzetközi kommunista mozgalomban, a Magyar Népköztársaság tekintélyét a nemzetközi életben. Helyünket, elismerésünket a világban a magyar nép szívós, céltudatos munkájával értük el.

— A magyar népnek becsülete és tisztessége van a külföld előtt; azt akarjuk, hogy ez így is legyen. Van, akinek tetszik, amit csiná- i

I lünk, másnak közömbös, ' vagy nem tetszik. Legyen | csak olyan hírünk, hogy „a j magyarok tudják, mit akarnak, és amit akarnak, azt meg is tudják csinálni”. Azt, hogy mit akarunk, megmondtuk és mindig is megmondjuk nyíltan: szocializmust, kommunizmust, a világban haladást és békét akarunk. Ezért harcolunk és erőnktől telhetőén ehhez hozzá is járulunk.

— A Központi Bizottság a kormány, az országgyűlés közelmúltban elvégzett számvetései reálisak. Az eredmények mellett őszintén rámutatnak a hibákra is. Egyetlen területen sem idealizáljuk az elért színvonalat, hanem nyíltan hirdetjük, hogy még magasabbra törekszünk.

Teireink biztatóak, megalapozottak

— Terveink mind a gazdasági, mind a kulturális építés területén biztatóak. Kijelenthetjük, hogy eddigi politikai irányvonalunkat követjük, s még következetesebben alkalmazzuk. A szocializmus építésének útján járunk, célunktól nem tágítunk.

— Céljaink eléréséhez, terveink megvalósításához mindenekelőtt az országban jók a feltételek. Terveink megvalósításához megvannak a nemzetközi feltételek is. Amivel kezdtem ezt a gondolatsort, azzal zárom is: Tovább kell dolgozni! Dolgozni és harcolni, mert enélkül nem tudunk előrejutni.

— A IX. pártkongresz- szus a gazdasági munka vonatkozásában két alapvető döntést hozott. Jóváhagyta, hogy megváltoztassuk a gazdaságirányítás módját, bevezessük a gazdaságirányítás új rendszerét. A másik alapvető döntés az volt, hogy a reform bevezetésével egyidejűleg az ötéves tervet teljesítsük, sőt jó értelemben teljesítsük túl.

— A Központi Bizottság, a kormány és a parlament a közelmúltban vizsgálta meg a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének összes, lényeges vonását. Megállapította, hogy a reformot zökkenő nélkül bevezettük, megfelel a várakozásoknak, jól szolgálja alapvető célunkat, a szocializmus építését Most az a feladatunk, hogy tanuljuk meg a reform intencióit és elveit még hatékonyabban alkalmazni, érvényesíteni.

— Aláhúzom, hogy a gazdaságirányítási rendszer eszköz. Éppen az a fő elbírálási szempont, hogy mint eszköz, jól szolgálja-e céljainkat. Mert a cél nem változik! Fejlődnünk kell gazdaságilag, kulturális területen, folytatnunk kell a szocialista társadalom építését. Ehhez eszköz a gazdasági vezetés reformja. Amikor a régi irányítási metódust újjal cseréltük fel, arra törekedtünk, hogy egy bizonyos eszköz helyett jobbat kapjunk. Az eredmények igazolják,

hogy a gazdaságirányítás új módja jobb, mint a régi irányítási rendszer volt.

— A termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt — és ez a reform eredménye —, jóllehet most a népgazdasági tervet nem bontják le a központban és nem adják le tételesen az üzemeknek. A termelt javakon belül növekedett az értékesítési részarány. Korábban a termelés bizonyos hányada majdhogynem kárba veszett, mert olyan cikkeket is előállítottunk, amelyek sem a hazai fogyasztóknak nem kellettek, sem a nemzetközi piacom nem lehetett értékesíteni.

— A reform elmúlt két évében jelentékenyen növekedett a fogyasztás, és 1969-ben az ország külkereskedelmi forgalma minRészletesen szólt a termelőszövetkezetek megszilárdulásáról. Ez több szempontból rendkívül fontos kérdés számunkra. Fontos azért, hogy a szövetséges osztály, a parasztság megtalálja számítását, életszínvonala növekedjék. Nagyon fontos társadalmilag, mert a szocialista mező- gazdaság — amelynek létrehozása nagy és nehéz feladat — a szocialista rendszer lényeges alkotóeleme.

— A termelőszövetkezeti eszme végérvényesen győzött. A termelőszövetkezetek tagjainak száma az elmúlt esztendőben százezer új belépővel gyarapodott. Ez a növekedés az idén is folytatódott. Az új tszrta- gok 40 százaléka a fiatalabb korosztályokhoz tartozik. A termelőszövetkezetek mindinkább szocialista nagyüzemekké válnak, ahová bevonul a technika, a kémiai ahol a fiatalok is megtalálják a nekik való munkát és életfeltételeket.

— Említettem az állattenyésztés viszonylagos elmaradottságát. Az állatállomány tekintélyes része — a szarvasmarha-állománynak mintegy 40 százaléka — a háztáji gazdaságokban van. Ugyanakkor éppen a háztáji állatállomány esett vissza nagymértékben. Ez magyarázható takarmányellátási nehézségekkel is, de mégin- kább azzal, hogy a fiataden relációban aktív volt.

— Ami a mezőgazdaság fejlődését illeti: a változás számottevő, de nem egyenletes. A növénytermesztésben nagymértékű az előrehaladás, ebben az évben ismét rekordtermést takarítottunk be, a mező- gazdasági termelés értéke egyik évről a másikra 5 százalékkal növekedett. Ugyanakkor az állattenyésztési ágazatban nem megfelelő a fejlődés.

den függ ettől, például a

jobb ellátás is.

— Jövőre lesz a harmadik ötéves terv utolsó éve, s az eddigi számítások szerit az ötéves népgazdasági tervet népünk teljesíteni fogja, sőt sok vonatkozásban túlteljesíti. Végrehajtjuk tehát a kongresszus ide vonatkozó határozatát.

A tervbe vett 300 000 lakás helyett 320 000 épül fel. A lakásprobléma szociális és társadalmi kérdés. Mind a XIII. kerületben, mind Budapesten több lakást kell építeni, mint az elmúlt két-három évben — habár ez is majdnem kétszerese az 1956 előtti években építetteknek. A 15 éves lakás- építési terv kidolgozásakor úgy véltük: az egymillió lakás építését előirányzó program végrehajtása nyomán jelentősen csökken a lakásigénylők száma. Nos, ebben tévedtünk. A tervet ugyan végrehajtjuk, de nem kevesebb, hanem több lesz a lakásigénylő. Az életkörülményekben bekövetkezett változás, az igények növekedése okozza ezt.

A gazdasági munka nehézségei

— A Központi Bizottság, a kormány és az országgyűlés a gazdasági munkával kapcsolatban felhívta a figyelmet olyan

növekedett a termelékenység, szinte stagnált. A

munkaerő-gazdálkodás nem megfelelő, sőt rossz. A gazdálkodás hatékonysága egyenetlen. Az üzemek egymástól meglehetősen eltérő hatásfokkal dolgoznak. Egyikben talpraesetten, helyesen, jól —, s ennek nyomán komoly fejlődést érnek el —, a másikban viszont várnak, ké- sedelmeskednek, termelésükhöz állami dotációt kapnak, s nemigen fejlődnek.

— Fontos követelmény, hogy üzemeknek nyereségre kell törekedniük. Persze szó sincs arról, hogy — mint a nyugati sajtó írja — visszatérnénk a kapitalizmushoz. Csupán azt szeretnénk, hogy mindegyik szocialista üzem nyereséges legyen. Ezt azonban nem mindenütt sikerült elérni, és ahol elérték, nem mindenütt a helyes úton érték el. Árkalkulációs trükkök is vannak a világon. Néhol anélkül növekedett a nyereség, hogy csökkentették volna az önköltséget, megjavították volna a termelést —, tehát nem egyenes úton. A nyereségrészesedés reményében esetenként a dolgozók is támogatják az ilyen gyár irányítóit. Nekünk azonban elvi alapon állva ügyelnünk kell arra, nehogy a helyi érdekösszefonódás görbe utakra vigyen. Vigyáznunk kell az áremeléseknél is; vannak esetek, amikor megengedhető és vannak esetek, amikor elkerülhetetlen, hogy valaminek az ára emelkedjék, de közbe kell lépnünk, ha ez az áremelés indokolatlan, megengedhetetlen.

— Nincs több probléma a gazdasági munkában jelenleg mint a gazdaságirányítás reformja előtt volt. Sőt, lényegében kevesebb, de élesebben, láthatóbban jelentkeznek. Ez a reform egyik jellemzője. Kiderült például, hogy a túlbiztosítás több területen komoly problémát okozott. Példa erre a munkaerőhelyzet. A reform bevezetése előtt álVégéryényesen győzött a termelőszövetkezeti eszme

Kádár János, az MSZMP KB első titkára találkozott választóival a Láng Gépgyárban, Képünkön: a találkozó elnöksége. Középen: Kádár János a mikrofonnál.

lók otthon nem szívesen vesződnek már az állatokkal. Inkább elmennek gyárba dolgozni, hiszen az kulturáltabb életmódot biztosít számukra. Ezért nem is róhatjuk meg a fiatalokat. Inkább annak útját, módját kell megtalálnunk, hogy az emberek a háztáji gazdaságokban is korszerűbb viszonyok között dolgozhassanak. Sok min-kérdésekre, amelyek körül nincs minden rendben. Egybehangzó a megállapítás, hogy sikeres volt a reform bevezetése, de az azóta eltelt rövid idő alatt a termelés műszaki színvonalát és szervezettségének fokát jelentősebb mértékben nem tudtuk emelni. Igaz, ehhez kicsivel több idő szükséges. Rendkívül csekély mértékben

landő beszédtéma volt, hogy munkanélküliség lesz. Be akartuk biztosítani magunkat ellene, amit meg is tettünk, ami végül is az ellenkező oldalon jelentkezett bajként.

— A gazdasági munka egyéb területeiről i* helyénvaló itt szólni. Például arról, hogy miért nem adott a kereskedelem elegendő rendelést aa iparnak. Egyebek között azért, mert most már a raktározás is pénzbe kerül és a kereskedelemnek olcsóbb, ha az árut a termelő üzem tárolja. Természetesen ugyanakkor a termelő üzemnek az a jó, ha a kereskedelem raktároz. Részben ebből adódott azután, hogy néhány fontos fogyasztási cikkből ellátási gondok keletkeztek. A reform első fél évében a textilipari üzemek egy része is hazai és külföldi rendelés nélkül állt. Szerencsére mégsem bocsátották el az embereket, hanem egyelőre raktárra kezdtek gyártaná.

— Hasonló gondunk volt a szénellátással is. Igaz ugyan, hogy bizonyos mennyiség a tüzelőből, amit importálni akartunk, nem érkezett meg. A fő probléma azonban az volt, hogy miközben helyesen mérsékeltük a nem gazdaságos bányák termelését, mert a barnaszenünk eléggé rossz minőségű és drága, addig csökkent a termelés, amíg végül kiderült, hogy nincs elég tüzelőnk. Most ősszel arra kellett kérni a bányászokat, hogy még vasárnapi műszakban is termeljenek. Ez már vezetési probléma, nem a fogyasztók hibáztathatok, hogy nem vásárolták meg tavasszal a tüzelőt. Ügy kell javítanunk a munkát, hogy a reform alapelveit jobban érvényesítsük, a helyes tendenciákat erősítsük, s a helyteleneket kiküszöböljük.

— Az 1970-es népgazdasági terv megalapozott. A nemzeti jövedelem 5—6 százalékkal, az ipari termelés — az ideinél jóval nagyobb mértékben — 6 százalékkal, a mezőgazda- sági termelés 1, a reálbér 2,5—3, a kiskereskedelmi forgalom 8 százatokkal fog növekedni.

— Az ország tele volt áremelési hírekkel. Nagyon komolyan mérlegeltünk mindent. Amint az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán erről már szó esett, a fogyasztóközönséget nem éri ilyesfajta megterhelés. Sőt, bizonyos mértékig és bizonyos kategóriáknál, ahol a problémák a legégetőbbek, lehetőségeinkhez mérten javítjuk a kereseteket, a nyugdíjakat. Ugyanakkor nagyon őszin. tén meg kell mondani, hogy a keresetek, a munkabérek széles körű növelése nem a Központi Bizottság vagy a kormány jóakaratán, szándékán, hanem a lehetőségen múlik. Mi csak azzal számolhatunk, ami az országban rendelkezésünkre áll,

igyekszünk jobb feltételeket teremteni a munkához — a többi a dolgozó embereken múlik; elosztani csak azt tudjuk, amit megtermelünk.

— 1970. nemcsak a harmadik ötéves terv utolsó éve, hanem az az esztendő is, amelyben az elért szint következő ötéves tervünk kiinduló pontja. Mindezt figyelembe véve javítani kell a beruházási tevékenységet, a termelést, növelni kell a gazdálkodás hatékonyságát, javítani kell a vezetés színvonalát. Ami a központi szervek, a minisztériumok, az illetékes pártszervek feladatait illeti, javítani, finomítani kell a főbb közgazdasági szabályozókat, hogy jobban ösztönözzenek a helyes munkára; komolyabban kell el: lenőrizni a fogyasztói árak

— beleértve a szabadárak

— képzését; alaposabban

ÍFolytatás a 2. oldalon^