Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-24 / 298. szám
4. oldal 1969. december 14, szerda Kosos célok, helyi feladatok MOST, az esztendő végén nemcsak az eltelt 12 hónapról, hanem a reform két évéről is számvetést készítünk. A számvetéskor ellentétes értékítélettel, véleménnyel, ténnyel is találkozhatunk. Gyakran éppen a hivatalos — és tegyük hozzá, szakszerű — álláspont ütközik a közvélemény bizonyos tapasztalataival. Az MSZMP Központi Bizottság legutóbbi határozataiból. a parlament költségvetési vitájából, az 1970. évi népgazdasági tervből éppen ezért félreérthetetlenül kicsendül az az eltökélt szándék, hogy a tömegek számára is kézzelfoghatóvá kell tenni a reform eredményeit. A vezető testületek az 1070. évi feladatok közt megkülönböztetett figyelmet tanúsítanak a tömegek igényei iránt. Több mint 10 százalékkal több lakás épül jövőre, mint amennyi 1969 ben. Az építőanyag-import 30 százalékkal nő, a tőkés húsimport (főként sertéshúsból) egyik esztendőről a másikra megkétszereződik. Mérséklik a fogyasztási cikkek exportját, növelik a behozatalt. Kormányzati eszközökkel szorgalmazzák a kisjövedelmű rétegek által keresett olcsó cikkek gyártását Központilag elhatározták egyes rétegek jövedelmének növelését is. Módosítják a belkereskedelmi vállalatok gazdálkodását szabályozó rendelkezések bizonyos részleteit, hogy növekedjék az árukínálat, bővüljön a választék. Ezek az erőfeszítések azonban csak akkor járnak teljes sikerrel, ha találkoznak a lakosság ellátásában közvetlenül, vagy közvetve érdekelt termelő, szolgáltató és kereskedelmi vállalatok támogatásával, ésszerű gazdálkodásával. Az önállóság és felelősség érdemi növelésével olyan munka- megosztás alakult ki a vállalatok és a központi irányító szervezetek között, amelyben sok fogyasztói interpellációra lent, a helyszínen kell válaszolni. A válasz annál inkább a vállalatokra tartozik, minél konkrétabb a panasz, a kérdés. EZEK a vezetők vélt, vagy jogos sérelmek esetén általában nyíltan tájékoztatják dolgozóikat, éppúgy, mint vevőkörüket. Azok a vezetők viszont, akik nem képesek megbirkózni növekvő feladataikkal, félnek nemet mondani, fegyelmezni, elhanyagolják a belső tartalékok hasznosítását (a munka jobb szervezését, a gyártástechnológia fejlesztését stb), gyakrabban élnek a közérdeket sértő eszközökkel: áremeléssel, választékcsökkentéssel, elvtelen anyagi ösztönzéssel, a kockázatvállalás mellőzésével. Tehetetlenségüket pedig a gazdasági szabályzókkal és más objektív körülményekkel magyarázzák. Ezzel azt az egyébként is beidegzett, de idejétmúlt szemléletet erősítik, hogy a termékek ára, választéka, minősége stb. minden esetben a központi elhatározástól függ. A vállalati hibák, a termelés és az áruforgalom konkrét visszásságainak láttán a közvélemény haragja enélkül is gyakran az irányító szervekre zúdul: „Miért tűri ezt a kormány? Miért nem intézkedik határozottan a minisztérium?” A bírálat annyiban jogos, amennyiben az állami irányító tevékenység hatékonyságának növelését sür; geti. Főként a gazdasági ágazatokat irányító minisztériumok nem találták még meg helyüket, feladataikat az irányítás új rendszerében, s nem figyelnek fel időben a káros tendenciákra, a kedvezőtlen jelenségekre. Sokan azonban azt várnák a minisztériumoktól, hogy a legkisebb hiba láttán a régi operatív módszerekből avatkozzanak be a vállalatok tevékenységébe. Ez azonban reformellenes igény, kárt okozna, mert csökkentené a vállalatok felelősségét. Az ágazati minisztériumok viszont bátrabban élhetnek a reform adta lehetőségekkel: az ellenőrzéssel, a fegyelmi felelősségre vonással, a ve- vetők jövedelmének csökkentésével, közérdeket sértő vállalati döntésekben. Közgondolkozásunk formálásában, a „fogyasztói szemlélet” túlzásainak lefaragásában, a vállalati tevékenység befolyásolásában nagy feladat hárul a párt- szervezetekre. Ezt a feladatot a felsőbb és az üzemi pártszervezetek csak akkor oldhatják meg sikeresen, ha nem avatkoznak az operatív gazdasági munka részleteibe, hanem ehelyett a párt gazdaságpolitikájának megvalósulását irányítják és ellenőrzik a maguk területén. a központi' Bizottság legutóbbi ülése a politikai munka hatékonyságának emelésére hívta fel a figyelmet. A pártszervezetek valóban sokat tehetnek azért, hogy a vállalatok tevékenysége mindenütt összhangban álljon a reform szellemével, a gazdaságpolitikával. s azért, hogy a tömegek ismerjék és egységesen értelmezzék ezt a gazdaságpolitikát. (K. J.) Ü lésezett a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsága Tegnap délelőtt Kecskeméten, az SZMT székhazában ülést tartott a Közalkalmazottak Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága. A tanácskozást Szebellédi Mátyás elnök nyitotta meg, majd Fülöp Gyula, a megyei bizottság titkára tájékoztatta a jelenlevőket a hivatali apparátusban dolgozó fiatalok helyzetéről. Ugyancsak Fülöp elvtárs előterjesztése alapján vitatták meg a résztvevők a megyei bizottság jövő évi munkaprogramját és az 1970. év első felének ülésrendjét. A továbbiakban a költségvetési üzemi alapszervezetek szervezettségi helyzetéről és gazdálkodásuk tapasztalatairól tanácskoztak, majd megjutalmazták azt a 15 aktivistát, aki az elmúlt év folyamán a legjobb munkát végezte. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Növekszik a kiskereskedelmi forgalom Bács megye lakossága az idén 9 százalékkal több pénzt hagyott a megye kiskereskedelmi boltjaiban, mint tavaly. A megye kiskereskedelmi forgalmának idei növekedése globálisan elmarad ugyan a tíz százaléknyi országos forgalomnövekedés mögött, de természetesen nem foglalja magában a közeli fővárosban tett bevásárlásokat. A2 országostól való eltérés különböző előjellel mutatkozik meg a fogyasztás egyes fő területein. Az élelmiszervásárlás ugyanis, hozzászámítva a vendéglátóipar helyiségeiben elfogyasztott étel- és italmeny- nyiség forgalmát, nagyobb mértékben emelkedett a megyében, mint országos szinten. Ezzel szemben az iparcikkbeszerzés növekedése kisebb ütemű volt a megyében, mint országosan. A kiskereskedelmi forgalom emelkedése 1969. I— IX. (1968 I—IX.) Országosan A megyé Élelmiszer 109 111 Vendéglátóipar 110 112 Ruházati cikkek 109 108 Egyéb iparcikkek 111 106 összes forgalom 110 109 Kíválc terméseredmények A bácskai körzet termelőszövetkezeteiben Is készülnek az év végi mérlegek. Az eddigi nyers ösz- szesítések szerint a növénytermesztés fejlődött legdinamikusabban. Az itt képződő jövedelemből fedezték a gazdaságok az egyéb ágazatokban, főként az állattenyésztésben jelentkező többletráfordításokat, veszteségeket. Jó termés volt búzából, kukoricából. Az ipari növények többségénél a közös gazdaságok létezése óta a legjobb termésátlagok születtek. Kenderből 45, a napraforgóból 10 mázsa holdanként a körzeti átlag. A ruházati cikkek piacán nem volt jelentős a forgalom lemaradása az országos mögött. Az úgynevezett vegyes iparcikkeknél azonban — beleértve mindenekelőtt a háztartási tartós fogyasztási cikkeket — a megyei vásárlások összege kevéssel haladta csak meg az országos növekedésnek a felét. Magától értetődő, hogy a forgalom összegszerű emelkedésében nem elhanyagolható szerepet Játszott egyes fogyasztási cikkek áremelkedése. A KSH Bács megyei Igazgatóságának számítása szerint a munkás-alkalmazotti fogyasztói árindex a megyében az első félév folyamán 3,2 százalékkal haladta meg a tavalyit, nemcsak az idénycikkek, hanem mindenekelőtt egyes iparcikkek áremelkedése következtében. A fogyasztás emelkedésének értékelése során tehát az árváltozásokat is számításba kell venni, úgyszintén azt a tényt is, hogy a megyei, illetve az országos árindexek mellett voltaképpen minden család háztartásában egy sajátos fogyasztói árindex érvényesül és az egyes drágulások, illetve olcsóbbodásoka maguk sajátos fogyasztás struktúrájának megfelelően érintik a családokat. Az idei összes kiskereskedelmi forgalom — ami azonban korántsem foglalja magában a lakosság teljes fogyasztását — meghaladja majd a 120 milliárd forint értéket és 81 százalékkal nagyobb mint volt 1960-ban. Ez alatt a kilenc év alatt az élelmiszer- és italvásárlás 84 százalékkal, a ruházati cikkek vásárlása 34 százalékkal, az egyéb iparcikkek beszerzésére fordított ösz- szeg pedig 114 százalékkal emelkedett. A fogyasztás globális emelkedése tehát határozottan jelentős. Á. L. Zám Tibor: Sárga karácsony uszonnégy éve karácsony előtt történt. Álltam a kollégium huzatos folyosóján a hirdetőtábla előtt. Borongós hangulatban, mert az én nevem is ott volt a tandíjhátralékosok között. „Ha nem tudsz fizetni, kizárnak. A karácsonyi szünet után már nem jöhetsz vissza az iskolába” — ezzel fenyegetett a kiírás. Napokig törtem a fejem, hogy honnan szerezzek pénzt, de semmi sem jutott eszembe. Míg harmincán voltunk a listán, mégsem izgatott túlságosan az ügy: tudtam, hogy ennyiőnket úgysem fognak kicsapni. A névsorban azonban egyre kevesebben maradtunk: tízen, nyolcán, öten. A szünet előtti napon már csak ketten. Végül egyedül az én nevem nem volt kihúzva a listáról. Szorongásom ekkor páni félelemmé dagadt. Teljesen feleslegesen újból végiggondoltam a pénzszerzés összes elképzelhető módját a koldulástól a betörésig, azután elhatároztam, hogy kikönyörgök pár hét haladékot. — Na, végre — mondta Samu úr, a gondnok-pénztáros, amikor bedugtam fejem a kalitkája rácsán. — Már azt gondoltam, hogy kicsapatja magát. — Azt éppen nem szeretném, ezért... — Ezért bizonyára fizet —- szakított félbe és maga elé húzta a nyugtatömböt. — Mennyi hátraléka van magának? — ötven forint. — Tehát nyugta 50 Ft, azaz ötven forintról, amely összeget a november-decemberi tandíjhátralék fejében a mai napon ... — Nincs pénzem — szóltam — azért jöttem, hogy megkérjem, legyen szíves, ugyanis, tudniillik... — Micsoda?... — bődült fel a gondnok, és nagy erővel betolta a pénztár ablakát. Gyorsan visszarántottam a fejem, így a nyaktilónak csak a szele érintett Kint a folyosón megtörültem verejtékező homlokomat. Tulajdonképpen csak az incidens után bizonyosod tam meg róla, hogy irgalom nélkül kivágnak az isko Iából. Eddig ugyanis úgy szorongtam és úgy féltem hogy közben valamiféle csodát Is vártam; mint e. népmesék hőse, aki mindig segítséget kap az utolsó percben... A szegénység nem bűn, tehát a szegénységet nem lehet büntetni: így képzeltem. Ezért nem írtam meg haza, hogy milyen veszély fenyeget. Pénz úgy sincs otthon, a csoda meg úgy is megtörténik: miért okoztam volna hát szüleimnek feleslegesen gondot?... — Mit mászkálsz itt? — dörrent rám egy hang. A homályos beszögelés mélyén valamikor Kálvin János mellszobra állott, de miután ismeretlen tettesek letörték a nagy reformátor fülét és orrát, az Igazgatóság lomtárba vitette a szobrot. A talapzaton most osztálytársam, Lajhár vigyorgott. Lajhár ötödik éve járta a tanítóképzőt, de még csak a harmadik osztályig jutott el. Legendás butaságán és nagy testi erején "kívül arról volt ismert, hogy állandóan ijesztgetett bennünket Ha valakit sikerült megijesztenie, azzal szemben egy ideig jóindulattal viseltetett. — Te, Lajhár, segíts nekem! — Mi lelt? — kérdezte a fickó, és leugrott a talapzatról. Amikor elpanaiszoltam a bánatom, az ablak elé hívott A világosban megforgatott maga előtt Ránézett a cipőmre és megtapogatta nagykabátom szövetét. — Öcska — mondta elkedvetlenedve, azután mégis felderült a képe, Lapáttenyerével akkorát vágott a hátamra, hogy porfelhőbe borultam és majd kiestem a kabátomból. — Mit hülyülsz? — tátogtam levegő után. — Rókaprém! — Te egy vagyont hordasz a nyakadban! — Lehet... Meglehet. y^szembe jutott, hogy tavasszal az ócskapiacon cseréltük ezt a kabátot; sót, lisztet, babot, meg meg nem is tudom milyen élelmiszereket adtunk érte Abban az időben így lehetett vásárolni. — öt forint — szólott Lajhár — ötöt adsz a bácsinak a prém árából. — Rendben. — Kezetfogtam Lajhárral és elvágtattam. — Harmincnál egy vassal se ér többet - mondta a szabó, akihez betértem, és elkezdte csattogtatni ollóját a gallérom körül. — Nono. hárítottam el a mestert és búcsút intettem neki. — Állj, — húzott vissza az ajtóból és ráígért ötöt jbol mentem, újból visszahúzott. Egészen kihűtöttük 1 műhelyt alkudozás közben. Végül mégis kicsikartam a mestertől az öt darab tízest. Ráadásul egy cigarettát is értem tőle. Míg ő a prémet fejtette, addig én a kályha mellett füstöltem. Odakint szállingózni kezdett a hó. — Fehér karácsonyunk lesz — vigasztaltam a mestert, mert úgy éreztem, bánkódik a pénz miatt. — Sárga lesz — dünnyögött vissza. — Fehér — ellenkeztem vele. — Sárga — makacskodott tovább — sáfrány sárga, okker sárga, kanári sárga, olyan sárga, mint a villamos — hadarta lelkesen, míg rám adta a kabátot. í” 5 ott, a talpig érő tükör előtt megértettem szavai igazát. A prém helyén a fakó-fekete posztón sárga kanavászon virított Iszonyodva hunytam le a szemem, mert rájöttem, hogy a rókaprémmel együtt odavan a tisztes szegénység; külsőm ezentúl a szégyellni való nyomorúságot hirdeti. — Ne búsuljon uraságod — vígasztalt a mester és feltűrte a gallért. — Így a kutya se veszi észre, hogy megnyúztuk. Behúzott nyakkal osontam végig az utcán s kezdtem magam beleélni az új helyzetbe, amikor eszembe jutott Lajhár. Erősen megfogadtam magamban, hogy nem maradok neki adós, de míg nálam volt a pénz, nem akartam vele találkozni. A hátsó kapun lopakodtam be az épületbe. — Ea már beszéd — mondta békülékenyen Samu úr — és átvette a pénzt. — Fáj a foga? — kérdezte, mikor ideadta a nyugtát. Mert a jól fűtött szobában is vigyáztam a kabátgallérra. Hebegtem valamit és kijöttem az irodábóL Lajhár az ajtó előtt várt. Riadt tekintetemen látta, hogy rútul kijátszottam. Karja meglendült. Mintha kocsirúd vágódott volna a gyomromnak. Kezem-ló- bam széthajigálva repültem vissza Samu úr irodájába. Recsegést üvegcsörömpölést hallottam, miközben lecsúsztam a padlóra, megfordult velem a szoba. Később Samu úr vizet itatott velem, kinyitotta az ablakot és azt mondta, hogy vegyek mély lélegzetet. Amikor valamennyire Visszaszipákoltam magamba a lelket, Samu úr a hónom alá nyúlt és lekísért a kapuhoz. — Én csak hivatalnok vagyok — mondta esetlenül — én csak egy szegény hivatalnok vagyok. Búcsúzóul felhajtotta, kezembe igazította a sárga gallért, de hiába: a nap gyötrelmei után már nem volt erőm takargatni nyomorúságomat. Zsebregyűrt kézzel mentem az utcán, bámész tekintetek korbácsüté- ei alatt. Vigasztaltam magam, hogy a szegénység nem bűn, de fájt, hogy néznek. V$gül a tél könyörült meg rajtam. Nagy, sűrű pely- hekben esni kezdett a hó. Ebben a megbocsájtó fehérségben én is olyan lettem, mint a többi ember.
