Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

4. oMal 1969. december M, kedd l\em „egyszerű“ már a mezőgazdasági munka DR. PÁSZTOR Károly, a Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem docense a já­rások tanácsi mezőgazda- sági, művelődési szak­embereinek legutóbbi — szabadszállási — tanács­kozásán nagy érdeklődés mellett tartott előadást a mezőgazdaságii klubok, szakkörök helyéről, szere-* péről és feladatairól. Igen érdekes volt fejtegetése a mezőgazdasági művelődés korszerű formáiról, esz­közeiről. Amikor rámutatott, hogy a hagyományos falusi is­meretterjesztő — népmű­velési — formákat tovább kell fejleszteni, — arról is szólt, hogy tízesztendős gyakorlati tapasztalata és elméleti vizsgálódása alapján a mezőgazdasági szakkörök három típusát tartja legcélszerűbbnek a mezőgazdasági szakmun­kás-továbbképzés megvaló­sítására. Ezek között első helyen az üzem termelési feladataira épülő szakkört említette. Az úgynevezett területi szakkörök foglal­kozási helyéül a művelő­dési házak szolgálnak, ahol a háztáji gazdálkodás, kis­állattenyésztés, kertgondo­zás és más hasonló speci­ális szakterület ismereteit bővíthetik, frissíthetik a résztvevők. A harmadik formának, az úttörő szak­körnek nagy jelentősége a mezőgazdasági pálya meg- kedveltetésében van. Fon­tos, hogy ezt a nagyüzemek vezetői is így értékeljék, érezzenek felelősséget a szakkörök színvonalas mű­ködéséért, segítsék ezt elő üzemi látogatások szerve­zésével éppúgy, mint kí­sérleti parcellák biztosítá­sával. szólhat bele ugyanígy a termés mennyiségének vagy minőségének alaku­lásába! Ha például a leg­megfelelőbb tőállomány elérésére beállított — ap­rómagvakat vető — gép finom, vékony csöveinek egyike eldugul, s a trakto­ros dróttal „piszkálja ki”, például az ilyesmire kivá­lóan alkalmas fogpiszkáló helyett, — a eső kitágul, bővebben adja a magot, s ... meg lehet nézni, mi­kor kinő a vetés — az egyenetlenségeket... UGYANEZEK a motí­vumok azt is szembeszö­kően érzékeltetik, hogy új társadalmi tartalmat nyert a nagyüzemi parasztember munkája. Egyéni gazda ko­rában a család — néhány ember — érezte lelkiisme­retessége jó, vagy hanyag­sága rossz következmé­nyeit. a termelőszövetke­zetben százak helyzetét be­folyásolja a tsz-tag mun­kája. Érthető tehát, ha Ismé­telten aláhúzzuk: a szak­mai továbbképzés komo­jegyezze ki a napilapokban, szaklapokban, vagy folyó­iratban a tanult témával kapcsolatban megjelent cikkek közlési idejét, s azt, hogy az újság, folyóirat me­lyik számában, milyen ol­dalon találhatók? — Más­valaki egyik foglalkozásra tanulmányozza és értékel­je, elemezze a többiek előtt valamelyik cikket. Vetíthetnek szakmai fil­met a szakkörben; kísérle­tezhetnek — erre kijelölt parcellákon, amelyeket for­galmasabb útvonal mentén helyeznek el, hogy sokan lássák, mit hoz egyik vagy másik növényfajta —; ele­mezhetik az üzem gazdál­kodásának egy esztendejét; véleményeket gyűjthetnek aktuális kérdésekben — pl. bérproblémákról. — Mind­ezek révén a szakköröknek szinte „transzmissziós” sze­repe lehet a nagyüzemben. Kivált, ha a leghozzáértőbb szakemberek működnek közre az oktatásban, akik abban is következetesek, hogy nem csak ők beszél­nek, hanem beszéltetik, vi- tatkoztatják is az embere­ket Akik úgy kisérik fi­gyelemmel tanítványaik lyanvétele központi kér óése a jnezőgazdaság fej- útját, hogy a munkahelyen írji-i i- is felkeresik őket, érdek­SÜLYAT, jelentőségét tekintve az úgynevezett üzemi szakkör a mező- gazdasági szakműveltség bázisa. Ennek résztvevői nagyüzemi — állami gaz­dasági, termelőszövetke­zeti — dolgozók. Legyenek bár munkában levő szak­munkások vagy betanított és jó szakmai készségű emberek, továbbképzésük ma már elmaradhatatlan. Mint minden pályán, a me­zőgazdaságban is olyan mérvű a technikai, tudo­mányos előrehaladás esz­tendőről esztendőre, hogy a változásokhoz — új techno­lógiák, más struktúra, az értékesítés korszerűsége — való alkalmazkodás, átvál­tás az új módszerekre a legegyszerűbb munkabe­osztásokban is csak az új ismeretek átvételével, to­vábbképzéssel lehetséges. A mezőgazdasági mun­ka is mindjobban rész- tevékenységekre osztódik, egyre inkább ipari jelle­gűvé válik. S a termelés kimenetelét az is döntően befolyásolhatja, ha egy részfeladat elvégzésében téved valaki. Vessék el a nagyüzemi táblán — mondjuk — a kukoricát a legmodernebb vetőgép­pel, a legnemesebb magból, betartva az opti­mális tőszámhoz szükséges csőbeállítás módját —, de ha a talajfertőtlenítés al­kalmával az azért felelő­sök elaludtak —, minden má$ részfeleadat tökéletes megoldásától függetlenül —, a férgek „gondoskod­nak” a termáseredmény végső alakulásáról. S mennyi más részmunka ilyen vagy olyan elvégzése lődésének. Amikor viszont ebből az aspektusból hang­súlyozzuk az üzemi szakkö­rök szerepét, arra is fel- I hívjuk a figyelmet, hogy ! önként vállalt oktatási, ne- j velési feladatról, önképzés- ! ről van szó. Bizonyos fokig | már ebből is következik, j hogy olyan ismeretanyag I közvetítését végezzük a i szakkörökben, amely ér- I deklődéstkeltő a hallga­tók számára, alkalmazko­dik felkészültségükhöz. De lényeges szempont az is, hogy az adott szakágazati témában hozzáértő, ráter­mett emberek foglalatos­kodjanak a szakkörben. Szem előtt kell tartani, hogy a téma elméleti és ' gyakorlati oldalával egy- j aránt foglalkozzanak az; emberek. S azt is, hogy ne i csak arról legyen szó a j foglalkozásokon mit és j hogyan tegyenek, de a miért-re is választ kap- j janak a szakköre járók. Hogyan valósul meg leg­jobban, hogy az üzemi szakkörök munkája az üzem — tsz, állami gazda­ság — feladataira épüljön? Több útja, csatornája van ennek. Jó, ha a mezőgazdasági nagyüzem évi tervének ösz- szeállításánál a szakkörök­re is terveznek. Mit? Ne sokfélét a tematikában, ha­nem ami az adott gazda­ság feladatai közül a leg­fontosabb — nem akarjuk azt mondani, legproblémá- .sabb. De ha például a ta­karmánytermesztés a na­gyon lényeges tennivaló, a szakkörökben ezzel fog­lalkozzanak, s annyi olda­láról — vetőmag, techno­lógia, értékesítés stb. — , hogy a részletek sok más összefüggést megértessenek a hallgatókkal, egészen a gazdaság egészének műkö­désében láttatva a takar­mánytermelés helyét, sú­lyát. lödnek, megnézik, miként hasznosítják a tanultakat. A TELI szakköri foglal­kozások mindemellett a tsz-tagság szabadidejének legtartalmasabb kitöltői is, | melyeken nemcsak szakmai I továbbképzésük valósul ' meg, hanem szemléletük is tágul, s növekszik egybe- tartozásuk tudata — saját gazdaságukkal. Ami pedig nem csupán a termelési eredményei. hanem az egész tagság közérzete szempontjából is rendkívül lényeges. Tóth István FÉNYES! női Ha lassan is. de befejező­dik a tanácsház előtti fő­tér rendezése, őrülhetnek ennek a falujukat szerető kunszentmiklósiak. Eltűnt a piactér, jöttek a virágok, eltűnt a sár egy része, jött az autóparkoló, törvénysze­rűnek látszott, hogy mindig szebb és jobb követi a ré­git ... . Eltűnt az „utolsó bástya”, is, lebontották a régi, va­kolatlan autóbuszvárót. Az­tán — nagysokára — elké­szült az új, de ennek már aligha örül valaki. Leg­alábbis azok. akiknek ese­tenként itt kell várakozni, esőben, hóban, vagyis olyan­kor, amikor tényleg szük­ség lenne valami védett helyre. Az új. „korszerű” — jobb híján nevezzük így — építmény, ugyanis erre a legkevésbé sem alkalmas. A magasban egy hollámle- meztető, alatta néhány vas­keret, ebbe bizonyára üveg­lapok .jönnek (sorsukat itt felesleges lenne megjósolni), aztán ismét néhány lemez. A gyakorlat — ha ez eddig nem történt volna meg —1 rövid időn belül be fogja bizonyítani ennek a szerke­zetnek feleslegességét, mi­vel nem véd se esőtől, se széltől. Ámbár ez a vasalkot­mány is jó lehet valamire, emlékeztetőnek a régi szép időkre — ó boldog idők — amikor még a régi váróhe­lyiség, igaz. hogy csúnyán, de jól szolgálta a célt. Továb­bá a várakozók gondolko­dásának serkentésére is al­kalmas. hogy hol Is láttak ennél célszerűbb építményt, ugyanilyen anyagokból, és kinek juthatott eszébe ezt így elfogadni, ég pénzt ad­ni érte. Igaz, egy valamiben e* is hasonlít az igazi, jól meg­tervezett fémüveg váróhe­lyiségekre. Fényes. B. P. és gyermekcsizmák Tél az Alföldi Cipőgyárban ' Az idei tél újabb leckét | adott azoknak, akik a ci- { pőellátásról kötelesek gon­doskodni. Az utóbbi hetek hóesései következtében a csizma a legmegfelelőbb vi­selet. A lábbeliknek ez a fajtája azonban — leg­alábbis az olcsó és keresett modellek — hiánycikké vált az üzletekben. A kecske­méti központú Alföldi Ci­pőgyárban azt a felvilágo­sítást kaptuk, hogy a téli cikkeket felkínáló börzéjü­kön a kereskedelem csak a december 5-ig legyártható női csizmákra tartott igényt. Most újra Jelentkeznek az igényekkel, ám a kapaci­tását lekötötte már a vál­lalat egyéb termékek gyár­tására. Alapanyagot sem j kapnak. A kereskedelem tehát az idénycikkek esetében sem vállalta a szakmájához egyébként ősidők óta hoz­zátartozó kockázatot, ami­kor a télre megkötötték a szerződéseket A téli gyermekcipőket to­vábbra is folyamatosan ter­meli és szállítja a vállalat. Mivel beváltak a 19—22 szám közti méretű puha bébicipők, tovább gyártják ezeket a modelleket. A bundabéléses gyermekci­pőkből pádig 16 500" párat készítenek. Két műszakban is foglalkoznak a kicsi­nyeknek való száras lábbe­lik előállításával, amikből több mint 100 ezer párat adnak át a megrendelők­nek az idén. A kiskunfél­egyházi gyáregységben 91 ezer pár gyermek,csizmács- ka készül december végéig, s az igények hatására 33 ezer párat a kecskeméti üzemben is gyártanak. Halász — Pásztor __ Összefogás a város jobb ellátására Kiskunfélegyházi termelőszövetkezetek kezdeményezése Mezőgazdasági társulás termékeket, terményeket. lehet Érdekes, egyé­ni megbízásokkal kombi­nálni a tananyag átvételét. Minden hallgatónak lapo­kat osztanak, hogy alkalmas időben becsüljék meg a termést Betakarításkor az­tán ellenőrizni lehet, ki kö­zelítette meg legjobban az eredményt. Egyik — vagy több — hallgató figyelje, alakult Kiskunfélegyházán. Tagjai; a Vörös Csillag és Lenin Termelőszövetkezet, valamint a Szövetkezetközi Áruértékesítési és Beszer­zési Szervező Iroda, amely Kecskeméten működik, a homokhátsági közös gazda­ságok kezdeményezéseként. Megkérdeztük az érdekel­teket, hogy milyen céllal hozták létre a kiskunfé­legyházi közös gazdaságok külön társulását. Pesir István, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke: — A város zöld­ség. gyümölcs és húsellá­tását akarjuk javítani. Az ipar fejlődésével egyidejű­leg növekednek az igények. Már eddig is több eláru­sító helyet létesítettünk. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy ezek folyamatos és bőséges áruellátását csak együttes erővel lehet meg­oldani. Másik fontos célunk a közös és a háztáji gazda­ságok közti együttműködés elősegítése, az ebben rej­lő lehetőségek, tartalékok feltárása. Laczkó Gyula, a Lenin Termelőszövetkezet elnöke: — Az együttműködés ke­retében mi vesszük át a háztáii gazdaságokban elő­állított, szükségleten felüli jószágokat Az árut szin­tén mi továbbítjuk a szak- üzletekbe. Bizonságosabbá válik tehát a háztáji gazda­ságok termelése Természe­tesen ezzel együtt az ér­tékesítés, a közösben é* a háztájiban egyaránt Jó minőséget, nagy vá­lasztékot akarunk nyújta­ni. Nem törekszünk nagy haszonra a közvetlen érté­kesítéssel. A lehetőségek­hez mérten esetenként ol­csóbb áruval is meg aka­runk jelenni a piacon. Sere Máté, a tsz-közi ke­reskedelmi iroda igazgató­ja: — A két tagszövetke- zetet harmadik személlyel szemben mi képviseljük és egyben a felvásárlással, ér­tékesítéssel kapcsolatos pénzügyi elszámolásokat is elvégezzük. Erre a célra a Magyar Nemzeti Bank­nál külön számlát nyit a társulás. Azi együttműkö­dés megindításához egyen­ként 100 ezer forintot fi­zetnek be a tagszövetkeze­tek. Az előzetes megállapo­dás már megtörtént Az el­képzelések szerint január 1-gyel megkezdi működését a társulás. Az e’ső eszten­dőben 30 millió forint for­galomra számítanak. K. S. A vállalat kiskunfélegyházi gyáregységéből 34 ezer pár műbőrszárú, műszőrmebélésű női csizmát szállítottak el. A termék ezzel ..lefutott”. A műhely dolgozójá­nak, Szögi Erzsébetnek az arcára mintha ez lenn« írva: — Sajnos ... Dobák Anna a gyermekes! ■•móeekók talpának a ragasz­tását készíti elő.

Next

/
Thumbnails
Contents