Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-23 / 297. szám

1969. december 83, kedd B. oldal • • Ünnep előtt a könyvesboltban Latyakos út, szél, kavar­gó hóesés sem akadályoz­za a vásárlókat * abban, hogy a közelgő ünnepek előtt a boltokat felkeres­sék. Jó érzés látni ilyen­kor, hogy a ruházati, — illatszer- élelmezési — és más üzletek mellett zsúfo­lásig megtelik gyakran a könyvesbolt is. A Kecskeméti Katona József Könyvesbolt a főté­ren van. Legkedveltebb helye a város könyvgyűj­tőinek, szellemi Ínyencei­nek. Dr. Vicsay László, dr. Holló Imréné, Molnár Já­nos és mások hetenként többször is benéznek ide: milyen új szállítmány ér­kezett, van-e valami' szá­Tréfáskedvű • Év végi ajándékozó ked­vemben útnak indítottam egy kis csomagot, még de­cember 10-én Budapest­re, a Hungária körút 7— 9. fsz. 6-ba. A csomag meg is érkezett, benne a béby kötöttruhával és szalon­cukorral, sértetlenül — és még mással is, amit nem én tettem a csomagba! Idfeam a címzett vá­laszleveléből a meglepe­tést keltő sorokat: „Vala­hogy gyanús volt nekem a csomagotok, azért írom meg, hogy mi volt a ru­hán kívül benne: kb. egy kiló fehér bab és cCa, 10 db csikk. Nem tudom, ez mi célt szolgált a csomag­ban, nekem az a gyanúm, hogy felbontották.” * Nekem is az! Persze Ka­locsától Budapestig hosszú az út, hol is kereshetnénk a tréfacsinálókat? Igaz, a csomagbontásért még- csak kártérítést sem kö­vetelhetünk, mert az is­meretlen ajándékozó még inkább adott — egy kiló babot! Nade kérem! A csikk! Az jó vicc volt. Meg­érdemelné, hogy vissza- küldjem megduplázva csak tudnám, kinek és hova! A. M. mukra örömet jelentő új­donság? — Annak örülünk — mondja Német János bolt­vezető —, hogy szép szám­mal keresnek meg bennün­ket a környező falvakból is. Serter Béláné és a lá­nya, Judit állandó vásár­lónk Lakitelekről. Meghitt, ünnepélyes han­gulat a boltban: válogat­nak a vásárlók, érdeklőd­nek, javaslatot, segítséget várnak az eladóktól. — Mondjon már lelkem valamit: mit vegyek az unokámnak? — Van-e jó mesésköny­vük? — Tessék már segíteni: nem tudok választani. Az eladók szorgoskod­nak, újabb és újabb javas­latokkal állnak elő a ve­vők megelégedésére. — Hogyan alakult az ünnepek előtti napokban a forgalmuk? — kérdezem a boltvezetőt — Rendkívül elégedettek vagyunk az eredménnyel — feleli. Az átlagos napi forgalomnak mostanában éppen a dupláját érjük el. Naponta 20 ezer forint fe­lett mozog a bevétel. — Mi a sláger? Mit ke­resnek legjobban? — Három könyvet lehet kiemelni: a Fiúk Évköny­ve, a Lányok Évkönyve és az Orvos a családban című könyv. Ez utóbbi ragyogó példája annak, miként vál­hat legnépszerűbbé a hasz­nos, értékes könyv. Nem igaz, amit sokan állítanak, hogy a vásárlók többségét csak a selejtes művek ér­deklik. Az eladó segít a válasz­tásban. Fürge léptű, fürge ujjú könyvárusítók jönnek, — mennek, kedveskednek. — Hullámzik a boltban a vá­sárlók serege. A szép ki­állítású könyvek apróbb- nagyobb csomagokká lesz­nek, hogy a hátralevő na­pokban szekrények mélyén, kamrák polcain titokban meghúzódjanak, s az ün­nep estéjén, amikor eljön a gyönyörű ajándékozások órája, örömet szerezzenek azoknak, akiknek szánták. •—a —ni postások V.MENyglKOV- V. a A3EVSZKI3 8. NE FELEDD, hogy íróasz­tala fiókjában és széfjé­ben á csoportodra nézve veszélyes föl jegyzések ma­radhatnak. A legcélraveze­tőbb az volna, ha valami szerencsétlenség történne ezzel az Emschmüllerrel. Ügy tudom, szenvedélyes vadász... Egyebekben pe­dig, Stumpf elvtárs, te sokkal jobban tudod, ho­gyan lehet a legsimábban megszabadulni ettől a ve­szélyes provokátortól. De itt van a legfontosabb: egész ügyesen kieszeltétek az alkatrészeknek a pecsét- nyomóval való tönkretéte­lét. Csakhogy ez nem me­het a végtelenségig, mivel meglehetősen kevés az osto. ba ezek között. Még két- három hét, s ha továbbra is ezt csináljátok, lebukik mindenki. Éppen ezért na­gyon komoly műveletet kell végrehajtanotok: csopor­todnak meg kell semmisí­tenie a föld alatti ter­melőüzemei Ami a föld színén van, az már a légi­erő dolga. Mikor azonban észrevet­te, hogy Stumpf mondani akar valamit, Artur kérdőn tekintett rá, fle az nem szólt egy szót sem. — Természetesen, megér­tem kétkedésedet: hogyan tudna három ember végre­hajtani ilyen nagy feladatot. Nos úgy, hogy kaptok em­bereket. — Hans arcán két­kedő mosoly jelent meg, ezért hát Lindeman hozzá­tette: — Hamarosan Mauthausenba megyek. Azt a feladatot kaptam, hogy szedjek ott össze hozzá­értő rabokat a féltve őr­zött gyárak számára, mivel az igazgatók állandóan pa­naszkodnak Himmlemél, hogy a legképzetlenebb munkásokat küldik hozzá­juk. Az egyik igazgató pél­Hogy műveltek legyenek a jövő szakemberei Kód Mária tanárnő segít a tanulmányi versenyben résztvevőknek a felkészülésben. A 623. sz. Szakmunkás- képző Intézet régi iskola Kecskeméten. Falai közül az elmúlt évtizedek alatt sok ezer végzett szakember kikerült. Többek között arról is nevezetes, hogy sokoldalú kulturális tevé­kenység folyt itt mindig. Elég megemlíteni, hogy valamikor tíz évvel ezelőtt innen indult el Tóth Lász­ló és Leviczky József ta­nárok kezdeményezésére az országos szavalóver­seny-mozgalom, itt műkö­dött sokáig a megye leg­jobb irodalmi színpada. És olyan emberek vettek részt a pedagógiai munkában, mint Mátis Kálmán, Imre Gábor, Báron László, Sze­kér Endre. Az idei tanévre készített kulturális tervüket lapoz­gatjuk. Feltűnik a sokirá­nyú tervezés, a változatos program. Kérdezzük Tóth László igazgatót, miben látja törekvéseik legfőbb jelentőségét? (Ö maga is régóta aktív kulturális te­vékenységet folytat: orszá­gos kulturális bizottság tagja volt sokáig, irodalmi társaság titkára, tanköny­vet írt, szavalókat készített fel versenyekre stbj dául magától értetődően arról írt Himmlernek, hogy az orosz rabok között nem szabadna lenni egyetlen „írástudatlan férfinak”, márpedig hozzá csakis ilye. nek érkeznek. — Artúr sze­mében ravasz mosoly vil­lant. — Nos, hát én most majd szerzek nekik „intel­ligens szlávokat”. És, ter­mészetesen, téged sem csal­lak meg. — Artur, engedj meg két kérdést. Honnan szerzünk be ilyen nagy mennyiségű robbanóanyagot a föld alat­ti gyárba, védelmünk és ellenőrzési rendszerünk mellett? A második: né­gyünk közül egyik sem szakképzett tűzszerész. Ho­gyan és hová helyezzük el á robbanószerkezeteket, hogy a legnagyobb hatást érjük el? Jól tudod, hogy nem félünk a haláltól. De sajnálnánk ilyen nagy koc­kázatot vállalni, ha egyszer semmi eredményt sem érünk el vele. — Bizonyára gondoltál már a barlang' felé folyó patak mentén húzódó gát­ra A gáton túl 'egy kis ta­vacska van. Meg kell sem­misíteni a gátat, s a víz a barlangba folyik. Persze, ez nem radikális megol­— Elsősorban az esztéti­kailag megfelelő környezet kialakításán fáradozunk. S a kulturális munkát úgy tervezzük, hogy a tanulók mellett a tanárok is meg­találják házon belül az igényüknek megfelelő mű. velődési lehetőségeket. Az erősen megfiatalodott tan­testületünk ebben segítsé­günkre van. Nincs olyan nevelőnk, aki valamilyen kulturális munkából ne venné ki a részét Fekete László „hivatal­ból” foglalkozik a kulturá­lis munkával: ő a nevelési igazgatóhelyettes. Elmond­ja, milyen nagy szeretet­tel igyekeznek a tervet végrehajtani a tanulók és a tanárok együttesen. Egy dolgot említ meg. Olyat, amely minden iskola előtt példa lehet. A felszabadu­lási évet ők úgy ünnep­ük, hogy valamennyi osz­tály honismerti-helytörté- neti feladatot kapott Az első évesek a megye köz­ségeinek felszabadulási ese­ményeit, a másodévesek az üzemek történetét, a harmadikosok az iparita- nuló-képzés helyi adatait gyűjtik össze és dolgozzák fel. valami nagy tömegű víz, s könnyen kiszivattyúzhat­ják, s a berendezések sem rongálódnak meg. A ter­melés is legtovább egy hé­tig szünetelne csak. Azt hi­szem, valahol másutt kell keresni a dolgok nyitját Az egyetemi könyvtárban épp a napokban leltem egy, a múlt század végén kiadott könyvre, melynek címe: Bécs és vidékének talajszerkezete. Szerzője azt állítja, hogy épp az ob­jektum alatt, meghatáro­zott mélységben föld alatti tó rejtőzik. Amennyiben a mélység felé irányuló, összpontosított erejű rob­banást tudnánk elérni, földomlás következnék be és akkor... Schissel igaz­gató úr, kedves neje őnagy- ságával együtt csak ker­tészkedéssel folgalkozhat. na. A részletes számítá­sokat a közeli napokban el­juttatom hozzád. A kapcso­latot Bécsen át tartjuk egy­mással. Melegen elbúcsúztak egy­mástól. Artur a távolsági autóbuszjárat közeli meg­állójához vitte Stumpfot, maga pedig Bécs érintése nélkül égyenest Mauthau­senba indult. Érdemes körülnézni eb­ben a megifjodott, meg­szépült iskolában. Válogat­hatunk abban, hogy mit nézzünk meg: képzőművé­szeti kiállítást, irodalmi színpadi próbát, szakköri tevékenységet, könyvköl­csönzést vagy klubfoglal­kozást, ami hetenként van? Menjünk be az irodalmi színpad foglalkozására. Ka­ti néni (mosolygok, hogy „néni”, hiszen összetévesz­tem a tanulókkal) magya­ráz, s a szereplők minden szavát figyelemmel lesik. Az SD hírszerzőfőnöke a Rohrmannal, s , utána Himmlorrel történt bizal­mas beszélgetésének 'ha­tása alatt tért vissza Ber­linbe, ahol a tempelhofí repülőtéren azonnal be is ült a reá várakozó sze­mélygépkocsiba. A Prinz- Albrechtstrasséig (a Biro­dalmi Biztonsági Főhiva­tal székhelyéig — a ford.) Schellenberg testőrségének tagja, s egyben sofőré oly gyorsan hajtotta a kocsit, amennyire csak a bombá­zások nyomaitól viszony­lag megtisztított út lehe­tővé tette. Schellenberg szárnysegédének kíséreté­ben indult fölfelé hivatali helyiségébe, mihelyt a ko­csi az RSHA épülete elé érkezett. — Hozza ide nekem a Peenemünde-dossziét és azonnal hívja hozzám Kreutzer századost, — ad­ta ki a parancsot a szárny­segédnek. Mikor az ajtó becsukó­dott beosztottja mögött, Schellenberg fáradtan ereszkedett az egyik mély bőrfotelbe az ablakkal szemközti sarokba, s gon­dolataiba mélyedt. (Folytatjuk.) Kérdezem, vannak-e ki­emelkedően jó szereplők? — Vannak — feleli. — Itt van például Gyuris Fe­ri, aki városszerte ismert szavaló, több verseny győztese. És MozoJai Mag­di, Békevári Kati, meg Dujmov Gábor. A színpad tagjai legin­kább nyomdászokból és esztergályosokból verődtek össze. — Ml vonzza őket ide? — Megszerettük — így nyilatkozik az egyik. — Kevés a magyar óra — mondja a másik. — Én mindig szerettem a verset — így a harmadik. A többiek bíztatására Mozolai Magdi elmond egy Várnai Zseni-verset. Szilágyi Lajos egy mag­nósklubot szervezett azzal a céllal, hogy megszeret­tesse a komolyzenét. Érdekes ebben az isko­lában a tanárok sokoldalú­sága. Szilágyi Lajos mate­matika-fizika szakos és ze­nével foglalkozik, Solti Kálmán a városi szimfo­nikus zenekarban játszik és közben rajzszakkört ve. zet, de ért az irodalmi színpadi munkához is. Bá­ron László tanít, fest, bá- bozik, Kullai András rúd­ugró bajnok, Czagány Ká­roly kézilabdaedző. Van egy különös tehet­ségű nyomdásztanulójuk: Gubisi Tibor. Szenvedélye a zománcégetés. Most állí­tott össze éppen kiállítást, gyönyörködhetünk alkotá­saiban. Az elmondottakon kívül működik itt még díszmű- lakatos, kézimunka-szak­kör is, és terveznek társas, tánc-tanfolyamot, fejlesztik a könyvtárukat. Itt rende­zik meg ismét az országos szavalóversenyt és hamaro­san egy területi szellemi vetélkedőre kerül sor. Minden évben izgalom­mal vesznek részt a leg­jobb tanulók a tantárgyi versenyeken. Kuti Mária tanárnő kiemelkedő mun­kát végez a tanulók felké­szítésében. Az igazgató sze­rint munkabírása, lelkiis­meretessége rendkívül di­cséretes. A felszabadulási honismereti munkában is nagy szerepe van. Magnetofonok, lemezját­szók, tévé, rádió, klubszo­ba, ifjúsági és tanári könyvtár segít a nagy fel­adatok elvégzésében. Ér­demes megiegyezni, hogy 140 tanulónak van az idei évadra színházbérlete. Tevékenységük lényegét az a nevelő fogalmazta meg kitűnően, aki ezt mondta :i nem elég, hogy ió szakembereket kinéz­nünk ki. az is fontos, hogy műveltek legyenek ezek a szakemberek.-*■* Varga Mihály Szilágyi Lajosné tanárnő, az irodalmi színpad vezetője magyaráz, a a szereplők lelkesen hallgatják szavalt. dás, mert hiszen ez nem

Next

/
Thumbnails
Contents