Petőfi Népe, 1969. december (24. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

1 oldal

19«9. december 18, csütörtök

Kecskeméti tsz-tagokkal a Tátrában

A kecskeméti Törek. ve* Termelőszövetkezet a kezdeti évek nehézségei után mindjobban egyenesbe került. Tavaly már huszonötezer forint körül alakult az egy tagra jutó átlagkereset a közösből. Az idén is meglehetősen eredményes esztendőt zárnak. Megnövekedett a lehetősége, hogy a munkákban legjobban kitűnt tagokat különböző jutalmazásokban részesítse a vezetőség. Már eddig is többen jutottak így el kirándulásokra az ország legszebb tájaira, most pedig a tsz két üzemegységéből tízen vehettek részt egyszerre egy igen kellemes és hosz- szú utazáson: Kara Pál borjúnevelő, Cseh Miklós majorgazda, Sáfrány János tehenész, Bodocz Sándor fogatos, Gyarmati Imre, Végh Sándor és Tóth Pál traktorosok, Valkai István rakodó, Szeberényi Gyula gépésztechnikus és Juhász Sándor üzemegységvezető. Ütjük turistautazás keretében Csehszlovákián át a lengyel Zakopanéba vezetett.

Mér a budapesti indulás előtt úgy helyezkedtek ti a kecskeméti tsz-tagok az autóbuszban, hogy lehetőleg egymás mellé, egymás közelébe kerüljenek. Majd az egyre inkább idegen tájak, emberek, visele- tek kötötték le figyelmüket S kíváncsiságuk még jobban fokozódott az olyan állomásokon mint Kassa, Eperjes, Lőcse, majd a Magas-Tátra irdatlan hegy- óriásai, fenyvesek

Kassán őszinte elismeréssel szemlélik a híres dóm nagyszerűségét, építészeti remekét Különösen akkor hatódnak meg, amikor az ottani katakombában II. Rákóczi Ferenc márvány koporsóját megpillantják. De nem kevésbé hat érdeklődésükre a dóm történelmi ereklyéinek állandó tárlata.

Következő útjuk a nagy áruházba vezet Nincs különösebb gondjuk kisebb vásárlásaikkal (főleg em4.

Különösen pedig az objek- tum védelmének szentelt nagy figyelmet, valamint a gyár munkatársai és rab-munkásai között szerveződött esetleges kémhálózatnak. Ennek oka az volt, hogy Berlinben néhány, eddig még semmiféle adattal meg nem erősített feltételezés szerint Schissel üzemében szabotáló csoport működik.

A megbízott két napot töltött együtt Rattenberg rendőrőrnaggyal, az SD helyi kémfőnökével, aki határozottan ellenezte azt a föltevést, miszerint földalatti ellenálló csoport létezne az objektum területén. Rattenberg ennek bizonyítására alapos jellemzést adott az objektum ve. zetőiről.

— Vegyük csak Stump- fot — javasolta az őrnagy.

léktárgyakat, ajándékokat vesznek otthoni szeretteiknek). az elárusítók jó része érti a magyar szót.

Vacsora Eperjesen, az Imperial Hotelben. Jó az étvágyuk, de gondtalannak tetsző hangulatuk is. Az egyik olyan kis társaság, ahonnan gyakran hangzik nevetés.

Másnap a tekintetek még inkább az ablakokra í szegeződnek. A sík terüle- 1 ten élő, mozgó ember számára megillettető „csodának” tetszik a szinte égig nyúló hegyóriások vonulata. Ilyen megjegyzéseket, kérdéseket fakaszt: „Itt

aztán nem lehet gond karácsonykor a fenyőfa.” „Nézd azt ott. Meglehet tán kétszáz éves is. Két embernek elég a törzsét átölelni.” „Hogyan képes ilyen tenger erdő ekkora sziklás talajon meglenni?” „És magról képes szaporodni. Nézd, milyen kicsik is vannak az oldalakon; talán első évesek.” „Jól ösz- szehányta a természet az egészet, az bizonyos.” „Ahol van ni! A felhők alattunk, a völgyben.” Némelyikük le is guggol a busz folyosóján, hogy jobban fellásson a hóbundás ormokra, csúcsokra. '

Zakopanéban a Sport Hotel vendégei a magyar uta- zó cső port Itt már Lengyel- országban vannak. Három napot töltöttek.

Az itteni meglepetéseknek, látnivalóknak sincs se szeri, se száma. Mindenekelőtt az, hogy november utolsó napjaiban (november 28-án) a „feketeségből elindulva” nagy a hó. És tegnap este hét órától másnap késő délutánig megint egyfolytában esik. De a lengyel Tátra „fészkében”, Zakopanéban nem olyan a havas táj, mint Kecskeméten. Ott a földszint és az égboltozat között „üresség” van; itt az is „be van töltve”. A láthatár körös-körül „egybeolvadni látszik” a mennyboltozattal. Beleolvad mindebbe a hóbundás fenyőrengeteg is...

— Igaz. hogy osztrák, de nem bohém a vére. s ráadásul még sántít is; fél lábát Ukrajnában veszítette el a bolsevikokkal vívott harcban, még a forradalom után. ön is tudja, hogy az őrség parancsnokának bizony sokat kell mennie és Stumpf a maga műlábával naponta minden őrszemet, páncélszekrényt, irodát, végigjár. hogy meggyőződjék; a „nagyágyúk” nem hagytak-e kint az asztalon valami rendkívül fontos dokumentumot. Stumpf tehát kiváló munkatárs és száz- százalékos pege (a náci párt tagjai szólították így egymást. Tulajdonképpen a parteigenosse-párttas rövidítése — a ford.1 Már kitüntetésre is fölterjesztettem. s kérem, megbízott úr, szíveskedjék támogatni javaslatomat.

Stumpffal Lindeman még aznap találkozott, munka

Nézik a furcsa típusú, régebbi házakat. Sok köztük teljesen fából való, különös építészeti minta szerint. Tetőzetük furcsán hatóan magas, mert ott is szobákat képeztek ki. így elől, a homlokzaton, a tetőrész is takaros ablakokkal vannak ellátva. Tízszobás magánházak is vannak, számítva az év minden szakában nagyarányú ide- I genforgalomra. (Van ugyan jó néhány korszerű, kényelmes szálloda a huszonnyolcezer lakosú, gyönyörű városkában, de ez koránt sem elegendő.) Különösen híressé vált e bércek fészke síversenyeiről, hegyi turisztikájánál 1962-ben sívilágbajnokság rendezője volt.

lH is alaposan néznek meg mindent a kecskeméti tsz-gazdák. A vastag, csu- paszőrmés öltözeteket, a hegyi lakók cifra, népi viseletét, a boltok zsúfoltságát, s kalkulálják át magyar pénzre az árakat Világért sem mulasztanák el, hogy a siklóvasút kocsiján felmenjenek a Guba- lówkára.

Szállodai szobáik polcán tucatnyi emlékfigura. Legtöbbje fából finoman faragva: népművészeti munkák.

A kirándulás atolsó napjának estéjén élményekről beszélgettünk. Az általános véleményt egy szóban lehet tömöríteni: feledhetetlen. Aztán más irányba terelődik a szó. „E rövid időre is hiányoztak az otthoniak.” „Vajon hogy van a család, a téesz?” „Mindez nagyon jó, szép, Csak szokni kell a tétlen időtöltést...” „Hiányzott a rádióból, meg a televízióból a magyar beszéd.” „Ha nincs a szövetkezeti gazdálkodás, nem juthattunk volna ilyen nagy útra. Ajándékként, jutalomból.”

Meleg szavak, őszinte vélemények.

A. B.

után. Stumpf élénken belépett az irodába, megállt az ajtóban és hitlerista köszöntésre lendítette a karját.

Stumpf már javakorabelí ember volt: teste elnehezült. arca kissé megpuffadt. Az első pillantásra meglátszott rajta, hogy abból a régi katonafaj tóból való, aki bármikor kész elöljáróinak bármiféle parancsát habozás nélkül végrehajtani. stumpf részletesen beszámolt Lindemannak az objektumvédelemről, a fel- állítási helyekről a hegyekben és a mezőségen. Nyilvánvaló volt, hogy alaposan fölkészült a berlini megbízottal való találkozásra.

— És hol történt önnel ez a baleset? — kérdezte végül Lindeman.

— Bizonyára hallott már a Kljev melletti. Gyeszna- parti városkáról Csemyi- govról. A városban nyugalom honolt, még ma is emlékszem pompás almáira. Az ördögbe is! Hanem egyszer kiküldtek minket, hogy semmisítsünk meg egy partizánfalut. A feladat végrehajtása után csapdába estünk, s azóta hordom ezt a fadarabot láb helyett —

Csárdáskirálynő

a kecskeméti színházban

Operett-felújítás

Ú

gy vagyunk ezekkel a jólismert Kálmán- meg Lehár-operettekkel, mint a gyerekek a millió- szőr hallott mesével. Ismerjük minden fordulatát, betéve el tudjuk sorolni összes szereplőinek jellemét. gondolatait és mégis érdeklődéssel várjuk, hogy is bonyolódik a holtbiztosán heppyendes befejezésig annak a bizonyos csinos és jellemes hölgynek a története, akibe minden bizonnyal szerelmes legalább egy tucat hasonlóan csinos, jóvágású fiatalember. Arra is számít a néző, hogy a második felvonásban némi viharfelhők fognak tornyosulni az égen. hogy a legtöbbször nyúlfarknyi hosszúságú harmadik felvonásban aztán kiderüljön az ég. kisüssön a nap és a szerelmesek egymás karjába borulhassanak. Valami ilyesmi a csontváza a Csárdáskirálynőnek is de az operettszínpad szabályait jól ismerő bécsi szerzőpár Stein úr és Jenbach úr ez esetben értelmes, kerek- ded, mulatságokban bővelkedő mesét kanyarított a nagyszerűen megkomponált Kálmán-melódiák alá, segített a portalanításban annak idején a 30-as évek operettszínpadának kitűnő szövegírója, Békeffy István majd később Kellér Dezső is, hogy végül a kecskeméti színpadon a librettó ügyesen tömörített, két részre tagolt, gyorsan pergő változatának tapsolhasson a néző. A kitűnő szövegkönyv mellett a legnagyobb érték mégiscsak Kálmán Imre muzsikája és a dalok ragyogó, szellemes szövegei: szegény jó Gábor Andorunk pazar tehetséggel megkomponált, szellemes szójátékokkal fűszerezett versei.

J

ót tett a felújításnak a rövidítés, a tömörítés. Nem korlátozta a színészek játéklehetőségeit és valahogyan arányosan sikerült megőrizni a darabnak mind a líráját, mind pedig a humorát.

Lovas Edit, az előadás rendezője pedig értő kézzel mozgatta a szereplőket a színpadon, nem voltak elnyújtott jelenetek, felesleges kidolgozatlan pillanatok, minden ment a maga jól kitaposott útján.

A szereplők közül elsősorban Cecília megformálóját, Balogh Rózsát kell kiemelni. Szerencsés kézzel ötvözte egybe alakításában a nézők felé kikacsintó vidámságot, az érzelemdús, kifejező játékkal. Cecíliája a legnemesebb klasszikus hagyományok mesgyéjén jut el a biztos sikerig. Nagyszerű Kerekes Ferkó volt Peré- nyi László. Kerülte az édeskés, szentimentális gesztusokat, közvetlenül, spontán áradt játékából a szomorkásán vidám bo- hémság. Sas József, nem próbált karikatúrát formálni a lányokért bolonduló Bóni grófból fiatalos kedvességgel fűszerezte játékát. Jánoky Sándor is az ízlésesen egyszerű stílus jegyében mondta el Miska, a minden Idők leghíresebb szeparépineére összes vicceit, kedves bohóságait. De fiatalosan, hangulatosan játszott a két ifjú szerelmes Rózsa Sándor — Ed- vin szerepében — és Berta Erzsi Sylvia alakítója. Még kezdeti elfogódottságuk, a nagy és híres szereptől való megriadásuk is hangulatot teremtett. Így, ezzel a hamvas egyszerűséggel hatott igazán a két szerep. Szépen énekeltek mind a ketten, bér még itt-ott a nehezen összehangolható kettősökben nem képviseltek egyenlő erőt. Stázi alaHosszú időn ét egy pártszervezetbe. mégpedig a termelőszövetkezet üzemi pártszervezetébe tömörültek a csikériai kommunisták. A legutóbbi választások időszakában alakult meg a községi alapszervezet. Hogy mennyire helyes

kítója Páva Ibolya jól ismeri a műfaj követelményeit, s igyekezett az elég. gé sablonos szubrett szerepet felfrissíteni, korszerűvé tenni — nem kis sikerrel.

G

ondosan kidolgozott játékkal illeszkedtek az együttesbe a kisebb szerepek alakítói is, köztük Szalma Sándor, Kölgyesi György, Unger Rudolf, Budai László és a három férj alakítója, Benkóczi Zoltán. Garai Róbert és Mózes István,

Borosa István díszletei nagyon szépek, teljes illúziót keltenek Gregus Ildikó, a jelmeztervező, kitűnően alkalmazkodott kosztümjeivel a szereplők adottságaihoz. Borbtró Andrea koreográfiáját frissen teljesen hibátlanul adta elő a tánckar. A zenekar Kerny Kálmán vezényletével igen szép tel- jesítményt nyújtott.

Csáky Lajos

Diafilmekef

vetítenek

Baján

Jugoszláviáról vetítenek színes diafilmeket december 19-én, pénteken Baján, a József Attila Művelődési Központban, a Duna Foto- klub foglalkozása keretében.

volt a kettéválás, arra már eddig is számos bizonyítékot lebet felsorolni. A párttagság összetétele is megkövetelte ezt. A foglalkozás szerinti megoszlás azt mutatja. hogy 47 százalékuk mezőgazdasági munkás, illetve háztartásbeli. Ebből is megállapítható, hogy az általános érdeklődési kör

Megosztva, de egyetértésben

csapott műlábára Stumpf,

akinek eltávozta után Lindeman hosszasan elgondolkozva üldögélt az irodában .,.

MINDENÁRON

ROBBANTANI KELL!

Schissel igazgató fölsza- badultan sóhajtott, amikor személyesen kísérte el Bécsbe Lindemant. bár semmi különösebb baja nem volt vele. Régi helyi szokás szerint elutazása előtt az SS-megbízottat meghívta a Schneebergen levő kis étterembe.

Lindeman távozása után pár napra azonban Stump- fot. az őrség parancsnokát sürgősen Bécsbe rendelték, s jól sejtette Stumpf; az objektum őrségének valamennyi tagját átdobták a frontra. Helyükbe pedig a hadkötelességen rég túl levő parasztokat rendeltek be. Stumpf egészen magánkívül volt, de meg kellett békélnie a helyzettel: a fronton úgv alakultak az események, hogy talán nem is olyan sokára kivétel nélkül mindenkit oda irányítanak.

A parancsnokságról kilépve Stumpf az autóbuszmegálló felé indult. Szemé, lyi használatú kocsija nem lévén, általában autóbusz- szal járt Bécsbe, és onnan vissza az objektumra. A központi vásárcsarnok előtt valaki rákiabált. Stumpf körülnézett, s azt látta, hogy egy kocsi fékezett mellette, belőle Lindeman mosolygott rá, majd vendégszeretőn kinyitotta előtte az ajtót, s kérte Stump- fot, foglaljon helyet mellette.

— Megbízott űr. bizonyára nem erre van útja — mentegetőzött Stumpf — Hiszen a* objektumba megyek vissza.

— Ez nagyszerű! Én is arrafelé tartok, s majdnem végig el tudom vinni.

A néptelen úton Lindeman óriási sebességgel vezette a kocsit, majd váratlanul lefordult balra, egy szűk mezei útra. s vagy négyszáz méter után megállt

Lindeman Stumpf kérdését megelőzve magyarázta

meg;

— Enn51 jobb helyet a pihenésre nem is lehetne találni, s meg akarom mutatni magának...

(Folytatjuk.)

más vonatkozású, mint a tsz-ben dolgozó kommunistáké. Az alapszervezet tagságát természetesen érdekli a tsz-ben folyó munka is. de figyelmük elsősorban a községet érintő általános problémákra terjed ki.

Az újonnan alakított pártszervezet mindenekelőtt az idős párttagok szociális helyzetét vizsgálta fe. lül. Foglalkozott ezenkívül a pártszervezet a lakosság kereskedelmi ellátásával és javaslattal is élt a tapasztalt hiányosságok felszámolására (például a kenyér minősége és mennyisége, a tüzelő- és zöldségellátás stb.y Csikéria nemzetiségi község lévén, megvitatták a párt nemzetiségi politikáját és ennek során a nemzetiségi hagyományok felelevenítésére is javaslat született (nemzetiségi est rendezése, a bunyevác pré- ló felújítása, közös tánccsoport létesítése).

Mivel a párttagok túln-*v- mó részt idős emberetc. nagy figyelemmel kíséri az alapszervezet a KIS3-fiata- lolc tevékenységét és sorait az arra érdemes ifjakkal is rendszeresen gyarapítani kívánja.

Vízin Gergely