Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
1909. november 12, szerda 5. oldal Lezárt ügy? A tettes neve: pletyka, kenyéririgység Klubkönyvtárak Új könyvekről néhány snrban Eduard Bartyenev: AZ EMBERI LÉT TITKA A Kossuth Kiadó ebben a szélesebb olvasói rétegnek szánt kis könyvecskéjében a materialista szemlélet alapján az anyagi világ fejlődésének titkaiba avatja be az érdeklődőket. A kötet érdekesen vitatkozik sok téves nézettel az élet lényegével kapcsolatosan. Sőtér István: ALOM A TÖRTÉNELEMRŐL A fenti címmel jelentette meg a Korunk tudománya sorozatban az Akadémia a neves irodalomtudós legújabb könyvét, mely Madách Imre életét és munkásságát taglalja avatott tollal. Különösen érdeke* az a fejezete, mely az Üt a Tragédiához címet viseli, és a nagy mű megszületésének előzményeit ismerteti. ÉGTÁJAK, 1969 Ilyen címmel jelent meg a napokban az a szép kiállítású köny, amely korunk novellaterméséből ad válogatást. A szérzők között szerepel töbek között Arthur Miller, Akszjonov és elével is. öt világrész legfrissebb elbeszéléseiből kaphat ízelítőt e kötet lapjairól az olvasó. Dr. Katona Ferenc: AZ AGY FELFEDEZÉSE Az agykutatás történetének megírására vállalkozott a szerző. Püthagorasz- tól napjainkig. A sok színes képet és szemléltető ábrát tartalmazó gyönyörű kiállítású mű a nem szakember számára is tökéletesen hasznosítható. Bajomi Lázár Endre: A MONTPARNASSE A festészet „fővárosát”, a párizsi Montparnasse-t mutatja be a francia kultúra mestere, amelyet a Corvina Kiadó ad át az olvasónak. A párizsi művészvilág múltját és jelenét sok érdekes, anekdotikus részlettel teszi vonzóvá. A világhírű alkotók (Matisse, Picasso, Modigliani) egész sorával találkozhatunk emberközelből a könyv lapjain. V. M. John Paget angol utazó, jó egy évszázaddal ezelőtt könyvet írt Magyarországról. Könyve, nem a messziről jött ember naiv, vagy fölényes rácsodálkozása a magyar sajátosságokra, hiszen írója azzal, hogy letelepedett nálunk, szárnysegéde lett Bem tábornoknak, s egész vagyonát a szabadságharcra áldozta — részt, elkötelezettséget is vállalt az ország haladásáért vívott küzdelmeiből. Hogyan, milyennek látná John Paget az országot, ma? A tv munkatársai, Wiedermann Károly rendező és Pintér József író, elhatározták, hogy kinyomozzák. Felkeresik a könyvben leírt tájakat és egybevetik az „ilyen volt”- at azzal, amit most látnak. Erről az útról szerettem volna kicsivel többet megtudni. De mikor érdeklődtem, egészen mással voltak elfoglalva. Üj film készül? — Igen. Bár témáját tekintve adalék is lehetne Paget könyvéhez. Közéletünk milyenségének boncolgatása egy haláleset ürügyén. A film ott kezdődik, ahol a rendőrségi vizsgálat véget ért Vagyis: nem történt gyilkosság? — Nem. 1968. március 1-én ismeretlen holttestet találtak a székesfehérvár- szabadbattyáni vasútvonalon. A rendőrség lezárta az ügyet mivel tisztázódott, hogy öngyilkosság történt. „Lezárt ügy?” — ez lett a címe filmünknek, melynek főszereplője, a 22 éves Ku- tasi Éva, halott Látszólag szabvány sztori. Egy fiatal lány a vonat elé veti magát. Meggondolatlanság — mondják az emberek, — hirtelen felindulás. Viszonzatlan szerelem?’ — Itt nem erről volt szó. Kutasi Éva nem meggondolatlanul, hirtelen felindulásában követte el tettét Készült rá. Nem akarjuk menteni, az öngyilkosságot nem is lehet, viszont tagadhatatlanul sok negatív előjelű tényező vitte, lökte ezt a kétségbeeséséből már kivezető utat nem találó fiatal lányt a vonat elé. Az okot a tettest kerestük ... Sikerült megtalálni? — Ügy hívják: pletyka, intrika, kenyéririgység Nem egyetlen ember — közélett magatartásbeli jelenség, melynek millió a megnyilvánulási formája. Többnyire láthatatlan, sajnos, mégis létezik. És rettenetesen kártékony. Azt mondtuk azoknak, akik már csak a halott „nyugalma” érdekében is le akartak beszélni bennünket erről a filmről: ez az ügy nemcsak a film főszereplőjének ügye, hanem elsősorban azokért készül, akiknek hasonló sorsot szán, készít elő az irigység, a rosszindulat. Még mindig sokat beszélnek előző, az ásotthalmi boszorkányüldözésről szóló közös filmjükről. Van valami hasonlóság a két filmben? — Az esetet szálanként kibogozó oknyomozó módszer. De míg a boszorkánynak kikiáltott Csupityné esete szélsőséges példája az emberi butaságnak, mostani filmünk azt a púpot veszi célba, amely közéletünk hátán éktelenkedik. Esetleg az ilyen témákat vitára bocsátó filmsorozattal? — Sorozatról nincs szó. Most sem erre a filmre készültünk. Ha úgy adódik, megint „oknyomozunk”, de annak örülnénk a legjobban, ha erre nem lenne többé szükség. A Lezárt ügy? című filmet november 14-én, pénteken 21.20-kor mutatja be a Televízió. Wiedermann Károly rendező és Pintér József író pedig azóta elindította a Paget-féle filmexpedíciót. Lehet, hogy John Paget nem ismerne rá ma már a magyar tájra, de egy biztos. A fenti eset nem szorulna magyarázatra. Lehetett erre példa az ő korában is!... Vadas Zsuzsa Néhány évvel ezelőtt el- j indult egy mozgalom, melyet így lehetne sűrítve jellemezni: könyvtáraikat a művelődési otthonokba! Az volt ezzel a cél, hogy a falusi népművelés e két nagyon fontos bázisát egyesítsék. ezáltal is megköny- nyítsék a helyi kulturális élet összefogását és fellendítését. Azóta bebizonyosodott többszörösen is, hogy helyes volt ez a törekvés. AÍ könyvtárak forgalma és a művelődési otthonok tartalmi munkájának javulása egyaránt erről tanúskodik. A különféle népművelés területek egymásra hatása áldásos, s ezt figyelembe kell venni a mindenkori tervezéskor. Napjainkban, amikor az Olvasó népért mozgalom és a Népművelési Tanács által meghirdetett Száz falu — száz könyvtár mozgalom célkitűzései gyakorlati megvalósításra várnak, egy újabb törekvés jelei mutatkoznak megyeszerte. Ezt így foglamazhatnánk meg tömören: könyveket — vagy könyvtárakat — a klubokba! Ez a — méltán korszerűnek nevezhető — célkitűzés tökéletesen érthető, ha meggondoljuk; a mai rohanó élettempó és a társadalmi rétegek, foglalkozási ágak, s ezek alapján az érdeklődési körök állandó differenciálódása következtében a klubélet máris a legfontosabb — és legnépszerűbb — népművelési formává vált. Ha pedig a klubok ilyen elterjedtek, látogatottak. akkor kézenfekvő az óhaj. hogy az állandó vendégek részére kéznél legyenek az olvasásra szánt könyvek, folyóiratok. Ma már a fejlődést akadályozó, furcsa és ellentmondásos helyzet az olyan, amikor a klubtag, ha olvasni akar, az udvaron keresztül közelítheti meg a könyvtárat, amely egy épületben van ugyan a klubbal, ám sok helyen az épület másik részében. Arról nem is szólva. hogy sokszor a myit- vatartás ideje sem egyezik. Ezt a ma még sok helyen meglevő akadályozó tényezőt kell a klubkönyvtárak létesítésével elhárítani. Ezt természetesen sokféleképpen el lehet végezni. A helyi adottságoktól, körülményektől függően. Lesz olyan község, ahol helyiséggondok miatt nem helyezhetik el a klubban vagy annak közvetlen szomszédságában a könyvtárat. Ilyenkor az a A Baromfiipari Országos vállalat kecskeméti gyárának szocialista brigádjái csátlakozva a „Televíziót minden iskolának” mozgalomhoz, nagyképemyős tv- készüléket vásároltak Pe- tőfiszállás egyik tanyai általános iskolájának. Ezen túl újszerű kapcsolat alakult ki a gyár és az iskola járható út. hogy' a klubtagság érdeklődési körének a klub programjának megfelelően állítanak legalább egy kézikönyvtárat a látogatók részére. Egy máris biztosnak látszik; ez az új mozgalom már a közeli jövőben serkentőleg hat a megye népművelésére. Varga Mihály között Az üzem műszaki brigádja elhatározta, hogy a jövőben is rendszeresen segíti az iskolát Egyebek közt karbantartják az intézmény közműveit s a szülői munkaközösséggel karöltve anyagi segítséget nyújtanak a sokgyermekes családoknak. Kiállítás a várban Mind többen keresik fel megyénkből is Gyulát, amely az egykori grófi park helyén levő óriási strandjával, melegvizű medencéivel és történelmi nevezetességeivel ma már télen-nyáron kedvelt országos hírű kirándulóhely. -1 Képünk az ötszáz éves vár egyik kiállítótermében készült. Az idén nyílt állandó kiállítás Békés megye parasztságának ősi munkaeszközeit és a falusi iparosok szerszámait mutatja be. •• Üzem az iskoláért •KUNSIAS» TERBMC í A bácskai gyerekdolgozatok elemzése VI. A gyerekeknek van hát jobban igazuk a pályák megválasztásában, és legjobban a mezőgazdasági munka szemléletében: mindössze három apa akar fiából mezőgazdasági foglalkozású felnőttet — s a mást akarókkal szemben ugyan mit hozhatnánk föl? Menti őket a múlt, mikor a társadalmi közfelfogásban parasztnak és semminek lenni szinte egyet jelentett, mikor a földművelés a jogtalanságot, kifosztottságot és létbizonytalanságot feltételezte. „Űrnak születni kell, a paraszt terem, mint a krumpli!” — ez cseng még vissza az apák fülében, kiknek legtöbbje éppen ebből a társadalmi rétegből indult. Nem segítette a nézetváltozást az ötvenes évek részben elhibázott parasztpolitikája sem, de a tegnap és a múlt gondolkodási kötöttségei miatt még ma is alig veszik észre, hogy pedig a mezőgazdasági munkakörök legtöbbje egyre Inkább átalakul. A fiúkat viszont már nem köti annyira a beidegzettség, ezért közülük már pontosan nyolc látja, hogy gyökeresen átalakult az arató fogalma, hogy a növényápolás egyre kevésbé jelent kézi munkát, hogy az állattenyésztésben számukra izgalmas, bonyolult gépek jelennek meg — s hogy egyáltalán, egyre több új szakma szükséges a mezőgazdaságban, köztük a nagy tudást és felkészültséget kívánó gépszerelés vagy a különböző modern munkagépek kezelése! Nyolc fiú és három lány, az egész minta alig négy százaléka: ennyi akar a mezőgazdaságba menni. A szülői akaratoknak ez a négyszerese, de látnunk kell, hogy még ez is nagyon kevés. Ma Magyarországon az aktív keresőknek csaknem harminc százaléka dolgozik még a mezőgazdaságban, s belátható időn belül ez a szám nemigen süllyed a húsz százalék alá, ami — a helyi és az országos adatokat most mereven összevetve — azt jelenti, hogy a kettőszáznyolcvanhét fiúnak és lánynak még legalább tizenhat százaléka fog a mezőgazdaságba kerülni. Legtöbbje, feltehetőleg, kedve ellenére. Ha már minden más helyről kikopott — és aki kikopott! A kontraszelekció már több mint egy évszázada tart Magyarországon: akiben erő és akarat volt, az, ha egy mód volt rá, elmenekült a földtől már a múltban is. A felszabadulás utáni gazdasági fejlődés és társadalmi átrendezés hatalmasan segítette ezt a folyamatot. De még mindig tart: általában még ma is a fizikailag és szellemileg gyengébb munkaerő kerül a mezőgazdaságba! S egyre több tapasztalat válik felismeréssé: ez tarthatatlan állapot, és éppen ma, mikor a mezőgazdaság generális technizálása folyik, mikor tehát a régi munkakörök eltűnnek, s új nagy tudást és képzettséget kívánó mezőgazdasági foglalkozások születnek! Ügy érezzük, a földtől való elfordulásnak az említetteken kívül van még egy oka, melyet egyébként szintén nem lehet elkülönözni múltunktól: mintha közvéleményünk egy kicsit még ma is lenézné a mezőgazdaságot, mintha a földművelő foglalkozásokat még ma sem tekintené igazinak — s ami a gyerekek esetében a leglényegesebb: mintha ez a felfogás iskolai oktatónevelő munkánkban is szerephez jutna. A dolgozatokból kiderül, hogy a tizenegy mezőgazdasági szakmát akaró gyerek közül hat Nagybaracskára való. Az ottani hetedikesek csaknem húsz százalékai Ügy gondoljuk, ebben az örvendetes tényben elsődleges szerepe van annak, hogy a baracskai pedagógus kar nagy gondot fordít a helyi téesz megismertetésére, a mezőgazdasági szakmák szépségeinek, tartalmának ismertetésére és megszerettetésére. Nagybaracska egyben arra is példa lehet, hogy — egyéb tényező mellett — mi a fő gyógyszere az egyre veszélyesebb kontraszelekciónak. A gyerekek egy lépéssel előttünk járnak, de hogy kívánatos mértékben megelőzzenek bennünket, ahhoz még több lépés kell. Míg ezeket meg nem teszik, addig pontos tükörképet tartanak elénk. Tekintsünk bele, és igyekezzünk nem letagadni magunkat akkor sem, ha kedvezőtlen vonásokat vélünk fölfedezni: Megkértük a gyerekeket, írnák le azt is, hogy miért szeretnék azt a pályát, amit elterveztek maguknak. Sokan nem indokoltak. Vagy azért, mert még nem tudják kifejezni a miérteket, vagy mert annyira lefoglalta őket a választott pálya kői> vonalazása, hogy erre már nem jutott energiájuk. Mint például a bácsalmási Anga Lászlónak: „Én a nyolc osztály elvégzése után sofőr szeretnék lenni. Elsősorban jó a kereseti lehetőség, két és fél ezer forint. Mindig érdeklődés van a sofőrök iránt. És ma már nagy szükség van a sofőrökre. Ha valaki a szabályokat betartja, biztos, hogy be is Válik. Nem kell iszákosnak lenni, mert különben járműre nem szállhat. Énnekem a családban senkise nem sofőr, de én vágyok rá. És ha lehet, Bajára, a tefusokhoz szeretnék menni. Én azért választottam ezt a szakmát, mert úgy érzem, erre születem.” Ezt a dolgozatot tulajdonképpen indoklásnak is felfoghatjuk. Sokan indokoltak még ilyen közvetve, de volt aki ki is írta: „Én azért szeretem ezt a pályát, mert nagyon szeretem!” Ezzel pedig, ugyebár, nem lehet vitába szállni. Az ember bólint, és arra gondol: bárcsak sikerüljön ennek a gyereknek is a terve! (Folytatjuk) v
