Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-10 / 260. szám

4. oldal 1969. november 10. hétfő Nehéz helyzetben Tükörpontyok I. Pénz beszél... Pálmonostozán £ A nyolc és fél ezer holdas zsanai Egyetértés Tsz í fizetésképtelenné vált. Előzetes becslés szerint mér- ( leghiányos lesz. A szövetkezetért — hogy „létezni” > tudjon. — a megyei tanács félmillió forint erejéig i kezességet vállalt a Magyar Nemzeti Banknál. A í tsz-ben most tervmódosítást és egyéb gazdasági szer­< vezeti intézkedéseket foganatosítanak, hogy a mér- l leghiányt elkerüljék. Ha ez nem sikerül, valószínű, ^ sor kerül a szövetkezet szanálására. > Ha arra a kérdésre akarnánk felelni, hogy miért 4 került a szövetkezet kátyúba, a rossz termőhelyi < adottságokat a gazdálkodás megtervezésében és a j tervek kivitelezésében elkövetett durva hibákat, a } szakvezetők torzsalkodásait és megalkuvásait, a tag­5 Ságnak a közös gazdasághoz való különös viszonyát., s a három szövetkezet egyesülése utáni bizonytalansá- <, gokat említhetnénk meg. £ Az okokat és körülményeket azonban csak any- 1 nyiban érintem, amennyiben a válságos alaphelyzetből { kitekinteni, illetve annak mögéje tekinteni engednek. Kedvezőtlen adottságok Mindhárom szövetkezet, atnelyböl az Egyetértés ki­alakult kezdettől fogva ked­vezőtlen adottságú volt. Az alacsony humusztartalmú, tápanyagokban szegény, rossz vízgazdálkodású ho­mokon (aranykorona értéke 2—4) sem gabonafélékből, sem szálastakarmányból nem tudtak a szövetkezetek annyit termelni, hogy arra komoly állatállomány ala­pozódhatott volna. Illetve; sosem rendelke­zett a tsz olyan állatállo­mánnyal amelynek trágya­hozamából valamelyest fel­javíthatták volna a szántó­földeket. (A trágyázási for­gó 17 év.) Belül a bűvös körön mind a növényter­mesztés, mind az állatte­nyésztés alacsony színvona­lon maradt. Eredményesség és gazdaságossági mutatóik kedvezőtlenül alakultak, a költségszint is magas volt. Ugyanez vonatkozik a sző­lőültetvényekre is. A szö­vetkezetek egyesülését meg­előzően a burgonya-, még- inkább a fűszerpaprika-ter­mesztés hozott jó, illetve elfogadható eredményeket A valóságos eredmények — kiegészítve az állami dotá­cióval — biztosították azt a meglehetősen ingatag pénzügyi egyensúlyt, amely az egyesülés előtt, mindhá­rom szövetkezetét jellemez­te. Fél évvel az egyesülés után az egyensúly megbom­lott, de ennek oka nem az egyesülés ténye. Addig nyújtózkodjál... Amikor az Egyetértés be­jelentette a fizetésképtelen­séget és költségvetési ga­ranciát kért. a Magyar Nemzeti Bank. a járási tanács pénzügyi és mező- gazdasági szakembereivel együtt vizsgálatot tartott a szövetkezetben. A bizott­ság megállapításai számunk­ra azért fontosak, mert a konkrét helyzetelemzéssel a szövetkezeti gazdálkodás ál­talános — más szövetkeze­tekre is jellemző — gyen­geségeire mutatnak rá, és alkalmat adnak arra is. hogy némely szövetkezetpo­litikai kérdésen gondolkoz­zunk. Sok szövetkezetben a ter­vezéskor nem veszik figye­lembe. hogy a személyes jövedelem objektív módon meghatározott a termelőte­vékenység által; „fölé” ter­veznek á lehetőségeiknek, tovább nyújtózkodnak, mint ameddig a takarójuk ér. Zsanán is ez történt. A ko­rábbi évek tapasztalata sze­rint 3,8 millió körüli az az összeg, amelyet év közben személyes jövedelem címén kifizethettek a tagoknak, alkalmazottaknak. (Pénz- bér+természetbeni.) Ezzel szemben 1969-re 5.3 milliót terveztek és a gyakorlat­ban ezt is túllépték: az ösz- szeg félévre eső hányadá­nál 180 ezer forinttal töb­bet fizettek ki!... Ráadá­sul a bizottság azt is meg­állapította, hogy a leigazolt és kifizetett munkaórák mögött gyakran nem volt tényleges teljesítmény... A szövetkezetekben több nor- mázható munkát órabérben végeztetnek, illetve több munkaféleségnek alacsony a normája. Paprikapalán­tázásban itt 160 forintot is meg lehetett keresni. Az évi tervjavaslat 6 fo­rintos órabérrel kívánta volna elszámoltatni a kö­zösben végzett munkát. A tervtárgyaló közgyűlés ha­tározattal 8 forintra emel­te fel az órabéreket és arra is határozatot hozott, hogy a különbözeiét — március­tól januárig — visszamenő­leg kifizetik! Így történhe­tett meg, hogy az állami ártámogatással dotált, fize­tésképtelenség felé haladó szövetkezet az időszaki al­kalmazottaknak 8,1. az ál­landó alkalmazottaknak 10,5 forintot fizetett átlagosan a ledolgozott munkaórákra — az összeg 80 százalékos kifizetése mellett — 7 fo­rint 68 fillér átlag jutott. A bizottság megállapítása szerint ez „eléri, illetve meghaladja a jó tsz-ek egy munkaórára jutó bérszín­vonalát”. A 33 százalékkal felemelt béreket csak magas termés- eredményekkel tudták vol­na ellensúlyozni. Ez azon­ban nem történt meg. Fű- szerpaprikából — amivel ..egyensúlyt” teremthetné­nek — kb. 50 százalékos terméskiesés lesz a terve­zetthez viszonyítva. (40 má­zsás holdankénti termés he­lyett legfeljebb 25 mázsa), amiért elsősorban a szak­vezetés a felelős. Egy ellentmondás Igazságtalanság volna azonban egyértelműen a szövetkezeti vezetőket okol­ni a bérek felemelése miatt. Tudniillik: a fenti követel­ményt.. hogy a tagjövede- lem az adott szövetkezet ter­melőtevékenységétől függ­jön — s eszerint csökken­jen vagy növekedjék — a gyenge szövetkezetekben rendkívül nehéz elérni, és nem is lehet maradéktala­nul megvalósítani. Nem le­het, mert a munkaerőnek ára van, amelynek szintjét nemzetgazdasági viszonyok határozzák meg (pl. a ke­reslet). Ez a törvény a szö­vetkezeti parasztra is hat. Ű is tudja, hogy a szakkép­zetlen munkaerő működte­tésének egy napi ellenértéke 70—80 forintnál kezdődik. Mivel ő nemcsak tulajdo­nos a szövetkezetében, ha­nem munkavállaló is ab­ban. arra törekszik, hogy részesedése ne legyen ke­vesebb a nemzetgazdasági­lag kialakult bérszintnél, még akkor se, ha üzemé­nek termelőtevékenysége alacsony színvonalú. E törekvést lehet talán kárhoztatni, de jogosultsága nemcsak a munkavállaló szemszögéből nézve nem vi­tatható. hanem a társada­lom általános erkölcsi fel­fogása szerint sem. Azonos munkáért azonos bért: ez az erkölcsös, ez az a cél, ami felé szövetkezetpoliti­kánk törekszik a nagy szá­mú (hét—nyolcszáz) gyenge szövetkezet megerősítésével, például az árkiegészítéssel is ... Amíg azonban az or­szág szövetkezeti térképét »jó”, „közepes” és „rossz” tsz-ek tarkítják — a tudo­mánytalan jelzőket a köz- érthetőség miatt használom — amíg a jelenlegi nagy különbségek megmaradnak, addig a feszültség is meg­marad. És számolnunk kell azzal, hogy a „rossz” szö­vetkezetek tagsága — a po­tenciális munkaerő — a sa­ját nemzetgazdasági „árfo­lyamára” (és nem a saját üzemének teherbíró képes­ségére) figyelve ösztönös módon törekszik a reá nézve terhes feszültséget feloldani. Megállapításunk a szö­vetkezethez lazán kötődő szerződéses munkásra foko­zottan érvényes. Zsanán az a gyakorlat, hogy a tsz kö­zös művelésű területeit (pél­dául a szőlőültetvényeket) szerződéses munkásokkal műveltetik meg. Ezek szá­ma 80—90 körül van. s je­lentős, részben a tagság munkaképes gyermekeiből áll. Ez a munkáskategória egyértelműen a keresetre „hajt rá”, miután leszerző­dött. és azonnal másfelé örientálódik. amint megérzi a munkaadó pénzügyi vál­ságát. Az Egyetértés idősza­kos alkalmazottai egyre- másra bontják fel a szer­ződésüket, keresnek, (és nyomban találnak) maguk­nak más gazdát. Tájékozó­dásom szerint nem járnak rosszul. Mi legyen hát a teendő? Hogyan birkózhatik meg egv szövetkezet vezetősége ilyen országos gondokkal a saját portáján? A kérdéseket egyelőre nyitva hagyjuk, illetve ke­rülő úton, a szövetkezet belső világának megtekin­tésével próbálunk rájuk vá­laszolni. (Folytatjuk.) ' Zám Tibor Új üzletek Halason Az utóbbi években több új élelmiszerüzletet nyitott a Kiskunhalasi Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, a város külső kerületeiben. További két üzletházat kap a járási székhely. A már épülő iparcikk- és ruházati áruház után jövőre szövet­kezeti áruház építéséhez kezdenek. A nádastól nem lát- | szik a tó. Talán nincs is víztükör — vélekedhet a kételkedő. De aki arra vál­lalkoznék, hogy Pálmonos- tora határában körülsétálja a Péteri-tavat. legalább egy­órás gyaloglás után mond­hatna véleményt a tó felü­letéről. . Özön hal a teleltetőkben. Csatornarendszerek. Megle­pően kristálytiszta víz, le­látni a mederbe, áramvona­lasán úsznak a tükörpon­tyok. sejtelmes kötelékben. Hosszú időn át a szegedi halgazdaságé volt a tó. s annak közvetlen környéke, a szolgálati lakás, a halász- tanya. s a füves partrész, a fákkal. Egészen ez év februárjáig. Ekkor a hal­gazdaság eladásra kínálta fel a tavat a pálmonostori Keleti Fény Tsz-nek. A kö­zös gazdaság vezetői el­gondolkodtak az ötleten, számolgattak, s aztán kije­lentették: All az alku! S 800 ezer forintért gazdát is cserélt a tó. A hálót a teleltető sar­kába húzták, messziről lát­ni, hogy pezseg a víz. zsí­ros csillogás a rengeteg pontytól, az emberek lábán combtőig érő gumicsizma, s így meregetik kosárba a termést. Majd a kosár tar­talmát a válogató asztalra öntik. Csapkodnak, ficán­kolnak a halak — de az asztal túlsó végén, ahol a halászmester. Fekete István ül — már súlykategóriák szerint kerülnek az újabb kosarakba. Innen az útjuk a vontatós pótkocsik kád­jaiba. majd kádastól a pe- tőfiszállási vasútállomás ha­las vagonjaiba vezet. On­nan pedig... — Hát Budapestre megy mind — mondja a halász­mester. — De onnan a szé­pét-javát tovább viszik, ex­portra. Ügy tudom, Svájc­ba, Nyugait-Németországba. Tehát van éiőhaiex- portunk is. S ez azt is je­lenti. hogy a tsz-nek kifi­zetődő a halgazdálkodás? A halászmester adatai azt mutatják, hogy igen: a mintegy 400 holdas, három tóból álló vízrendszer az idén mintegy 1600 mázsa halat ad. Ez jó termésnek számít, s Fekete István is azt tartja — holott az idén már harminchatodik éve halászik ezen a vízen. — hogy soha ilyen szépen még nem nőttek a halak, mint most. Mi ennék az oka? — Először is az, hogy ivadékot a szarvasi kísér­leti gazdaságból hoztunk. Ezek jól beváltak. S aztán az. hogy a gazdaság ele­gendő árpadarát adott ete­tésre. Már a nyári próba- halászáskor kiló körül volt az átlagsúly. Most bizony kevés az a hal, amely egy kilónál ke­vesebbet nyom. De jócs­kán vannak két-három ki­lós tükörpontyok is. Segítette a gazdag hal­szüretet az is. hogy a Pé- teri-tó örök veszedelme, a vízhiány az idén nem fe­nyegetett. Volt elég víz a Dongér-csatornában. onnan pedig szivattyús átemeléssel már megoldható volt az ál­landó. friss utántöltés. A tónak hat állandó munkása — halásza — van. De ilyenkor a tsz-gazdák közül is többen segítenek, vannak itt összesen húszon- ketten. Vagyis a tó, leg­alább részben, a rendszeres foglalkoztatásra is módot nyújt. Hátha még hozzá­számítjuk azt az 50 ezer kéve nádat is. ami a tél folyamán itt letermelésre kerüli Csupán ez 200 ezer forint hasznot hoz a tsz- nek. A gyengébb minőségű nádat helyben dolgozzák fel pallónak. Korábban a hajlékony aranyágak özönével fizetett a füzes is. Mostanra már megritkult a termés, a tö­vek kiöregedtek. De azért még leszedik róluk a 150— 200 kosár megfonásához szükséges vesszőmennyisé­get. A kosarakra itt nagy szükség van. az utánpótlá­sukra is. mivel gyorsan rongálódnak. Es hogy legyen mibe válogatni jövőre is a pon­tyokat. Nemcsak válogatni. Mint kiderül, beszélgetésünk egész ideje alatt magában számolt a halászmester — darabszám szerint is tudja, mennyi hal került a kádak­ba. Végig is számolja az 1600 mázsás termés mindegyik „darabját”. Hatvani Dániel Béren kívüli forintok beni dotációt, a közös vál­Tavaly 5 milliárd 401 millió 300 ezer forintot for­dítottak országszerte a vál­lalatok, állami gazdaságok és ktsz-ek béren kívüli jut­tatásra. A juttatások jelen­tős részét, közel 2 milliárd forintot a részesedési alap­ból fedezték. Nőtt az egy főre számított juttatások összege: 1967-ben egy év alatt 1352 forint, tavaly pe­dig 1406 forint volt. A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság Bács, He­ves, Somogy, Szolnok, Tol­na és Vas megyében 122 ipari vállalatnál és ktsz- nél kivizsgálta: a reform első esztendejében hogyan alakultak a béren kívüli juttatások. A vizsgálat ta­pasztalatai általános ér­vényűek, mert mintegy 100 ezer dolgozó véleményét és jelenlegi helyzetét tük­rözi. A béren kívüli juttatá­sok között nagyságrend­jét cs gyakoriságát te­kintve a ..listavezető”: az üzemi étkeztetési hozzá­járulás, mely az összes juttatások 52 százaléka. Az a dolgozó, aki ezt igénybe veszi, éven­te átlagosan 1168 forint többletjuttatást élvez. Az ellenőrzés tapasztalatai sze­rint a dolgozók többsége elégedett az üzem} ebédek minőségével, viszont sokan bírálják a munkahelyi ét­termek kulturálatlanságát. A második helyen az úgynevezett szociális, kul­turális, jóléti és sportkiadá­sok szerepelnek. Érdekes megállapítás: az e rovatra elszámolt kiadások 20—25 féle jogcímet takarnak. Többek között a társadal­mi és tömegszervezeteknek, a sportlétesítményeknek és nyugdíjasoknak adott pénz­lalati ünnepségek és ki­rándulások költségeit, a vállalati csónakházak, hor­gásztanyák és vadásztársa­ságok kiadásait. A vizsgá­lat szerint bár ezek az összegek szociális, kultúrá- lis címen kerülnek felhasz­nálásra, a sporttámogatást kivéve általában nem kap­csolódnak a támogatásra érdemes művelődéspolitikai elképzelésekhez és több­nyire a vállalati dolgozók egy-egy szűkebb csoportjá­nak jelentenek — szinte ingyenes — szórakozást. 4 A megkérdezett dolgozók többsége — a népi ellen­őrök szerint — e juttatá­sok fejlesztését nem tartja kívánatosnak, a helyzet mégis úgy alakul, hogy elő­reláthatóan ezek az össze­gek az idén már megkétsze­reződnek. Szorgalmazzák — és jog­gal — a dolgozók a válla­lati üdültetés fejlesztését. S bár a reform első évé­ben, 1967-hez viszonyítva, 33 százalékkal nőtt a vál­lalatok üdüléssel kapcsola­tos kiadása, még most is csak a dolgozók 3—5 szá­zaléka jut kedvezményes nyaralási lehetőséghez. A legnagyobb gond a vállalati gyermekintéz­mények fenntartásával kapcsolatos. Ez az egyetlen „rubrika”, ahol csökkentek a kiadá­sok. És ez a folyamat az idén tovább tart. Hat me­gyében 122 vállalat és kis­ipari szövetkezet közül mindössze 16 tart fenn, vagy támogat gyermekin­tézményt. Üj juttatás a dolgozók lakásépítéséhez adott válla­lási hozzájárulás és hitel. Másfél év tapasztalatai meglehetősen, szerény ered­ményekről tanúskodnak: 122 vállalat 100 ezer dol­gozója közül 52-en kapták ezt a támogatást. Hasonló a helyzet országosan is. Az összes juttatások 0,5 száza­lékát fordították e célra a vállalatok és a szövetkeze­tek. Pedig ezt a juttatási formát a dolgozók igény­lik és hasznosnak ítélik. A megkérdezettek 43 száza­léka, a megkérdezett veze­tők 52 százaléka nyilatko­zott úgy a népi ellenőrök­nek, hogy fontosnak tartja az e célra fordított anyagi eszközök növelését. A vál­lalatok ez évi tervei azt tükrözik, hogy igyekeznek helyt adnj ennek az igény­nek. A lakásépítési hozzájáru­lás és hitel együttes ösz- szege a vizsgált vállala­toknál a tavalyihoz ké­pest több, mint tízszere­sére nő és az összes juttatásokból történő részesedése 0,5 szá­zalékról 8 százalékra emel­kedik. Végezetty a népi ellen­őrök megállapítják, hogy bár a reform bevezetése előtt voltak olyan vélemé­nyek, amelyek szerint a gazdaságirányítási rendszer új keretei között a vállala­tok csökkentik a béren kí­vüli juttatásokat, ez nem következett be. A vállala­tok és szövetkezetek to­vábbra is jelentős összege­ket fordítanak béren kívüli juttatásokra. Ennek ellené­re, a vállalati béren kívüli juttatások hatékonyságának növelése érdekében néhány kérdésben központi állás- foglalásra, döntésre van sürgető szükség. D. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents