Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
Aranyoklevél A moszkvai élelmiszer- ipari kiállításon a magyar konzervipar bemutatóját „Aranyoklevéllel” tüntették ki. A Konzervipari Tröszt kiállítói között ott volt a Kecskeméti Konzervgyár is, amelynek termékei nagy érdeklődést váltottak ki a látogatók körében. Sikere volt többek között a dobozos vegyes befőtteknek, a dzsemek közül a sárgabarack-, meggy- és eperíznek. A szakemberek tetszését a pritaminpaprika, a paradicsom ivóié, a csemege- uborka, a vegyes darabos savanyúság nyerte el, Ezeket már korábban is szállította a gyár a Szovjetunióba. A kiállítás azonban az újabb termékekre is felhívta a figyelmet. A szovjet kereskedelmi szervek tetszéssel fogad* ták a „Fantázia” savanyúságot, a karfiolföze* léket, a hagyma, bab, zeller-leves keverék szárít- mányokat. SS5251S55a5aSHSa5H5B5HSHSHSH52SH5H5aSHSH5H525H525H5H55S2525H5H5H5252S2£ra5U5a5H52 Nagyközségek iparosítása Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága 1967 májusában tárgyalt a községek iparosításáról. Megállapította, hogy megyénkben a városoktól — és egymástól is — viszonylag távoli, nagy lélekszámú községekben a mezőgazdaság a munkaképes korú lakosság jelentős részének már nem tud foglalkozást nyújtani. A megyei pártbizottság akkor úgy határozott, hogy meg kell kezdeni a nagyközségek iparosítását. A program — amelyet a megyei tanács is napirendre tűzött és elfogadott — 12 község iparfejlesztését foglalta magában, mintegy 8000 új munkahellyel. Megvalósításából a minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti ipar egyaránt igyekezett kivenni részét, s az elmúlt két év eredményei alapján megállapíthatjuk: nem kevés sikerrel. A kijelölt nagyközségekben ugyanis 1966 december 31-én 8670 volt az iparban foglalkoztatottak száma, ami 1968 végére 12 958-ra növekedett. Körültekints választás Ez az eredmény annál is inkább figyelemre méltó, mert közben 1968. január 1-én életbe lépett az új gazdaság- irányítási rendszer. Ettől kezdve már az önállóság alapján maguk a vállalar tok — a gazdaságosság figyelembevételével — döntenek beruházásaik, s nem utolsósorban, új telephelyeik sorsáról. Ilyen körülmények között is bebizonyosodott azonban, hogy a megyei pártbizottság és tanács körültekintően választotta ki az iparosításra a községeket, hiszen két év alatt 4288-al gyarapodott e helységek ipari dolgozóinak száma. Természetesen az eredeti célkitűzések megvalósításának ütemét az élet némiképpen módosította. Vannak községek — Dunavecse, Kerekegyháza, Kiskunmajsa — ahol az eredeti foglalkoztatottsági tervet túlszárnyalják, mert az ide telepített üzemek eddig is dinamikusan fejlődtek. Teljesítik az előirányzatokat Izsákon, Tiszakécskén, Jánoshalmán, minimális lemaradás várható Kecelen és Lajosmizsén. Jelentősebb erőfeszítésekre van szükség azonban Kiskőrösön, Kun- szentmiklóson, Szabadszálláson az ipar- telepítés meggyorsítására. Vonzáskörzetek Az eddig élért és az 1970 végéig várható eredmények mellett már a negyedik ötéves terv vidéki iparfejlesztése is foglalkoztatja az illetékeseket. 1971 és 1975 között újabb 6630 új munkahely létesítését tervezik a nagyközségekben. Ennek hogyanja felett különböző nézetek alakultak ki. Különösen a helyi szervek részéről érkezett sok kérelem az iparosításra kijelölt községek körének bővítésére. Mint arról már szó esett, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése módosította az eredeti elképzeléseket. A várható gazdasági eredmények ugyanis döntően befolyásolják egy-egy helyen az ipartelepítés jogosultságát. Ahhoz pedig, hogy a termelés nyereséges legyen, bizonyos optimális üzemnagyságra van szükség. Az eszközök túlzott elaprózása tehát hátrányos lenne. Ugyanakkor az eddiginél jobban figyelembe kell venni a megye mezőgazdaságának munkaerő- igényeit is. Ilyen körülmények között pedig a legjobb megoldásnak olyan ipari bázisok létrehozása kínálkozik, amelyek megfelelő vonzáskörzettel rendelkeznek. Ennek fontos kelléke természetesen a jó közlekedés megteremtése az üzemmel rendelkező és a munkaerő-felesleget kínáló községek között. Bácsalmás vonzáskörzetébe például Katymár, Madaras, Mátételke; Dunavecséébe Apostag, Szalkszentmárton; Kunszentmiklóséba Tass, Kunadacs, Kunpeszér; Kerekegyházáéba Kunbaracs, Fűlöpházá; Kiskőrösébe Tabdi, Páhi, Kaskantyú, Csengőd; Kiskunmajsáéba Bodoglár, Csólyos- pálos, Kömpöc, Jészszentlászló tartozik. Megfelelő autóbuszjáratok indításával 12—50 perc alatt elérhetik a bejárók az említett nagyközségek üzemeit. A vidéki ipartelepítést — ha nem is olyan mértékben mint eddig — továbbra is támogatják központi erőforrásokból. Bács-Kiskun megye mintegy 110 millió forintot kap erre a célra, s a nagyközségek közül Kiskőrös és Kiskunmajsa a kormány által kijelölt helység. A különböző országos vállalatok érdeklődése sem csökkent, hiszen többek között a Felvonószerelő Vállalat például Dunavecsén, a Csepel Autógyár, a Te- maforg, a Hazai Fésűsfonó Kunszent- miklóson, a Fővárosi Faipari és Kiállításrendező' Vállalat Kecelen tervez további fejlesztést. Feltáratlan lehetőségek Ám nem árt a foglalkoztatottság nőve-' lése szempontjából a helyi lehetőségek maximális kihasználására is nagyobb gondot fordítani. Ilyen többek között a meglevő üzemek több műszakra való átállítása. A gazdaságok és az ipari üzemek közötti együttműködés jó példája a Villamosszigető és Műanyaggyár, valamint a kiskunfélegyházi Rákóczi Tsz közös vállalkozása, melynek nyomán a vár rostól 7 kilométerre, a szövetkezet majorjában több mint száz dolgozót foglalkoztató bedolgozó üzem létesült. Nagy lehetőségeket rejtenek még a falvak különböző szövetkezeti szektorainak ősszel fogásával létesíthető, elsősorban élelmi- szergazöasági feldolgozó üzemek. Mindez közelebb visz a megyei pártbizott-’ ság iparfejlesztési politikájának megvan lósításához. Nagy Ottó Három esztendő helyett fél év A Magyar Állami Pincegazdaság alföldi üzeme áz idén számottevően bővítette, korszerűsítette a pincék technikai felszerelését. Jánoshalmán például horizontálprésekre cserélték ki a régi, hagyományos szőlősajtoló- kat. Ezzel szervezettebbé, gyorsabbá tették az átvételt. A legnagyobb technikai szenzáció egy szovjet és egy francia gyártmányú folyton működő prés. Az egyik a kecskeméti telepen került beállításra, a másik pedig Izsákon. Az utóbbiról lesz szó a későbbiekben több vonatkozásban. A francia, úgynevezett COQ nevű préshez két ember elég, teljesítménye 400 mázsa óránként. A horizontál présekhez hat ember kell műszakonként, és teljesítményük 20 mázsa óránként. Izsákon a 12 hori- zontálprés teljesítménye nem tesz ki annyit 60 perc alatt, punt a francia présé. Érthető, hogy a pincészetben nagy várakozás előzte meg a prés üzembe állítását. A géphez azonban épületek szükségesek, továbbá különböző berendezések, aknák amelyek közvetítésével eljut a szőlő a présig, a must pedig továbbjut a tartályokba. Ezek elkészítéséhez adott nagy segítséget a Bács-Kisikun megyei Építőipari Vállalat. Példamutató együttműködés alakult ki a pincegazdaság és a vállalat között. Erről beszélgettünk Dör- ner Henrikkel, a vállalat igazgatójával. — Már régóta törtük a fejünket, hogyan lehetne az ilyen járulékos építkezéseket meggyorsítani. Most sikerült. Egyszerű terv alapján, előregyártott elemekből, olcsón, gyorsan, praktikusan megoldottuk. , Miközben figyeljük a francia prés munkáját, az igazgató elmondja, hogy mit is jelent „közelebbről” az előbbi kijelentése. — Elsősorban azt, hogy a szokásos bárom év helyett 6—7 hónap alatt tudjuk az egész építkezést befejezni. Ugyanis az előregyártott elemeket úgy készítettük. hogy könnyen összeilleszthetők legyenek. Ez a lerövidített idő egyúttal azt is jelenti, hogy negyedannyi munkaerő szükséges. Nekünk is jó ez, de a megrendelőnek is, hiszen ha kevesebb a munkaerőszükséglet és gyorsabb az építkezés, jóval kisebb a kivitelezési költség. Az építkezés még nem fejeződött be teljesen, de a prés zavartalanul üzemelhet. A téliesítés még hátra van, de most már ezt is könnyűszerrel meg tudják oldani. Hallottunk arról, hogy a vállalat ezt az utat akarja járni. Közismert, hogy nálunk az építkezések eléggé elhúzódnak, tehát keresni kell a gyorsabb megoldás lehetőségeit. Az izsáki példa bizonyítja, hogy sok mindent lehet tenni. Ebben Űj horizontál prések a jánoshalmi pincészetben. az esetben ugyanis a vállalat kezére játszott a megrendelő is. Szalai István, a pincegazdaság műszaki osztályvezetője elmondja, hogy segítettek egyes építkezésekhez szükséges anyagok beszerzésében, kisebb munkákat a pincegazdaság házi brigádja végzett el. Az építkezést úgy valósították meg, hogy a jö- "vőre üzembe kerülő újabb COQ présnek is légyen helye. Izsákon ugyanis az idén íoo ezer mázsa szőU felvásárlására számítanál^ de jövőre ennél még több re, hiszen a mezőgazda' sági nagyüzemekben évrő évre emelkednek a téri méseredmények. K. S. Egy dolgozóra és egy órára Megírtuk, hogy az iparban dolgozók száma — a megyében csakúgy, mint országosan — nagyobb mértékben emelkedett az idén. mint a termeié^. Ebből világosan következik, hogy az egy dolgozóra jutó termelés, mint a termelékenység mutatója, csökkent az egy év előttivel szemben. Más eredményre jutunk, ha a dolgozók egy-egy munkaórájára eső termelési éredményt hasonlítjuk össze a tavalyival. A ténylegesen teljesített munkaórák száma ugyanis kisebb volt a tavalyinál; a megye minisztériumi iparában másfél százalékkal, a tanácsi szektorban pedig megközelítőleg három százalékkal. Egyedül a szövetkezeti iparban emelkedett az idén a teljesített munkaórák száma, mégpedig a létszámnövekedésnek megfelelő mértékben. A teljesített munkaórák számát befolyásolta, hogy az első negyedévben a munkanapok száma kettővel kevesebb volt. mint tavaly; 77 helyett 75. Ez a körülmény egymagában kb. 3 százalékkal kevesebb mun-' kaidőt jelent. Csökkentette az átlagos munkaidőt az- is, hogy tavaly óta több vállalat tért át a rövidebb munkahétre és biztosítja dolgozóinak “a kéthetenkénti szabad szombatot Ha a kimutatott munkaórák számát a munkáslétszámmal vetjük egybe, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy idén az első negyedév 75 munkanapján egy dolgozóra átlag 452 óra tényleges teljesítmény jutott a tavalyi első negyed 77 munkanapjának 500 munkaórájával szemben. Ezen belül emelkedett a túlórák száma, de még így is alig másfél százaléka volt az összes teljesített munkaórának. A munkaórák számának és a termelés növekedésének egybevetéséből viszont az következik, hogy az egy munkaórára számított átlagos termelékenység, szemben' az egy főre jutó termelékenységgel, globálisan kb. három százalékkal javult az egy év, előtti helyzettel szemben. Á. £>.
