Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
Vásár Szabadkán A szabadkai nemzetközi vásáron a Csongrád- Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat, a KON- SUMEX. a Meteor, valamint más válalatok képviselői között folytatott tárgyalások eredményeképpen a közeljövőben újabb kétmillió dolláros üzletkötésre lehet számítani. A szabadkai nemzetközi vásár színvonalának emelése érdekében a vásárigazgatóság jövőre export-import jogot kap. Ji nemzetközi jelleg további szélesítése céljából tárgyalások folytak Romániának a magyar—jugoszláv kishatármenti forgalomba történő bekapcsolásáról. Ezek szerint 1970 márciusában Szabadkán vásárt rendeznek, amelyen a magyar—jugoszláv-román határmenti árucserében szereplő termékek kerülnének bemutatásra. A megyei vezető-szakember aforisztikus tömörséggel foglalja össze az egyébként közhelyszerű igazságot: a szőlőtermesztés végterméke nem a szőlő, hanem a bor. Nyilvánvalóan itt csak a borszőlő termesztéséről van szó. Ebből az alaptételből a következtetések egész sora adódik, s ezeket nem árt ütköztetni a termelői borászkodás és palackozás jelen helyzetéyel. Mindenekelőtt — minthogy az idei szüret közvetlenül a befejezésnél tart — néhány adat a termésről és az értékesítésről. A megyei össztermés, a végleges becslések szerint meghaladja a 2 millió mázsát. Az átlagtermés 23 mázsa körül alakul, amely első hallásra alacsonynak tűnik, ám számításba kell venni, hogy megközelítőleg 20 ezer hold elhagyott, parlag, vagy félparlag szőlősparcella is beleszámít az összterületbe, ahol gyakorlatilag már nincs termés. Ha ezt figyelmen kívül- hagyjuk, az átlaghozamot máris öt mázsával megnövelhetjük. FELVÁSÁRLÁS és jövedelmezőség Nincs itt hely kitérni az átlagtermés elemzésére, tény azonban, hogy a mostani hozam — amely pedig nem tartozik az alacsonyak közé — egészében véve éppen hogy csak nem teszi veszteségessé szőlő- termesztésünket. Tekintettel persze az új árhelyzetre is. K«ítudott, hogy bár az egységnyi területre jutó bevétel a szántóföldi termékekhez képest viszonylag magas, ám legalább ilyen — vagy még nagyobb — arányeltolódás mutatkozik a ráfordításoknál is. így a jövedelmezőség növelésének — az átlaghozamok céltudatos fokozása mellett — a leginkább járható módja az, ha a gazdaságok a borban számított végtermékükért az optimálisan elérhető legmagasabb árat kapják. Erre ma már a „többcsatornás” értékesítési lehetőség módot nyújt. Csakhogy ezt a lehetőséget döntően „behatárolja” az állami felvásárlás hegemóniája. Október közepéig csak a „tanácsi szektorú” gazdaságoktól 600 ezer hektó mustot, illetve ennek megfelelő mennyiségű •szőlőt vettek át feldolgozásra az állami pincészetek. Ha az össztermésből levonjuk a mintegy 200 ezer hektónyi, a termelőknél saját fogyasztásra visszatartott mennyiséget, akkor az állami csatorna kereszt- metszetéhez képest eltörpülőnek látszanak az egyéb értékesítési lehetőségeké. Ám legyünk realisták: egész szőlőtermesztésünk és felvásárlásunk struktúrája Borcsatornák olyan, hogy ezt a helyzetet nem kerülhetjük meg, számolni kell vele — még jó ideig jelentős hányaddal szerepelnek a nem egységes fajtákat adó hagyományos parcellák, s a gazdaságok sem elegendő feldolgozóval, sem tárolótérrel nem rendelkeznek. fl KIMÉROK KONKURRENSE Pár szót a termelői borkimérésekről. A megye gazdaságai tavaly az országban 114 borkimérést tartottak fenn, ebből 99-et a fővárosban. Az innen származó árbevétel elérte az 52 millió forintot. Ami nem megvetendő összeg, viszont ezzel a szóban forgó értékesítési mód nagyjából a „plafonhoz” érkezett. Sőt a legutóbbi időben bizonyos „visszafejlődés” tapasztalható: egyes borkóstolók forgalma tovább növekszik ugyan, sokaké azonban stagnál, vagy éppenséggel csökken. Ez nem utolsósorban a fogyasztók megnyeréséért folytatott hasznos verseny következménye. És ebbe a versengésbe mind hangsúlyosabban szól bele az ugyancsak a gazdaságok által életre keltett konkurrens; a termelői palackozott bor. Mind nagyobb a választék; s ez a fogyasztó javát szolgálja. De nem mellékes a gazdaságok által az így elérhető jövedelemtöbblet sem. Mindezeken túl pedig a termelői palackozás nagymértékben megnöveli a Duna—Tisza közi bor külföldi értékesítésének sanszait. Az értékesítés palackos módja eddig főképpen a megye állami gazdaságaiban honosodott meg. Legutóbb a Kiskőrösi Állami Gazdaságban állítottak üzembe egy óránként ezer üveget megtöltő félautomata gépsort. Vannak borok, amelyeket több állami gazdaságban hasonló minőségben, s ugyanazon címkével ellátva palackoznak. PALACKBA TÖLTVE Oj piacokat szerezni, a meglevőket megtartani és bővíteni — hovatovább borszőlőtermesztésünk létkérdésévé válik. Az egyik állami gazdasági szakember szerint elsősorban nem is a nagyobb haszon, hanem egyáltalán az eladhatóság sarkallja palackozásra a termelőket. Ha pedig ez így van, korántsem lehetünk elégedettek azzal a helyzettel, miszerint a tsz-ek és a szakszövetkezetek közül eddig mindössze három helyen nyitották meg a borértékesítésnek ezt a csatornáját. A lakiteleki Szikra, a kunszállási Alkotmány Tsz-ben és a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezetben. Az összképen valamelyest javít a palackozásra való készülődés több más gazdaságban, valamint a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ itteni palackozó tevékenysége, amely — például Csengődön. Soltszentimrén — a termelő gazdaság neve alatt hozza forgalomba az üvegbe töltött italokat. A soltvadkertiek például egy éve kezdték meg a saját palackozást. Eközben a választékot a kezdeti 3-ról 5-re növelték, s az idén még hétezer, de jövőre már 12 ezer hektót töltenek literes és hétdecis üvegekbe. Az értékesítésre a VOSZK-kal szerződtek. Ügy tűnik, sikerült betörniük a piacra, növekvő mennyiség mellett erre utal a VOSZK ügynökeinek gyakori sürgetése is, a készáru mennyiségének gyorsabb növelésére vonatkozóan. Az új ár- és adórendszernek megfelelő kalkulációt már elkészítették, s eszerint a palackozott bor literenként átlagosan egy forint plusz hasznot hoz a gazdaságnak, a „szóródás” fajtánként változik. A legtöbb plusz hasznot, a 2,08 Ft-ot ígérő pecsenye fehért az alábbi költségtényezők jellemzik: fogyasztói ár 18,60 Ft, nagykereskedelmi ár; 15,— Ft, forgalmi adó: 2,50 Ft, diszponálási-szállítási költség: 1,60 Ft. palackozási költség: 1,80 Ft. bor alapára 6,92 Bit. MŰANYAGFLAKONBAN Többek véleménye szerint az lenne az optimális, s nem is elérhetetlen cél. ha a gazdaságok termésüknek 30 százalékát maguk palackoznák. Technológiai szempontból gondolkodni lehetne több új módszer bevezetésén, például az olcsó tömegborok műanyagflakonokba töltéséről. Más szempontból, ami nem kevésbé fontos, a különböző csatornákat nem is kellene egymástól elszigetelten „működtetni”, a termelői palackozás és az állami felvásárlás közötti „átkötés” néhány merevséget, feszültséget feloldhatna. Ez utóbbira is van már elképzelés; a Homokhátság borainak Kecskeméten történő nagy tömegű palackozására. a MÓNIMÉ1 EX. a pincegazdaság és a tsz-eb összefogásával. Hatvani Dániel Hagymatermesztés, feleannyi költséggel TAPASZTALATOK Az utóbbi években a bácskai körzetben gyors ütemben fejlődött a hagymatermesztés. Mind területben, mint terméseredményekben országosan is komoly versenytársa lett ez a táj a hagyományos makói hagymás vidéknek. Á termelőszövetkezetek arra törekednek, hogy a termelési költségeket csökkentsék. Ezért született meg az a gondolat, hogy kutatni kellene a hagyma magról történő termesztésének lehetőségeit. Ezzel jelentős költségeket lehetne megtakarítani, hiszen kiiktatnák a dughagyma kezelésével kapcsolatos időt, fáradtságot és pénzt. Számos információ érkezett arról, hogy Lengyel- országban jó eredményeket értek el a vöröshagyma magról történő termesztésével. A Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kezdeményezésére nemrég tanulmányozták ezt a témát. A szakemberekből álló küldöttség megállapította, hogy az információk helytállóak. Mind a minőségben, mind a termelés önköltségét és jövedelmezőségét tekintve jó eredményeket értek el a lengyelek. Az ország rangos helyet foglal el a vöröshagyma exportbant Évente 250—300 ezer tonnát exportálnak Európába és más földrészek országaiba. A tanulmányút során a szakemberek megállapították, hogy Lengyelországban a vöröshagyma többségét, 80—90 százalékát magról termelik. A magyar szakberkek eddig úgy vélekedtek, hogy a magról történő termesztés csak öntözéses viszonyok között lehetséges. A lengyelek mesterséges csapadékellátás nékül is jó eredményeket értek el. A legjobb fajtájuk a Wols- ka. ízletes, igen jó minőségű, tárolható. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy Lengyelország októbertől áprilisig tud exportálni. A bácskai küldöttség által meglátogatott körzetekben az a gyakorlat, hogy több éven át ugyanazon a területen folytatnak vöröshagyma-termesztést. A talajt két évenként vizsgálják és a laboratóriumi eredmények alapján gondoskodnak a talajerő-utánpótlásról. A tapasztalatok alapján végzett számítások azt bizonyítják, hogy a magról történő termesztés esetén a termelési költségek a felére, illetve még ennél is kisebbre csökkennek. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy a szakemberek elhatározták: már jövőre több termelő- szövetkezetben magról termesztik a fontos fűszernövényt, és a tapasztalatok alapján a következő években általánossá igyekeznek tenni ezt a módszert. —ő —r A mai alkalommal, három — a gazdasági élet különböző területeivel foglalkozó — szakkönyvre hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét. Dr. Bujtás László: KOMPLEX MŰSZAKI-GAZDASÁGI ELEMZÉS VEZETŐK SZÁMÁRA (Közgazdasági és Jogi Kiadó) A gazdasági folyamatok megítéléséhez, irányításához elengedhetetlenül szükséges, hogy a vezetők megalapozott, pontos információkkal rendelkezzenek. Ezek megszerzéséhez nyújt segítséget dr. Bujtás László a komplex műszaki-gazdasági elemzések módszerének ismertetésével. Rámutat arra, hogy e módszer alkalmazóinak tágabb lehetősége nyílik az információs csatornák kiépítésére, a szükséges ismeretek elsajátítására. A szerző a jövedelmezőség változására ható tényezők elemzésével — már ismert és sok helyütt gyakorlatban is alkalmazott módszeren keresztül — mutatja be mindenki számára érthető módon a volumen, a termékösszetétel, az' önköltség és az árváltozások szoros kapcsolatát. A termelés technológiai és gazdasági oldalának kölcsönös meghatározottságát, az önköltség és a műszaki fejlesztés közötti összefüggések fényében vizsgálja. A vállalati gazdálkodás más területeit, így az állóeszköz, a létszám és bérgazdálkodás-, a forgóeszköz-lekötöttséget, a pénzügyi forrásokat is részletesen tárgyalja. Gyakorlati — példákkal illusztrált — könnyen kezelhető módszert ad vállalatvezetőink számára a termelés szervezéséhez, a gazdasági és a technikai kérdések komplex vizsgálatának megvalósításához. Pogány György: FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ÉS MUNKAERÖGAZDÁLKODÁS (Kossuth Kiadó) A gazdaságirányítás reformjának bevezetése előtt, de az azóta eltelt időszakban is egyik leggyakrabban felmerült kérdés: hogyan lehet a foglalkoztatás kialakult magas szintjét tartani és egyidejűleg hatékony munkaerőgazdálkodást megvalósítani. Pogány György könyvében a fenti kérdésekkel foglalkozó szakemberek, valamint népgazdaságunk foglalkoztatás-politikája iránt érdeklődők kaphatnak részletes, elemző választ. Behatóan foglalkozik a könyv a munkaerő újratermelésének társadalmi befolyásolásával, térbeni és ágazatok közötti elosztásával, s a termelékenység és foglalkoztatottság összefüggéseinek főbb kérdéseivel. Bemutatja az új munkaügyi mechanizmus jellemzőit, felvázolja a népgazdaság várható munkaerőhelyzetének «főbb vonásait. Dr. Kulcsár Viktor: A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG TERÜLETI KÉRDÉSEI (Kossuth Kiadó) Az iparral foglalkozó hasonló jellegű mű megjelenése után méltán kelt érdeklődést — különösen megyénkben — a mezőgazdaság területi kérdéseivel foglalkozó munka. A mezőgazdaság meghatározottsága — mind társadalmi, gazdasági, mind területi szerkezetét tekintve is — sokkal inkább függ a helyi adottságoktól, mint az iparé. Az erőforrások ésszerű felhasználásához mező- gazdasági nagyüzemeink termelésszerkezetének kialakításához és további fejlesztéséhez elengedhetetlen a helyes területi szemlélet kialakítása. A szerző a természetföldrajzi környezet meghatározó jellegének módosulása, a társadalmi-gazdasági viszonyok változása közepette mutatja be a mezőgazda,- sági termelés főbb ágazatainak fejlődését az egyes országrészek, megyék, termelési körzetek, járások között. Megyénk (sőt kiemelten járásaink) hazánk mezőgazdaságában elfoglalt helyéről is képet kaphatnak a könyv forgatói. A mezőgazdasági termelés fejlettségében meglevő különbségek a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulások mértéke szerint is differenciálják az egyes megyéket. (Mi itt nem állunk előkelő helyen.) Az olvasó elgondolkodhat, sőt vitatkozhat is a szerző megállapításaival a területi mérőszámok tartalmáról. A mű komplexitásra való törekvését jelzi, hogy — a kialakult adottságok figyelembevételével — foglalkozik a mező- gazdasági jellegű települések fejlesztésének, a tanyarendszer jövőjének néhány időszerű kérdésével is. A témában való elmélyülésben számos táblázat, több mint két tucat ábra. térképek és grafikonok segítik az olvasót’ Bercsényi Botom!
