Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

2. oldal 1969. november 6, csütörtök Elutazott a lengyel kormánydelegáció Tito Algériába utazott ! Egy táborban a gyarmatosítók SZAVAZÁS AZ ENSZ-BEN Az ENSZ-közgyűlés 4. Apró Antal és Stanislaw Majewski miniszterelnök­helyettesek, a két kor­mányküldöttség vezetője szerdán a Parlament dele- gációs termében aláírta a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bi­zottság 9. ülésszakának jegyzőkönyvét. Az ülésszakot novemberi 3-a és 5-e között tartották Budapesten, a tanácskozá­OH0ÄN ÜÍTteONlHO VYBOMt KOMUHISIICKÉ SHUNT ítSKOSlOVÍNSKA Az állag berlinit egyébként kevésbé izgatja a bonni vagy nyugat-ber­lini politika széljárása, mint az újságírót. Nem mintha neon érdekelné, csak számára a köznapok politikuma érdekesebb, fon­tosabb. Igyekszik belezök- kenni az új közlekedési rendbe, kipróbálja az alul­járót a miozgólépcsőkkel, betér az áruház és taka­rékpénztár épületének föld­szintjén megnyílt gyorsfa­latozóba, megveszi bock- wurst (virsli) adagját 85 pfennigért, kiemel egy po­hár sört az automata csap­ja alól, s ha van még ide­je az S-Bahn indulásáig, kiül az „Alex” 120 méter hosszú padjára, s belemé­lyed a „bécett”, vagyis a Berliner Zeitung sportrova­tába. Számára természetes, hogy az „Alex” a régi tér négyszeresére növekedett, s szorosan kapcsolódik a kör­nyező terekhez: a Marx— Engels térhez, * ellenkező irányban a Lenin térhez. Természetes az is, hogy az ultramodern épü­letek között ott szerényke­dik a vöröstéglás sokszáz­sokon , Apró Antal elnö­költ. A lengyel kormánydele­gáció szerdán az esti órák­ban elutazott Budapestről. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal vezetésével a magyar kor­mányküldöttség tagjai és szakértői búcsúztatták. Je­len volt Tadeusz Hanuszek budapesti lengyel nagykö­vet és \ nagykövetség több munkatársa is. Otakar Svercina, a Hűdé Právo főszerkesztő-helyet­tese a lap szerdai számá­ban átfogó elemzését adja az új bonni kormány prog­éves Mária-templom, amott a vörös városháza, ahol fél évszázada Liebknecht meg­hirdette a proletárforradal­mat. Nem messze az ál­lamtanács épületétől, a Nemzeti Galériához vezető fasorok közt a szabadtéri kiállítás szobrai állnak őrt: kőbe faragott, bronzba ön­tött munkások, parasztok, katonák, anyák, gyermekek. Élethűen, mintha a művész megállított volna egy-egy járókelőt a téren, modell­nek a készülő műhöz. A valóság formáit tükröző realizmus mellett a nemzet ■ haladó hagyományai is be­épülnek a mába. A porosz egységkancellár, Bismarck ugyan kihull a sorból, de a lipcsei győző, az ugyancsak porosz Blücher helyet kap. Márpedig nem is akármi­lyet, hiszen hatalmas bronz­szobra előkelő helyen áll az Unter den Linden-en, az operaház parkjában, egyik oldalon Gneisenau tábor­nok, a másikon Yorick ... Szemben, a túlsó oldalon pedig az Űj őrség, előtte a Néphadsereg katonája, bent a kristály örökmécses láng­ja két feliratra világít. Az Tito jugoszláv államfő Bumedien elnök meghívá­sára szerdán ötnapos hiva­talos látogatásra Algériába utazott. A látogatás kez­detekor a két ország kö­zötti viszonyt mind Tito, mind pedig Bumedien „hagyományosan baráti­nak” és „jónak” mondot­ta. Bár a jugoszláv sajtó utalt arra, hogy a gyakor­lati politikában és egyes nemzetközi kérdések meg­ítélésében vannak különb­ségek Algéria és Jugoszlá­via álláspontja között, mindkét országnak együt­tes érdeke a földközi-ten­geri medence haladó erői­nek erősítése. Ugyanakkor eltérés mutatkozik Belg- rád és Algír között az el Közös a cél Dzsafar Numeiri, a Szu- dni Demokratikus Köztár­saság forradalmi tanácsá­nak elnöke, miniszterelnö­ke és fegyveres erőinek fő- parancsnoka a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének meghívására szerdán reggel kíséretével Khartoumból repülőgépen elindult Moszkvába. A Pravda a látogatással kapcsolatban hangsúlyoz­za; az a körülmény, hogy a forradalmi Szudán kép­viselői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulójának ünnepsé­geire érkeznek országunk­ba, kiemeli, hogy a Szov­jetunió és Szudán népei­nek közösek a céljai az imperializmus és a reak­ció ellen, a békéért, a sza­badságért és a társadalmi haladásért vívott harcban. Szudán külpolitikai irányvonaláról szólva a cikkíró rámutat, hogy az ország aktív anliimperia- lista külpolitikát folytat. A haladó rendszer első külpolitikai lépéseihez tar­tozott: a Német Demokra­tikus Köztársaság elisme­rése, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának elismerése. egyik: „Az ismeretlen el­lenálló harcos”, a másik: „Az ismeretlen katona.” A nemzet... ? a foga­lom alkalmas arra, hogy a két Németországban mást- mást értsenek rajta. Pél­dául az egységes német nemzetet, amely kétfelé vál- tan él, vagy külön -nyugat­német, s külön NDK-nem- zetet. A huszadik évfordu­ló káprázatos külsőségek között megrendezett, párat­lan szervezőerővel lebonyo­lított ünnepségein éppúgy érezhető volt a nemzeti jel­leg, mint a negyedmillió német fiatal magatartásán. Jelvények, zászlók milliói az NDK jelvényével, elne­vezések, címek a „nemzeti” jelzővel és jelleggel (galé­ria, színház, bank, him­nusz, sőt a társadalmi mun­ka és a mi népfrontunkhoz hasonló szervezet is), a hadsereg egyenruhája, szol­gálati szabályzata, még a díszlépés is, amellyel az 1500 tisztiiskolás díszlépés­ben elvonult a Marx—En­gels téri emelvény előtt. Az ünnepség tűzijátékát úgy rendezték, hogy az égen nem kötelezettségi politika egyes gyakorlati kérdései­ben. Bumedien elnök Tito látogatása alkalmából nyi­latkozatot adott a Tanjug jugoszláv hírügynökségnek. Ebben külön foglalko­zott a közel-keleti kérdés­sel," s leszögezte: „a tartós megoldásnak két előfelté­tele van- 1- Az arab orszá­goknak vissza kell kapniuk az 1967-ben elhódított te­rületeket. 2. Demokratikus, világi és faji szempontokat elvető közösség keretein belül kell rendezni a Pa­lesztinái kérdést. Palesz­tinában elegendő hely van a palesztinaiak és az izrae­liek számára is. Senki sem akarja a tengerbe szorí­tani az izraelieket” — mon­dotta az algériai elnök és hozzátette: „Minden olyan megoldás, amely nem ve­szi figyelembe a megszállt arab területek visszaadás sát és a palesztinai nép létezésének tényét, csak tarthatatlan kompromisz- szum lenne.’’ „A Vietnam iránti szoli­daritás” című dán bulletin — amelyet a Vietnam ügyét támogató különböző dán bi­zottságok adnak ki — ked­di számában azt írja, hogy a NATO-országokban mint­egy 2000 titkos rögzített, il­letve mozgó katonai lehall­gató állomás működik. A bulletin, amely szerint a Pentagon biztonsági szol­gálata irányítja e lehallgató felsziporkázó csillaghullás­ban hangsúlyt kapjanak a nemzeti zászló vörös és arany színei, a játék előtt a város legmagasabb to­ronydarujának csúcsán, egyetlen gombnyomásra, sistergő lángok között fel­ragyogott a nemzet jelvé­nye — Százezrek dübörgő tapsától kísérve. S a himnusz? Soha még ennyi átéléssel, áhítat­tal nem hallottam tőlük az „Aus Ruinen auferstan­den ...” dallamát, szövegét, mint ezen a téren, ahol nemcsak az igaz — szó sze­rint —, hogy romjaiból fel­támadott, de az is, hogy szebbé vált, mint valaha is volt... Nem tudom mit éreztek a brandenburgi ka­pun túl, amikor 210 ezer FDJ-fiatal, a szabad né­met fiatalok szervezetének tagjai, valamennyien egyen­ruhában : kékben, rózsa­színben, éljenzett, hurrá­zott, de az bizonyos, hogy az egyre többet emlegetett NDK-tudatnak, a DDR- Gefühnek egyik kifejezé­se volt, — félreérthetetlen politikai és nemzeti tarta­lommal. Éljenez hát és hurrázik ez a fiatalság: „Az NDK a mi hazánk! Az NDK az államunk!” Az átlagberlini számára mindez természetes. Élet­ritmusa, felfogása, szavajá­számú (gyámsági) bizottsá­gában folytatódott a dél- rhodesiai helyzet megvita­tása. A nyugati országok szavakban elítélték lan Smith fajüldöző rendsze­rét. Amikor azonban annak a határozatnak a megszava­zására került sor, amely ha­ladéktalanul szankciók al­kalmazására szólít fel a Dél-afrikai Köztársaság, Portugália és Dél-Rhodesia ellen, az Egyesült Államok, Anglia, Ausztrália, Belgium és Hollandia képviselői egy táborba kerültek a portugá­lokkal és a dél-afrikaiakkal: mindannyian a határozat ellen szavaztak. *. Az 1. számú politikai bi­zottság kedden a tengerfe­nék térségének meghatáro­zásával foglalkozott. Edvard Hambro, Norvé­állomásokat, példaként hoz­za fel a „jegesmedve” el­nevezésű kémrepüléseket, amelyek keretében „Super- Constellation” típusú ame­rikai repülőgépek teljesíte­nek járőrszolgálatot a ke­let-európai országok hatá­rai mentén. Az 1960 utáni években több ilyen gép szállt le hetenként egyszer Koppenhágában. Magában Dániában hét titkos katonai lehallgató állomás működik. rása, ehhez a tempóhoz és méretekhez szokott. — Jöjjön, mutatok én magának olyan magas há­zat, amilyeh még nincs a városban, hetven méter magas, 25 emelet, s éppen most fejezték be a tetőzést — mondja. — A Lenin téri épületre gondol? Rámcsodálkozik, aztán homlokára üt: „persze ép­pen most állt az újság­ban ... Mi itt egymás mel­lett építkezünk, s újság nélkül is számontartjuk a helyzet állását... Egyéb­ként Wem er Süsskind a ne­vem, a fényképemet ott ta­lálja a Munka Hőseinek út­ján, egy hajításnyira in- nén...” Az ünnepség külsősé­geit lebontották, ä munkás köznapok ugyanolyanok, mint október 7. előtt, a nyugdíjasok és a szerel­mespárok éppúgy kiülnek Friedrichshain padjaira a „Mesék szökőkútjához”, mint azelőtt. A harmadik évtized első napjain csodá­latosan szép, derült, napos az idő Berlinben. Talán a legszebb ősz az utóbbi két évtizedben. S ha feltevé­seink nem csalnak, az európai politika barométere sem mutat hűvös időt. Bertalan Lajos gia képviselője a vita során kijelentette, hogy a mély óceánok fenéktérsége és an­nak még ki nem aknázott kincsei „az emberiség kö­zös örökségét” képezik. * Az afro-ázsiai országok arra készülnek, hogy a köz­gyűléstől a Biztonsági Ta­nács ülésének azonnali ösz- szehívását kérjék Délnyu- gat-Afrika (Namibia) kér­désében. Az erre vonatkozó zambiai indítvány az ülés összehívásán kívül kéri az ENSZ-alapokmány 7. cik­kelyének alkalmazását a Biztonsági Tanács Namíbiá­ra vonatkozó határozatának végrehajtását megtagadó Dél-afrikai Köztársasággal szemben. Az említett cik­kely lehetővé teszi kény­szerítő eszközök alkalmazá­sát is. New York városra összpon­tosult, ahol John V. Lind­say, az eddigi polgármester mérkőzött meg két konzer­vatív ellenfelével: a repub­likánus John Marchival és a demokratapárti Mario Procaccinóval. Lindsay, akit saját pártja, a republikánus párt kitaszított és így füg­getlen liberális csoportosu­lások jelöltjeként indult, nagy győzelmet aratott. Bár az adatok még nem végle­gesek, az eddig megszámolt voksokból kiderült, hogy Lindsay körülbelül 665 000 szavazatával szemben a de­mokrata párt jelöltje, Mario Procaccino mindössze 530 ezer szavazatot kapott, az őskonzervatív John March! demokratapárti jelölt pedig a maga 307 000 szavazatával messze lemaradt. A tenden­cia^ arra utal, hogy Lindsay győzelmének aránya na­gyobb lesz, mint amilyen az 1965-ös polgármester-vá­lasztáson volt. A 47 éves politikus választási győzel­mével az 1972-ben esedékes republikánus elnökjelölt kongresszuson is döntő be­folyással rendelkező politi­kusok közé fog tartozni. PoSitikai gyilkosság A Sao Paulo-i (Brazília) rendőrség kedden este agyonlőtte Carlos Marighe- lát, az Elbrick amerikai nagykövet két hónappal ez­előtti elrablását végrehajtó baloldali csoport vezetőjét. A rendőrség nagyszabású kormányellenes tüntetésről kapott hírt.» Amikor kide­rült, hogy a tüntetés egyik szervezője Marighela, a Brazil Forradalmi Kommu­nista Párt vezetője, akit egyébként is az amerikai nagykövet elrablása és a 15 politikai fogoly cserében ki­erőszakolt szabadon bocsá­tása óta keresnek a hatósá­gok, a rendőrség késlekedés nélkül a tüntetés színhelyé­re sietett. Amikor Marighela a tün­tetés színhelyére érkezett, a rendőrök rálőttek. Marighe­la néhány társa visszalőtt: a tűzharcban Marighela éle­tét vesztette, több rendőr pedig megsebesült Mi az új a bonni politikában ramnyilatkozatának. „Mi az új a bonni politikában” című írásában meg­állapítja, hogy a kormányprogram egyrészről a nyugat­német politika fontos vonatkozásainak folyamatosságát mutatja, másrészről új elemek nyomai fedezhetők fel benne. Egyidejűleg azonban ellentét tapasztalható az új kormány politikájának céljai és eszközei között Az új nyilatkozat rögtön az elején abból a hibás fel- tételezésből indul ki, hogy az NSZK biztonságát veszély fenyegeti. Brandt az eddigi bonni kormányoktól elté­rően nem mondja ki ugyan nyíltan, ki veszélyezteti az NSZK-t, de az ilyenfajta utalások, mégis' azt bizonyít­ják, a formális változások még távolról sem jelentik a politika tartalmi megváltozását. Üj elem, hogy Brandt valódi nevén nevezte és állam­nak minősítette az NDK-t, s kormányszinten tárgyalá­sokat ajánlott fel. Ennek értékét azonban mindjárt le is rontotta azzal a kijelentéssel, hogy a szövetségi kor­mány nem mérlegelheti az NDK nemzetközi jogi elis­merését. Ezt a megkülönböztető álláspontot sem az NDK, sem pedig a szocialista közösség többi állama nem fogadhatja el. A Rudé Právo cikkírója üdvözli, hogy Brandt kife­jezte készségét a Csehszlovákiával való megállapodá­sokra, de hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az NSZK-nak eleve érvénytelennek kell nyilvánítania a müncheni szerződést. „Erre a jogos - követelésre nem megállapodásra való készséggel, hanem konkrét tettek­kel szükséges válaszolni” — állapítja meg Svercina. Brandtnak azonban még elég lehetősége és ideje van, hogy politikai tetteivel meghatározza és konkretizálja több utalását. A szociáldemokraták és szabaddemokra­ták új kormánya új elemeket vihet az NSZK politikai életébe. Ezek valóra váltását nemcsak otthon, hanem az ország határain túl is méltóképpen fogják jutalmaz­ni — írja elemzésében Svercina. Tudósítás a berlini Toronyból 2. ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK Háborúellenes programjával győzött Lindsay Kedden polgármester-vá-1 lamban és megválasztották lasztást rendeztek New fél tucat amerikai nagyvá- York városban, kormányzó- ros. polgármesterét, választást két amerikai ál-1 Á legnagyobb figyelem Titkos katonai lehallgató állomások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents