Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

1 oldal 1969. november 1. szombat Akkor ősszel 1944. október 31-ét írtak. A nap fénylő sugarakat vont a házak fölé, ezernyi színnel mintázta a sárguló faleveleket. A, Duna felől fegyverro­pogás zaját hozta a szél. A szovjet csapatok 30-án Bá­tya—Kalocsa vonaláig ju­tottak előre. Elfoglalták az egyik fontos hídfőállást, a Meszest. Az már egy ugrás Foktőtől. Mindenki torkig volt már a háborúval. Reménykedve lestük a szovjet rádió ma­gyar nyelvű adásait Napon­ta a szokott helyen gyü­lekeztünk. a falu szívében, Holler Imre bácsi cipész­műhelyében. Itt vitattuk meg az érkező híreket. A műhelyből szemmel tart­hattuk a községházát is, ahol most félve és rettegve főztek terveket Foktő „nagyjai”. Vajon mikor rúghatjuk ismét a bőrlabdát Feri bá­csi szakszerű irányításával? A frontra szólította a SAS- behívó, azzal pedig nem le­hetett kukoricázni. Gyak­ran emlegettük, hogy mi­kor jönnek már vissza a régi barátok, a csapat büszkeségei, akiket szintén behívó parancsolt el közü­lünk. Egyikük már haza­tért, amikor még alig kez­dődött el a háború. Lezárt, sötét koporsóban hozták. Mi fiatalok vittük ki utol­só útjára, a magasban zümmögő Liberátorok dísz­kíséretével. Virág Ferus bácsj szívbemarkolóan húz­ta: „Amikor majd nem le­szek már” ... „Most van a nap lemenőben” ... A menyasszony zokogása szívünkbe markolt. Sír­tunk, amíg csak tartott a temetés. Nemcsak őt sirat­ta a gyászoló gyülekezet, siratták a visszavárt fér­jet, a családapát, fiút- uno­kát. barátot, ismerőst. Si­ratták az elmúlt gyötrel­me» évek fájó emlékeit. De sokat hiába vártak vissza. A mi kis baráti kö­rünket is megtizedelte a háború vihara. A mosoly­gós, kék szemű, pettyes- nyakkendős Ferit is csak koporsóban láthattuk vi­szont. Azon az október végi na pon, a távolból fel-felropo- gó harcizajban féltünk is, bíztunk is. Annyi rosszat meséltek nekünk a vörösökről. Be- lénknevelték, hogy kelet felé csak > ellenségek élnek. De altkor már régen nem hittük. Meg aztán itt van a faluban a Dimitri bácsi, aki fogolyként maradt itt az első világháború után. Olyan rendes, becsületes ember. Az ő segítségével megértjük majd egymást, ha ideérnek. Az öregek is nekibátorodva beszéltek a 17-es orosz forradalomról, meg 19-ről. Viszont azt is elmondták, hogy Foktő 19. ben többször gazdát cse­rélt. Hátha most is így lesz? Sok-sok gondolat meg­fordult az ember fejében azokban a napokban. Egyszer csak egy fiú hoz­ta a hírt: a pálya felől ma­gyar katonák közelednek! Mire kinéztünk, már láttuk is őket. Kis csoport, pán­céltörő ágyút húztak ma­guk után. Hátha He többet tudnak, beszélni kell ve­lük! Amint közeledtek, kivált közülük egy szélesvállú, jól megtermett, délceg le­gény. Furcsa sapkát viselt a fején. Kerek a teteje, bordó a közepe, amit két csík vág négybe. A homlo­ka felett ötágú vörös csil­lag A fegyvere is más, mint amit eddig láttunk. Kerek dobtáras géppisz­toly. Meg a rangjelzése! Vállap, keresztben egy szé­les vörös csík. A zubbonya telistele kitüntetésekkel. Nagyon megszeppentünk. És ekkor gyermeksírás hasított a dermedt csend­be. A szemben levő ház aj. tájában visított egy ottha­gyott csöppség. Az óriás odalépett és felemelte. Fél­tő mozdulattal vonta a melléhez... A kislány újra felsírt. Egyre azt pityereg- te .. ne.. nem . . nem , , , Erre a katona óvatosan visszaültette a küszöbre. Lestük a mozdulatait. Vé­gigsimította a kócos fejecs­két. és megszólalt. „Malin­kaja gyevuska, nye bójsze” Aztán kihalászott a háti­zsákjából egy barna zacs­kót, kibontotta a zsinórját és egy almát nyújtott a kislány felé. A kicsi félve nyúlt érte, az ölébe tette. Hol az almára nézett, hol a katonára. Lassan elcsen­desedett. Maszatog kis ar­cocskájáról eltűntek a könnyek. Váratlanul széles mosollyal nyugtázta az ajándékot. A katonák is összemoso­lyogtak. A daliás legény pedig megfordult, kihúzta magát és intett a többiek­nek: „Nu da vaj, pasli!” A sarokról még egyszer visz- szianézett a kislányra, s mire fölocsúdtunk, el is tűntek. A Duna felől hangosan felugatott egy géppuska, majd az innenső parton is egyre sűrűbbé vált a fegy­verropogás. Kisgerjen felől a főúton lovascsapatot lát­tunk. Ismerős dallamokat hozott a langyos őszi szél. Mintha valahol már hal­lottuk volna ezt a dalt... Volga, Volga... Az előőrs után másnap, november 1-én megérkezett Anatolij őrnagy is az em­bereivel. Foktő felszabadult! Azóta elszaladtak az évek. Hideg és meleg őszökre emlékezünk. Ne­kem gyakran eszembe jut az a szokatlanul hosszú, me­leg ősz, amely tavaszt va­rázsolt az én falumba és a szívekbe. Pénzes Imre (A megyei tanács vb mű­velődési osztályának pályá­zatán díjat nyert írás.) Lászlófalva ünnepel Vasárnap emlékeznek meg Lászlófalván a község fel- szabadulásának 25. évfor­dulójáról. Az MSZMP szék­házában délelőtt 10 órakor kezdődő rendkívüli tanács­ülésen Balatonfüredi Jó­zsef, a községi tanács vb- elnöke mond ünnepi beszé­det. Ezután Csekey Tibor, a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának elnöke nyitja meg a község ne­gyedszázados fejlődését be­mutató kiállítást. Másfél milliárdot meghaladó betétállomány — Mind több lakásépítési hitel Világtakarékossági napok megnyitója Kiskunfélegyházán Tegnap délelőtt Kiskun­félegyházán, a Petőfi Sán­dor Könyvtár olvasótermé­ben tártotta meg az Orszá­gos Takarékpénztár megyei igazgatósága a világtakaré­kossági napok megnyitóját. A fogadáson részt vettek a város és a járás párt-, és tanácsi vezetői, valamint a társadalmi szervek képvi­selői. Az OTP megyei igazgató­sága nevében Dudás Ede megyei igazgatóhelyettes méltatta a világtakarékos­sági napok jelentőségét. Tá­jékoztatójában a továbbiak­ban — országos adatok is­mertetése mellett foglalko­zott a takarékosság megyei Magyar borsiker A HUNGEXPO rendezé­sében négy magyar válla­lat vett részt a Kölnben megrendezett Anuga elne­vezésű élelmiszeripari vá­sáron. A magyar kiállítók jelentései számottevő üzle­ti sikerről szólnák: a vá­sár idején három és fél millió márka értékű árut adtak el, főképpen borfé­léket, édességeket és kon­zervipari termékeket Vég­leges összesítések szerint 15 750 hektoliternyi italt vettek meg a külföldi ke­reskedők, vállalatok. Ke­lendők voltak a magyar édességek is, ezekből na­pok alatt 1 250 000 márka értékre kaptak megrende­lést a magyar szállítók. A növényi konzervek is egy­re inkább betörnek a nyu­gat-európai piacokra. Ezt jelzi a 150 000 márkás köl­ni megrendelés is. A ké­sőbbi szállításokról nem­csak NSZK-beli, hanem angol, olasz és francia cé­gek is tárgyaltak a MO- NIMPEX, az AGRIMPEX, a HUNGAROFRUCT és a TERIMPEX megbízottai- val. eredményeivel: a takarék­betétállomány, s ezzel ösz- szefüggésben a lakásépít­kezés alakulásával, s azzal a széles körű tevékenység­gel, melyet — a társadal­mi szervek segítségével — az OTP végez a takarékos­ság gondolatának szolgála­tában. A többi között elmondot­ta: a megye 1560 milliós betétállománya országosan is jelentős. A lakosság többsége rendszeres taka­rékossággal igyekszik na­gyobb értékű vásárlásait, s nem utolsósorban a lakás­gondját megoldani. A ta­karékbetétek kezelése mel­lett a megye OTP-fiókjai jelentős összegű hitelfolyó­sítással állnak a lakosság szolgálatában. A 800 milliós hitelállományból 70 száza­lékot tesz ki a hosszúlejá­ratú lakásépítési hitel. A jelenlegi tervciklus el­ső három évében 4381 lakás épült hitellel. Az idén és jövőre további két-kétezer lakás felépítésével számol­nak. A soron következő öt­éves terv 20 ezres lakás­előirányzatából előrelátha­tólag a lakások 50 százalé­ka hiteltámogatással épül fel. Nem szólva az OTP- nek arról a törekvéséről, miszerint 1970—1975 kö­zött 3100 saját beruházású társaslakás építését tervezi a megyében. Elismeréssel méltatta Du­dás Ede igazgatóhelyettes azt a támogatást, melyet a tanácsi és társadalmi szer­vek a takarékosság gondola­tának terebélyesedése, s az OTP tevékenységének eredményessége érdekében évről évről nyújtanak. Ez utóbbi célt kívánta előse­gíteni az OTP megyei igaz­gatósága azzal is, hogy — országosan elsőnek — az elmúlt egy év alatt három községben: Császártöltésen, Kunszálláson és Szalkszent- mártonban kirendeltséget nyitott. Ezek létjogosultsá­gát máris jól igazolják a milliós betétállományok és a lakásépítési hitelek nö­vekvő száma. Befejeződtek a műszaki hetek Ankét a konténeres szállításról A Bács-Kiskun megyei műszaki hetek rendezvé­nyeinek utolsó napján ke­rült sor Kecskeméten a megyei szállítási bizottság, a Közlekedéstudományi Egyesület és a megyei ta­nács vb építési, közlekedé­si osztályának rendezésében a szállítási ankétra, ame­lyen többek között részt vett Csoltó László, a Köz­ponti Szállítási Tanács tit­kára. A megye szállítási szakemberei előtt a kon­téneres áruforgalom idősze­rű problémáiról, dr. Izsó László, a Központi Szállí­tási Tanács főelőadója tar­tott előadást. Hangsúlyoz­47. X kampózást négyszer is meg kellett ismételnie, mi­re a horog megkapaszko­dott a cserépben. Közben majdnem elveszítette egyensúlyát... Mihelyt azonban meg­győződött felőle, hogy a ho­rog erősen a kúpcserépbe akaszkodott, a kötélbe ka­paszkodva szaporán fel­ment a tető magasába, s leült a gerincre. Most már megengedhette magának, hogy megpihenve szétte­kintsen, s kétszáz lábbal alatta a szikla lábát mosó tengerre nézzen. Valahol itt, az eresz alatt kell len­nie Francis ablakának. Lábát a gyűrűbe akasz­va ereszkedett alá addig, amíg talpával az esőcsa­tornát nem érette. Aztán lehasalt, majd fejjel lefelé lógva iparkodott a szobá­ba nézni. Közben csak a bokáját szorító gyűrű tar­totta. Egy pillanatra elállt a lélegzete: nem hitte, hogy már az első próbálkozásra Is sikere lesz! Benézett az ablakon és Francist pillan­totta meg! Három nő volt a szobá­ban: két rendőr és Francis. A két rendőr távolabb ült az ablaktól. Egyikük olva­sott, a másik kötött. Fran­cis a toalettasttalnál ült, s a haját fésülgette. Ferrari a kötélbe kapasz­kodva megint a csatornán túlra dobta magát, aztán az órájára pillantott: fél tízet mutatott, tehát még egy fél órát várnia kellett. II. Konrad felkapta a fejét, amikor Forrest a szobába lépett. — Nem is olyan rossz ebéd. Itt pompásan főznek, igaz? — Persze — felelt kö­zömbösen Forrest. — Rendes kislány és po­kolian csinos is — állapí­totta meg Forrest. — So­kat beszéltem vele, ipar­kodtam rávenni, hogy írja alá a jegyzőkönyvet. Azt hiszem, nagyon fél Mau- rertől, de azért azt mond­ta, hogy holnap közli ve­lem végleges elhatározását. Azt is megmondtam neki, ha aláírja a vallomást, ak­kor neki és Miss Phielding- nek állni fogjuk az útikölt­séget Európába. Mindjárt a tárgyalás után mehetnek is pár hónapos utazásra. Ügy tűnik, tetszett neki az öt­let. — Ez csakugyan jó vol­na — jegyezte meg Kon­rad. — A tárgyalás után jómagam is szabadságra akarok menni. — Ez csakis rajtad mú­lik — nevetett Forrest. — Két hónapi szabadságot adok neked, altkor viszont minden nehézséggel magad­nak kell megbirkózni. Repülőmotor berregése riasztotta meg mindkettő­jüket. — Az átkozott milyen alacsonyan repül! — csó­válta fejét Forrest. — Biztosan a Pacific Ci- tybe tartó éjszakai járat. Los Angelesből jön — vé­lekedett Konrad és az órá­jára nézett. Pontosan tízet mutatott, — Az a vélemé­nyem. hogy a legjobb len­ne innen páncélautóban motoros kísérettel elszállí­tani a lányt. — Csakugyan, ám előbb Maurert kell elkapni. — Semmi újság még mindig? — Tíz perce telefonált Barden, s jelentette hogy a hírek szerint Maurer visszajött a városba. Konrad fölugrott a he­lyéből. — Visszatért? Ki híresz- teli ezt? — Megint ez a repülő — nézett ki az ablakon Fór- rest, A kis kétfedelű gép a tenger felé távolodott, leírt egy halálhurkot majd me­gint a szálló irányába for­dult. A gépen neon égett, s szép látványt nyújtott. — Pompás pilóta lehet, valami reklámrepülést vé­gez — jegyezte meg Kon­rad. — Jól csinálja — bólin­tott Forrest, s jobban kiha­jolt az ablakon, hogy ala­posabban szemügyre vehes­se a gépet, mely megkerül­te a szállót és a tenger fe­lé húzott el. — Jó lenne tudni, vajon mit reklámoz­hat. Hé. Paul, nézd csak, nézd; A gép most a sziklacsú­csoknál is alább repült. Pi­ros és kék fénnyel megvi­lágított apró alak állt egyik szárnyán. s integetett, ami­kor a repülő elzúgott a szálló mellett. Nőalak volt az. — Kötözni való bolond! — morogta Konrad. Forrest még jobban ki­bújt az ablakon. — Csak félkézzel kapasz­kodik ... (Folytatjuk.) ta, hogy az egész világon forradalmi változást ho­zott a konténerek elterje­dése a szállításban. Ezután Garamszegi György, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályának fő­előadója A vasút és a kon- ténerizáció címmel referált arról, hogy a MÁV milyen erőfeszítéseket tesz a kor­szerű szállító tartályok be­szerzésére, illetve alkalma­zására. Elmondotta, hogy a Vasúti Tudományos Ku­tató Intézet behatóan fog­lalkozik a témával. Ezt kö­vetően Mestyanek Ervin, az Autóközlekedési Tröszt fő­mérnöke a konténerek köz­úti közlekedésben való használatának lehetőségeit elemezte. Végül Csoltó László fog­lalta össze a tanácskozás eredményét. Kiemelte, hogy a Bács megyei műszaki he­tek ankét ja országosan nagy szolgálatot tett a szál­lítás-rakodás korszerűsítési koncepció továbbfejlődésé­nek. Ma már vannak kül­földi megrendelők, akik csak konténerben hajlan­dók átvenni az árut, s ezek köre egyre szélesedik. A műszaki hetek utolsó rendezvénye a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület szervezésében zajlott le. Horváth Gyula, az egyesü­let főtitkára az új szaba­dalmi törvényről tartott előadást. Este az MTESZ Bács me­gyei területi szervezetének elnöksége a műszaki hetek befejezése alkalmából foga­dást adott az Aranyhomok Szálloda különtermében, amelyen részt vettek a me­gye és Kecskemét város közéleti személyiségei, az egyesületek tagjai és veze­tői. N. O.

Next

/
Thumbnails
Contents