Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
Bodor Miklós rajza. Csordás Nagy Dezső: Húsz év után Képet szeretnék írni rólad: idők hullámán illanó Csoda! Akivel együtt, egymásba karoltan iramlunk a halál partjaira. Hogy kivessem a habok tajtékából arcod, míg el nem meríti a mély, s elragadjam az anyag irigy, rontó hatalmaitól pillanatra még. Húsz éve néz már: megnyílt, gyönyörű mennybe ; önkorlátait romboló szemem, s hogy lefesthesse színeid játékát: ecset reá a Földön nem terem. Formád tűnő, remegő áramlását s káprázatát kő nem fogadja be. a Föld reá anyagot nem visel, — csillagok legszebb álma: Tei A múzeumlátogatók többsége általában csak egyszer tekint meg egy kiállítást. Figyelembe veszik ezt a tárlatrendezők is, többnyire csak a legfontosabb, az adott téma legjellemzőbb körvonalait kirajzoló anyagot mutatják be a közönségnek, csupán annyit, amennyi egyszeri látásra is tud jellemzőt mondani. Ha ennek az általános törvényszerűségnek az alapján néznénk végig a kecskeméti Katona József Múzeum kiállítását, amely Bács-Kiskun megye felszabadulásának dokumentumait mutatja be a 25. évforduló tiszteletére, nem sokát mondhatnánk róla. Nem látványos, nem könnyen rögződő anyag ez. alapos elmélyülést kíván a múzeumlátogatótól, őszinte érdeklődést a magyar nép történelmének egyik legnagyobb jelentőségű sorsfordulója iránt. Különös, de voltaképpen természetes dolog, hogy erről a nagy sorsfordulóról meglehetősen kevés a dokumentumunk. a háború eseményei viharsebes sodrással haladtak előre 1944 őszén, s nem hogy dokumentumok gyűjtésére gondolhatott volna bárki is. de a harcok igen sok dokumentumot megsemmisítettek. A térképek, hadijelentések és a nagyon kevés, véletlenül készült és megmaradt fénykép segítségével világosan kirajzolódik ugyan elénk a fasiszta hordákat elsöprő Malinovszkij- és Tolbuhin-hadsereg stratégiája, mégis meg kell döbbennünk rajta, hogv mennyire keveset mondanak el a tárgyi emlékek a harcosok hősies erőfeszítéseiről, áldozatuk nagyságáról. Az „Ismeretlen Katona” tetteit nem érzékeltetheti igazán méltón semmiféle emlékmű, utólag csupán az adhat értelmet a megszámlálhatatlanul sok korán kioltott életnek, ha' a földön, amelyen vérük hullt, gyökeresen megváltozott. békés, szabad élet folyik, az emberiesség jegyében. Hogy lemérhessük, mekkorát fordult az élet a 25 évvel ezelőtti események következtében ahhoz bőven nyújt összehasonlítási alapot a kiállítás. Adakozásra felszólító, patetikus felhívások, kenyér- só- és más élelmiszerjegyek tanúskodnak a háború utolsó hónapjainak siralmas életszínvonaláról, gyűrött, nehezen betűzhető. megsárgult tábori levelezőlapok vallanak a férfi nélkül maradt családok tragédiáiról. A hazafias frázisokat pufogtató falragaszok, amelyeken a kormány a győzelem érdekében egységre és fegyelemre szólítja fel a nemzetet, a vereségeket eltussoló hadijelentések arról is képet adnak, mennyire távol állt már ekkor az elgyötört nemzet az egységtől ég a hitlerista Németország győzelmébe vetett hittől. A partizánigazolványok, az illegálisan harcoló kommunisták iratai viszont arról győzhetnek meg bennünket. hogy a szovjet hadsereg előrenyomulásával párhuzamosan megyénkben is erősödött a népet pusztulásba taszító, a forradalmi erők legjobbjait és a zsidóságot haláltáborokba hurcoló rendszerrel szemben az ellenállás. Kiváltképp gazdag és szemléletes a kiállítás anyagának az a része, amely a felszabadulás utáni első hetek, hónapok társadalmi életéről ad hírt. Végigböngészve ezeket a sietősen megfogalmazott határozatokat. jelentéseket, felhívásokat, az a legszembetűnőbb, hogy foglalmazásuk mennyire mentes mindenféle bürokratikus fordulattól, köntörfalazástól, minden esetben csupán a lényegre utalnak, mert az új társadalmi Igaz dokumentumok Felszabadulási kiállítás Kecskeméten Találkozás Katona József unokaöccsével fát él még Bánk? Élnek még vérszerinti rokonai 1 Bánk alkotójának? És éppen itt városunkban? Ezek a döbbent kérdések torlódtak fel bennem, amikor íróasztalom mellett megállt egy öreg ember és tisztességismerő halk hangon afelől érdeklődött, hogy mi van Katona szülőházával. Ez pedig őt azért érdekli, mert sokkal közelebbről, mint szegről-végről, rokonságban volna Katonával. Akkor már az íróasztal melletti karosszékben ül az idős látogató. Haja, bajusza rövidre nyírott, arca rózsás, szemüvegének egyik ablaka homályos üveg. Mondja is a beszélgetés egyik későbbi fordulatán, hogy semmi baja nem volt, míg látása meg nem romlott, mert kezébe vett egy jó könyvet, olvasott és nem volt magános. Most már kímélnie kell a szemét. Az újságból csak a nagybetűs címeket böngészgeti. Tv-t nem nézhet. Pedig van unokaöccsééknél az is. Jó szívvel vannak hozzá, mindene megvan. Dehát a szeme. Fürkészem az arcát, kitetszik-e belőle a rokonság, Nézem, ahogy Roskovits Ignác nézhette a Katona rokonságot, amikor a főfiskálist magyar ruhában, életnagyságban vászonra varázsolta. Hát lássuk, hogyan is áll az a rokonság. — A nagyanyám Katona Mária volt, Katona Józsefnek édes testvére. Sokat mesélt az öreg Katonaházról, ahonnan nagyon sok mindent elhozott, amikor a költő és a szülők halála után a még élő testvérek a hagyatékot elosztották — mondja a vendég. Aztán folytatja. Jég 1937-ben több dolgot átadtam Kecskemét' város polgármesterének, aki Szabó Kálmán múzeumigazgató úrhoz, a múzeumba továbbította. Volt aközött ivópohár, meg más apróság, amit Katona használt Egy aranygyűrű is, amelyet — úgy tudta a család — a menyasszonyának szánt Katona. Az öreg Katona kezeírásával volt egy imádságos könyv is, amit latinból ő maga fordított, mert latin iskolákat is járt és csak azután fordult a takácsmesterségre. Vajon mi lett ezekkel a dolgokkal, amelyeket jó lélekkel bízott Katona szülővárosára. Lehangol, hogy meg kell mondanom az igazságot, a háború dúlása a múzeum kincseit sem kímélte. Ami ott volt, a vasút közelében álló oszlopos házban, vé- gestelen végig megsemmisült. Hallgatás, kisvártatva beszél tovább.-M* — Kun Sándor a nevem. Ügy tudom más Kun-ok is éltek itt, de mostanában nem hallok felőlük. Elég soká voltam távol. Orosházán dolgoztam legtovább, mint kereskedő, üzletvezető. Egy ideig Kiskunfélegyházán éltem. Itthon már csak a nyugdíjamat élvezem, itt az unokaöcséméknél, mert legényember maradtam. Tetszik tudni fiatalon egyre halogattam a házasságot, később meg már nem mertem kérni senkit, mert attól féltem, hogy hozzám talál jönni — teszi hozzá öreges tréfálkozással. — Aztán tessék mondani, mi van az öreg Katonaházzal? M ondom, hogy kívülről már ünneplőbe tették és talán már nem soká kell várni, hogy Katona József lelki kincseit beleköltöztessék, mert bizony kézzelfogható dolgok nem igen maradtak utána. — Nekem* 1 lenne még egy, s másom — szól közbe a vendég —, amit, ha nem is tudok igazolni, hogy Katonáé volt, de bizonyosan a Katona-házból hozott magával nagyanyám. Van néhány festett cseréptányér, hozzáillő födeles leveses tál, láncon hordozható porcellán tejesibrik és egy nagy falitükör aranyrámában Nagyanyám parafadugóval szokta helyre igazgatni, ha valami hiba esett abban az aranyrámában. Mindeni- ken nagyon látszik a régiség. A mostani fiatalabbak nemigen látnak az ilyesmiben értéket. Ügy vélem, ha lenne efféle régiségnek helye abban a Katona-házban ... Odaadnám szívesen, csakhogy megmaradjon. Mert ki tudja, mikor mi történik a magamfajta 88 évet megért emberrel. Bocsánatot kér, hogy fönntartott a munkámban, megköszöni, hogy meghallgattam. Kikísérem, lesegítem a Katona József Könyvtár vörösmárvány lépcsőin. Béniről visszaint és megindul a buszmegálló felé, hogy hazamenjen a Kapisztrán u. 10. sz. házba, amelynek udvarán csendes kis szobája van. Gondja nincs semmire, mindennel ellátják, csak épp hogy nem sokat lehetnek vele, mert unokaöccse és a felesége is dolgozik. Legalább úgy, mint régebben, olvasni tudna. II ogy is mondta? Köszönöm. Én köszönöm a ven- **dég, egyszerű szavait, amelyekkel megerősített abban a hitemben, hogy lehet, kell és érdemes Kecskeméten Katona-kultuszt teremteni és ápolni. Hiszek abban, hogv erre a célra a Katona-ház kapui mielőbb kitárulnak. Joós Ferenc körülmények között nem tűrtek halasztást a jogos igények, és a frissen szervezett hivatalok munkatársai időnként szinte a lehetetlennel húzva ujjat, igyekeztek eleget tenni a számtalan kívánságnak. A kecskeméti Katona József Múzeum felszabadulási kiállítása — amennyire ez lehetséges két teremben — jellemző képet ad az 1944-es év végéről. Igen hasznos lenne, ha az iskolák tanulói, a történelmi és helytörténeti szakkörök tagjai minél többen és minél gyakrabban felkeresnék a múzeumot, hogv ismereteket szerezzenek erről a sok megpróbáltatással terhes de mégis dicsőséges, gyökeres fordulatot hozó időszakról. Az ismerkedésre bőven lesz alkalom, hiszen a kiállítás 1970 tavaszáig tart nyitva. Sz. J. Fayad jam is: Kődobás Amióta Fidel Castro és partizánjai elűzték a „cukorszigetről” Battistát és vele együtt a kizsákmányoló rendszert, a világ érdeklődő ég haladó közvéleménye a kubaiak felé fordulva rokonszenvező kíváncsisággal figyeli az új élet kibontakozását. Számosán keresték fel Kubát az elmúlt tíz évben, hogy a helyszínen győződjenek meg arról: mit jelent a felszabadulás az egykori rabszolgáltnak, az ültetvények hajdani kisemmizettjeinek. Hozzánk is eljutottak különböző „beszámolók”. útleírások, elég ha csupán Jevtusenltóra utalunk. De azóta ismerhettük meg bővebben Nicolas Guillén költészetét. A szigetországot azonban — véleményem szerint — Csoóri Sándor Kubai útinapló című igen érdekes írása mutatta be nekünk. Most Kuba egyik legismertebb költőiével. Fayad Jamisszal ismerkedhet a magyar olvasó, akinek kődobás című kötete a Magvető Kiadónál jelent meg. Tulajdonképpen válogatott versek ezek. hiszen a Kődobás a költő eddig megjelent öt kötetének legjobb verseit tartalmazza. Az egykori vándorkereskedő fia most 39 éves. Esz- mélésétől kezdve együtt rótta apjával a nyomor országútjait. együtt kínálták szegényes portékájukat a még szegényebbeknek. Közel húszéves, amikor Havannába kerül. Festőnek készül, de tanulmányait anyagi okok miatt abba kell hagynia. A ..festői nyomor” íratja le vele az első verseket, s ezekből áll össze 1954-ben első kötete, a Havannában megjelenő Hidak című gyűjtemény. Közben megjárja Párizst, s a forradalom győzelme után tér vissza hazájába. Jelenleg az Írók és Művészek Szövetsége folyóiratának, az Unionnak főszerkesztője, a Képzőművészeti Főiskola tanára, s nemrégen jelent meg Kubában az 6 fordításában egy József Attila-antológia. Milyen költő Fayad Jamis? Kétségtelenül jó költő, aki „felnőtt lírát” művel, s akit már világirodalmi mércével kell mérni. Egyéni hangja Walt Withmann egészséges patétizmusú, nagy sodrású és bőséges buzo- gással áradó hatalmas lélegzetéből és Majakovszkij férfiasán kemény, kalapácsütésszerűen zuhogó, politikailag egyértelmű viharaiból ötvöződött. Érezni Fayad Jamis vérseiből a magára talált nép. a szabadságba belekóstolt egykori elnyomottak örömét. Verseinek zöme a gondonkahúron megszólaló szabadság változatos motívuma. Ott zeng ezekben a költeményekben a hajdani nyomor, a szabadság szom- júhozása: „A föld, ahol születtem nem volt enyém a levegő se amelybe beledőltem csak a szabadság volt enyém a kínlódás és csavargás joga .. Aztán a lélek legmélyebb tárnáiból morailanak fel a megtalált öröm akkordjai: „És minden szóban a vérem árad, népem igazával írom tele az éjszakákat, s nem fáradok bele...” Az említett két nagy forráson túl — Withmann és Majakovszkij — még egy összetevője van Fayad Jamis költészetének: az a hang. amelyet a spanyol Federico Garcia Lorca emelt világszínvonalra a látszólagosan szürrealista, babonás homállyal borongó, de szerkezetében kristálytiszta, a líra logikáját magas színvonalon érvényesítő költészet. Ha „forrásokat” említünk Fayad Jamis lírájával kapcsolatban sohasem gondolhatunk utánzásra, csupán a mesterek, a példaképek kitapintására törekszünk az ő verseiben. s ezeknek a hatásoknak sajátos tükröződését, egvéni ötvözetét látjuk a kubai költő munkásságában. így van ez Garcia Lorca „hatásával” is. Mert például a Ma éjjel című versére mit mondhatunk: „Ki hív ma éjjel? Miféle koldus halottat keres a teherautó? Álmok hulláma veri a várost, részeg ütközik a gyerekkor kövébe fölkel, elesik és káromkodik...” Nagy élmény találkozni Fayad Jamis-szal. a tudatos költővel, akinek lírája újra meggyőz bennünket arról, hogy az igazi költészetet nem a ködevők és szi- várványrágók művelik, hanem azok. akik valódi világot hörpintenek habzó éggel a tetején Azok, akik gondolati és érzelmi egységben élnek a néppel ahonnan erednek, ahonnan tudásuk és lelkűk vétetett. Fayad Jamis költészete mintegy „történelmi lecke” a lírai kalandoroknak, azoknak, akik a lírát öncélú hazárdjátéknak tekintik. Gál Farkas
