Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
8. oldal 1969. november 21, péntek Visszaindult a hoSdkomp ^Felszállt a Hold felszíné- [ Richard Gordon a „Yan- ről az Apollo—12 hold- kee ' Clipper”-ről, az anyakompja, az Intrepid (Rettenthetetlen). Charles Conrad és Alan Bean, a holdkomp két utasa több mint 30 órát töltött az égitest felszínén, ebből mintegy nyolc órát a kabinon kívül. A felszállásra magyar idő szerint 15.26 órakor került sor. A holdkomp úgynevezett felszálló része kilövőállványául ezúttal is a „leszálló” rész szolgált, amely a fékező rakétát foglalta magában. Ez a rész, a holdkomp lábaival a Holdon marad. Az egyik lábon ezúttal is táblát .helyeztek el, a holdutazás emlékéül, a tábla csak a három űrhajós nevét, aláírását és az utazás időpontját — 1969 novembere — tartalmazza. A Holdról történő indítás hibátlanul sikerült: a felszálló rész a megadott pályán haladt és a hajtómű a megadott program szerint működött A holdkomp hét perccel a felszállás után, magyar idő szerint 15 óra 33 perckor 6035 kilométer/óra sebességgel tért rá a Hold körüli pályára. A-. holdkomp ezt a műveletet 14,8 kilométer magasságban hajtotta végre. Pályájának holdtávol pontja 87 kilométer. Az elliptikus pálya valamivel magasabb az eredetileg tervezettnél (14 kilométer, illetve 80 kilométer). Hint Houstonban megállapították, ennek az az oka, hogy a két űrpilóta a kelleténél másfél másodperccel tovább égette a felszálló rakétát. Mint közölték, a hibát a későbbi manőverek során könnyűszerrel kijavítják. Ennek egyik módja az, hogy csökkentik a holdkomp sebességét űrhajóról megfigyelte a holdkomp felszállását. A holdkomp ablaka a Hold felé fordult, ennek következtében Conrad és Bean jól megfigyelhette a felszálló rakéta begyújtásának a holdtalajra gyakorolt hatását. Mintegy négy órával később. hogy az Apollo—12 holdkompja felemelkedett a Hold felszínéről” utasaival. Conraddal és Beannel, elérkezett az utazás egyik legkritikusabb szakasza, a holdkomp és az űrkabin találkozása és összekapcsolása. amely sikeresen megtörtént. Az űrkabinban addig harmadik társuk. Gordon tartózkodott, és az űrkabinnal egyedül keringett az égitest körül. Megfigyelte az Interpridet a Hold felszínén és többször is kapcsolatban volt két társával. Az összekapcsolás utána Holdat járt Conrad és Bean a Surveyor holdszonda és a holdkomp leszerelt televíziós kameráit, a holdkőzeteket és egyéb visszahozott tárgyakat átrakták az űrkabinba, majd maguk is átszálltak. Utána a holdkompot visszalőtték a Holdra. A nagy sebességgel becsapódó, jelentős tömeget képviselő holdkomp bizonyára holdrengést idézett elő. melyet a most elhelyezett műszerek regisztrálnak és közvetítenek a Földre. A parancsnoki egység, a három űrhajóssal együtt a terv szerint november 24-én a késő esti órákban érkezik vissza a Földre, pontosabban a Csendesóceán vizére a Samoa-szi- getek térségében. Losonczi Pál Isfahanban és Teheránban Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke és kísérete tegnap Isfahanban, Irán második legnagyobb kulturális, ipari és kereskedelmi központjában városnéző sétán vett részt, majd a déli órákban különrepülőgéppel visszautazott Teheránba, ahol az iráni uralkodó és felesége az esti órákban vacsorát adott tiszteletére. Az Elnök Tanács elnöke és kísérete előreláthatólag pénteken indul haza Folytatódtak a szovjet-amerikai megbeszélések A 43. ülés Párizsban Párizsban csütörtökön I rancsnoksága csütörtökön magyar idő szerint 10.30 adatokat tett közzé az ame- órakor megnyílt a dél-viet- ; rikai és saigoni kormánynami béketárgyalások 43. ülése. Az ülés kezdete előtt Henry Cabot-Lodge, az amerikai küldöttség vezetője közölte a sajtó képviselőivel, javasolni fogja az ülésen, hogy vitassák meg a hadifoglyok kölcsönös szabadon bocsátásának kérdését. Az amerikai küldöttségnek ez az indítványa tulajdonképpen válasz meg, csapatok veszteségeiről. Az elmúlt hétre 113 amerikai halálát ismerik el, ami egyben azt is jelenti, hogy tizenhattal több amerikai katona esett el a múlt héten, mint egy héttel korábban és két hónap óta ez a legmagasabb szám. A saigoni kormánycsapatok veszteségeit a közlemény 497 halottban határozta a VDK küldöttségének és a Dél-vietnafni Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya küldöttségének. Xuan Thuy kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy minden alapot nélkülöznek azok az amerikai forrásokból származó állítások, amelyek szerint magánjellegű megbeszélések voitak a VDK és az Egyesült Államok képviselői között Ho Si Minh elnök halála óta. Washingtoni jelentések szerint Cabot-Lodge. a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője és helyettese tegrfap benyújtotta lemondását Nixon elnöknél, aki a Párizsban tartózkodó amerikai küldöttség egyik tagját bízta meg a helyettesítéssel. * A Vietnamban állomásozó amerikai csapatok paAz USA új" latin-amerikai terve A sebesültek száma az elmúlt héten az amerikaiaknál 643. a saigoni csapatoknál pedig 1091 volt. 1961. január 1-e óta az Egyesült Államok Vietnamban harcoló erőinek 39 442 halottjuk volt Saigon állítása szerint, sebesültjeik száma pedig 258 126. A saigoni kormánycsapatok ugyanez idő alatt több mint százezer katonát vesztettek halottakban. Képünkön a két küldöttség Csütörtökön Helsinkiben folytatták a stratégiai nukleáris fegyverkezési hajsza korlátozásának problémáival foglalkozó szovjet— amerikai eszmecserét. Egynapos szünet után a Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes vezette szovjet és Gerard Smith- nek, az amerikai leszerelési hivatal igazgatójának vezetésével Finnországban tartózkodó amerikai delegáció csütörtökön magyar idő szerint tíz órakor harmad- | tartják. ízben ült össze, hogy folytassa a nagy fontosságú megbeszéléseket. A tanácskozás ezúttal a szovjet nagykövetség klasszicista stílusú épületében folyik. Az előző két alkalommal, mint ismeretes, a delegációk a finn államtanács palotájában, illetve az amerikai nagykövetségen találkoztak. Legközelebbi ülésüket ismét az Egyesült Államok nagykövetségén Valóságos népszavazás volt az olaszországi sztrájk VI Az Egyesült Államok kormánya új alapokra helyezi latin-amerikai politikáját. A Kennedy-időkben született „Szövetség a haladásért” terv helyét átveszi a Nixon-korszak jelszava, amely a „Szövetség” szót az „Akció”-val cseréli fel. E gyszerű volna most arra utalni, hogy a Kennedy-időkben született latin-amerikai segélyprogram nyilvános eltemetésével — mert a Nixon-terv voltaképpen ézt jelenti — Washington beismerte a nyolc éve indult program kudarcét. Ez kétségtelenül igaz, hiszen közismertek azok az adatok, amelyek bizonyítják, hogy a „Szövetség a haladásért” — a segélyezés feltételei révén — többet segített a latin-amerikai piacokon érdekelt észak-amerikai monopóliumoknak, mint a megsegített országoknak. A Kennedy-terv azonban — eredménytelenségétől függetlenül — kísérlet volt arra, hogy a kubai forradalom diadalát követően tőkés reform-elképzelésekkel fogja ki a szelet a forradalmi változások vitorlájából. Ebbe az az elgondolás is beletartozott, hogy a katonai diktatúrákkal szemben az alkotmányos polgári rendszereket támogatják elsősorban. A Nixon-terv ezzel szemben abból a tételből indul ki, hogy a „Szövetség a haladásért” elvetélt réformtervei ellenére fokozódik a szembenállás az Egyesült Államokkal és növekszik az „újabb Kubák” megszületésének — Washington számára nem kellemes — esélye. Nixon programja látszólag engedményeket tesz a latin-amerikai országok javára, valójában azonban ezek az engedmények csupán homályos ígéretek. A latin-amerikai országok ugyanis azt sérelmezik, hogy eddig a kölcsönöket 90 százalékban az Egyesült Államokban kellett levásá- rolniok. Nixon ezen most úgy változtat, hogy Latin- Amerikában is elkölthetik a pénzt — de másutt, iparilag fejlettebb országokban nem. A latin-amerikai országok kifogásolják, hogy — zömmel nyersanyagszállítók lévén — termékeik árát gyakorlatilag az Egyesült Államok szabályozza és Washington hivatalos megkötöttségekkel tartja kordában a Latin-Amerikából származó USA-importot. A Nixon-program utal rá, hogy az amerikai tőke aligha foc úi hiteleket adni olyan országoknak, ahol az államosítás veszélye fenyegeti. Ez a figyelmeztetés nyilván azt jelenti, hogy Washington a jövő hónapban esedékes ame- rikaközi tárgyalások küszöbén azt mondja majd partnereinek: „ha tetszik, elfogadják a felajánlott feltételeket, ha nem, úgy is jó. De ha válaszul esetleg perui típusú államosításon törnétek a fejeteket, magatokra vessetek”. Az Egyesült Államok latin-amerikai politikáját, úgy látszik, egyfajta ciklusosság jellemzi. Előbb volt a furkósbot. Az nem vált be, erre jött a reformterv. Most kiderült, hogy az sem segített. Előkerül tehát újra — bár egyelőre még némi sztaniolba csomagolva — ismét a furkósbot. Szerdán éjfélkor ért véget az olasz dolgozók hatalmas méretű általános sztrájkja, amely 24 órára teljesen megbénította az ország gazdasági életét. A sztrájkban gyakorlatilag az ország egész dolgozó lakossága, vagyis mintegy 20 millió ember vett részt. 24 órára Olaszország egész területén leálltak a gyárak és az üzemek elnéptelenedtek a földek, bezártak a bankok, az üzletek, a hivatalok. az iskolák, a kávéházak. a mozik és a szállodák. Szünetelt a vasúti és a belföldi légiforgalom a' városi közlekedés, beleértve a taxit is. A szerda 24 órás sztrájk előkészítésében és megtarkapcsolódtak a lakosság középrétegei is megmutatja. Olaszországban nem lehet többé a hatalmat a széles néptömegek érdekeivel és óhajaival ellentétben gyakorolni. Hatástalanok maradtak a jobboldal próbálkozásai a sztrájk bojkottálására. az újfasiszták és más jobboldali csoportok hiába ragasztották tele Rómát és más nagyvárosok falait a sztrájk kezdeményezőit átkozó plakátjaikkal. A sztrájk napján Rómában, Milánóban. Palermó- ban, Nápolyban. Torinóban és más nagyvárosokban lezajlott tömegtüntetések és nagygyűlések amelyeken százezrek vettek részt fetásában együttesen vett j Syelmezetten. a szakszerverészt az ország három leg befolyásosabb és legnagyobb tömegeket egyesítő szakszervezeti központja: az Olasz Általános Munkásszövetség, az Olasz Keresztény Dolgozók Szövetsége és a szociáldemokrata irányítás alatt álló Olasz Munkaszövetség. , Az Unitá csütörtöki számának megállapítása szerint az általános sztrájk „a dolgozók valóságos népszavazása volt”. Az a tény, hogy a sztrájkharcba a munkásosztály oldalán beítélet három hét múlva Börtönbüntetést kért csütörtökön az ügyész Michael Rohannak, az A1 Akhsza mecset felgyújtójának perében. A védelemnek — mint az ügyész mondotta — nem sikerült kellő eréllyel érvelni Rohan be- számíthatatlansága mellett, a ü .vádnak az a véieménye, hogy a gyújtogató „nem élvezheti a kétségből fakadó jótéteményeket”. Az izraleli törvények értelmében a vádlottat csak akkor lehet bűnösnek nyilvánítani, „ha mind szellemileg, mind fizikailag épnek” bizonyul. Az ítélet három hét múlva várható. zetek irányítása és ellenőrzése alatt zajlottak le. Csak Milánóban támadtak súlyos incidensek, ahol a rendőrség a gyűlés befejezése után megrohamozta a tüntetőket; A milánói összecsapásnak számos sebesültje volt, egy rendőr pedig belehalt sérüléseibe. 19 tüntetőt őrizetbe vettek. A szakszervezeti szövetségek sürgős vizsgálatot követeltek a milánói rendőrség brutális beavatkozásának megállapítására. Követelik a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. Követeléseik alátámasztására felszólították a város üzemeinek és hivatalainak dolgozóit. hogy tovább is sztrájkoljanak. A város diákjai elfoglalták a milánói egyetemeket és elbarikádoz- ták magukat. A földrész békéjéért ví«Hh — A Varsói Szerződés külügyminisztereinek prágai nyilatkozata megfelel az európai népek igényeinek, mert szavatolja a kontinens békés jövőjét és körvonalazza azokat az utakat, amelyeken ez a jövő elérhető — írja az Izvesztyija szerdai számában Lavrov. A cikkíró ezzel összefüggésben rámutat, hogy az európai tanácskozás napirendjére javasolt két pont — az erőszakról való lemondás és a kereskedelmi, gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok bővítése — kellően megérett a megvitatásra. A semleges európai országok egyre inkább hajlanak a tanácskozás összehívására — folytatódik a cikk. — Egyes NATO-körök azonban olyan kérdéseket akarnak napirendre tűzni, amelyekről eleve tudni lehet, hogy megvitatásuk egy európai fórum előtt nem járna pozitív eredménnyel. Ezek a körök azzal ijesztgetik a közvéleményt, hogy az európai tanácskozás csapda a Nyugatnak és a hét szocialista ország építő és békeszerető javaslatával szembe kell állítani a NATO „kemény” politikáját. Nem nehéz kitalálni — jegyzi meg Lavrov —,. hogy mit akarnak ezzel elérni. Zsarolni szeretnék azokat, akik eredményt várnak a tanácskozástól, akik érdekeltek az európai enyhülésben, együttműködésben és Jnztonsá^ban. I
