Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-02 / 255. szám
Simonyi Imre: OH a bal válladon Valamikor volt egy pont a bal válladon ahol egy délután megtámasztottam a homlokom s ettől valahogy annyi mindennel megbékültem még azzal a gazemberrel is aki megbántott délelőtt — S látod annyi idő után ma délelőtt abban a presszóban órákon át azt a pontot kerestem ott a bal válladon — ám sehol sem találtam. (Vagy talán a homlokom nem lett volna már a régi helyén?) Asm az is lehet hogy ma csak délután akad utamba egy pimasz aki majd meg fog bántani... „Amatőr írók" Katymáron Oktober 18-án, szombaton este az „amatőr írók” országos „gálaestjük” vagy „fesztiváljuk” — mindkét néven nevezték — főpróbáját tartották Katymáron. (Az igazi „gálaestet” november 15-én akarják megtartani Kaposvárott.) Feltűnhet az olvasónak, hogy sok idézőjelet használok. Azért teszem ezt, mert az a húsz ember, aki Vácról, Budapestről, Ceglédről és még nem tudom, honnan pénzt és fáradságot nem kímélve erre az alkalomra Katy- márra utazott. „amatőr írónak” vallja magát, és azt mondták, hogy most „előzetes gálaestet” tartanak. Ám az összejövetel végére sem derült ki, mi az az „amatőr író”, és miért volt az. ami volt „gálaest.,Most sem tudom. Az „előadás” végén megkérdeztem a csoport Tízéves a Megyei Filmstúdió A fürge kisbusz lefékez, kivágódik az ajtó. négyen-öten ugrálnak le lámpákkal, vezetékeikkel, magnetofonnal, kamerával. Abban a percben átalakul a helyszín. Megtelik nyüzsgéssel, vakító fényt vetnek a reflektorok, a felvevőgép halkan, berreg ... Este ülünk a képernyő ■ előtt, S velünk együtt az egész ország látja a Tv- híradóban, hogy mi történt aznap Bács megyében. Tíz évvel ezelőtt mindez álomnak is túl szép volt. Akkor alakult a Megyei Filmhíradó, a mostani stúdió elődje. Felszerelésük két filmvevő — egy amatőrgép a harmincas évekből és egy valamivel modernebb keskenyfilmes gép —, mindkettő kölcsönben; meg egy tál, egy kézzel forgatható hívódobbaL Radó Gyula, a Híradó első vezetője, ma a Televízió rendezője, így emlékezik a kezdetre: — Az első forgatások nem voltak zökkenőmentesek, a szó valódi értelmében sem. Motorral és teherfurgonnal közlekedett a „stáb”: Schrem Rezső, a Moziüzemi Vállalat osztályvezetője, lelkes pártfogónk és Ábrahám János, a stúdió mostani vezetője, akkor operatőre. Büszkén, de nagyon gondosan forgatták qz első riportot az ágasegyházi olajfúrótorony tetején és a Cifrapalota oromzatán, mivelhogy éppen ott vendégszerepeit a Baldio kötéltáncos együttes. Sajnos, az operatőrök bátorságáról soha sem győződhetett meg a nagyérdemű közönség, mert a százmétemyi, nagy gonddal készített filmszalagon előhívás után csak ritkás kusza vonalakat lehetett látni. A kölcsönbe kapott gépekről kiderült, hogy mindkettő rossz. □ □ □ □ Az első sikerült riport a kecskeméti népművészeti és háziipari bolt előtt készült. Az első híra,dófilm- összeállítást 1960 tavaszán mutatták be. Attól fogva évente 4—6 híradó készült a megye életének fontosabb eseményeiről, s ezek a filmek sorrajárták a keskenyfilmes falusi mozikat is. Még ugyanebben az évben elkészült két kisfiún. A „hazai”, a megyebeli közönség számára szenzáció volt viszontlátni a, mozivásznon azokat az eseményeket, amelyeknek tanúi voltak, viszontlátni ismerőseiket, esetenként magukat. Ff amar népszerűvé lett a Megyei Híradó. Támogatták a hivatalos szervek is, felismerve a benne rejlő propagandalehetőségeket, egyszersmind dokumentum értékét. Hiszen cikkeknél* fényképeknél elevenebb emlék a jövendő számára a film. A „helyi történe- lem■, megörökítésének új és korszerű módját jelentette a filmhíradó. □ □ □ □ Igen hamar felfigyeltek a Bács megyei filmesek munkájára a megye határán túl is. A „Film, Színház, Muzsika” című hetilapban képes riport jelent meg róluk Filmgyár az udvaron címmel. Más lapok „homoki stúdiónak” becézték, vagy így emlegették: Filmgyár — dióhéjban. Nem lekicsinylés volt ez, épp ellenkezőleg, az őszinte csodálkozás csendült ki a beszámolókból. A semmiből teremtette meg a stúdiót néhány lelkes fiatalember. S ha kaptak is hozzá anyagi támogatást, a művészi színvonal, a gondos, pontos munka az ő érdemük. És hogy a színvonal jó volt, ékesen bizonyították a hirtelen felszaporodó megrendelések. Előbb Békésből, Vas megyéből kaptak megbízást film készítésére, s tucaitnyí szerv küldte Kecskemétre laboráltatni a filmjeit, köztük még a Filmművészeti Főiskola is. □ □ □ n Idézünk néhány bejegyzést a vendégkönyvből: Hubay Miklós író: A kezdeményezés izgalma olyan fontos volna mindenütt! Örülök, hogy ma itt találkozhattam vele, én is megfrissülhettem tőle. Kiss József rendező: Nagy dolog, hogy már vidéken is ilyen színvonalas filmeket tudunk készíteni, és lerakjuk az alapjait a filmgyártás kiterjesztésének Lohr Ferenc hangmérnök: Heroikus küzdelem a jó hangért. Ez volt az első benyomásom. □ □ □ □ Fontosabb mérföldkövek a következő évekből: 1961-ben a Moziüzemi Vállalat felépítette a stúdiót a kecskeméti Városi mozi épületében. Hang- felvételi stúdió, vetítöszo- ba, hangmérnöki lehallgató, gépház, laboratórium* vágószobák, szerkesztőségi helyiség... A laboratóriumban automatikus hívógépen, másoló- berendezésen folyt a munka* A következő évben elkészítették első országosan is forgalmazott oktatófilmjüket A palántaneveléstől a konzervgyártá- sig címmel. A moszkvai televíziónak Ligeti Károlyról készítettek filmet. A felszabadulás huszar dik évfordulójára jubileumi dokumentumfilmet állítottak össze Fény a két folyó között címmel. Ebben az évben már színes filmmel is dolgoztak. 1966-ban az első színes dokumentumfilm: Szüret az Aranyhomokon. Több országba juttatta el a megye és Kecskemét jóhírét. A következő évben a tanyai iskolásokról készítettek filmet, azt később a Televízió is bemutatta. □ □ □ □ Jelenleg olyan kiterjedt munka folyik a Megyei Filmstúdióban, hogy egy esztendő termésének puszta felsorolására sem vállalkozhatunk. Híradók, dokumentumfilmek, szakfilmek, reklámfilmek, állandó közreműködés a Televízió hírszolgálatában, laboratóriumi bérmunkák, amatőrfilmek hangosítása, sőt folynak a tárgyalások az első egyórás játékfilm elkészítéséről is. Már-már nem túlzás filmgyárnak nevezni Bács megye filmstúdióját. Kifizetődő vállalkozás anyagilag is, a legnagyobb nyereség azonban az erkölcsi haszon, amit szőkébb pátriánknak hajt. A stúdió archívuma becses dokumentum ünnepeinkről és mindennapi életünkről. Filmeseink legjobb munkái pedig szétviszik hírünket a világba. Mester László vezetőjét is, mit jelentenek ezek a kifejezések... Ö sem volt sokkal okosabb nálam.., Nézzük, mi is történt. A csoportvezető — aki egyúttal konferált is — bevezetőjében elmondotta, hogy Vácról indult el az „amatőr írók” immár országos mozgalma, s ott ma is működik a „Radnóti Miklós amatőr írókör. ... Azután hallottunk vagy húsz „verset, két-három „novellát”, egy „beat-oratórium” szövegét, meg két, gitárral kísért nemtudommit. (A szerzők nevét feljegyeztem, de most szándékosan nem írom le. mert nem akarom megsérteni őket.) Az est végén beszéltem a tanácselnökkel, pedagógusokkal. fiatalokkal és öregekkel, művelt és kevésbé művelt résztvevőkkel. és tanúul hívom őket — ez volt a közös véleményünk: ami Katymáron történt, az merénylet az irodalom, a jó- ízlés. a szocialista humanizmus ellen, és ezért társadalmilag veszélyes! Ha valaki ezen az estén találkozott volna először költészettel-irodalom- mal, örökre elmenne tőle a kedve. Ügy vettem észre. volt egy-két tsz-pa- raszt, akit „megagitáltak” erre az estére, de nem hinném, hogy még egyszer rá lehet őket szedni ilyesmire — „ebben a büdös életben”. Még ingyen sémi (Mert itt fejenként tíz forintot fizetni is kellett!) Az „amatőr irodalom” — fából vaskarika: nem létezik! Lehet valaki amatőr bélyeggyűjtő, sakkozó, horgász vagy fényképész — de nem lehet amatőr orvos vagy gyógyszerész. mert meghalnak a betegek és nem lehet amatőr mérnök, mert akkor összedől a ház, vagy a híd. És nem lehet valaki író amatőr módon — az író a lélek mérnöke! — mert az megbontja a szellem harmóniáját... Senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha a versfaragók időnként ösz- szeülnek. és felolvassák egymásnak irományaikat, vitatkoznak róluk és — ha még nincsenek megré- szegülve önnön „verseik szépségétől” — próbálnak ismereteket szerezni az igazi irodalomról is. De hogy a nagyközönség elé lépjenek — s a közönség megszervezésére felhasználják a KlSZ-t. a tanácsot és a társadalmi szervezeteket — az ellen tiltakoznunk kell. Akkor is, ha ez a tiltakozás fáj a magukat „amatőr íróknak” nevezőknek, és akkor is, ha ez a tiltakozás nagyon hálátlan feladat a cikkíró számára. Beszélgettem katymáriakkal, akik csodálkoztak. hogy ilyen nagy számban összejött a közönség erre az estére: „majdnem megtöltötték a művelődési ház nagytermét” — máskor alig vannak. De aztán megtudtam az igazi okot is: szinte erőszakos szervezés folyt. A katymári „költő- nő” agitált, könyörgött, kilincselt a különböző szerveknél és embereknél — meggyőződésem szerint nagyon sokan azért jöttek el, hogy irgalmasságot gyakoroljanak vele, vagy hogy megszabaduljanak tőle. Beszélgettem a csoport- vezetővel. aki el volt ragadtatva a közönség tapsaitól. és abba a meggyőződésbe ringatta magát, hogy csodálatos, soha nem látott-hallott dolgokat produkálnak. „A közönség nem akarta a szünetet — mondta — és ez azt bizonyítja. hogy szívesen hallgatta, élvezte az előadást.’! Aki a közönség között ült, tudja a valóságot: azért nem akarták a szünetet, mert minél előbb át akartak esni az egészen... De akkor miért tapsoltak ...? Udvariasságból! A magyar közönség még nem szokott le arról egészen, hogy vezényszóra tapsoljon, vagy kövesse az első kezdenie^ nyezőt... Pedig a taps vagy más tetszésnyilvánítás megtagadásával lehet — sőt. kell is — néha megbuktatni rossz színdarabot, szavaiét vagy szónokot ... Ez is hozzátartozik a demokratikus igazsághoz. Az elnéző irgal- maskodás és megbocsátó udvariaskodás hamis humanizmus. És veszélyes is. mert utat nyithat ízlésrontó. mérgező indulatoknak! (Hallottam olyan hirt is, hogy a „gálaest” előtt egyes járási felelősök méltatlankodtak: más megyék illetékeseinek kell felfedezniük megyénk „amatőr íróit-költőit”. Ha jelen voltak ezen az esten — remélem —, meggyőződtek: nem történt mulasztás !) Megkérdeztem tizenéves fiatalok véleményét is a hallottakról. A „beat-oratórium” szövege egyeseknek tetszett. Joggal, mert ez a „vers” a mai fiatalok problémáit veti fel őszintén és nyíltan. Szerzője érzi a gondokat, megpróbálta megfogalmazni is őket — de ez nem sikerült neki irodalmi formában. Ezért írása még nem való közönség elé. Ha az irodalmiság követelményeitől eltekintünk is, az elhangzottak tartalmáról sem mondhatunk semmi jót: színtelen, örökké ugyanaz, néha szentimentális, és sokszor — feleslegesen! — trágár. Volt Arany Jánost majmoló „népballada”. volt Petőfit és József Attilát utánzó mama-vers, és senkit’ sem követő ízléstelen elbeszélés. (A természetes szókimondást időnként elviseli az ember, de a csakazértis szabadszájú- ság undorító!) — Az előadók „művészete” arányban állt a szerzők „alko- tásaival”. Összefoglalva: iiyéa irodalomra, ilyen „gálaestre” nincs szüksége senkinek: sem a katymá- riaknak sem másoknak. Bognár András Ró vész Napsugár: Bohócok
