Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-02 / 255. szám

t, oldal

19W. noTemtier Z.

NYELVŐR

Feléje vagy föléje

„Nyújts feléje védő kart” — így hangzik Himnuszunk harmadik sora. Sokat vitatkoztak rajta, hogy a „feléje” a merre vagy a hová kérdésre felel-e, tehát jelentése feléje vagy föléje. Mindkettő magyarázható. De az igazság az, hogy a régen merre és hová kérdésre egyaránt felelő „feléje” az e—ö hangpár szerint utóbb jelentésében is elkülönült. Ezzel már benne is vagyunk a nagyon terhelt ,,e” hangok kérdésének sűrűjében. Ennek az elkülönülésnek nagyon örülhetünk, mert így szűnik a sok „e” hang okozta színtelenség, egyhangúság.

Hasonlóképpen ma már „pörkölt” járja a „perkelt” helyett A ser is csak az e- ző nyelvjárásban van meg, és a serfőzők is söreiket kínálják. örülhetünk, valahányszor egy „e” hangot ö- vel cserélhetünk fel.

Sajnos, az ,,e” hangok száma nyelvünk fejlődése folyamán nagyon megszaporodott. Mély hangrendű szavaink közül néhány a vegyes hangrendűek csoportjába került át. Így lett a „tahát, gyortya, lajány, fázok, ajándok” helyett „tehát, gyertya,' leány, fazék, ajándék”. De ez a folyamat ma is tart nyelvészeink nem kis aggodalmára. Fe- renczy Géza nyelvészünk így fejezte ki nemtetszését. pedig csak a német „spójz” szónak „spejz” ejtéséről volt szó: „Egyre teret nyer eme nem kellerndes, de fene eleven, szertelen „e” hangunk.”

Nézzük tehát, mit mond a statisztika eme fene eleven, szertelen „e” hangunkról. Elektronikus számológép különböző jellegű 100 000 hangjegyből készített összegezése alapján egy szöveg minden harmadik magánhangzója ,.e” vagy „é” (33,3 százalék). Bizony nagy szám ez, ha figyelembe vesszük, hogy az „e” és „é” az összes magánhangzónak csak egyheted része.

Magam Is készítettem számításokat: két találomra kiválasztott Ady-vers magánhangzóit számoltam meg. Az eredmény: Az Üj Versek Előhangjában 29

százalék, A hőkölés népében 31 százalék az „e” hangok aránya a többi, magánhangzóhoz. Ezek a százalékok a nagy átlag alatt vannak, hiszen Ady a nyelvnek is művésze volt.

József Attila Születésnapomra c. versében 200 magánhangzó közül 102 az e és é hang (feltűnően sok!), tehát 51 százalék. Amint már múltkor említettem, József Attila itt tudatos formaművészettel használta fel az „e” hangok kínálta lehetőségeket.

Legközelebb azt vizsgáljuk, hogy az adott lehetőségek figyelembevételével hogyan lehet enyhíteni az „e” hangok egyhangúságán. Kiss István

Drámaestsoroiat

Kecskeméten

Az ismét megrendezésre kerülő drámaestsorozat első előadását november 4-én, kedden Kecskeméten, a városi művelődési központ színháztermében tartják. Ezúttal Németh László: Gandhi halála című művé- ] bői a Katona József Színház művészei adnak elő részleteket.

Fiatalok — a boldogságról

Almaválogatás

exportra

Nagy teljesítményű gépsoron válogatják az almát a Kalocsai Állami Gazdaságban. Eddig 65 vagonnal exportáltak Csehszlovákiába és a Szovjetunióba. Legkelendőbbnek a Golden Delicsesz mutatkozik.

Hűtőház

épül

Kiskőrösön

A SZÖVOSZ-szal folytatott tárgyalások eredményeként még ebben az évben megkezdi a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja a 200 va- gonos hűtőház építését Kiskőrösön. A beruházásra saját fejlesztési alapjukból előreláthatólag 10 millió forintot fordítanak, amely fedezi a költségeket. A munkálatokat a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat végzi.

IVemreg igen fontos témaanyagot vitatott meg a Hazafias Népfront kiskun- halasi járási bizottsága. A tanácskozás színhelye Jánoshalma volt. Vitaindító előadást dr. Jenei Jánosné, a helybeli gimnázium igazgatója — népfrontbizottsági tag — tartott Az ifjúság és társadalmunk kapcsolatának néhány kérdése címmel. Az érdekes, szemléletes előadás sokoldalúan mutatta be a hatalmas kérdéskomplexum bonyolultságát, bizonyította annak rendkívüli aktualitását világ- és hazai, járási viszonylatban egyaránt. Cikkünkben most az előadásnak azzal az érdekfeszítő részével foglalkozunk, amelyben egy negyedik középiskolás osztályú diákok között folytatott kis „közvéleménykutatás” konklúzióit ismerteti. Két osztály 47 tanulójától kértek név nélküli, őszinte válaszokat — a többi közt — erről: Mi ad számodra boldogságot?

A válaszokból megállapítható, hogy a diákok boldogságról alkotott elképzelése egyáltalán nem mozog széles skálán, de igen pozitív.

Egyik csoport abban talál, ja meg a boldogságot, hogy komoly munkát igénylő, de

annak eredményeképpen el is érhető célok valósuljanak meg, pl.: jó közösséget formálni osztályunkban, vidáman. megértésben élni; boldogság, ha munkájukat elismerik; öröm és megelégedettség jár a jól elvégzett munkával.

Másik csoport szerint az egyszerű hétköznapokban kell megtalálni az apró örömöket: meglepetésben részesíteni másokat, vagy meglepetésben részesülni mások által; sok szép élmény részesének lenni; nagy és tartós boldogságot ad a viszonzott szerelem, gyönyörködni a s z é p-ben, legyen az film, képzőművészeti alkotás.

Az igazgatónő — egyik tanuló megfogalmazásában jellemezte e véleményeket: 17 éveseink nem járnak a fellegekben.

Egyik dolgozat írójának ez ad boldogságot: „A hétköznapok apró örömei, a szép reggel, a friss ébredés, a sikeres nap, ami bosszúság és veszekedésmentes, az olyan, amikor megértenek és amikor én is megérthetek másokat. Az. ha egy-egy új ötletet megvalósíthatok, ha nem kell csalódnom önmagámban és azokban, akiket szeretek, tisztelek. A megnyugvás — helyesebben a nyugalom — és a megelégedettség mind hozzátartoznak a boldogság érzéséhez. Szerintem ma már nemcsak ezek (fent említettek) jelentik a boldogságot; a ma gyorsabb ütemű életében az esemény- várás, a feladatok bonyolultságának kibogozása, megoldása, s az ezzel járó izgalom mind részei lehetnek a boldogságnak, ha azt helyesen fogjuk fel. A boldogság csak szemlélet kérdése. Szerintem mindenki boldog lehet, ha ő is úgy akarja. Nem kell hozzá más csak akaraterő, s meg kell tanulni becsülni a kicsit. Szeretni kell tudni, hűségesnek. kitartónak lenni mindenben. Ehhez szilárd jellem kell, olyan, aki nem csalódik ömagában, műveltségével megért mindent, öntudatos, jó ember. Persze. ez így túl szép lenne, 'eljes mértékben és csalódások nélkül nem élt még „boldog ember”, ha min48.

Konrad érezte, hogy a szőnyeg enyhén megcsúszik, amikor Forest kihajolt az ablakon, s látta, amint az ügyész előrebukik, s kétségbeesve kapkod az ablak- párkány után. Konrad Forrest zakójába kapaszkodott, s visszarántotta, amikor az ügyész majdnem kiesett az ablakon. Egy rettenetes pillanatban arra gondolt, hogy a zakó kiszakadhat a markából, de Forrestnek sikerült megkapaszkodnia az ablakkeretben, s vissza- ugrott a szobába.

— Hál’ istennek — sóhajtott Konrad.

Forrest halottsápadtan, remegve állt. ,

_ Köszönöm, Paul —

h

álálkodott rekedten az ügyész. — Majdnem kizuhantam. Phüü. de nagyot lehet innen esni! ■

Konrad úgy állt. mint akit megbabonáztak, arca mészfehér volt. A visszatérő repülőgép motorjának bőgéséből borzalmas sikolyt véltek kihallani.

Konrad szinte kivetette magát- a szobából, végigvágtatott a folyosón, g berobbant Francis szobájába.

Phielding rémülten, szürke arccal nézett Konradra, de nem látta a tisztet.

— Mi történt? — kérdezte Konrad; a hang úgy szakadt ki belőle.

— Francis kihajolt az ablakon. hogy jobban lássa a gépet és borzalmasat sikított. Odavetettem magam, de már túl későn. Bizonyára megszédült, majd kicsúszott a lába alól a szőnyeg és a lány kizuhant az ablakon.

Alattuk kétszáz lábnyira összetört babaként feküdt Francis. Konrad megrendültén nézte a holdfényes homokban heverő lányt.

— Akkor hát — sóhajtotta dühösen Forrest —, Forrest küzdelme Maurer ellen Maurer győzelmével végződött.

IV.

Jack Maurer jogászának, Ybb Gollowichnak és négy kőarcú testőrének kíséretében ezüstkék Cadillac-jén délelőtt tíz órakor a városháza elé gördült. Fél órával korábban valamennyi lap értesítést kapott, hogy Maurer jelentkezni akar. így hát újságírók, fotóriporterek. televíziós és filmoperatőrök serege várakozott rá.

A barnaképű Maurer széles mosollval szállt ki a kocsiból Kezével a tévékamerák felé integetett. A riporterek gyűrűbe fogták

Maurert, ám a testőrök visszanyomták őket.

— Egy kis türelmet még, fiúk. Csak akkor lesz mondanivalóm. ha kijöttem innen — nyugtatta meg az újságírókat Maurer.

— Miért olyan biztos abban. hogy kijön onnan? — kiáltotta a kérdést az egyik riporter.

Maurer leereszkedő mosollyal nézett az újságíróra, majd testőreitől körülvéve megindult fölfelé a lépcsőn.

Tíz perc múlva Maurer testőreitől övezve megjelent a városháza ajtajában.

Maurer ragyogott. A felső lépcsőről nézett alá a ri porterse regre, a film. és tv-kamerákba. A sápadt és fáradt Ybb Gollowich Maurer jobb kezénél állt. Kövér arca nem árult el semmit, ám szeme arról tanúskodott. hogy nem sok reménnyel néz a jövőbe.

— Szóval, fiúk, tévedés volt az egész — ez volt Maurer első mondata.

— Várjon még egy kicsit, Mister Maurer — kiáltotta feléje egv lelkes tv- riporter. — Talán mondana valamit a mikrofonba.

— Természetesen, mondok. Megígértem é* én mindig állom is a szavamat — nevetett Maurer.

Pár lépéssel lejjebb ment a lépcsőn.

— Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat minden jóakarómnak, aki ebben az abszurd, ám nem kevésbé különös szituációban támogatott. Ez az ügy a rendőrség és ügyészség közötti félreértésen alapult. Amint önök is tudják, elfogató parancsot adtak ki ellenem. Azzal vádoltak, hogy megöltem Miss Juhn Arnót, aki egyébként legdrágább barátaim közé tartozott. A kerületi ügyész úgy vélte, elegendő bizonyítóira van ellenem és ezért csakis kötelességének tett eleget, amikor elfogató parancsot adott ki — mondta egyenesen a mikrofonba, hangját levitte. Kerülte az újságírók tekintetét és csakis a tv-kamerákat nézte. — Hanem az alaposabb vizsgálatok kiderítették, hogy a kerületi ügyész kezében levő adatok megalapozatlanok. Természetesen, ne gondolják, hogy az ügyész úr elfogultan cselekedett. (Folytatjuk.)

denki úgy akarná, mindenki boldog lehetne.”,

Differenciáltabb képet mutatnak az — erre a kérdésre adott válaszok: „Melyik erkölcsi tulajdonságot tartod legfontosabbnak, s hogyan akarod elérni?”

Az ertekes erkölcsi tulajdonságok között első helyen — tehát legtöbbjüknél

— az akaraterő szerepel. Tudjunk céltudatosan munkálkodni egy szép terv megvalósítása érdekében. Egymás megbecsülése, az egymás iránti tisztelet — tulajdonságai következnek, majd a hazaszeretet érzése. Többen adtak hangot ennek a véleményüknek: nem lehet pozitív erkölcsi kategóriákat külön értékelni, és egyiket értékben a másik fölé helyezni, m|t csak együttesen van érté#ük.

„Hiába becsületes és jó szándékú valaki — írja egyik tanuló —. ha nincs benne erkölcsi bátorság, hogy fellépjen a társadalomban vagy a munkahelyén tapasztalható káros vonás, lazaság ellen.”

Becsületesség és őszinteség voltak a következő értékek, majd egy igen szimpatikus tulajdonság igénylése: minden körülmények között kiállni a felismert igazság mellett.

Amikor e válaszok olvastán kikívánkozik belőlünk egy kis kaján megjegyzés: mennyire helye volna, ha egyik-másik felnőtt kollektívában mintegy önvizsgáló tükörként tartanák oda e fiatalok által támasztott kritériumokat, egyben öröm tölthet el bennünket. Bízhatunk ezekben a tiszta szívű, nyílt,. nem egyszer — sok felnőtt szemében — kíméletlenül józan, érett íté- letű fiatalokban. Jobban bízhatunk, mint amennyire időnként és sokhelyütt ez kézzelfogható tettekben meg. nyilvánul, amikor arról van szó, hogy nagy. közérdekű, megyei, országos mértékkel mérhető tetteket rájuk bíz- zunk-e? Ha közéletiségről van szó nemritkán helyi feladatok dolgában is fenntartással élnek egyes, csak a maguk elgondolásait üdvözítőnek tartó felnőttek. Hány. szór elmondjuk — és ne is restelljük ismételni —. milyen jó iskolája a közéleti munkának a népfrontmozgalom. S milyen nehezen szorítanak helyet fiataloknak némelyik bizottságban

— ma is! Nem érti még, illetve elfelejtette sok felelős felnőtt, milyen szárnyakat adott nekik is annak idején, hogy merték őket egyből „mély vízbe dobni” ... Tud. juk, persze, hogy tudjuk, kapnak nagy, szép feladatokat is a fiatalok, s eredményekkel, országra szóló sikerekkel bizonyítanak. De sok még ezek közt a túlszabályozott, keretekbe szorított, passzív jellegű — például, amikor önkormányzatuk különböző formáiról van szó, vagy tevékenységük túlirányítottságáról; de a családban érvényesülő szülői bánásmód miatt bekövetkező önállótlanságra Ugyancsak gondolni kell.

Adjunk hát minél több teret a fiataloknak ... Hogy a „hétköznapok apró örömeinek” megbecsülésén túl és mellett szárnyalás- r a is minél több lehetőségük nyíljék.

Tóth István