Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-18 / 267. szám

1969. november 18, kedd 8. oldal Nagyobb megbecsülést érdemelnének a nőbizottságok Beszélgetés Pankovits Józseínével, a nőtanács megyei titkárával A Magyar Nők Országos Tanácsának titkársága a közelmúltban megyénkben, Érsekcsanádon ülésezett. Egy másik jelentős téma mellett a Heves és Bács- Kiskun megye tsz nőbizott- ságainak a mezőgazdasági versenymozgalomban való részvételéről tárgyalt a két megye nőtanácsi titkárai­nak jelentése alapján. Ez­zel összefüggésben kerestük fel Pankovits Józsefnét, a nőtanács megyei titkárát, s kértük tájékoztatását né­hány kérdésről. — Hogyan értékelte a MNOT titkársága a megye nöbizottságainak a terme­lést segítő tevékenységét? — Beszámolónkat kedve­zően fogadta a titkárság. Különösen azt értékelte igen pozitívan, hogy a nők­nek a versenyben, a szo­cialista brigádmozgalomban való részvételét önállóan, öntevékenyen, a helyi sajá­tosságoknak megfelelően irányítjuk. Természetesen elismerést kaptak a mező- gazdasági munkaverseny­ben elért eredményeink is, aminek egyebek között szép bizonysága volt például, hogy a múlt évi szocialista munkaversenyben szerve­zetten, csaknem négyezer nő vett részt a megyében, ötvenegy női brigád indult a szocialista cím elnyeré­séért és huszonegy közülük el is nyerte azt- Vagy még egy bizonyság: Tavaly a szocialista brigádvezetők országos értekezletén a Bács-Kiskun megyét képvi­selő tizenhat küldött közül nyolc volt nő. — A termés betakarításával lassan az idei gazdálkodás számvetésére , készülnek majd a mezőgazdasági üze­mekben. Mit tudhatnánk meg Bács-Kiskun megye asszonyainak, leányainak helytállásáról, a termelést segítő versenymozgalomban elért eredményeikről? — Konkrét áttekintésünk nincs erről, hiszen a tsz- nőbizottságok nem elkülö­nülten, hanem szervesen kapcsolódnak a közös gaz­daságokban folyó verseny- mozgalomba. E versenynek pedig a tsz-ek területi szö­vetséged a gazdái. A nő­mozgalom a maga részé­ről a szervezésben igyeke­zett messzemenően segíteni. Még a tavasszal felkészítet­tük a nőtanács járási tit­kárait, járási és városi vb- üléseken mozgósítottuk a felszabadulásunk 25. évfor­dulója tiszteletére kezde­ményezett szocialista mun­kaversenyre. A dunavecsei járásban például a tavaly szocialista címért vetélkedő húsz női brigád az idén is vállalta a jubileumi ver­senyben való részvételt. A kiskunfélegyházi járásban 13 tsz-ből 29 brigád neve­zett be, amelyekben tekin­télyes a nők száma. Laki- teleken nyolc női munka­csapat van versenyben, s tagjai egyéni versenyválla­lást is tettek. Az első há­rom helyezett között 2500 forintot osztanak szét. S itt kívánkozik említés­re: ágy tűnik, a termelési versenymozgalom az idén mintha visszaesést mutat­na a korábbi évekhez ké­pest. Megítélésem szerint a tsz-szövetségek még nem foglalkoznak e feladattal eléggé intenzíven. — A nőmozgalom megyei vezetői bizonyára ismerik a tsz-nőbizottságok tapasz­talatait, véleményét a szo­cialista munkaverseny kü­lönböző, helyi tapasztalatai­ról. Hallhatnánk ezek kö­zül a jellemzőbbeket? — Mielőtt a lényegről szólnék, hadd hivatkozzam rá, hogy a megyében a kö­zös gazdaságok tagságának mintegy 37—38 százaléka nő. Ez pedig mintegy 27— 28 ezer személyt jelent. Egyidejűleg hadd utaljak rá, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta milyen óriási változásokon estek át a tsz-nőbizottsá­gok. Munkájukat minden­kor a párt határozatainak szem előtt tartásával vé­gezték, szószólói voltak az új életforma és a munka- szervezés terjesztésének, alakításának és nagyon sok­szor vállalták a legnépsze­rűtlenebb munkát is. A szocialista munkaverseny feltételeit szinte ösztönö­sen teremtették meg, ami­kor annak idején a közös munka beindítása, a mun­kafegyelem megszilárdítása érdekében akciót indítottak a kétszáz munkaegység tel­jesítéséért. E mozgalomból alakultak ki a női munka­csapatok, brigádok. Vagy: hasonló — a szakembere­ket ma már mosolygásra késztető — volt a nőbizott­ságoknak az „adj egy tyú­kot” és az „egy tojás” moz­galma, ami alapja lett a nagyüzemi baromfitenyész­tésnek, libatenyésztésnek, s nem a nőbizottságokon mú­lik, hogy ezen a téren visz- szaesés mutatkozik. És em­líthetném a megyei pártbi­zottság határozata nyomán — a szervestrágya-hiámy miatt — a kukorica fészkes vetésére vonatkozó felhí­vást. A szakvezetés sokhe­lyütt kisüzemi módszernek tartotta ezt. A nőbizottsá­gok cselekedtek. Nemcsak szószólói voltak a módszer­nek, hanem számos helyen biztosítói is a holdanként 4—5 mázsával nagyobb ter­mésnek. Számtalan példát lehetne felhozni a segítőkészségük olyan megnyilvánulásairól is, mint hogy egy-egy meg­betegedett társuk helyett is vállalják a munkát, láto­gatják, törődnek a közös gazdaságok idős tagjaival és így tovább. A termelést segítő ver­senymozgalommal kapcso­latban nagyon sok helyen jogos az igény, hogy biz­tosítsák a verseny nyilvá­nosságát, időközönként ér­tékeljék a végzett munkát. Gyakran elhangzik az ered­ményesen. végzett munka fokozottabb anyagi ég er­kölcsi megbecsülésének kí­vánalma is. Ez utóbbit nem egyszer így emlegetik a tsz-ben dolgozó nők: ne sajnálják tőlünk a jó szót! Tapasztalataink szerint e vonatkozásban is változat­lanul sok a tennivaló. Épp­úgy, mint ahogyan érdemes jobban támaszkodni a nő- bizottságok vezetőire, kép­viselőire, s minden olyan tanácskozásba bevenni őket, ahol termelési agitációról, a tsz-demokrácia szélesíté­séről, emberek egymás kö­zötti viszonyáról esik szó. A termelésben jelentős té­nyezők a nők, jogosan kér­nek részt tehát a gazdaság egyéb dolgaiba való bele­szólásból is. S végül, de nem utolsó­sorban: a TOT-nak és a MÉM-nek a tsz-alapsza- bályra vonatkozó irányel­vei rögzítették, hogy a nők érdekképviseletéért tevé­kenykedő nőbizottságok kapjanak helyet a vezetés­ben, s ebből következik, hogy a közös gazdaságok különböző bizottságaiban is. Az a megítélésünk, hogy e vonatkozásban is sok még a tennivaló a megyében. Mert feltétlenül jogos és hasz­nos lenne sokkal bátrab­ban felelős tisztséggel meg­bízni az asszonyokat — fe­jezte be Pankovits József- né. P. I. HAiai 14 EZER Űj LAKÁS Az ÉVM lakásépítő vál­lalatai az elmúlt tíz hó­napban 14 288 új lakást ad­tak át, 1919-el többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. Az év végéig még 8797 új otthon építését kell befejezni az ÉVM vállala­toknak. A lakásátadások egyenletesebbé tétele tehát még mindig időszerű fel­adat. Kedvezőbb viszont a jövő évi lakásátadások elő­készítése. mert már meg­kezdték 29 061 lakás épí­tését — 3300-zal többet, mint tavaly novemberben. FILMEK LENINRŐL A Lenin-centenárium évében a fővárosi és a vi­déki mozikban ismét vetí­tik majd az „Auróra-cir- káló”, a „Július 6.”, A „Le­nin Lengyelországban”, a „Történetek Leninről” és a „Viharos alkonyat” című filmeket. A KISZ KB és a i MOKÉP a Lenin-évforduló alkalmából olyan pályáza­tot hirdet, amelyen a Le­ninről szóló filmek megte­TÁRiat kintése alapján írt egyé­ni vagy kollektív tanul­mánnyal vehetnek részt a jelentkezők. FÖLDCSUSZAMLÁS­VESZÉLY TIHANYBAN Befejeződött a tihanyi félsziget részletes geológiai felmérése. Ezt a munkát különösen a félsziget egyes részein tapasztalható idő­szakos földmozgás sürget­te. Három évvel ezelőtt a tihanyi halásztelep köze­lében házak, villák dőltek össze a hegymozgás miatt. Az újabb építkezések biz­tonsága megkövetelte, hogy a szakértők alaposan meg­vizsgálják a jelenségek okát. A megállapítások szerint a vízgyűjtőkörzetek felduzzadása újabb moz­gást idézhet elő. Közvetlen csúszásveszély fenyeget a barlanglakások környékén, a visszhangdomb alatti ré­szen és a szarkádi erdőben. EURÓPA LEGNAGYOBB HŰTŐTORNYA Visontán a Gagarin hő­erőmű építői kitűzték a Iráni k Egy székelyföldi utazó, Mihalovits Béla 1903-Éóí kelt beszámolójában ezt írja a perzsa fővárosról: „Teherán lényegtelen fal- vacska volt, s mivel benne semmi eredeti emlék, vagy vi Avenue, amely legsze­rényebb becslés szerint is tizenkét kilométeres sugár­út, átszelve a várost egye­nesen fellendül a háttér­ben levő hegyre, úszóme­dencés villák, éttermek és után kutató birkanyájak, egy-egy öszvérháton bakta­tó paraszt, vízhordó téve. Az országút csak akkor •élénkül meg, amikor már az út mentén is kidugja a fejét a zöld: kertek, fák, Jellegzetes teheráni látkép. maradvány sincs az ősi Perzsiára nézve, bátran közelébb vihették volna néhány kilométerrel a hát­térben levő hegyhez, mely­nek hűvös éghajlata egye­düli menedéke nyáron a lakosságnak, mely a város, ban nem bírja ki a hősé­get, s mely minden ragá­parkok között. Ragályos betegség bizonyára előfor­dul még, de nem „keleti” értelemben. Amint maga Teherán sem igazán orien- tális (ebben az egyben igaza volt a derék szé­kely világjárónak) fcsaló- dást okoz annak, aki a keleti városok nyüzsgő tar­bokrok. Vagyis Tszfah$ előtt. Ügy mondják maguk az irániak is. Teherán arra való, hogy éljenek, Iszfa- hán, hogy gyönyörködjenek benne. A XVII. században még ez volt a perzsa biro­dalom fővárosa, s hogy mekkora művészi és anya­Az iszfaháni királyi tér. lyos betegség alkalmával a hegyek közé menekül...” Szembesítsük ezt a csak­nem hetvenéves feljegyzést a mai helyzetképpel, Teherán valóban lényeg­telen falvacska volt. Ma majdnem hárommillió em­ber lakik benne. A hát- téi-ben levő hegyhez nem kell közelébb vinni, mert már rajta van. A Pahla­zászlót Európa legnagyobb hűtőtornyának tetejére. A visontai építők a hatalmas hengerfal építését két és fél hónap alatt, az előírt határidő előtt egy hónap­pal fejezték be kiváló mi­nőségben. Az új Heller- forgó rendszerű hűtőtorony magyar—svéd találmány alapján újfajta csúszózsa­luzással épült, amely mód­szer alkalmas változó ke­resztmetszetű, ebben az esetben felfelé szűkülő to­rony építésére. A külön­leges torunyóriág 116 mé­ter magas és csonkakúp­hoz hasonlít. Alapátmérője száz méter, csúcsának át­mérője pedig 72 méter. A betonfal vastagsága mind­össze 17 centiméter. VÉRADÓ KATONÁK A néphadsereg különbö­ző alakulatainál szélesedik a térítésmentes véradómoz­galom. a katonafiatalok hónapról-hónapra nagy számban jelentkeznek vér­adásra. A legutóbbi mér­leg szerint egy év alatt több mint 14 ezer liter vért ad­tak önként, térítésmentesen az egészségügyi szerveknek. Sok vért küldtek néphad­seregünk katonái a viet­nami hazafiaknak. Összeállította: K. A. kaságát, kacskaringós si- kátoratit, félhományos ut­cai kávéházait keresi ben­ne, — legfeljebb a peri­fériákon akad ezekből mu. tatóba. Kozmopolita, terjeszke­dő város, — így lehet jel­lemezni a perzsák metro­polisát, széles sugárutak, modem, vagy félmodern, kész vagy féligkész épüle­tek, nagy tágas, szellős parkok, a centrumban sok bank, szupermarket, film­színház. Mindez mintha egy szigorú erős egyéniség elhatározását sugallná, egy abszolút tekintélyét, aki a maga „európaizáló” kon­cepcióját érvényesíti, mert ilyennek akarja látni vá­rosát. Nem nehéz kikövetkez­tetni, ki ez a tekintély. Mo­hammed Reza Pahlavi, az iráni sah. Fényképe min­den üzlet, közintézmény falán szembetűnik, több­nyire a császárnő társasá­gában ami esztétikailag kellemessé teszi a látványt, lévén Farah Diba köznapi mérték szerint is vonzó je­lenség. Ha valaki csak Teheránt látja, még nem találkozik Perzsiával. Szerencsére a Magyarországnál majdnem hússzorta nagyobb biroda­lom bőségesen kínál alkal­mat azoknak is, akik Kelet egzotikumát többre tart­ják, mint a civilizált fő­várost. A legközelebbi Iszfahán. „Alig” 450 kilométert kell autózni érte a perzsa siva­tag szélén, hébe-hóba élő vagy vízhiány miatt elha­gyott vályogviskós falva­kat érintve. A nagy néma­ságban csak ritkán tűnnek fel bizonytalan táplálék, gi gazdagság, szépség hA> mozódott benne, azt a haj­danvolt utazók hevenyé­szett statisztikájából tud­juk: 162 mecsetet, 48 kollé­giumot, 1802 karavánsze- rájt, 273 nyilványos für­dőt, 38 ezer palotát és há­zat számoltak össze benne. Nagy része már elpusz­tult, de ami még megma­radt, a*: sem kevés. A ket­tős árkádsorral övezett Maidan-Sah, a világ egyik legnagyobb, 600 méter hosszú, 215 méter széles tere, három pontján három csoda: a Lutfollah mecset, az Ali Ghapu (nagy ka­pu) palota és a sah me­cset, kék, zöld, sárga zo­máncbevonata játszik a csillogó napsugarakkal. Teherán és Iszfahán együtt — már valami Iránból, de korántsem az egész. A Káspi-tenger menti jó levegőjű Azer­bajdzsán a Pakisztánnal és Afganisztánnal határos vad Beludzsisztán, vagy Shirász és mellette az antik Perse- polis, mind külön világ, Lent pedig, ahol a Perzsa, öböl mossa Irán partjait, Abadánnal olajtornyok er­deje mered az égre. Innen származik a mai Irán min­den gazdagsága, innen szi­vattyúzzák ki azt a pénzt, amiből a teheráni paloták, egyetemek, kórházak épül. nek. A város szélén folyik a Shatt el Arab, amely nem más, mint a két bib­liai folyó, a Tigris és az Eufrátesz egyesülése. Ez már az országhatár. A túl­oldalon Irak egy csücske és azon túl a másik olaj- hatalom, Kuwait. Itt ér össze az arab és a perzsa vilás Bt. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents