Petőfi Népe, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

1969. november 15, szombat 3. oldal Remek hajrá , a hosszabbításban Bács-Kiskun—Szolnok 62:57 (54:50) Csütörtökön este megye nagyjaira vonatkoz- gyet vettek a kecskemétiek villanyfényes mérkőzésen tak a kérdések: Báldy Bá- egy új klubkönyvtár számá- minimális pontkülönbség- lint professzorra, Mészöly ra, kereken négyszer any­nyit, mint a szolnokiak. Ez az egyik legmaradandóbb eredménye ennek a vetél­kedőnek. Ujranyomták a 25 ér előtti debreceni Néplapot Negyedszázaddal ezelőtt 1944. november 15-én Deb­recenben „Néplap” cím­mel jelent meg az első fel- szabadulás utáni kommu­nista napilap. Az első szám mindössze kétoldalas volt. Főcímében akkor még ar­ról adhatott hírt, hogy „Megindult a. harc Buda­pestért és Miskolcérf. A jubileum alkalmából 50 ezer példányban újra­nyomták a 25 évvel ezelőt­ti debreceni Néplapot, szombaton a Hajdú-Bihari Napló mellékleteként kap­ják meg az olvasók Debre­cenben és Hajdú-Bihar megyében. Gyula akadémikusra és Molnár Erikre, továbbá a hagyományokra; zenére, helytörténetre. Egy ponttal vezettek még a szolnokiak, amikor az a bizonyos öngól bekövetke­zett. Nagy Lajos Három vá­ros című művére vonatko­A vetélkedő első kérdéses oportjára Gyóni Lajos vá­laszolt. Mellette Nagy Sán dór, megyei tanácstag, Vit- ray Tamás, a riporter, és háttérben Heltai Nándor, városi népművelési felügyelő. gél dőlt el a KMK (Közép*- magyarországi Kupák) sor­sa. A két együttes hónapok óta edzett, legjobb formá­jukban léptek pályára. A Kossuth-stadion kissé csú­szós talaján azonban nem tudtak kibontakozni, a já­ték lelassult, így történhe­tett meg az a — Szepesi já­tékvezető szerint a rádiózás történetében — példátlan eset, hogy a mérkőzés végét a Petőfin kellett lejátszani. Szolnok nagy lendülettel kezdett, s mindjárt az ele­jén nyolc ponttal elhúzott. A vezetést a félidőig meg is tartotta. Bács-Kiskun azon­ban mindjobban felzárkó­zott, s amikor az ellenfél egy öngóllal a mieinket jut­tatta vezetéshez, együtte­sünk valósággal szárnyakat' kapott, 42:41-ről a rendes játékidő végére 54:50-re nö­velte előnyét Ezután már a hosszabbításban higgadtan fogadta a szolnoki támadá­sokat, s végeredményben tisztes 62:57-es gólaránnyal győzött. Ennyi elég volt a továbbjutáshoz. * Most pedig hagyjuk a tréfát. A „Tiszán innen — Dunán túl” megyék közötti rádiósvetélkedő első akadá­lyát tehát sikerrel vettük. Érdekes játék volt. Százan meg százan dolgoztak hóna­pokon át a győzelemért, s ha netán nem jutunk to­vább, akkor sem volt hiába­való a sok munka és erőfe­szítés. Számos szép példáját láthattuk az előkészületek során az önzetlen áldozat- készségnek; népművelők és különféle szakemberek ku­tattak, adatokat összegez­tek, felméréseket készítet­tek, amelyeknek jó hasznát vehetjük majd a továbbiak­ban is. Utólag tanúsít­hatom, hogy a szereplők számára nagyon izgalmas völt ez a vetélkedő. S hogy komolyan is vettük, erre bizonyíték, hogy a megyei pártbizottság és tanács va­lamennyi vezetője eljött és segített. • Nem célom itt részle­tesen kitérni minden kér­désre. A játék menetét azonban érdemes nagy vo­nalakban felidézni. Elsőre tíz kérdést kap­tunk, s itt bizony lemarad­tunk. Nem azért mondom, de a kérdések nagyobbik fe­ie olyan adat volt, amit még a szakember sem tart fejben, mert nem időtálló ismeret, s bármikor előke­reshető a statisztikai év­könyvekből. Érdekessé ak­kor vált a játék, amikor a Ekkor jött a kavaro­dás. Utolsó versenyszám­ként tréfás rigmusokat kel­lett volna írni, de a kecske­méti játékvezető, Vitray Ta­más nem nyitotta fel idejé­ben a borítékot, amelyben ez a feladat állt. Nem az ő hibája, nem szóltak neki, A játék állása 54:50, vége az adásidőnek, s most kellene hozzáfognunk a „költéshez”. A szolnokiak viszont készen vannak és tíz pontot remél­nek érte... A Kossuth kezdi a 10 órás híreket. A verseny 5 színhe­lyén pedig megindul a vita. Az ellenfél szeretné a maga javárp fordítani a zavart. Dr. Mészöly Gyula jellemzi a paradicsomfajtákat, azon, hogy az ellenféllel el­nézőbb volt a zsűri (gondol­junk a szabálytalanul Szol­nokra került kecskeméti le­vélre, s néhány hiányos vá­laszra). Ehelyett megkö­szönte a kitűnő Vitray Ta­másnak, hogy mindvégig higgadt maradt, s ezzel ben­nünket is megóvott a túlzott tüzeskedéstől. Feledjük is el. Okosabb, ha máris készülünk — a középdöntőre. M. L. Kiskőrösi csárda az NDK-ban Kiskőrösi tájjellegű magyar csárdát rendeznek be aa NDK-beli Sangerhausenben, a két település fogyasztási szövetkezetei között létrejött megállapodás értelmében. A kiskőrösi szakemberek a helyszínen tervezték meg a csárda dekorációját és be­rendezését. A kiskőrösi ma­gyar csárdát — amelyben kiskunsági étel-italkülön- legességeket fogyaszthatnak majd a vendégek — a jövő év elején nyitják meg San­gerhausenben. Társulás formában jogi és műszaki irodák Az OKISZ vezetősége ajánlásokat dolgozott ki a kisipari szövetkezetek szá­mára, hogy társulás formá­ban hozzanak létre jogi, műszaki és revizori irodá­kat. Az OKISZ további javas­lata: a gyártmányok kor­szerűségének, minőségének fokozása, a műszaki színvo­nal növelése érdekében — amennyiben azt a szövet­kezetek indokoltnak tart­ják — önkéntes társulás- formában hozzanak létre, illetve tartsanak fenn mű­szaki irodákat. Mind a jogi, mind a műszaki és revizori irodák szervezéséhez az OKISZ társasági szerződés­Még azt is javasolja, hogy tegyenek fel öt kérdést Pestről, de a két csapat in­duljon újra 0-ról. Mi tilta­kozunk. Végre megszületik a dön­tés: 22,40-kor a Petőfin 5 kérdéssel folytatódik a verseny. De csak négyre van szük­ség. 62:57-nél behozhatatlan Bács megye előnye. Eldőlt: mi jutunk tovább. * GyÓni Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető­je búcsúzott nevünkben az ellenféltől, igen sportszerű­en őszinte barátsággal. Nem emelt kifogást, pedig el­úszott egynéhány pontunk A barkochba szereplői; Vitray Tamástól jobbra Ud­varos Béla, dr. Losoncz Mihályné, Vécsi György és Zelles Sándor, mintát dolgozott ki és ezt közzétette e héten megje­lent hivatalos lapjában. Eszperantisták tanácskozása Egyhetes továbbképző szemináriumot tartottak az ország eszperantistái Ba­latonkenesén, a Vasutasok Szakszervezetének üdülőjé­ben. A hét közepén végét­ért tanácskozást a Magyar Eszperantó Szövetség és a Szakszervezetek Országos Tanácsa rendezte és azon az ország huszonhat váro­sából összesen 53 küldött vett részt, megyénket négy­tagú delegáció képvisel­te. A jelenlévők elhatároz­ták, hogy hazánk felsza­badulásának közelgő 25. év­fordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségeken, azok előkészítésében, meg­szervezésében az eszperan- tisiták is részt vesznek, s több szovjet eszperantistái hívnak meg ebből az gi- kalomból. Kecskemét két eszperan­tó csoportja olyan határo­zatot hozott, hogy egy-egy olyan munkásmozgalmi mártír nevét veszi fel, aki beszélte a nyelvet. A név­adó ünnepségen ismertetik majd a névadó életét, mun­kásságát. Magyar Ilona volt a megye első Kossuth-díjas pedagó­gusa — válaszolta dr. Szentendrei Lászlóné. zott a kérdés, de nem vár­ták meg, hogy a játékveze­tő feltegye, helyette ők akarták megfogalmazni. Rajtavesztettek. Mi vála­szoltunk a nekik szóló kér­désre, s ezzel 42:41 lett az eredmény a mi javunkra. Tüstént ezután a barkoch- bával 4 pontot szereztünk, a szolnokiak pedig egyet sem. 46:41. Majd ismét három pont egy valóban imponáló tettel: egy óra alatt 13 880 forint értékű könyvsorsje­Hiába készültem Hogy pedig minél előbb essünk túl a kellemetlen momentumokon, mindjárt ezzel kezdem: személy sze­rint engem csalódás ért ezen a mostani — egyszer­smind minden idők legádá­zabb — ,,Tiszán innen — Dunán túl..megyék kö­zötti rádióvetélkedőn. Tud­niillik, hiába készültem, nem kérdeztek... Ehhez azt kell tudni, hogy mint volt Szolnok megyei ke­nyérpusztítót, s mint aki ma már Bács megye ke­nyerét eszem — felkért az itténi szervező bizottság: szálljak be a versenybe, hátha tesznek majd fel kér­déseket az ánti-megyéről is — és milyen jó lesz, ha egyet-mást megsúgok Szol­nok megyéről... K. kötelességemnek is te­kintettem a részvételt Bács megye oldalán, s készültem bitangul. Például — vizs­gáztattam magam úton-út­féíen ilyeténképpen. „Ide­figyelj! Karcagon született ekkor és ekkor, MADISZ- titkár volt, majd az MKP városi titkára — s aligha­nem a legfiatalabb az or­szágban ilyen funkcióban —, ma miniszter... Ki ő?" — Czinege Lajos! — vág­tam rá magamnak, nagy öntaps kíséretében, hogy ilyen gyorsan megfeleltem... Vagy: „Mondjanak a Bács megyeiek három Szolnok megyei Kossuth-díjas tsz- elnököt!” — Bihari János, Lovas Lajos, Bártfai Sán­dor! — harsogtam, s még- jobban megtapsoltam ma­gam ... Aztán okoskodtam. Lesznek furmányosabb kér­dések is, esetleg a régmúlt­ról. Mondjuk elhangzik: „Bács megyeiek, Szolnok megyeiek, figyelem! Mind a kettőnek szól a kérdés, aki előbb válaszol... stb. Tehát: Ki volt Csönkös Klára, s milyen közös vo­natkozása van szerepének mindkét megyére nézve?” Elképzeltem a dermedt csendet, amit viszont én könnyed eleganciával oldok fel imigyen: „Csönkös Klá­ra az a kecskeméti lány volt, aki a mohácsi csatá­ban a törökök fogságába került karcagi Ketel vitézt és néhány társát — ennyien maradtak a hős karcagi „századból” — férfiruhába öltözve kiszabadította. Ha- zabújdosott velük Karcag­ra, s ott a mai Apavára nevű határrészen, az őket üldöző törökökkel vívott hősi harcokban, miután be­csalták azokat a kaszákkal, karókkal teletűzdelt nádas­ba — elesett.. Tehát így is készenléti állapotba helyezkedtem a vetélkedőre. Ami pedig az adatszerűségeket illeti: fel­vérteztem magam olyan dokumentumokkal, mint például a Szolnok megyei Néplap f. évi október 7-i száma, amely Csáki István­nak, a megyei pártbizottság első titkárának ünnepi be­szédét tartalmazza. A me­gye felszabadulása kezde­tének 25. évfordulóján adott áttekintést a két és fél év­tizedes fejlődésről.... Ilyen előzmények után joggal bizakodhattam: én már felkészültem az ellen­megyéből, most már csak egy pici feltétel van hátra: olyat kérdezzenek, amire tudok válaszolni... Mint hallani tetszettek, ilyen ánti-faggatódzás nem volt, és Szolnok megye nél­külem is elveszítette a csa­tát. Amit én az elején sej­tettem már. Azoknál az első villámló kérdéseknél úgy meglódultak, hogy még rádión keresztül is érezhe­tő volt itt a Bács megyei tanácsháza dísztermében: no, Tiszán túli ellenfeleink most úgy bevérmesedtek a 4 pontos megugrásba, hogy „hengerelni” készülnek. Márpedig a Magyarország— Csehszlovákia világbajnoki selejtező volt rá a példa, hogy 3:1-ről is ki lehet egyenlíteni, sőt... Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents