Petőfi Népe, 1969. október (24. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-09 / 234. szám
A Magazin a Vajdaságban járt Szabadkai színészeink Az ember akkor sincs egyedül, ha magánosán egy autónak támaszkodik. Ma este mutatjuk be Csiky Gergely: Nagymama című vígjátékát, ezt a zenés-énekes népszínművet. Egy csacska, felhőtlen sorsú és alkalmasint igen ábrándos arisztokrata lánykát alakítok. Bármilyen furcsa, velem tűnődik most ez az időszerűtlen figura. Nem il- lünk össze, nekem kell alkalmazkodni hozzá. Ez van! Nem egyszerű vidéki színjátszók ők. huszonha- tan. Az országhatárunkon túl fönntartói, ápolói és megszerettetői a magyar műveltségnek, annak a miképp mást mutat Előadják például Eugen O'Neill: Utazás az éjszakában című művét, modern értelmezésben színre viszik a Kurázsi mamát, s itt kerül sor egy magyarországi szerző — Zilahy Lajos — legújabb alkotásának, az Imbraszi boszorkánynak az ősbemutatójára. Egy- egy darab általában 24— 25 előadást ér meg a szabadkai színházban, azután a tájolások következnek. A színészeknek mindenhez kell érteniük — a versmondáshoz. énekléshez, tánchoz és az elhitető tragi kai hangvételhez egyaránt. És sokat sokat kell utazni A Jugoszláviában egyedüli magyar nyelvű színtársulat ezer kilométer távolságokra is elviszi a színpad remekeit. A legmesszebbre levő. magyarlakta települések a Muraközben vannak. Lendva, , Hódos. Muraköz. A Szlovéniában levő ..pódiumok” ugyanakkor elég mostohák. Gyakori a 4x4 méteres színpadocska. Hódoson például egy óvodában játszanak a közönségnek. Megéri? A szabadkai színészek azt mondják, hogy igen. Mindenért kárpótolja őket az a várakozás, ami megelőzi a jöttüket; a hálás taps, a virágcsokor. A tájolásokon minden alkalommal telt ház előtt lépnek fel, s megesik, hogy a szomszédos falvakból is átruccannak a nézők, akik ilyen esetben rendszerint magukkal hozzák otthonról a székeket Egyáltalán nem túlzás a kifejezés: missziót töltenek be. Már a megjelenésükkel is nemzeti érzéseket ébresztenek egy nemzetiségi kisebbség tagjaiban. Szép küldetés. Munkájuk mintha hasonlítana a reformkori magyar vándorszínészekéhez. Igaz, ők nem határon utaznak, hanem autóbuszon. De telente a szabadkai magyar ajkú színészek is vacogva ejtik ki néha a szavakat a falusi művelődési házban, ha a szerep szerint könnyű ruházatban kell a fű tetten terembe lépniük. Nem tagadják — elfogja őket is a fáradtság. De ezt esetleg a subotieai „Fészekében, a színház meghitt, visszaváró klubhelyiségében vallják be. az előadások után — a színpadon sohasem. A szabadkai magyar A nézőtéren szinte kivétel nélkül idősebbek ülnek, a Csiky-darabot átérezni és komolyan venni képes „nagymamák". Azt hiszem, mégis sikerünk lesz. S ez jó, jó, jó! jellegzetes gondolkodás- módnak, ami a magyar nyelvhez kötődik. Sajátos helyzetük arra sarkallná bt stíntársulatcft. hogy nsin- denáfon engedjenek a közönség igényének. Az új évad repertoár ja azonban nász ín társulat jövőre ünnepli működésének negyedszázados évfordulóját Megérdemlik, hogV — egyszer újra Kecskeméten járva — barátoknak kijáró fogadtatás várja őket. Halász Ferenc Kishegyes nem tartozik a nagyobb vajdasági települések közé. Szétfolyó falu benyomását kelti, amit alig képesek összetartani az utcák. Annál érdekesebb, hogy a községi szkupstina egy művésztelepet tart fenn. Ügy látszik, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta; legalábjj tíz helybelitől érdeklődtem a művészek tanyájának hollétéről, ám csak a tizenegyedikkel volt szerencsém. Így akadtam rá a „kolóniára”. Cserepek, fahasábok, lócák, szerteszét, nehezen körvonalazható — művészi — rendetlenségben. Az alkotás melléktermékei, szezon után. Az égetőkemencét most építik újjá. A szomszédos teremben elektromos kemence áll. Itt dolgozik Nemesfekete Edit, aki főállásban képzőművészetet tanít a helybeli iskolában. Egyik kiállításán, mint a régi alföldi népi kerámia meg- újítóját méltatták. A műhelyben nem csupán tányérok. csuprok, jámpa- búrák és gyertyatartók veszik körül. Sokkal inkább kezének szülöttei népesítik be a polcokat, asztalokat: a tárgyakra égetett, stilizált lepkék, állati figurák; növényi motívumok, s a kedvelt mák és napraforgó elvonatkoztatott díszei. Az ember sziluettje ritkán tűnik fel az anyagom. Egyetlen ilyen koncepciója SZABAL AZ SZABÁL A londoni állatkertben két majom motorkerékpározással szórakoztatta naphosszat a nézőket. Egymás után rótták a köröket, a nézők gurultak a nevetéstől, s ez így ment mindaddig, amíg a majmok meg nem unták ezt az egyhangúságot. Egyszer ugyanis észrevették, hogy az állatkert kapuja nyitva van, gázt adtak, s ki robogtak a londoni utcákra. Az emberek hanyatt-homlok menekültek, a majmokat pedig üldözőbe vette egy tehergépkocsi, tetején ketreccel és a kezüket elkeseredetten tördelő idomí- tókkaL Hirtelen azonban egy közlekedési rendőr állta útját a motorkerékpárnak. Magasba emelte tárcsáját s a motorkerékpárt vezető majom, amely ido- mítójának tárcsa jelzéseit megszokta, lefékezett. Néhány pillanat múlva a ketrec is megérkezett, s az idomító hálásan megszorítóivá a forgalomirányító rendőr kezét, megkérdezte tőle. — Hogy, hogy nem ijedt meg? Hiszen a majmok egyenesen ön felé szá- gúldtak? — Majmok, vagy nem majmok — a közlekedési szabályokat mindenkinek meg kell tartani! — válászolta a rendőr, és igazított egyet a vállszíján. Az első felszabadult magyar községben, Batto- nyán, a 25 éves jubileum tiszteletére _ szeptember 23-án avatták fel ünnepélyesen a Felszabadulási Emlékművet, A merészen modern szoborkompozíció, amely Madarassy Viktor Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotása, méltó emléket állít a magyarországi felszabadító harcok hőseinek, akik közül sokan Battonyán, a „szabadság kapujában’’ áldozták életüket. Hát, ilyen vagyok. Első, második és harmadik Kasza Éva, a szabadkai magyar színtársulat tagja. Első: táncolok és énekelek. Második: költeményeket adok elő a kamaratermünkben, vagy a magyar nyelvű középiskolákban, és ahol csak igénylik. Harmadik: Modern és nyugati drámákban játszom a város élő irodalmi újságjának, az Életjelnek a bemutatóin — főleg fiataloknak. Folytassam? Kerámiák — Kishegyesről d&SBS&h nsasaa? A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Összeállította. Szabó János Fotó: Pásztor, Katii, Tóth anyába kapaszkodó gyerekeket ábrázol. — A gyerekekben van valami, ami tisztább, mint a felnőttekben — vallja a fiatal művésznő. Kishegyes nyaranta a kerámikus művészek találkozóhelyévé válik. Jugoszlávia minden részéből elzarándokolnak ide — hatnapi munkára és tapasztalatcserére — az alkotók. A mellesleg festő Olivere Golóvics hetyke kakasfigurákat mintáz, a szabadkai Mira Szandics gyermekarcokat álmodik újra és újra az agyagba. Kalmár Magdolnát virágtémák foglalkoztatják. To- gyerás József a szürrealista alakzatokat kedveli. Moják Aranka pedig dekoratív tányérokat készít. A művészek szeptember végén egy közös kiállításon be is mutatták az alkotásaikat. Ez azt is jelenti. hogy legközelebb már legalább minden ötödik helybeli meg tudja mondani, hogy merre tanyáznak a kerámikusok Kishegyesen. H. F. Nemesfekete Edit a kishegycsi tárlaton bemutatott kerámiái között.
